Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

10* NÉPÚJSÁG, 1982. március 27., szombat Mai összeállításunk témaköre a nyári időszá­mításhoz kapcsolódik. Foglalkozunk a csilla­gászati tavasz időpontjának kiszámításával, s az időjárás-kutatással, amely ilyenkor kü­lönös jelentőségű a mezőgazdasági munkák­ban. Nem mindegy ugyanis, mikor kezdőd­hetnek el a munkák; a túl korai start ugyan­olyan veszteségeket okoz, mint a késedelem. Egy órával előbb E hó 27-ről 28-ra (szom­bat-vasárnap) virradó éjjel az óránkat egy órával előbb­re kell állítanunk. Kezdő­dik a nyári időszámítás. Éj­fél után 60 perc múlva nem egy, hanem kettő óra követ­kezik. Ér-e bennünket hátrány? Mielőtt erre válaszolnánk, egy kis visszatekintés. Idő­mérésünket a Föld keringé­se és forgása szabályozza. A napok váltakozása a forgás következménye. Életünk rit­musát a Nap delelési ideje osztja és igazgatja. Földünk bármelyik pontján akkor van dél, mikor az illető hely fö­lött a fénylő Nap a délkör­ben, a legmagasabb pontján tartózkodik. Ez a helyi, va­lódi dél. Évszázadokon át ezzel osztották a napot két részre. Ezen időpontot sok helyen: kastélyokon, tor­nyokban napórákkal észlel­ték, esetleg ágyúszóval is jelezték. Hasonlóképpen tör­tént ez Egerben is, ahol a csillagvizsgáló nyugati ter­mében ma is látható (és ész­lelhető) a márvány délvona­lon az egri valódi dél. Az időpontot pedig a teraszon csüngő kis haranggal jelez­ték. Mikor a vasúti közlekedés megindult, a helyi időjelzés elvesztette jelentőségét. Ér­vénybe lépett a zónaidővel' való eligazítás. Földünket a nap 24 órájának megfelelően 24 időzónára osztották. Mi az úgynevezett közép-euró­pai időzónába tartozunk, ahol az egész sávra érvé­nyes időt a keleti hosszúság 15. fokán észlelt helyi idő adja. Ettől pontosan 7 és fél fokkal nyugatra, és ugyan­csak 7 és fél fokkal keletre terjed a közép-európai zóna. (Keleti hosszúság: 7 és fél foka — 22,5 foka). Eger a keleti hosszúság 20 és fél fo­ka alatt terül el. Itt tehát a 15 fok idejéhez képest 22 perccel előbb delel a Nap (1 fok=4 perc). Március 28- tól átkerülünk a kelet-euró­pai zónába, ahol a 30 fokos hosszúsági kör helyi dele ad­ja a 12. órát. Ehhez képest nálunk a Nap később délei, éspedig 38 perc múlva. (9,54 perc—38 perc). Életritmusunkat tehát nem is éri sérelem, hiszen csupán eüy jó fél órával előzzük meg a helyi delet... Dr. Zetényi Endre A TECHNIKA TŐ RTÉN ÉTÉBŐL Papin gőzgépe a párizsi Conservatoire des Arts ez Metiers múzeumban A gőzgép egyik korai ősét 300 évvel ezelőtt, 1682-ben Denis Papin (1647—1714) francia orvos és fizikus szerkesztette meg. Akkoriban az ún. „lő- porgáp”-nél a puskapor robbanási energiáját pró­bálták munkavégzésre fel­használni és ezek a kísér­leti gépek a robbanás okoz­ta vákuummal dolgoztak. Papin érdeme az volt, hogy a vákuumot gőzzel kívánta létrehozni olykép­pen, hogy a hengerben mozgó dugattyú alatt vizet forralt fel, aztán amikor a gőz teljesen megtöltötte a hengert, azt lehűtötte hi­deg vízzel. Az így lecsapó­dott gőz helyén légritka tér keletkezett, amely a külső levegő nyomására leszorította a dugattyút. Annak felemeléséről ellen­súly gondoskodott. 25 évvel később gőzgé­pét már egy kisebb hajóba építette be, amit Angliában a Temzén akart bemutatni. Kísérleteit a Waser folyón folytatta. Zseniális ötletét senki sem támogatta. Az első gőzgéppel meghajtott hajót 1707-ben Münden mellett a kenyerüket féltő halászok megtámadták és Papin gőzgépét összetörték. Így a gőzhajó felfedezésé­nek gondolata újabb 100 évig váratott magára (Ful­ton—1807.) ★ 210 évvel ezelőtt 17 7 2- ben szerkesztette meg az akkori gőzgépeknél na­gyobb hatásfokkal működő atmoszférikus gőz­gépét JOHN SMEATON angol feltaláló és azt Long Benton Collieryben, egy Newcastle melletti szénbá­nya szivattyújának meg­hajtására használta fel. A gép kéthengeres kivitelben készült, a dugattyú löket- hossza 84, átmérője pedig 52 hüvelyk volt (1 hüvely 2,54 cm), teljesítménye pe­dig már tekintélyes, 40 ló­erő volt. Előnye a korabe­li gőzgépekkel szemben az volt, hogy nem a munka­hengert melegítették fel, hanem a gőzt külön gőztar­tályból vezették bele a hengerbe. ★ A drezdai Zwinger egyik kincse 240 éves. 1742-ben készítették I. G. Zimmer és I. S. Merklein német fi­zikusok csillagászati célra a tükrös távcsövüket, amelybe ma is betekinthet a látogató Kováts Andor Zimmer és Merklein táv­csöve (Fotó: Staatlicher Mathematikali Pschysikalischer Salon, Drezda) Követi a ... Az ipari napelem és feltalálója (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Itt a csillagászati tavasz Pontosan 20-án, (szombat­ról vasárnapra virradó éjjel) 23 óra 56 perckor kezdődött. Ez azt jelenti, hogy a Nap abban a pillanatban éppen az Egyenlítő felett a zenit­ben delelt. Hol lehetett ezt észlelni? Ott, ahol az Egyenlítőt a nyugati félgömbön a 161 fo­kos hosszúsági kör (délkör) metszi. A Nap ekkor tér át az északi félgömbre, és egy fél évig itt delel merőlege­sen. Ez a tavaszi napéjegyenlő­ség ideje. Egerben a mi időnk szerint 20-án 05.42 óra­kor kelt és 17 óra 50 perc­kor nyugodott le a Nap. A nappal időtartama ezek sze­rint 12 óra és 8 perc. Ez a pár perces időtöbblet onnan adódik, hogy a napsugár a levegőben megtörve reggel 4 perccel korábban, este pe­dig 4 perccel tovább is a lá­tóhatár fölé emeli a napko­rongot. Valójában tehát ná­lunk március 21-e a tavasz első napja. Zavarnak a konyhai sütők Az angol rádiócsillagászok lázadoznak: mikrohullámú konyhai sütők zavarják mé­réseiket. A társadalomnak — mondják — választania kell a mikrohullámú konyhai tűzhelyek és a rádiócsillagá­szat között! Különösen a nagy teljesítményű rádió­távcsövéről híres Jordell Bank-i csillagvizsgáló mun­káját zavarják erősen a tűz­helyek. Ezeknek — előírás­szerűén — az 1 és 6 giga­hertz közötti frekvenciasávon kell működniük, négyzetcen­timéterenként 10 milliwatt- nál kisebb teljesítménnyel. De kiderült, hogy más hul­lámokat is kisugároznak, s azok csakugyan zavarják a rádiócsillagászok érzékeny mérőkészülékeit. Egy ironikus megjegyzés szerint a mezőgazdaság igé­nyeinek csak a fitotron- kamrákban szabályozott időjárással lehetne eleget tenni. A növénytermesztési „üzem teteje” azonban to­vábbra is az égbolt, tehát az időjárási tényezők, ha nem is végzetszerűen, de meg­határozzák az évi termést. Az emberi beavatkozás le­hetőségei ugyancsak korlá­tozottak : a világ legbéké­sebb rakétaütegeivel rész­ben elháríthatok a jégesők, kisebb esőzések előidézhe- tők permetezéssel és szél­motorokkal kivédhetők a fa­gyok. A technikai korlátok azonban nem jelentenek te­hetetlenséget; az agrometeo­rológiával az időjárás és a mezőgazdasági termelés kö­zötti biológiai és fizikai je­lenségek összefüggései meg­határozhatók. Az így nyert információk alapjául szol­gálnak a mezőgazdasági ter­veknek, az amögött rejlő gazdasági számításoknak. Félreértések elkerülése vé­gett: az agrometeorológia „föltalálása” előtt a felhal­mozódott tapasztalatok alap­ján is tudták a parasztok, hogy a különböző természeti jelenségek, az időjárás­változások hatnak a mező- gazdaságra. Például, ha eny­he a január vége, bő szőlő­termésre lehet számítani. Az idevágó népi szólás: ha csö­pög a Vince (január 22.), teli a pince. Ami a közvetlen jövőre vonatkozó népi előre­jelzéseket illeti, az alacso­nyan repülő fecskékből, és a naplemente utáni piros égboltból még a városlakók is következtethetnek a más­napi időjárásra. De azt már Amióta megbolydult a világ energiagazdálkodása, kutatók ezrei foglalkoznak új energialehetőségek tanul­mányozásával. Ezek persze nem mindig újak, hiszen a Nap, a szél, a hullámzás munkába fogása tulajdon­képpen egyidős az emberi­séggel. A Napból a Földre özönlő energia hallatlanul nagy mennyiségű, ebből azonban ma még csupán annyit termelhetünk ki gaz­daságosan, amellyel évente körülbelül 400 000 tonna olaj váltható ki. Ez pedig a mai olajfelhasználásnak csupán a tízezredé. A legnagyobb létesítmény eddig a kaliforniai naperő­mű, ennek teljesítménye 10 megawatt. Napenergia szem­pontjából egyébként Kali­fornia szerencsés vidék: gombamódra szaporodnak a napenergiával fűtött és hű­tött házak. Azt tervezik, hogy 1985-re Kalifornia olaj- és gázfogyasztásának 15 százalékát helyettesítik, a „napipar” pedig legalább 30 000 embert foglalkoztat majd. A nem éppen napsü­tötte Svédország egyik falu­jában (Lambakov) félszáz házat szereltek fel — egyen­ként 60 négyzetméteres — kollektorokkal, s az általuk összegyűjtött hőt központilag tárolják és osztják el. Min­denesetre a falu teljes fűtő- energia-szükségletének leg­alább 90 százalékát fedezik ily módon. Napjainkban már mintegy 7 millió négyzetmé­ter felületű kollektor van használatban a világon, s ezek az aránylag egyszerű berendezések a rájuk eső napenergiának 40—60 száza­lékát értékesítik. Nem mindegy azonban, hogy az ilyen módon gyűj­csak a mezőn dolgozó embe­rek tudják (tudták), hogy például a reggeli, délelőtti szivárvány rossz, a délutáni jó időt jelez; a fátyolfelhő a meleg előhírnöke és így tovább. A hozamok növekedésével párhuzamosan azonban a különböző ültetvénykultú­rák egyre érzékenyebbé váltak az időjárási tényezők­kel szemben. (Bár a növény- termesztők igyekeznek a fagyra, a csapadékhiányra ellenálló fajtákat kikísérle­tezni.) Például a cukorrépa cukortartalma — bizonyos határok között — a vegetá­ciós idő hosszától függ. Ezért minél előbb vetik el a répa­magot, annál biztosabb a magas cukortartalom. A ré­pamagokat azonban csak ak­kor szabad vetni, ha a hő­mérséklet tartósan 7 °C fölé emelkedik. Ezt pedig a fel­hők járásából nem lehet előre kideríteni. Ehhez már agrometeorológiai előrejel­zésre van szükség. A döntést megalapozó me­teorológiai információknak nem az időjárási és éghaj­lati viszonyok általános ala­kulását kell jellemezniük, hanem konkrét meteoroló­giai problémákra kell vá­laszt adniuk. Az agrometeo­rológiai szolgálat csak akkor tud megfelelni feladatának, ha tevékenységét a kutatás­tól az információszolgálta­tásig a meteorológiai és a mezőgazdasági termelésre vonatkozó párhuzamos meg­figyelésekre építi, és azt egy­séges tájékoztató rendszerbe foglalja. Az agrometeorológia, mint alkalmazott tudomány, bevo­nult a termelési rendsze­tött hő mennyibe kerül. Az eddigi fejlődés reményt keltő. 1950-ben az amerikai Belí-gyár első kollektorai több ezer dollárért állítottak elő egywattnyi létesítményt; azóta ez az ár oly dinamiku­san csökkent, hogy a becslé­sek szerint 2025-re az USA elektromosenergia-igényének 30 százalékát fedezik majd. Nebraskában már működik egy napelemes öntöző, mű­trágyagyártó és terményszá­rító üzem, s három év alatt rekbe is; Magyarországon a konzervipari növények termelési és feldolgozási programozásába. Ha például a legérzékenyebb konzerv­ipari alapanyagot, a zöld­borsót a csépléstől számí­tott 4—5 órán belül nem teszik üvegbe, a termés'er­jedésnek indul. Fontos tehát a termesztés, a betakarítás és a földolgozás szinte percre pontos szervezése. A Nyíregyházi Konzerv­gyárban például a borsófel­dolgozó kapacitás napi 26 vagon. A termelés progra­mozása előtt viszont napi 30—35 vagon zöldborsó „zú­dult” a gyárra. A gyár, az OMFB és a MÉM anyagi támogatásával, több mező- gazdasági kutatóintézet és az Országos Meteorológiai Szolgálat bevonásával kidol­gozott egy zöldborsó-termel­tetési modellt. Ennek lényege, hogy a tényleges talajtani, meteoro­lógiai, agrometeorológiai ada­tok és különböző korlátozó tényezők (például cséplő­kapacitás, fogadókészség), valamint az adott tájkörzet 25 éves klimatológiai átlagai alapján elkészítik a gazda­ságok borsóvetési tervét. Ez nem egyszerű dolog, hiszen azt kell meghatározni, hogy a 4—5 éghajlati körzetben, 6—8 talajtípuson gazdálkodó 30 termelő mikor és hová vesse a 8—10 fajta zöld­borsót. A vetési forgatóköny­veket számítógépes adatfel­dolgozás segítségével a vetés előtt 48 órával bocsátják a gazdaságok rendelkezésére. Az ökológiai, agrometeo­rológiai függvények segítsé­gével úgy szervezik a vetést, hogy a feldolgozókapaci­több száz hasonló rendszert építenek. Ausztráliában az egyik cég 1981-ben kezdte el az olcsó, hatásos, tartós és nagy tel­jesítményű napelem tömeg- gyártását. A szerkezet kü­lönlegessége, hogy követi a Nap járását és 300 C-fok hő­mérsékleten koncentrálja a napsugárzást. A berendezés ott gazdaságos, ahol az évi napsütéses órák száma mi­nimum 2500 és az energia- költségek meghaladják a ki- lowattonkénti 3,5 centet. tással összehangolt betakarí-' tás időszakában a gazdasá­gok a legjobb minőségű zöldborsót, vagyis a legma­gasabb átvételi árat kapják. Mindezek eredményeként a termelési rendszer előtti (1972—1976) és a rendszert alkalmazó (1977—80-as) évek átlaga alapján — miközben a termelési körzetben 800 hektárral csökkent a vetés- terület —, a hektáronkénti hozam egy tonnával, az ár­bevétel pedig 11 millió fo­rinttal nőtt. Ezt a programot a zöldborsón kívül kidol­gozzák a zöldbabra, a para­dicsomra, a szamócára, az uborkára és a fűszerpapri­kára is. A népgazdaságban a ter­mésbecslésnek, a termés­előrejelzésnek van nagy sze­repe. Ezek a meglehetősen pontos előrejelzések — ta­valy például csaknem kilo- grammnyi pontossággal ha­tározták meg az őszi búza várható hozamát —, a meg­határozó meteorológiai té­nyezők ismeretén alapulnak. A reális termésbecsléseket csak a tényleges érés előtt kb. egy hónappal lehet el­végezni, de ha bizonytalan az. időjárás, akkor ez az idő 1—2 hét. A termésbecslés — legalábbis elvileg —, arra szolgál, hogy a betakarítás­ra, a tárolásra megtegyék a szükséges előkészületeket. Mivel az előrejelzések tu­lajdonképpen piaci informá­ciók is, az exportra, az elő­nyös üzletkötésekre időben fel lehet készülni. Magyarán: a termés várható mennyisé­gének pontos ismeretében kedvezőbb az eladó pozí­ciója. Bonyhádi Péter összeállította: Hekeli Sándor Időjós-e a fátyolfelhö?

Next

/
Oldalképek
Tartalom