Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. március 6., szombat Lengyel helyzetkép A szakszervezet nem követheti a korábbi modellt Puccskísérlet, szabadon bocsátások Iránban VARSÓ — Lengyelországban, csak­nem három hónappal a szük­ségállapot bevezetése után, általában nyugodt a helyzet, de a gazdaság továbbra is nagy gondokkal küzd, a bel­ső és külső szocialistaellenes erők pedig mindent elkövet­nek, hogy politikailag és gazdaságilag _ egyaránt gá­tolják a stabilizációt. Ami a gazdaságot, azon belül az ipart illeti, a mi­nisztertanács gazdasági bi­zottságának legutóbbi ülé­sén azt állapították meg, hogy továbbra is nagyará- nyúak a nyers- és alap­anyag-ellátási problémák. Az év eleje óta érvényben levő gazdasági reform lehe­tőségeit sok vállalat nem használja ki kellőképpen, pedig a termelési profil mó­dosításával, átállításával mozgósítani lehetne a jelen­leg kihasználatlan termelő kapacitás egy részét. A gazdasági bizottság kö­telezte az illetékes minisz­tereket, hogy keressenek az irányításuk alá tartozó ága­zatok számára pótlólagos megrendeléseket külföldön, mindenekelőtt a szocialista országokban. A tavaszi munkára készü­lő mezőgazdaságban tovább­ra is kulcskérdés a gabona­eladás. Ennek mértéke feb­ruárban az előző hónapok­hoz képest emelkedett ugyan, de még mindig hiányzik mintegy 690 ezer tonna ga­bona az ország kenyerének, a gabona alapanyagú termé­kek gyártásának biztosítá­sához. Az említett gyakorlati problémák megoldása foko­zott mértékben szerepel a LEMP szerveinek és alap­szervezeteinek napirendjén a központi bizottság múlt hé­ten megtartott hetedik plé­numa óta. Nemcsak a pártszerveze­tekben, hanem az üzemek­ben is sok szó esik egy má­sik nagy fontosságú kérdés­ről: a lengyel szakszervezeti mozgalom jövőjéről. A PAP hírügynökség országos ; kör­képéből ítélve az üzemékben is erősödik az a felfogás, hogy a szakszervezeteknek a dolgozók valódi érdekeit kell képviselniük, és nem hozható vissza sem az 1980. augusztusa előtti, sem a ké­sőbbi modell. A Venyera—14 is elérte a Venust — Pénteken, moszkvai idő szerint a kora reggeli órákban leszállt a Venus bolygó felszínére a Venye­ra—14 automatikus szovjet bolygóközi űrszonda leszálló egysége. Mint négy nap­pal korábban érkezett társa, ez az automatikus kutató­laboratórium is mintát vett a bolygó talajából, színes panorámaképeket közve­tített a földre A leszállás körzetében más minőségű .volt a talaj, másként muta­tott a képen a Venus fel­színe is, mint a hétfői „hely­színi közvetítés” során A Venyera—14 négy nap­pal később indult útnak, mint párja, a Venyera—13, és ugyanennyi idővel később ért céljához. Leszállásának helye mintegy ezer kilomé­teres távolságban van a Ve­nyera—13 leszállási körze­tétől. A leszálló egységbe épített telefotométerek elké­szítették a panorámafelvé­teleket, ismét három — vö­rös, kék és zöld — színkép­ben. Ezek összetételéből alakul majd ki a színes fény­kép a Venus e körzetéről. Haladéktalanul működésbe lépett az automatikus fúró­berendezés is és kis mennyi­ségű talajmintát vett. Ezt az automatikus laboratórium alapos vizsgálatnak vetette alá, és az adatokat továbbí­totta a földre. Az iráni iszlám rendszer megdöntését célzó puccskí­sérletet lepleztek le Kelet- Azerbajdzsán tartomány­ban — jelentette pénteken az ÍRNA iráni hírügynök-, ség. Imani Hodzsatoleszlámot, a kelet-azerbajdzsáni Oru- mieh város vallási bíráját idézve az ÍRNA közölte: „a'± összeesküvők — az ellenforra­dalmárok és feudalista kö­rök képviselőinek egy cso­portja — meg akarták dönteni az iráni iszlám ^rendszert”. Imani elmondot­ta, hogy a sah egykori had­seregének egyik tábornoka Törökország felől jutott ba az országba és Orumieh-ben kapcsolatba lépett az ellen- forradalmi elemekkel, köz­tük a mohamedán nép isz­lám köztársasági pártjának bizonyos tagjaival. A hír- ügynökség nem említi, mikor fedezték fel az államcsíny­kísérletet. Muszavi Tabrizi Hodzsa- toleszlám, az iszlám forra­dalmi bíróságok főállam- ügyésze csütörtökön közölte, hogy Khomeini utasítására több mint tízezer bebörtön- zöttet bocsátanak szabadon a következő két hónapban — jelentette pénteken az iráni hírügynökség. Terroristák pere Március 8-án tárgyalják a „vörös brigádok” nevű terror­szervezet terroristáinak perét. A képen látható négy terro­ristát akkor fogták el amikor a rendőrség egy padovai lakás­ból kiszabadította Dozier amerikai tábornokot. A képen (balról jobbra) felső sor: Antonio Savasta, a csoport vezető­je, Emanuela Frascella. Alsó sor: Giovanni Ciucci és Emília Libera. (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Begin kimerült Menahem Begin izraeli miniszterelnök Mitterrand francia elnök búcsúvacsorá­ján a King David szállodá­ban hirtelen rosszul lett és még vacsora közben kényte­len volt távozni. Begint a szálloda egyik negyedik emeleti szobájába kísérték, ahol azonnal orvosi ápolás­ban részesült, kimerültséget állapítottak meg nála. A 68 éves izraeli miniszterelnök jelenleg még nem gyógyult fel lábtörése után, s eddig kétszer is átesett infarktuson. „Értesítjük T. Fogyasztóinkat, hogy Egerben, az alábbi idő­pontban és helyeken trafóál­lomás karbantartási munká­latok végzése miatt ÁRAMSZÜNET lesz. 1982. március 8-án, napköz­ben, szakaszosan. Galagonyás u., Attila u., Eperjesi u., Tát­ra u., Rozsnyói u., Koszorú u., Szőlő u., Szüret u., Lenin út 155—205-ig, Liszt F. u., Gyulafehérvári u., Munkácsy u., Berzsenyi u., Székelyud­varhelyi u., Fadrusz u., Fais­kola u., 30/A—62-ig, Kazin­czy u., Deméndi út. Szalóki út. 1982. március 9-én, napköz­ben, szakaszosan, Egri csil­lagok u., Berzeviczi G. u., Vécsey-völgy u., Merengő u., Rozália u., Tihamér u., Kis- tályai út. 1982. március 11-én, napköz­ben, szakaszosan, Faiskola u., 1982. március 12-én, napköz­ben, szakaszosan, Vöröstüzér u., Baktai út, Hősök utcája. _______HM-lakótelep.______ „Az ember első számú jo­ga az élethez, a léthez való jog, s ez az önök joga, höl­gyeim és uraim, — de joga ez a Gaza-övezetben, a nyu­gati parton (Ciszjordániá- ban) és a Libanonban élő palesztinoknak is” — jelen­tette ki csütörtök este Jeru­zsálemben a zsúfolásig meg­telt knesszet szószékén Francois Mitterrand francia köztársasági elnök, akinek félórás beszéde máris „jeru- zsálemi felhívásként” vonult be a közel-keleti konfliktus történetébe. Az izraeli parlament pad­soraira csend borult, amint a francia elnök kiejtette száján a Palesztin Felszaba- dítási Szervezet nevét — ezt előtte a knesszetben még egyetlen amerikai elnök, de még Szadat sem tette meg. Még nagyobb csend fogadta azokat a mondatokat, me­lyekben Mitterrand elnök „jeruzsálemi felhívásának” lényegét fogalmazta meg: párbeszédre van szükség az izraeliek és a palesztinok között, s „ennek a dialó­gusnak lehetővé kell tennie, hogy minden fél teljes mér­tékben éljen jogaival — a palesztinok, mint mindenki más számára ez azt jelenti, hogy a kellő időpontban lét­rehozzák saját államukat”. Ez azonban csak úgy lehet­séges, ha a felek kölcsönö­sen és előzetesen elismerik egymást — mondotta. „A palesztinokra tartozik, hogy döntsenek sorsuk felől, s ennek egyetlen feltétele van: saját jogaik mellett tiszteletben kell tartaniuk mások jogait is.” A csütörtök esti sajtóér­tekezleten Mitterrand el­nök — knesszetbeli beszé­dének logikájából követke­zően — kétségbe vonta a megszállt területeken élő palesztinoknak Izrael által szánt „autonómiát” — a Camp David-i megállapo­dások egyik pillérét: „nem osztom azt a véleményt, hogy az autonómia megold­ja a palesztin kérdést” — mondotta. Menahem Begin izraeli miniszterelnök — nem okoz­va meglepetést —, udvarisan ugyan, de igen határozottan utasította vissza Mitterrand szavait. A palesztin állam tragédiát jelentene Izraelra nézve, a Palesztin Felszaba- dítási Szervezetet pedig — módszereit tekintve, és azt a tényt, hogy nem ismeri el Izraelt — a „Mein Kampf arab kiadásához” hasonlí­totta. Francia részről történelmi­nek minősítik Mitterrand el­nök szavait — s ha talán ez a minősítés kissé elsietett is, a beszéd kétségtelenül po­zitív irányú változást jelent: a francia elnök mindeddig csak „állami struktúráról” beszélt, ha a palesztin nép államalapítási joga került szóba. Igaz, hogy a francia elnök nem ismerte el kifejezetten a PFSZ-t a palesztinai nép rC Külpolitikai kommentárunk >i Madridi esélyek NÉHÁNY HÓNAP MŰLVA a sporttudósítók la­tolgatják majd a madridi esélyeket, a labdarúgó-vi­lágbajnokság kimenetelét. Egyelőre azonban a spanyol főváros más okokból áll az érdeklődés középpontjá­ban. Nevének említésére ugyancsak esélyekről szokás beszélni, mégpedig az európai biztonsági és együtt­működési találkozó kapcsán. , Mi tagadás, az újabb forduló viharosan kezdődött. A NATO-államok többsége szükségét érezte annak, hogy külügyminisztereivel képviseltesse magát az új­rakezdés első ülésein, s így adjon megfelelő nyoma- tékot a Lengyelországgal összefüggő, de lényegét te­kintve szovjetellenes nézeteinek. A nemegyszer mi­nősíthetetlen hangú, durva és otromba kirohanások terén az Egyesült Államok járt az élen. Európai szö­vetségesei visszafogottabb stílusban fogalmaztak, ami szemmel láthatóan nem tetszett Haig külügyminisz­ternek. Ám a „lengyel show” véget ért, s a szocialista kül­döttségek — köztük a varsói diplomaták — kemé­nyen visszautasították a vádaskodást. A Varsói Szer­ződés tagállamainak delegációi egyértelműen állást foglaltak a tanácskozás higgadt légkörben történő folytatása mellett, s javasolták, hogy mielőbb fejez­zék be a már nagyrészt elkészült záródokumentumok megfogalmazását. Vagyis: a szocialista országok fele­lősségteljes álláspontra helyezkedtek, amikor a nyílt provokáció ellenére a konferencia folytatása, a tár­gyilagos légkör helyreállítása mellett szálltak síkra. KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTT jelenleg ez a talál­kozó az egyetlen működő, széles körű és jobb sorsra érdemes csatorna. A jelenlegi roppant feszült nem­zetközi helyzetben aligha ésszerű és bölcs dolog be­rekeszteni a tárgyalásokat, s eredmény nélkül ott­hagyni a találkozót. Leonyid Iljicsov külügyminiszter-helyettes, a szov­jet küldöttség vezetője legfrissebb nyilatkozatában hangsúlyozta: „Az enyhülést és annak jövőjét még sohasem fenyegette olyan veszély, mint most. A mad­ridi tanácskozótermet a pszichológiai hadviselés had­színterévé teszik (mármint az USA és egyes szövet­ségesei. — A szerk.) ... ezzel azonban a Helsinkiben megindult folyamatra is súlyos csapást mérnek.” EGYELŐRE NEHÉZ MEGJÓSOLNI, vajon a mad­ridi találkozó résztvevői melyik megoldás mellett dön­tenek. Az azonban bizonyos, hogy Európa békéje, biz­tonsága, népeinek együttműködése érdekeinek csakis a folytatás felel meg. S olyan közös álláspont kialakí­tása, amelyben az enyhülés katonai vonatkozásai fon­tosságuknak megfelelő hangsúlyt kapnak, s előkészí­tik az összeurópai leszerelési értekezlet megtartását. GYAPAY DÉNES egyedüli törvényes képvise­lőjének —, de arról mint „hadviselő félről” beszélt, és arra a kérdésre, hogy szán­dékában áll-e meghívni Jasszer Arafatot, a PFSZ vezetőjét Párizsba, nem­mel válaszolt ugyan, de hozzátette: Arafat meghívá­sához „senkitől sem fogok engedélyt kérni”. A francia elnök Jeruzsá­lemben elhangzott határo­zott kijelentései azt a be­nyomást keltik, hogy Pá­rizsban jó előre készültek a „jeruzsálemi felhívásra” — s Mitterrand elnök nem protokollfelszólalásnak szánta beszédét. Izraeli hi­vatalos körökben okozott ugyan bizonyos meglepetést, hogy a francia elnök ilyen nyíltan és hangsúlyosan emelte ki az izraeli—francia nézetkülönbségeket a pa­lesztin kérdésben, de a tar­talom nem volt egészen vá­ratlan: a francia diplomácia a közelmúltban nem fukar­kodott az erre utaló jelzé­sekkel. Mitterrand beszédének súlyából azonban sokat le­von az a tény, hogy konkré­tumokba nem bocsátkozott, javaslatokat nem terjesztett elő. Párbeszédet sürgetett a palesztinok és izraeliek között, de úgy vélekedett, hogy ennek megvalósítása már a két fél ügye. Az Iz­rael és a PFSZ közötti pár­beszéd jelenleg — Begin kormányának dühödt eluta­sítása és a PFSZ vonakodása miatt — jelenleg nem lát­szik reális — és főképpen közeli — lehetőségnek. Fran­ciaország — mondotta ko­rábban Mitterrand elnök —> „sem a döntőbíró, sem a közvetítő szerepére nem vál­lalkozik” a Közel-Keleten. Nem látszik azonban telje­sen alaptalannak az a fel- tételezés, hogy — míg az első szerepkör valóban nem Franciaország testére sza­bott — a közvetítés talán megfelelne Párizs ambíciói­nak. Mitterrand három hónapon belül Jordániába utazik — és éppen csütörtökön jelen­tette be Santa Barbarában Reagan elnök „utazó sajtó­irodája”, hogy a francia el­nök március 12-én Washing­tonba utazik egynapos „mun­kalátogatásra”. A látogatá­son — amelynek hírét Pá­rizsban is meglepetéssel fo­gadták —, hivatalosan a jú­niusi versailles-i gazdasági csúcsértekezletről tárgyal Mitterrand Reagan elnökkel —, de a Washingtonban el­töltött idő alatt kétségtele­nül szó esik majd a „jeru­zsálemi felhívásról” is. Mitterrand elnök „jeru­zsálemi felhívása” egyelőre csak a francia közel-keleti politikában jelent némi mó­dosulást — a közel-keleti helyzetben nem. Butrosz Ghali egyiptomi külügyi ál­lamminiszter üdvözölte a felhívást, de Faruk Kaddu- mi, a PFSZ „külügyminisz­tere” Algírban azt mondotta: a francia elnök „nem a kellő összefüggésbe helyezte a pa­lesztinok igaz ügyét... Ügy beszélt egyes jogainkról, mintha Izraelnek mindenhez lenne joga, nekünk pedig csak bizonyos jogaink lenné­nek”. « Fodor György A „jeruzsálemi felhívás”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom