Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 28., vasárnap 3. A GASZTRONÓMIA MESTEREI. A Belkereskedelmi Továbbképző Intézet 62 hallgatója vizsgázott az Állami Mesterszakács Vizsgabizottság előtt. A szakácsok, a cukrászok és a felszolgálók az ország 23 vendéglátó egységét képviselik. A sikeres elméleti és gyakorlati vizsgák után nyerték el a megtisztelő „mester” címet, és a nyári idegenforgalmi szezonban már ők is öregbíthetik a magyar gasztronómia hírét, Képünkön: mesterjelöltek díszbemutatója a Gundel-étte- remben (MTI fotó: Varga László felvétele — KSJ Dácia-, Skoda-, Polski Fiat-tulajdonosoknak „Mobiléit“ — Egerben is Mint lapunk korábbi számában már hírül adtuk, a budapesti „Mobil” Jármű- és Alkatrész-kereskedelmi Vállalat a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal együttműködve — Miskolc után — az országban másodikként, új profilú autósboltot nyitott az egri Széchenyi utcán, kibővített alapterületen, illetve készlettel. Az esemény kapcsán tájékozódtunk; mit is jelent, hogy szőkébb hazánk bekapcsolódott egy országos hálózatba. A kérdésre előbb dr. Bokor György vezérigazgató válaszolt: — Eddig általában csak Pesten lehetett hozzájutni a teljes autóalkatrész-választékhoz. Mi ezzel a hagyománnyal kívánunk szakítani, közvetlenebbül akarunk eljutni a vásárlókhoz. Vidéken fél éve már, mintegy 60 üzletben árulják az általunk beszerzett román, csehszlovák és lengyel autóalkatrészeket. Belépés a Mobilett- hálózatba több előnnyel jár a velünk együttműködő vállalatoknak : például nyolc napon belül szállítunk a legnagyobb szezonban is; előjegyzés nélkül is küldjük a hiánycikknek számító alkatrészeket, amikor azokat beszereztük; első évben a tőlünk vásárolt áruk 50 százalékát lecseréljük, vagyis a nem kelendő cikkeket visz- szavesszük. A megyeszékhely, - sőt a megye ellátását e téren feltétlenül javítja a Széchenyi utcai áruda. Ami nem elhanyagolható üzleti számítás eredménye, ahogy ezt Bánáti Endre, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese megfogalmazta: — Egerben is akad több vetélytárs az autóalkatrész- és -felszerelés-kereskedelem területén. A piacalakulás alapján éreztük, hogy a Skoda személygépkocsiknál nagy lehetőségek kínálkoznak. Ezért, valamint a Mobilhoz fűződő, hagyományos kapcsolatunk miatt döntöttünk a hálózatukba történő belépés mellett. Ezzel egycsapásra a Dácia- és a Polski Fiat-tulajdonosokat is jól, szinte szakbolt jelleggel szolgálhatjuk ki a jövőben. A későbbiekben lehet, hogy „megélünk” a Mobil által beszerzett három országbeli járművek alkatrész-forgalmazásából, de most még nem mondunk le az egyéb, szocialista táborból számazó kocsifelszerelések árusításáról sem. Bár hirdették a Mobilett nyitását, a bolt vezetője, Szuromi László, nem tagadta csalódását. Még csak kisebb rohamtól se kellett tartaniuk, jóllehet, az öt eladó mellé tegnap kisegítő személyzetet is kértek. Szemmel látható változás a kirakatokon túl az eladótér bővülése, a korábbi mintatermék polcain sorakoznak a Wartburg-, Trabant-hozzá- valók, gazdag a választéka az üléshuzatoknak, az autóápolási cikkeknek. A régi autósbolt árukészleténél csaknem egymillióval gazdagabb a mostani, s így körülbelül három és fél millió forintot tesz ki. Ajánlásként: Néhány korábbi hiánycikk máris kapható: Skoda- és Wartburg- akkumulátorok, első sárvédők Skodához, Dáciához és nagy Polskihoz alkatrészek. S—105-öshöz három napon belül, S—100-hoz rövid határidő alatt szállítanak karosszériát. Látványosabb változásra persze egyelőre ne számítsanak azok, akik korábban jártak az egri Széchenyi utcai autóalkatrész-üzletben. Ügy tűnik, az igazán jelentős dolgok a tárgyalóasztalnál történtek. Természetesen azért, hogy mielőbb a bolt áruválasztékában is tapasztalják a gépkocsi-tulajdonosok. (budavári) Qualitál, KAEV Kommunista műszakok Heves megye több munkahelyén is kommunista műszakra „váltották” a tegnapi szabad szombatot. Társadalmi akcióról kaptunk tájékoztatást például a KAEV egri gyárából, ahol ez alkalommal a dolgozók több mint háromnegyede vállalt feladatot. Amíg a felnőttek teendőiket végezték, gyermekeikről a helyi társadalmi szervek alkalmi „napköziben" gondoskodtak, diavetítéssel is színesítvén programjukat. A munkák résztvevői egyébként úgy határoztak, hogy a kommunista szombat esedékes béréből a városi gyermekintézmények fejlesztését támogatják. Eredményes vállalkozásról szólt a METALLOGLOBUS Qualitál Könnyűfémöntödéjének jelentése is. Az apciak — mint beszámoltak erről — csaknem teljes létszámmal jelentek meg tegnap a gyártelepen, s hozzávetőlegesen 3,5 millió forint értéket termeltek, ugyancsak ingyen. Segítségüket pedig szintén nemes célok megvalósításához adják. Nyolctonnások klubja Interjú dr. Tóth Jánossal, az IKR ügyvezető igazgatójával Az IKR taggazdaságában rekordév volt a tavalyi, a kukorica termésátlagai tekintetében. Ez tette lehetővé, hogy a közös vállalat megalakítsa a nyolctonnások klubját. Ebből az alkalomból kerestük fel dr. Tóth Jánost, az IKR (Ipari Kukoricatermelési Rendszer) ügyvezető igazgatóját. Javuló mezőgazdasági gépellátás Az AGROTEK tapasztalatai szerint, a nyári mező- gazdasági munkákhoz szükséges gépek iránti kereslet élénk. A megrendelők minden korábbinál inkább, a kis fogyasztású és gazdaságosan üzemelő típusokat keresik. Az AGROTEK külkereskedelmi partnerei közül a szovjet vállalatok ilyen gépeket soron kívül is szállítanak, enyhítve ezzel az ellátási feszültségeken. A raktári gépkészlet kielégítő, számos típusra pótmegrendeléseket is felvesznek az AGROKER-vállalatok. Az aratás időszakára a kombájnkínálat eltolódott az NDK-ból vásárolt gépek javára. A korszerű típusokból csaknem ezer áll a gazdaságok rendelkezésére. A kisebb teljesítményű E—512- esből 300-at, a nagyobb kombájnból, az 516-os gépből 645-öt tudnak eladni a gazdaságoknak. A- Szovjetunióból az SZK—5/A típusú arató-cséplő gép érkezik, összesen 185-re van szerződése az AGROTEK-nek. A szovjet kombájn a korábbi gép módosított változata, teljesítményét 15—20 százalékkal növelték. Ez a típus a kisebb teljesítményű NDK kombájnnal a teljesítmény és a minőségi munka tekintetében egyenértékű. Több mint kétszáz kombájnt nyugat-európai nagy cégektől vásárolnak. Már az elmúlt évben számos jele mutatkozott annak, hogy a gazdaságok erőteljes ütemben korszerűsítik vontatóparkjukat. Az első félévben mintegy 1200 MTZ—80- as és 82-es típusú szovjet vontató érkezik a kereskedelmi megállapodások alapján. A kisebb MTZ traktorból, az 50-es mintájú erőgépből, pótszerződést is elfogadott a szovjet külkereskedelmi vállalat. Ennek alapján, az idén 650 kis fogyasztású és az alacsony vonóerőszükségletű munkákra igen alkalmas gépet hoznak be, mintegy 300-at már az első félévben. A magyar traktorokból a Rába gyár az eredeti megrendeléseket kielégíti. Várhatóan nem .lesz elegendő lánctalpas traktor az idén és több kistraktorra lenne szükség. A szovjet T—25/A mintájú, 25 lóerős traktorból a szovjet külkereskedelem 300-at ad át az idén, az AGROTEK kérésére valamennyit az első félévben, de még így is többre lenne szükség. — Miért, és mikor hozták létre a nyolctonnások klubját? — Népgazdaságunk ható. dik ötéves tervében a mező- gazdaság egyik legfontosabb feladata a gabonatermelés fejlesztése. A tervidőszak végén évi 15,5 millió tonna gabonát — ebből 7,8 millió tonna kukoricát — kell termelni. Közös vállalatunk taggazdaságai ekkor hektá- ranként átlag 7,3 tonna kukoricát szeretnének betakarítani. A nyolctonnások klubját azért alakítottuk meg, hogy taggazdaságaink törekvéseit népszerűsítsük, termelési tapasztalataikat pedig felhasználhassuk technológiánk fejlesztéséhez. — Hogyan hat a klub a 8 tonnánál kevesebbet termelő taggazdaságok munkájára? — A nyolctonnások tapasztalatait azonnal eljuttatjuk minden taggazdaságba, ahol azok a helyi ökológiai viszonyoknak megfelelően adaptálhatók. Lényegesnek tartjuk a példamutatást. Ha megnézzük a térképet, a hektáronkénti nyolc tonna kukoricát betakarító gazdaságok az ország különböző tájain és más-más talajadottságok mellett csupán azt a fajtát és azt a technológiát hasznosították földjeiken, amely a legjobb termés eléréséhez szükséges. Ezzel szomszédaiknak is bizonyították, hogy a termésmennyiség növelésére számos lehetőség adott, csak meg kell találni a megfelelőt. így nyújtanak a klub „tagjai” gyakorlati, kézzelfogható példát a kívülálló gazdaságoknak. E kollektívák bármikor szívesen bemutatják a rendszert, a módszert, a technológiát, vagyis azt, hogy mit tesznek a nyolctonnás termés eléréséért. Általáhos tapasztalat, hogy a fegyelmezett technológia, az időben végzett munka eredménye: a jobb termés. Mi gyengébb termőhelyi adottságok mellett alkalmazható technológiákat kínálunk fel. Azt akarjuk tudatosítani, hogy az öt tonna alatti átlagtermés már nem gazdaságos. —Általános módszerek születnek-e a klubban? — Ezek eddig is kialakultak a rendszeren belül, hiszen a közös vállalat célja, hogy a legjobb módszereket és tapasztalatokat a lehető leggyorsabban használható, vá tegye, adaptálja. Mégpedig úgy, hogy ezeket adott helyen egyenként kell értékelni és hasznosítani, mert ahogyan nem egyforma a föld, a termőhelyi adottság, úgy nem lehet egyforma sem a fajta, sem a technológia, sem a vegyszerezés, sem sok más. —Heves megyéből három gazdaság: a Füzesabonyi Állami Gazdaság, továbbá az andornaktályai Egervölgye, valamint a viszneki Béke Termelőszövetkezet tagja a bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszernek. Ezek az üzemek még nem csatlakoztak a nyolctonnások klubjához. A termésátlag növelése minden gazdaságtól saját „receptet” követel, amelyben minden benne van, többek között mások tapasztalatai is. — Milyen progamja van a klubnak? — Rendszeresen összeülnek majd a szakemberek, a vezetők és az egyes részmunkák felelősei, például a traktorosok. Ezeket az üléseket ott tartják, ahol legtöbb a látnivaló. A harminc tagot számláló klub nem csupán saját gazdaságainak, hanem másoknak is szervez bemutatókat. Kívánságra kísérleteket végeznek; vállalkoznak új módszerek bevezetésére is, s ehhez minden módon segítséget nyújt az IKR. Például azzal, hogy a világ szakirodalmából összegyűlt véleményeket, cikkeket, írásokat, a MÉM Tájékoztatási Központjától rendelt világirodalmi szakszem, léből megjelent kutatási tapasztalatokat megküldjük valamennyi taggazdaságnak, mégpedig a megjelenéstől számított három hónapon belül. A klub munkáját egyébként az egyes ülések között a két évre megválasztott elnök és titkár végzi. (A. É.) Lakberendezés a la varia A csillárok közül az egyik velencei kristályfüggőkre emlékeztet. A másik, a hajdani gyertyatartókra. A harmadik, akár egy aranyos fülbevaló. A negyedik, elhajított konyharuhát utánoz, az ötödik petróleumlámpát formáz. A hatodik még tetszene is, ha buráját nem úgy alakították volna ki, hogy a lehető legkevesebb fényt adja. A hetedik, a nyolcadik, a kilencedik „világítótest” csak úgy egyszerűen — csúnya. Bezzeg a szekrénysorok! Már a nevük is oly fantáziagazdag. Bajkál, Jasna, Borodin, Cardó ..., csupa előkelőség, csupa pompa. A díszítések változatosságáról már nem is szólva. Van, amelyik kulcsra nyílik. Van, amelyik kerek fogóval, s van hosszúkás fogan- tyús is. A díszlécek hol gömbölydedek, hol csipkézettek, hol puritán simák. Szerencse. Így legalább a sok böhömöt meg lehet valamiről különböztetni. Ha mégsem, az nem a formatervezők hibája. Az ággyá nyitható kanapé, plusz két fotel — hisz a variációt itt se sokkal több, mint a karfák, háttámlák ívének kissé eltérő mivolta adja>. Akad persze több, szélben-hossz- ban hatalmas méretű franciaágy is némelyik úgy díszítve, hogy jó, ha egy gyerek kényelmesen alszik rajta ... Típus bútor, típus szekrénysor, típus lámpa (Típus bevétel?) — 82-ben a Domusban. Típus kérdés ... Típus válasz: a vevő nem igényli, a kereskedelem nem rendel, a gyártó nem gyártja. Varia kérdés: Meddig még? Kinek? Minek? Hova? Varia válasz ... Németi Zsuzsa Monológ egy szakma halálára(?)... ...avagy a munka becsülete Forgácsolók. Esztergályosok, köszörűsök, marósok ... Én még emlékszem azokra aá időkre, amikor csak nagy protekcióval lehetett erre a szakmára bejutni: azt mondták, hogy csokornyakkendős állás — mondja ismerősöm, az egyik egri gyár tanműhelyének vezetője. — Mindenki ez akart lenni, ma pedig még hálóval is alig lehet rá embert „fogni”... — Mintha irtóznának tőle a mai gyerekek. Mintha otthon és az iskolában csak azzal fenyegetnék őket, hogy vigyázz, ha nem tanulsz, ha rosszul viselkedsz, mehetsz a gyárba dolgozni forgácsolónak, lakatosnak. Sokszor már odáig jutott, hogy a dolgozókéz becsületét kérdőjelezem meg, amikor a nagy nehezen megszerzett szakmunkás-bizonyítvánnyal a gyerekek elköszönnek tőlem. Mennek sofőrnek, vagy mit tudom én hova, csak a gyárból qI. Szinte menekülnek innen, mintha a kétkezi munkának szaga lenne... Milyen gyakran hallgatom a szülőket, amikor a gyerek pályaválasztásáról beszélnek, hogy majdcsak „bedugjuk” valahová, vagy: majd szerzünk neki egy „íróasztalt”. Mintha az iroda levegője vonzóbb lenne a gépcsarnokénál: az íróasztal az esztergapadnál. Ha a csemete mégis hajlandóságot érez az üzemmel való megismerkedésre, jön az intelem: bolond vagy, fiam? Gürcölni akarsz egész életedben? Nézz apádra, mi lett belőle! A gyerek az apjára bámul és nem lát rajta semmi különöset, semmi kóros elváltozást, de „meggondolja”. Ugyan nem tudatosul benne az ellenállás a pálya iránt, csak bizalmatlanná válik. És vajon az iskolában mit hallhat, láthat, amikor a pedagógusok munkájának egyik legfontosabb mércéje, hogy hány tanulót tudnak be- zsuppolni, betaszigálni a gimnáziumba. A kevésbé jó tanulók, akiket csak a szak- piunkásképző intézetek fogadnak, akarva nem akarva, kudarcélményt okoznak tanáraiknak. Hogy mi lesz a sorsuk azoknak, akikről a gimiben derül ki, andugjuk nincs hozzá? Arról nem szól a fáma! A statisztika elkészült ... Ha a pályaválasztási tanácsadó intézet elé kerül? Az orra előtt egy bácsi, vagy néni felüti az „okoskönyvet” és anélkül, hogy ránézne felsorolja az úgynevezett hiányszakmákat. így lesznek madárcsontú emberekből kőművesek, bányászok, pékek és hadd ne folytassam. Hogy milyen következményekkel járt ez hosszútávon — a kényszerpályán tengődés, a kedvtelenség, a becsapottság érzése — arról megint hallgatunk. Persze így is vannak, akikből ipari tanulók lesznek, de mikorra bepótolják az általános iskolában elmulasztott haszontalan éveket, vége az évnek, sőt a három esztendő is lejárt. Egyébként sem tudják, hol áll a fejük, any- nyit változnak a tankönyvek — igaz ez nemcsak nálunk van így. De például az már igen, hogy a szakmunkástanuló könyvében nem is olvashat olyan műszerekről, amelyekkel nálunk a gyárban találkozik és amelyekkel idővel dolgoznia kell. A gyakorlati oktatók megtesznek mindent, hogy ezt a feszültséget csökkentsék, az iskolák is segítenek, de az elméleti ismeretek vázát csak a tankönyveknek kellene tartalmaznia ... Sokszor, amikor a gyerekekkel beszélgetek, őket hallva rám is rámragad a tanácstalanság a kétség. Mi lesz így hová vezethet ez? Hogy ki látja át, ki érzi a súlyát és viseli ennek a kérdésnek felelősségét? Ezt nem tudom, de azt igen, hogy minket nem keresett meg senki eddig, hogy mondjuk el neki, (vagy nekik) tapasztalatainkat, pedig a legnagyobb, a legerősebb osztály leendő tagjait neveljük, s mi hiába beszélünk, tartunk előadást nekik a munka, a fizikai munka becsületéről, ha ők merőben mást tapasztalnak és hallanak. Szilágyi Andor
