Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-07 / 56. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam,. 56. szám ÁRA: 1982. március 7., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Köszönjük Sudár termetűek, bársonyos pillantásúak, recés kezűek, hajlott hátúak, szelíd ölelésűek, simogató tekintetűek, féltők, óvók, gondoskodók, vigyázok és áldozatot hozók. Egyszóval: nők. Nők, akik asztalára odakerül egy vállalati virágcsokor, elhangzik számtalan hosszabb és rövidebb méltatás, akiknek egészségére ünnepélyesen koccintanak a nőnap alkalmából. Egy esztendőben egy nap hivatalosan az övék, hivatalosan is elismerjük, hogy sokat vállalnak magukra, hogy van második és harmadik műszak számukra, hogy van munkahelyi és háziasszonyi elvárás velük szemben, hogy össze kell tartaniuk a családot, hogy egy mosollyal kell néha rendet, harmóniát, nyugalmat varázsolni ideges, összekuszált, szürke és sokszor oly reménytelen hétköznapokban. Ilyenkor mindent elismerünk, egy pillanatig talán még lelkiismeretfurda- lást is érzünk, hogy az erősebb nem sok esetben nem segít a gyengébb, vagy inkább gyengédebb nemnek, hanem visszaél erejével. De aztán megy, fut tovább a mindennapok soha le ném állítható futószalagja, és ők újra gyermeket nevelnek, óvodába rohannak, tanítanak, takarítanak, mosnak, családi ágyat vetnek, kenyeret szelnek, munkába sietnek. Életük néha szoborrá emelkedik a múzeumok templomi csendjében, néha varázslatos képekké áll össze celluloidszalagok végtelenbe kigyózó szerpentinjein, betűkből formált regényhősökké lényegülnek a könyvlapokon. De. az óráikat, a perceiket soha nem tudjuk kellő áhítattal, kellő mélységgel átérteni, megélni, méltóan megköszönni. Megköszönni, hogy a történelem előtti idők végtelen mezsgyéiről nyílzáporokon és vágtató lovas harcosok csapatán keresztül elvezették unokáik kései unokáit a máig, akik újra és újra kibújtak a romok alól, új életet kezdtek és rendeztek be összeomlott világok hátán. Megköszönni, hogy a legsötétebb korokban is őrizték a csodát, az életet, a reményt, a hitet szívük legmélyén, hogy érdemes. Érdemes ölelni, szeretni, jövőre gondolni és tervezni. Köszönünk hát mindent. Szavakkal és szavak nél- kül. Virággal és virág nélkül, ünnepélyesen vagy egyszerűen, de köszönjük. Köszönjük, hogy napról napra felgyújtják bennünk is az élet- és világteremtő hitet. TERMELÉSRE KÉSZÜL A KELETI II. Jó szerencsét, Visonta! Eddig 16 millió tonna taeddőt fejtettek le — Indul a második óriásgép — A hétmillió tonna lignitből 900 ezret az új fejtés ad — Három kilométert utazik a szén az erőműig Holdbéli tájhoz hasonlították a kezdet kezdetét a Visonta szélső házainál kezdődő külfejtést, amelynek látványához azóta már hozzászoktak a környékbeliek. Az ország legnagyobb külfejtéses bányája a falu közelében azóta nagyot változott: az egykori meddőhányókon, a mezőgazdaságnak visszaadott területeken ma már ismét szőlő terem, gyümölcsfák ágai hajladoznak, s hétvégi telkeiken szorgoskodnak a bányászok. A külfejtés költözködik, vagyis arrafelé halad, amerre az értékes szén vagyon húzódik: Kápolna irányába. Azon a tájon most kezdődnek az úgynevezett „holdújévek”, az óriás gépek itt vájnak hatalmas sebeket a földbe, hogy az ember hozzájusson az értékes kincshez, a lignithez. A korábbi kutatófúrások azt igazolják, hogy Kápolnáig összefüggő, a következő évtizedekre elegendő szenet adó réteg húzódik. Ezért dönöttünk úgy — kaptuk az információt Goda Miklóstól, a Mátraiji Szénbányák vezérigazgató-helyettesétől —, hogy az eredeti beruházási programban szereplő, s a folyamatosan haladó keleti bányamező művelését a Nyi- get-patak, illetve a visontai iparvasút vonalában befejeztük. A túloldalon új külfejtést nyitunk, Keleti II. néven. .. Ez a döntés egy csapásra megnyugtatta a környéket, ugyanis nem esett többé szó Detk és Domoszló egy részének lebontásáról, s a vasútvonal áthelyezéséről sem. Mi több: új-utak, gazdasági dűlők készültek el. S ott, ahol egykor szántóföld volt, most javában folyik a szenet rejtő meddő lefejtése: eddig 16,1 millió köbméter takarót „göngyöltek” fel a mélyben fekvő lignitről, amelynek a minősége hasonló az előző mezőből kitermelt szénéhéz. Ez azt jelenti, hogy a Gagarin hőerőműnek szállítani tudják majd az ígért 1490 kalóriás fűtőanyagot. A Tho- rez bányaüzem idei tervéből — 7 millió 235 ezer tonnából — 900 ezer tonnát már az új nyitás biztosít az esztendő második félévétől. Ekkortól ugyanis mintegy 1200 méter hosszú fejtésen kezdődik meg termelés, s ahogy a vasútvonal engedi — egy széles, mintegy 30 millió tonna szenet tartalmazó biztonsági pillért ugyanis meg kell hagyniuk a bányászoknak —, úgy szélesítik a frontot hozzávetőlegesen két kilométer hosszúságra. A kitermelés kezdetéig még hátravan a csaknem három kilométer hosszú szénszállító rendszer megépítése, a vasúti pálya alatti „áthajtás” nehézségén már túlvannak a szakemberek. Mint ahogyan a másik nehézségen is: a meddőletaka- rító és a termelőgépek egy részének áttelepítésével. A közeljövőben indul útnak egy újabb HM—1-es, vagy ahogy szaknyelven nevezik, meritéklétrás géplánc. Ha már a nehézségeknél tartunk: sok gondot okozott a műszaki szakembereknek a terület viszonylag nehezebb geológiai adottsága, amely más szénfejtési technológiai kidolgozását kívánta meg. Komoly munkát igényelt továbbá a bányamező víztelenítése is, ezt azonban sikerrel megoldották. — Üj nyitás, új gondok: ahogy haladunk majd délkeleti irányba, úgy kell mind mélyebbről felhozni a lignitet — mondja Goda Miklós. — A termelési arányunk eddig 1:7-hez volt (ez azt jelenti, hogy egy tonna szénért hét köbméter meddőt fejtettek le), a későbbiekben ez várhatóan eléri az l:8-at. Vagyis, hogy a VI. ötéves terv végére, ha tartani akarjuk az erőműnek ígért hőmennyiséget, 60 millió köbméter meddőt kell letermelnünk. Sőt, ezt a meny- nyiséget még növelnünk is kell, mert az országnak szüksége van az energiára. — És mire lesz szükségük a bányászoknak? — Kemény munkára, jó gépekre, kollektív együttműködésre és bányászköszöntés szerint: jó szerencsére. Akkor: jó szerencsét, Visonta! Százezer látogató a Moszkva-kiállításon Február 24-én, a Moszkvai napok Budapesten esemény- sorozat részeként nyitotta meg kapuit a Műcsarnokban a Moszkva a Szovjetunió fővárosa című kiállítást. 2500 négyzetméteren a szovjet főváros iparát, gazdaságát, kultúráját, épitészetét impozánsan bemutató tárlat nagy sikert aratott. Szombaton már a százezredik látogatót köszönthették a kiállítás szervezői. Kovácsné Billes Zsuzsa, budapesti lakost, az Autóközlekedési Tanintézet dolgozóját a bemutató igazgatóságának nevében Irina Novszkaja üdvözölte. A vendégnek ajándékcsomagot — kézzel festett orosz népművészeti tálcát, Moszkvát bemutató képes albumot és jelvénygyűjteményt nyújtott át. A nagy sikerű bemutató vasárnap zárul. Van, amiből kevesebb, van amiből több — Elegendő mezőgazdasági szerszám — Kevesebb lánc — Hiánycikk a gázkályha — Kisiparosok segítsége Mit találunk a vasboltokban? Gyakran bosszankodnak, akik vasipari árucikkeket keresnek, építkezni akarnak, vagy éppen szerszámokat szeretnének venni. Nem mindig kapják meg ugyanis, amit vásárolni akarnak. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat vezetőit azért kerestük meg, hogy felvilágosítást kapjunk miit, miért nem lehet kapni a vasboltokban és az iparcikk-üzletekben. Kérdéseinkre Bánáti Endre kereskedelmi igazgatóhelyettes és L énárt Lajosné áruforgalmi osztályvezető válaszolt. Elmondták, hogy az elmúlt évhez képest jelentősebb hiányról, vagy többletről nem beszélhetünk, megközelítően a tavalyihoz hasonló az áruellátás. Van, amiből nagyobbak, van, amiből kisebbek a készletek a szükségesnél. Hiány volt tavaly az építkezéshez szükséges termékekből, az idén javult az ellátás. Van elég bádogosipari termék, feketelemez, idomvas, a fonottáruk közül is csak az úgynevezett csibefonat hiánycikk. Ugyancsak elegendő a vízvezetékszereléshez szükséges eszköz. Nemhiába keresik már a mezőgazdasági szerszámokat a vásárlók, egyedül a gyöngyösi kapa és a hotroló kevés. Nincs Viszont elegendő a kapálógépekből. A boltok polcain látható már a háztartási kisgépek „hada” is. Nem mondható el ez a zártszelvényekről, szegárukról, az olcsó kézi szerszámokról, a teflonedónyefcről és a rozsdamentes, finomacél árukról (tálalóeszköz, olló, kés, szóló evőeszköz). Hiányzik a fazonedények közül a paraszttál, a zománcozott medence, de hiába keresik a merőkanalat és a tésztaszűrőt is. Ezekkel az a probléma, hogy folyamatos ellátásuk nem biztosított, a szükségesnél kevesebb kerül belőlük forgalomba. Pedig több nagykereskedelmi vállalattal megpróbálták felvenni a kapcsolatot. Hasonló okból romlott az ellátás láncból, pedig a mezőgazdasági üzemek nagy szükségét látják. Kevesebb a poliészter hullámlemez is, amely alkalomadtán fontos az építkezőknek. Ugyancsak ez a helyzet a két folyóméteres kerítésmezővel, a feketehu- zallai, a biztonsági zárakkal és lakatokkal. Több van viszont ez eddiginél kötélből, horganyzott csőből, épület- és bútorvasakból. Sajnos vannak olyan áruféleségek, amelyek a teljesen eltűnnek a boltokból, hiánycikkekké válnak. Ez történt a Szieszta gázkályhával, Racial radiátorral, és a 600-as acéllemez-radiátorral. Elmondták, hogy hiába rendelik meg ezeket, semmiféle ígéretet nem kapnak a közeli szállításra. Jó hír viszont, hogy a Lampart Vállalat olyan konvektorok gyártását kezdte el, amelyek pótolhatják a népszerű Sziesztát. Ez annál is fontosabb, mivel az ismeretes áremelkedések következtében az olajkályhák helyett sokan szeretnének gázzal fűteni. A különböző egyeztető tárgyalásokon már Ígéretet kaptak a kiskereskedelem képviselői, hogy gondoskodni fognak a megnövekedett kereslet kielégítéséről. A kazánok közül az úgynevezett Totya fogyott el, más fajtából elegendő a raktáron lévő mennyiség. Ugyancsak hiába keresik a csavarszáraikat, de ezt a hiányt „házi” módon tudják pótolni: tizenkét kisiparossal vették fel a kapcsolatot, akik megkezdik a gyártást. Sajnos, ez a lehetőség nem megoldás minden esetben, mert a gyárak a megváltozott gazdasági körülmények között jobban rá vannak szorítva arra, hogy növeljék exportbevételüket, s ez olykor a belföldi ellátás rovására megy. így például az Elzett Gyár kivitele jelentős, annak ellenére, hogy az építők gyakran panaszkodnak: nem jutnak elegendő biztonsági zárhoz, illetve lakathoz. Reméljük, hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, tehát a növekvő külföldi szállítások mellett a hazai vásárlók is megtalálhatják számításukat. A hiánycikkek megnehezítik a munkát, gördülékenyebben lehetne építkezni, vagy más tevékenységbe fogni, ha valamilyen módon sikerülne orvoslást találni a problémákra. S ez, valljuk be — közös érdekünk. Ha mindenből nem is, kerékpárból sikerült megfelelő választékkal várni a tavaszt az egri Mágnes Áruházban EGERBŐL A DOBÓSOK Országos Csokonai diákszínjátszó napok Javában folynak az előkészületek a Somogy megyei Csurgón az április 28—május 2. között immár nyolcadszor megrendezendő országos Csokonai diákszínjátszó napokra. Eddig kilenc együttes küldte el jelentkezését, egy-egy társulat kőszegről, Egerből — innen a Dobó gimnázium színjátszói —, Szegedről,. Pécsről, Székesfehérvárról, Paksról, rajtuk kívül három somogyi irodalmi színpad. A jelentkezési határidő még nem zárult le, további együttesek részvételére is számítanak. Az idei találkozóra megszépül a csurgói művelődési központ is: festik, csinosítják 'az épületet. A diákszínjátszók Barcs városban is bemutatkoznak,
