Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 2., kedd 5. Neoreneszánsz • vasrács Most, hogy Ráday Mihály televíziós operatőr tiszteletre méltó szorgoskodásának következtében önálló sorozattá nőtte ki magát az Unokáink sem fogják látni című műsor, az érdeklődés mind erőteljesebben fordul a szemeink előtt elpusztuló iparművészeti tárgyak — a szépen csavarintott gázlámpafejek, a remekbe kalapált vasajtók, a fémrózsákból szőtt erkélyrácsok, miegyebek — felé. S joggal, mert kevés olyan városa van a világnak, mint Budapest, ahol ezer- és ezerszám látni ilyen előbb-utóbb halálra ítélendő mestermunkát. Amikor ugyanis fővárosunk belső részei a század- forduló tájékán oly viharos gyorsasággal kiépültek, éppen akkortájt virágzott a szecesszió, ez a kacskaringós növényi elemeken alapuló művészeti irányzat, amely kitűnően oldotta, díszítette a gazdagság, a jólét jelképeinek szánt házmonstrumokat. Sorra alakultak tehát a művészi vaskovácsolással foglalkozó műhelyek, ahol elsősorban ezeket a szecesz- sziós formációkat kalapálták ki az üllőkön, de ahol — egy-egy rangosabb, igényesebb megrendelő kívánságára — a neoreneszánsz vagy a klasszicizmus stílusjegyeinek felhasználásával is készítettek vascsodákat. E pest-budai műhelyek leghíresebbike a Jungfereké volt: azé a dinasztiáé, amely — s ez ma már szinte hihetetlennek tetszik — nem kevesebb, mint 160 éven át szolgálta a vasművességet. Hogy ez a németes nevű család honnan származik, nem tudjuk. A szakértők csak feltételezik, hogy a régi Magyarország valamelyik déli — bácskai, bánáti — vidékéről. Az első biztos adatok a XVIII. századból származnak, s ezek egyike azt igazolja, hogy egy bizonyos Jungfer András 1785- től Szegeden volt kovácsmester, alig egy esztendővel később pedig már a Pesti Lakatos Céh tagja lett. 1791- től a pesti polgárjogot is megkapta. Azt, hogy a klasz- szicizmus jegyében dolgozott, két nagyszerű munkája, a józsefvárosi és a terézvárosi témplom vasrácsai igazolják. Fia, Ferenc 1810-ben született, és 1829-ben lett mester. Öröklött és jó kezekben kiművelt tehetségére mi sem jellemzőbb, mint hogy József nádor vele csináltatta meg a híres alcsuti kastélyának remekművű vaskapuit. Ferencet pedig az az 184Í- ben született Jungfer Gyula követte a mesterség továbbvitelében, aki európai mércével mérve is e szakma elSzecessziós vaskapu Vámház — ma Közgazdaságtudományi Egyetem —, az Opera, a királyi palota, az egykori Weinckheim-palota — ma a Szabó Ervin Könyvtár főépülete —, valamint az Országház vasdíszeinek elkészítése. Aki ezek közül a remeklések közül csak egyet is látott, el tudja képzelni, hogy egyrészt mily gazdag fantázia serkenthette újabb és újabb indafonások, levélerezetek, oszloprendek kifundálására ezt a rajzolás dolgában is remekül képzett mestert; másrészt meg mily ügyes kezű kopácsoló, hajlítgató lehetett, hogy mindazt a sok-sok gyönyörűséget meg tudta teremteni. Míg a föntebb említett épületek díszeit a különböző történelmi stílusok jegyében alkotta meg, az 1800-as évek végén ő is átváltott a szecesszióra. Mégpedig annak úgynevezett magyaros változatát teremtette meg, benne a szépséges Margit-virággal meg a — napraforgóval. Nem csoda hát, hogy díjat díjra halmozott, és egyebek között elnyerte „A kézműipar művésze” címet. Jungfer Gyula műhelyét — amely a megrendelések sokasága miatt mind több alkalmazottat foglalkoztatott — 1908-tól fiai vették át. Az ő vezetésük alatt működő üzemben készült el más, hasonlóképpen nagyszabású munkák mellett a Kossuth- mauzóleum bronzkapuja. Am aztán a vasformálásnak ez a kézi módja mind drágábbnak bizonyult. A fogók nyomait magukon viselő fémdíszeket felváltották az öntvények, még későbben pedig ezek sem kellettek, hiszen a modern épületekhez nemigen illik a ci- rádás, mintát mintára halmozó fémrács. A Jungfer-műhely tehát válságba jutott. Igaz, nem zárták be, de mind kevesebb megrendelő kopogtatott be oda. A felszabadulást azonban megérte, sőt még arra is alkalmasnak bizonyult, hogy egy, úgymond, hasonló profilú vállalkozás kiinduló alapja legyen: 1949-ben ott alapították meg a mívesebb tárgyak készítésével foglalkozó Fémmunkás Vállalatot. A. L. Neoreneszánsz vaskapu sőrangú kiválósága volt. Európai vándorút után 1866- tól dolgozott mesterként, és rövidesen olyan megbízatásokat kapott, mint a hajdani a Jungferek műhelyéből Pillls József nyugdíjas már több mint tíz éve készít hajó- modelleket. Zuglóban, háza kertjében létrehozott műhelyében már tizenöt történelmi hajó kicsinyített, méretarányos mását készítette el. Most fejezte be legújabb modelljét, a híres angol tengerész, Francis Drake kapitány nem kevésbé híres zászlóshajójának, a „Revenge”-nek a valódinál het- venötször kisebb modelljét. Az 1577-ben vízre bocsátott hajó szép modellje egy esztendő aprólékos, precíz munkájának eredménye. A képen: Pillls József az utolsó műveleteket végzi a „Revenge”-en (MTI fotó: Fehér József felv. — KS) H eti um or ét elején — Már megint gyászeset történt a családjában? — kérdi Knoppe igazgató a könyvelőjétől, aki egyórás késéssel ért az irodába. — Nem, főnök úr, ma erős ellenszelem volt! * ★ — Én a tudásuk szerint fizetem az alkaímazottaimat — mondja az igazgató a könyvelőnek. — Ugyan miért adjak magának fizetésemelést? — Azért, mert én mindent tudok az igazgató úrról meg a csinos Susiról, az iktatóból! — így a könyvelő. ★ Bíró: — Vádlott, maga elverte a feleségét. Héthónapi elzárásra ítélem. — Belenyugszom a büntetésbe, bíró úr, de kérem szépen, nem ülhetném le a mézesheteim után? SZÁZÉVES GONDOK: Rakéta és — békeharc Százéves újságokat végiglapozni különös élmény. Mintha tükörbe nézne az olvasó, megtudni, hol maradtunk ugyanazok, akik voltunk, mai arcunkon hol ütnek át a százados vonások, miben s mennyiben fejlődtünk. Csak néhány sor a múltból. Száz évvel ezelőtt az Osztrák—Magyar Monarchia csapatai Boszniában, Hercegovinában harcolnak, az angolok Egyiptomban, a Szuezi-csatorna biztonságának megvédése címén. Fegyverkezés. Az angol hadsereget négycsövű pisztollyal látják el. A golyószóró pisztoly percenkint negyven lövést ad le, és a töltényhüvelyeket önműködően távolítja el. (A lapok által említett csodafegyver aligha képzelhető el, annál érdekesebb a következő hír): A Zubovics Fedor főhadnagy által feltalált szárazföldi torpedók „a közös hadügyminisztérium által elfogadtattak”. „Alig pár nap múlva”: A bécsi orosz nagykövetség katonai ügynöke megvette a szárazföldi torpedók készítésére szolgáló terveket és átnyújtotta az orosz tábornak.” Íme, útjára indult a rakéta. Felhívás örök békére. A magyar képviselőház több tagjához érdekes tartalmú körlevél érkezett (Eger képviselője abban az időben Szederkényi Nándor volt). „Európában jelenleg tízmillió ember van fegyver alatt, ami évenként tizenegymilli- árd 380 millió márkába kerül. Nagy nemzetközi szövetkezet volna létesítendő, melynek kizárólagos célja egy nemzetközi választott bíróság rendszerének érvényesítése lenne. Ajánlatos, hogy a népek meggyőződése a kérdésben hangosan nyilatkozzék meg s a kormányok kénytelenek legyenek a népek akaratát számba venni. „Azóta kél világháború tapasztalataival rendelkezik a békéért vívott küzdelem. Takarékosság nagyban és kicsinyben. Az országgyűlésben a költségvetés tárgyalásánál Csanády Sándor indítványt tett a királyi udvartartás évi költségeinek csökkentésére. „Kéressék meg az uralkodó, hogy a 4650 ezer forintból engedjen el egymillió forintot.” Eger város képviselőtestülete úgy határozott, hogy az utcákat szeptember 15-től április 15-ig kell világítani. Erre a célra lámpánként napi 26 és fél deka petróleumot lehet felhasználni, kivéve a szeptember, október, március, április hónapokat, mivel rövidebbek az éjszakák, amikor is csak 17 deka tölthető a lámpákba. Ez is csak a belvárosban, mert a külvárosokban az egész világítási idény alatt csak napi, illetve éjjeli 14 deka petróleum használható fel." Április 15-től szeptember 15-ig nyilván a Hold köteleztetett az egri utcák világítására. Közegészségügy, környezetvédelem. „Egy közelvidé- ki város rendőrkapitánysága furcsa kis hirdetményt bocsátott ki, melyből intézkedésének helytelensége feltűnően szembe ötlik. Ugyanis azt rendeli el, hogy a patakba vezető pöczecsatornák tö- messenek be, s minden patakmenti háztulajdonos külön elzárt pöcegödröt létesítsen. — Mi ez? Azt akarja elérni, hogy a sűrű lakosság salakhulladékjai ne vezettessenek el a semlegesítő patakokba, hanem a városokban maradjanak vissza, ahol a talajt miazmákkal töltik meg? Hallatlan intézkedés!” Az Eger mellpastillák jóízűek és a nyálkát olvasztva a torokban levő csiklan- dozást eltávolítják. Közművelődés. Szolcsányi Hugó jogakadémiai tanár sürgeti egy reáliskola létesítését Egerben. Tudomása szerint a városban nemsokára katonai laktanya épül, így ki lehet üríteni az úgynevezett „Gimnaziális laktanyát” a reáliskola számára. Az új egri pedagógiai intézményt valóban ott helyezték el, ma is ott van, mint Dobó Gimnázium. Halálozások. Augusztus 17-én meghalt Egerben Knézich Károly aradi vértanú leánya, Gröber Sándorné Knézich Irén 36 éves korában. Az év nagy halottai: Vörösmarty Mihály özvegye, és a balladák fejedelme: Arany János néhány hónappal múlt 64 éves. Meglepő hirdetések. „T. Cz. Jószágtartó urakhoz. Van szerencsém a nagyérdemű jószágtartó urakat pártfogásomra fölkérni, Egerbe a Heringh-féle kovács műhelyiségben a kovácsüzletet folytatom, s minden e szakmába vágó munkát, különösen a lovak vasalását pontosan és a leg- jutányosabban teljesítendem. Kegyes pártfogásukat kéri Virágh Károly kovács és oki. állatorvos." Szabó Ignác, az egri régiségek múlt századi kutatója még látta azt a kézzel írt reklámot, amely a volt SZTK melletti kis bolt ajtaján hívta fel a nagyérdemű vásárlóközönség figyelmét a boltban található árukra, imigyen: ÖKLÖT Sö A CZEDULASSZABÓHOZ 1. Szilvórium mindenképen 2. Szalonna, háj és tepertő 3. Túró és sajt. És más 4. Enni valók is vannak 5. Szappan és gyertya 6. Masina. És szobaseprő 7. Suhogó és szí ostor 8. Bor eczet és zabb 9. Otska ruhák eladók Hiába, nem volt kirakat. Dr. Kapor Elemér A Centrum Áruház március 2.-tól április 30.-ig: áruházunkban vásárolt hütögépihez élelmiszerből összeállított ajándékcsomagot adunk vásárlóinknak