Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 6., szombat Kormos József Szentgyörgyi Béláné Balogh Rozália (Fotó: Szabó Sándor) Segített az ötletesség Minden héten szabad szombat Egercsehi iskolájában Tavaly nyáron kezdődött. Az Egercsehi Általános Iskola tantestülete ismét bizonyította ypllalkozókedvét. A nevelők ugyanis igent mondtak a járási művelődési osztály felkérésére: elhatározták, hogy részt vesznek az ötnapos tanítási hét bevezetését megelőző tapasztalatgyűjtésben. Gondos előkészítés Kormos József igazgató arra utal, hogy a rajtot alapos megfontolás, mérlegelés előzte meg: — Sejtettük: nem lesz könnyű dolgunk, ezért indulás előtt minden részletkérdést megvitattunk, s hol módosításra volt szükség, azt végre is hajtottuk. Más szóval: a helyi körülményekhez igazítottuk az irányelveket. Körzeti oktatási intézmény vagyunk: a környező falvakban csak az -alsótagozatosok képzéséről gondoskodunk. Tanítóink nem kapcsolódtak be a próbálkozásba — velük együtt így láttuk jónak —, mert az egy napra eső órák száma lényegesen gyarapodott volna, mi azonban nem akartuk túlságosan megterhelni a gyerekeket. Utólag kiderült: nekünk volt igazunk, hiszen a végső változat menetrendjének megszabásakor a Művelődési Minisztérium figyelembe vette a valós gondokat. A részben osztott iskoláknál eltekint a kötelező jellegtől: a kollégák önmaguk mondhatják ki a mentesítést. Ugyaniakkor az is tény, hogy mi a gyakorlat által hitelesített töprengés során találtunk megnyugtató megoldást, ezért jövő szeptemberétől e téren is előbbrelépünk. örültek annak, hogy nem hagyták magukra őket. Tetszett a választási lehetőség is: — Főhatóságunk kétféle variációt javasolt: az egyik az A, B, a másik az egyhetes órarendi változat volt. Az utóbbi három harmadra osztotta a tanévet, azaz mindegyik egység végén osztályoznunk kellett volna a tanulókat. Elvetettük, mert bonyolultnak tűnt számunkra, s az előbbire szavaztunk akkor is, ha kétféle munkaelosztást követelt a vezetéstől. Jó érzés arról szólni, hogy országszerte ezt használják majd, azaz indulás előtt jó lapra tettünk. Nehézségek adódtak, de ezekkel idejében számoltak, ezért gyorsan úrrá lettek rajtuk. — Ez a megállapítás az ötödikes földrajzra és élővilágra — az új tanterv környezetismeretként emlegeti — valamint a hetedikes magyarra vonatkozik. Addig okoskodtunk, amíg csak ösz- szeszedtük az előírt többlet- órákat. Arról sem feledkeztünk meg, hogy a szülőket tájékoztassuk, hiszen megértésük mindig sokat jelentett számunkra. Biztató adalékok A direktor érzékletes tényekkel bizonyítja, hogy a kezdés óta másutt is hasznosítható tapasztalatokban gazdag hat hónap telt el. — A fiúk, lányok pénteken ugyan fáradtabbak, mint régebben voltak, de jóval pihentebben, frissebben érkeznek hétfőn reggel. Ezért az előnyért — ezt hangoztatják is — szívesen hoznak áldozatot. Ilyen például az, hogy öt héttel többet töltenek majd a padokban, mint máskor, de hát ez a ráadás busásan megtérül a kétnapos szabad hétvégekkel. így aztán az sem zavarta őket, hogy a téli és a tavaszi szür net kissé megrövidül. Mindannyiunkat elégedettséggel tölt el az, hogy a kísérleti jellegű félévet jól zártuk. A bukások száma nem gyarapodott. Ráadásul kevesebben hiányoztak, — különböző okok miatt — mint valaha. A gyengébb képességűekkel kiemelten foglalkozunk, délutánonként korrepetáljuk őket, így viszonylag gyorsan behozhatják hátrányukat. A testület ugyan lekötöttebb, mint bármikor volt, de senki sem méltatlankodik, mert tanítványai érdekét mindenki mindennél előbbrevalónak tartja. Tervezéskor úgy vélték: változatos, kulturális kínálatot kell biztosítanunk szombatonként. Akkor is, ha háttérbe szorul a pedagógusok kényelme: — Tárgyaltunk a függetlenített községi könyvtárossal, javasolt is színes programokat, de az érdeklődök nem tülekedtek, pedig a bejáró napköziseket autóbusszal szállítottuk volna ide és vissza. Rá kellett jönnünk: erősebb a család vonzása. „Igen” — több szólamban Ugyanezt hansúly ózzák, csak más megközelítésben az érintettek is. A magyar—történelem szakos Szentgyörgyi Béláné — harminc esztendőt töltött már a faluban — joggal bizakodó, hiszen kartáreaival együtt túljutott a buktatókon. — Az új iránti fogékonyság nem hiányozhat soha abból az emberből, aki nap mint nap a katedrára áll. Szerencsére ez a hangoltság jellemző valamennyiünkre. Emiatt nem hátráltunk meg, átmeneti „válságok” esetén ezért folyamodtunk az ötletességhez. Senki sem méltatlankodott: a fokozatosan beérő eredmények feledtették velünk alkalmi kishitűségünket. Ezért kerestük — s meg is találtuk — a pillanatnyi helyzetben leghatásosabb módszereket. Balogh Rozália nem véletlenül az úttörőtanács titkára, ugyanis a legjobb tanulók közé tartozik. Igaz, a hétvégeken több órát tölt a társai- ságában, de a megnövekedett szabad időt ő is dicséri. — Nagyobb a zsúfoltság a megszokottnál. Sok a délutáni szakkör, ezért néhányról le kell mondanunk. Az viszont jó, hogy Itöbbet lehetek szüleimmel, segíthetek nekik, kirándulhatok velük. A két különböző szólamú helyeslés is kiemeli: a kísérlet igazolta létjogosultságát. Jó hír ez azok számára, akik szeptembertől csatlakoznak az élbolyhoz... Pécsi István Zenés irodalmi presszó A pódiumon: Ruttkai Éva A cím jelképes, mert csütörtökön este épp a pódium hiányzott az egri Dobos cukrászdából, ez azonban vajmi kevéssé zavarta azt a Ruttkai Évát, aki legkiválóbb színészeink között is jeleskedik. Ritka tehetségével, szinte minden érzelmi árnyalat hiánytalan jelzésére képes szerepformáló, hangulatteremtő készségével tökéletes atmoszférát teremtett. Elénk varázsolta Garda Lorca Loláját, az olykor pikáns, máskor meg emberi mélységeivel megrázó, mélá- zóan szomorkás angol Burns verseit. Aztán a sanzonok fényeit villantotta fel, bizonyítva e műfaj örökifjúságát. Később nagyszerű, az idősebbek számára mindig emlékezetes alakításaiból adott ízelítőt. Jóvoltából a művészet csodájának lehettünk tanúi. Előttünk változott a Néma levente ifjú Ziliájává és bűvölte, babonázta, szerelmes szép szavakkal igézte a három esztendőre némaságot fogadott Agárdi Pétert. Fel sem ocsúdhattunk, s máris új arc, más tekintet bűvölt el minket, az életöröm csorbítatlan dévajsága sugárzott a Teaház az augusztusi holdhoz című sikeres darab egyik népszerűvé vált kupléjából. Teremtő egyéniség babo- názott meg mindannyiunkat, olyan személyiség, aki nemcsak okosan építkezik, hanem szellemének és karakterének krőzusi kincstárával is elkápráztatja a hallgatóságot. Petőfi A füstbe ment terv című, milliók által ismert, nemzedékek által ezerszer előadott költeményét teljesen eredeti felfogásban, irigylendő merészséggel tolmácsolta, bizonyítva, hogy világhíres poétánk épp olyan közel kerülhet napjaink emberéhez, mint szépapáinkhoz. Maugham Júliájaként áttételesen vallott — milyen megrendítő hitelességgel! — a színház varázslatos világáról, a megkapóan szép hivatás semmi mással nem helyettesíthető vonzóerejéről. Erről különben beszélt is, kifejező sztorikat említve nagyszerű elődeiről — többek között Bajor Giziről — akiktől oly sokat tanult. Ezek a betétek azonban kissé hosszúra nyúltak, kiríttak a klasszikusnak számító művek szerves egységéből. Jó lett volna gondosabban megszerkeszteni az előadóest anyagát, mert az értő húzások, a kellő tömörítés révén a ritka gyémánt még pompázatosabb briliánssá csiszolódott volna... (pécsi) Környezetvédelmi őrök Városunk szépségéért Amikor két esztendővel ezelőtt megalakult Egerben, a városi népfrontbizottság keretében — és támogatásával — a környezetvédelmi őrjárat, még nem látszott pontosan, hogy tulajdonképpen mi is lesz e mozgalom feladata. Nem körvonalazódott az aktivisták hatásköre, joga és kötelessége sem. Ám e két év gyakorlata bebizonyította, hogy munkájukra, figyelmükre szükség van. Az egri vizek, utcák, lakótelepek, közterületek tisztasága, a levegő, az erdők, mezők védelme természetesen elsősorban társadalmi feladat, az őrjárat tagjai csak a „vészcsengő” szerepére váltakozhatnak. S hogy a hasonlatnál maradjunk: egyre többet kell „csengetni”, azaz figyelmeztetni vállalatokat, intézményeket vagy egyszerűen csak városunk lakóit, hogy ne szennyezzék környezetüket, óvják — amíg lehet. S nem túlzás ez. Bár már közhelyszámba megy akár Velencét is emlegetni — főképp, ha Egerről van szó —, mindenesetre a tíz vagy húsz évvel ezelőtti mulasztásainkat, most érezni csak igazán, mily nehéz pótolni. A megyeszékhelyen is megszaporodtak a feladatok, s éppen ezért a környezet- védelmi őrök munkáját haitásosabbá, szervezettebbé kell tenni. Többek között ennek az érdekében is alakult februárban a Hazafias Népfront városi bizottságának környezetvédelmi munkabizottsága. Az alakuló ülésen elnöknek dr. Zétényi Endre nyugdíjas pedagógust, titkárnak pedig Huszti Jánost választották meg. ★ Huszti János egyébként kezdettől fogva részt vesz a környezetvédelmi őrök munkájában, ott bábáskodott a megalakulásánál is. Tapasztalatait így foglalta össze: — Két év alatt mintegy negyven ügyben kértünk intézkedést. Mivel a járőröknek — csak?! — jelzési joguk van, az eredményekről, hacsak magunk nem győződtünk meg, értesítésünk nincsen. Voltak például autóroncsok Eger területén, amelyek figyelmeztetésünk után eltűntek, vagy a Szép- asszony-völgyben otthagyott törmeléket az építő vállalat csak kérésünkre, illetve a tanács intézkedésére szállította el. Ezért van ránk szükség! A környezetvédelmi őröknek a jogkörük édeskevés. Ok nem a hatóságok képvi~ selői. Mondjuk azt inkább, a közvéleményé, a közérdeké. Egy szál igazolvánnyal rendelkeznek. De legtöbbször ezt sem kérik. Mert talán, akár intézmény, vállalat vagy egyén, akit figyelmeztetnek, inkább egy kicsit el- szégyelli magát. — A hivatali út a következő — folytatta Huszti János. — Az erre rendszeresített nyomtatott lapon bejelentjük a munkabizottság elnökének vagy titkárának a „felfedezett” rendellenességet. ök ezt továbbítják vagy az illetékes tanácsi szak- igazgatási szervhez — például a műszaki osztályhoz — vagy közvetlen a vállalatnak, intézménynek. Elég kacifántos út. Ám végül is az eredmény a fontos. S ha azt elérik — bár már elérnék! — például, hogy ne szennyezzék az Eger-patak vizét — munkájuk már nem volt hiábavaló. ★ Március, április, tisztasági hónapok a megyeszékhelyen. A HNF környezetvédelmi munkabizottsága plakátokon tájékoztatja a lakosságot a tennivalókról. Az őrök pedig, mintegy harmincán, többségükben nyugdíjasok: tovább járják útjukat. Városunk szépségéért ... J. P. Restaurálják a szixtuszi kápolnát I ^tí m ÜL A festő Michelangelo A kereszténység botrányképe (V/4.) Legismertebb és legvitatottabb gyermekének tovább élése sokáig kérdéses volt: a Sixtus-kápolna oltárképe, amelyet 1536-tól 1541ig — ismét csak hosszas vonakodás után — festett. A 17 méterszer 13,30 méteres gigantikus színjátékot, mely a kárhozatot és a feltámadást ábrázolja, csak úgy tudja megszemlélni a látogató, ha már megszűnt a tarkójában az a fájdalom, amit a 20 méter magas mennyezeti festmény megtekintése okozott. A tömjéntől és gyertyafüsttől megfeketedett és elsötétedett freskó ma már nem sejteti, hogy egykor a kereszténység legnagyobb botrányképe volt: Krisztus meztelenül és szakáll nélkül, körülötte meztelen testek. Henry Thode Michelan- gelo-kutató: „Gyakran megállapították, hogy ez már nem az evangélisták Krisztusa, hanem olymposzi istenség.” A tridenti zsinat (1545— 1563) ellenreformációja nem állt meg Michélangelo élettel teli figurái előtt sem. Azóta öt pápa akarta leveretni az „Utolsó ítéletet”, elfüggönyözték, elkárhoztatták, szidták. A poéta és irodalmár Pietro Aretino így dühöngött egy Michelangeló- hoz írott levélben: „Egy buja fürdőszobát, de nem a legszentebb kápolna kórusát lehet így megfesteni!” És a pápai ceremóniamester, Biagio von Cesena így mérgelődött a mű miatt: „Illetlenség egy szent helyen ilyen sok meztelen alakot festeni.” Michelangelo úgy bosszulta meg magát, hogy Biagio urat elátkozta a pokolban: Minoszként, az alvilág bírójaként festette meg egy ördögcsapat körében. Amikor Biagio emiatt panaszkodott a szent atyának, III. Pál cselesen válaszolt: „Az égben és a földön hatalmat adott nekem az Isten, de a pokolban nem. Ibi nulla est redemptio” (Ezen nem lehet változtatni.) Biagio a mai napig ott van, ahová Michelangelo festette, Még a mester életében elkezdték ecsettel „felöltöztetni” a meztelen figurákat. A munka vezetője Michelangelo egyik tanítványa volt, Daniele de Volterra (1509—1566), aki rászolgált a „nadrágtartófestő” melléknévre. , Michelangelo túl volt korának botrányán, áttört minden addig érvényes tabut: „A Sixtus-kápolna Utolsó ítélete az új idők első fontos műalkotása, mely már nem „szép”... — így Hauser. A „már nem szép” művet Mancinelli és Colalucci pontos terv alapján fogja „megszépíteni”. 1984-ig megtisztítják és megerősítik az oldalfalakat és a lünettákat. A következő négy évben a mennyezetet, és azután 1993- ig az Utolsó ítéletet. (Következik: 5. Naponta harminc négyzetcentiméter) Szépművészeti Múzeum Meghosszabbított kiállítás A Szépművészeti Múzeum jubileumi kiállítását még három hétig, március 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A múzeum fennállásának 75. évfordulójára megnyitott kiállítást, amelyen a múzeum történetét, a gyűjtemények keresztmetszetét, illetve a legfrissebben vásárolt vagy restaurált képzőművészeti alkotásokat mutatják be, eddig 154 800-an keresték fel. (MTI)
