Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 21., vasárnap S. Kérés, jegyzetügyben Mi tagadás, gond a főiskolai, egyetemi jegyzetek beszerzése még azoknak is, akik nappali tagozaton ta­nulnak. Mennyire gonddá vált hát azoknak, akik nem is nappali, de még csak nem is levelező tagozaton ta­nulnak. Igen, a nyugdíjasokról van szó, akik a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nagyszerű kezdeményezésé­re öreg fejjel öltek be a padokba. A történelemszako­sok például tizenheten vannak, s csupán két-három jegyzet áll rendelkezésükre. Ebből nem tudnak becsü­letesen felkészülni a vizsgákra, pedig ők nagyon ko­molyan veszik azt, amire vállalkoztak. Kérésük azok­nak szól, akik már elvégezték a főiskolát. Térítés el­lenében, vagy kölcsönkérik a következő jegyzetet, il­letve könyvet: Főiskolai jegyzet, Ókor I. rész. i.e. 475- ig, vagy Polányi Imre: Az ókori világ című könyve. Kérik azokat akik rendelkezésükre bocsátják az említett jegyzeteket, küldjék el címük mellékelésével a főiskola címére, Szabados Lajos tanár úr nevére. A segítséget köszönik nyugdíjas főiskolásaink. Egy utca, egy szakkör Immár harmadik éve mű^ ködik Szilvásváradon a dí­szítőművészeti szakkör. Há­rom tanácstag kezdeménye­zésére jött létre 1980-ban a Lenin utcában. Az utcabeli asszonyok minden hétfőn este özv. Bóta Imréné tanácstag lakásán gyűlnek össze. A foglalkozá­sok színesek, érdekesek. A díszítőművészeti szakkör tag­jai varrják-hímezik a szebb­nél szebb térítőkét, ugyan­akkor felkutatják vidékünk régi szép, keresztszemes hím­zéseit, s átadják a tanulóif­júságnak megörökítés végett. Eddig mintegy 80 mintát si­került megmenteni az utó­kor számára. Minden foglal­kozás alkalmával helytörté­neti, illetve néprajzi előadást hallgatnak Szilvásváradról. Többször férjüket, nagyobb leánygyermekeiket is ma­gukkal viszik a foglalkozá­sokra. Legutóbb régi kedves népszokást, a Júliázást ele­venítették fel. Ezen a fog­lalkozáson folyt a tréfa-mó­ka, de nem hiányzott az asz­talról a harapnivaló, az inni­való sem. Kedves színfoltja volt az estének a nagy- visnyóiak látogatása. Mind­ezt látva, akarva-akaratlan Petőfi Sándor egyik versé­nek néhány sora jutott eszembe: „Itt van a szobá­ban múlt és jövő, jelen”. Gál Gyula Szilvásvárad Első ízben túl a 600 millión Jó eredményekről adhatott számot tagjainak a Füzes­abony és Vidéke Áfész ve­zetősége. A kiskereskedelmi üzemágban 5,8, a vendég­látóipari üzemágban 5,6, a mezőgazdasági termék felvá­sárlási tervénél 6,8 százalék a túlteljesítés. Az ipari üze­mekben megtermelt érték ötmillió forinttal több, mint 1980-ban volt. Az eredmény először lépte túl a 600 mil­liós nagyságrendet, az évi nyereség, 20 752 millió fo­rint, 581 dolgozó munkáját dicséri. A dolgozók megértették, hogy lassúbb ütemű forga­lomnövekedés mellett is le­het kimagasló eredményt el­érni, ha a szemléleten vál­toztatni tudnak, figyelmet fordítanak a költségekkel való gazdálkodásra, takaré­kosságra. A szövetkezet a körzet te­rületén élő emberek alapel­látását a megítélés szerint tudta biztosítani, ezt iga­zolják a lezajlott részköz­gyűlések tapasztalatai is. Ami gondot okozott: a készletgazdálkodásban ne­hézségek vannak, s a beru­házások nem minden esetben határidőre valósulnak meg. Az 1982. évi terv 6,5 szá­zalékos felfutást jelent. Az értékelés után sor ke­rült az áfész különböző tes­tületéinek megválasztására. Jakab Lajos Füzesabony A Népújságban II. 14-én és II. 21-én megjelent „Fel­iratos kövekről” szóló írá­sokra, a gyöngyösi Pozder Miklós II. 28-án megjelent reflexiójához szeretnék né­hány észrevételt fűzni. „ ... sajnálatos módon igen ritkán olvashatunk hasonló, gyöngyösi műemlékekkel, helytörténeti emlékekkel fog­lalkozó írásokat a Népúj­ságban ...” Nem lakom Heves megyé­ben, a Népújságot sem ol­vasom rendszeresen. Bizto­san úgy igaz, ahogy Pozder Miklós írja. De, mint gya­korló népművelő, rendszere­sen olvasom a Gyöngyösi műsort (is). Ezért nem tu­dom szó nélkül hagyni a gyöngyösi népművelők mű­emléki, művészeti és hely- történeti ismeretterjesztő munkáját, amelyet éppen Pozder Miklós hiányol a — sajtóban. Az említett műsor­füzetnek, mint nyomtatott médiának, hiánypótló funk­ciója is volt korábban, ami­kor éveken keresztül képe­ket közölt Gyöngyös műem­lékeiről. A műsorfüzet borí­tólapján Fehér Miklós fotó­művész képeiről ismerked­hettünk a félezer éves nagy­templommal, klasszicista sír­emlékkel, kolostorkönyvtár­ral, hatalmas oroszlánszobrok­kal, első világháborús em­lékművel, barokk borospin­cékkel és a szőlők között látható kultikus szoborral, címeres kővel és sorolhat­nám tovább az érdekesebb­Nagy érdeklődéssel olvas­tam a Népújság február 20-i számában megjelent inter­jút, ahol Schmidt Rezső, a városi pártbizottság első tit­kára nyilatkozott Eger hely­zetéről. A megyére is vonat­kozik, ami ott olvasható volt. Eger város lakóinak száma az elmúlt években nem a kí­vánt mértékben emelkedett s ez nagy terheket jelent nemcsak a városnak, de a megyének is. A lakosság száma a községekben ugyanis egyre csökken és ez szintén nem kívánatos jelenség. Egyetértek a nyilatkozattal, hogy nem jó sem Eger, sem nél érdekesebb felvételeket. De nemcsak képeket kö­zöltek a műsorfüzetekben, hanem ezekről népszerűsítő ismertetőket is írt Molnár József muzeológus. Az igen értékes képes információk miatt többen gyűjtöttük eze­ket a Gyöngyösi műsorokat, nekem is megvannak ezek a „műemlékes” kis füzetek. „ ... tudom, hogy Gyön­gyös nem olyan gazdag mű­emlékekben, mint Eger, de ha erre a kevésre sem hív­juk fel újra és újra a figyel­met, egyre több apró műem­lék, műtárgy, zárókő, barokk feszület, címer fog eltűnni a jövőben. Pedig kár értük” — panaszolja Pozder Miklós. Így igaz: jogos az aggo­dalom, éppen a Heves me­gye műemlékei II. kötetében látható sok-sok gyöngyösi műemlékről készült kép győzhet meg erről minden­kit ... A műemlékvédelemmel és műemléki ismeretterjesztéssel foglalkozni persze nemcsak a sajtó feladata. A meglevő lehetőségek egyike a szóban forgó népművelési propagan­da is ... A „kulturális étlap” kínálása mellett műemlékek vizuális megismertetését is tartalmazhatják ezek a kul­turális propagandafüzetek, még ha csak pár ezer pél­dányban is. Dicséretre méltó módszert és formát találtak ki erre a gyöngyösi népművelők. L. Elekes Éva Balassagyarmat más város ilyen ütemű nö­vekedése. Sok faluban ugyan­is üresen álló házak és fog­híjas telkek sorakoznak. A városba áramlás egyik fő oka, hogy ott jobban tá­mogatják a lakásépítkezést. Ezen is változtatni kellene. Nem helyeslem azt sem, hogy Egerből a környező közsé­gekbe járnak ki dolgozni. Érdemes volna gondolni fejlesztésekkel a nau'közsé­gekben is. Például a v erpe­léti, káli állomások között indokolt lenne a helyi autó- buszjárat. Kocsis István Kál Nemcsak Egerre vonatkozhat... Népdalkörök találkozója Emlékezetes szép estében volt része a nagyszámú kö­zönségnek Mezőszemere, Me- zőtárkány, Egerfarmos és Szihalom községek népdal­köreinek bemutatóján. Szívet-lelket megindítóan hangzottak a citerák húrjain megszólaltatott, lassan a fe­ledés homályába vesző sum- más- és szolgasorsot felele­venítő dallamsorok. Kiemel­kedően jó hangulatot terem­tettek az egerfarmosi citerá- sok, a mezőszemerei sum- másdalok. A vendéglátó szi- halmiaknak is — akik né­hány éve kapcsolódtak be ebbe a hagyományőrző szép munkába —, kijárt az elis­merés. A szűnni nem akaró taps arra engedett következ­tetni, hogy e műfaj soha nem szorul ki a községek életéből. A műsor közös énekléssel, emléktárgyak átadásával zá­rult. Joó Sándor Szihalom így formálódik az új üzletsor Hatvan új lakó­negyedében. .. .. .és így „de­formálódtak” a kirakatok ki_ használhatat- lanná — hiszen a parányi ab­lakszemek alig kínálnak lehetőséget a kirakatrendező ízlésformáló, áru­kínáló szándékának (Fotó: Kőhidi) Köszönet a villanyszerelőknek ■ Mezőtárkányban, a temető felé vezető út közvilágítása évek óta rendkívül rossz, elha­nyagolt állapotban volt. Az utca lakói és a temető felé igyekvők sötétben bukdácsolva tudtak itt közlekedni. Mindannyiunk nagy örömére ez a problé­ma a közelmúlban megoldódott. Az ÉMÁSZ Füzesabonyi Kirendeltségének dolgozói alapos és jó munkát végeztek a világítás korszerűsí­tésében. Kicserélték a régi lámpatesteket, korszerű megvilágítást biztosítottak az utca több pontján. Az utca lakói nevében ezúttal is köszöne- tünket fejezzük ki. Barta József Mezötárkány VAUSZOL AZ ILLETÉKES Pénzre, de türelemre is szükség van A Népújság február 10-i számában megjelent „Erre nincs pénz. Autóbuszok a fagyban” című cikkben fog­laltakkal kapcsolatban közöl­jük: A valóság az, hogy senki­nek, így a Volán illetékes vezetőinek sem tetszik, hogy jelenleg még 83, ma már korszerűnek nem mondható Ikarus-autóbuszt kell üze­meltetni, de forgalomban tartásuk nélkülözhetetlen a megye személyszállítási fel­adatának ellátásában. Kétségtelen, hogy részben az elhasználódás miatt, rész­ben pedig egyéb műszaki hiba miatt előfordul eseten­ként a korszerű fűtőberen­dezés járat közbeni üzem­képtelensége. Vállalatunk a legnagyobb erőfeszítés ellenére is csak 1983-ban tudja a korszerűt­lenné vált, 10—13 év óta üzemelő autóbuszokat le­cserélni. Az ecsédi bányászok pa­nasza jogos volt. Mulasztás terheli a gyöngyösi irányító­szolgálatot, amiért a Gyön- gyösoroszi Ércbányával 1982. január 1-től kötött szerző­désben vállalt kötelezettséget figyelmen kívül hagyva, nem egyeztette a bánya illetéke­seivel, hogy a január 18-ig javításban álló Ikarus 211 tí­pusú autóbusz helyett elfo­gadják-e a magasabb díjté­telű Ikarus 266 típusú autó­buszt. így fordulhatott elő, hogy január 5-től 14-ig Ikarus 66 típusú autóbusz közlekedett, amelyben van fűtés, de az a 20—25 éves konstrukció miatt ma már nem kielégítő. A gyöngyösi üzemegység igazgatója intézkedett, hogy a jövőben hasonló mulasztás ne forduljon elő. Kétségtelenül igaz az is, hogy az autóbuszaink a ja­vításban levők kivételével, a csillagos ég alatt töltik a hideg éjszakákat, de ennek megoldása még a következő évtizedekben sem látszik valószínűnek, és ez országo­san is igaz. Az autóbuszok fűtését — helyközi és szerződéses mun­kásjáratoknál — vállalati rendelkezéssel tettük kötele­zővé. A Gagarin Hőerőmű Vál­lalat munkásszállítását tel- jeskörűen a vállalatunk látja el 9 autóbusszal, amelyek közül még kettő Ikarus 66 típusú, a már említett prob­lémákkal. Ezeket 1982-ben lecseréljük. A Mátraalji Szénbányák Vállalatnál 38 szerződéses autóbuszt közlekedtet válla­latunk. Ezenkívül mintegy 32 autóbuszt közlekedtet a vállalat saját üzemeltetésben. Ügy érezzük, hogy csak az utóbbi évtizedet említve is hatalmas fejlődésen ment keresztül népgazdaságunk valamennyi ágazata — igya közlekedés is —, de még van számottevő feladat, amelyek megoldása türelmet és min­den illetékestől jól szerve­zett, megfontolt munkát igé­nyel. Vállalatunk a Népújságban megjelenő jogos kritikákat minden esetben jó szándékú figyelmeztetésnek vette és veszi a jövőben is. A vállalat vezetésének az a legfőbb törekvése, hogy a Heves megyei közforgalmú autóbusz-közlekedésben a reá háruló feladatnak a rendel­kezésére álló lehetőségek fel- használásával eleget tegyen. Fuglevich Rezső forg. kér. ig. h. Az építők kérték A Népújság 1982. február 14-i (vasárnapi) számában, „Ha jön a kukás” című cikk elmarasztalja áruházunkat, mert a megjelent felvétel tanúsága szerint dolgozóink „az építési területet egyben szeméttárolónak is használják”. A fotón látható éghető papírdobozokat és kartonokat az ott dolgozó építőmunkások kérésére adtuk oda, hogy azokat kokszkosárban eltüzeljék, mellette melegedjenek. A város köztisztasági problémáival, gondjaival foglalkozó cikk alapvető mondanivalójával egyébként magunk is egyet­értünk. Az érvényes tanácsa és a vállalatunk központjától kapott rendelkezések értelmében arra törekszünk, hogy áruházi létesítményünk környezetében — értve ez alatt a Mágnes Áruház mellett levő közterületet — a tisztaságot az előírások szerint biztosítsuk. Villányi Árpád, áruházigazgató, Eger Centrum-hétfő Szövet átmeneti kabátok, rr • ff | / I •• •• • rr I női fel- es koromcipok 20 0\° engedménnyel. VISSZHANG A műemlékek ismertetésének sok módja lehet és van

Next

/
Oldalképek
Tartalom