Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. február 2., kedd 3* Az önállóság útján (1.) Üvegházi A gyorsan változó külső és belső feltételekhez való iga­zodás napjainkban kikény­szeríti, hogy új utakat ke­ressünk a vállalati szerveze­tek kialakításában is, hogy még inkább kihasználjuk a vállalati önállóságban rejlő lehetőségeket. A kormányza­ti szervek döntése nyomán ezért az elmúlt másfél év­ben megszűnt több nagyvál­lalat, tröszt és a korábban kereteikben tevékenykedő mintegy 150 gazdálkodó egy­ség az önállóság biztató, de rögös útjára lépett. ★ A 60-as évek elején és kö­zepén a - magyar gazdaság szervezeti kialakításakor elő­térbe kerültek a nagyválla­latok. Elsősorban annak ér­dekében, hogy növekedjék versenyképességük a nem­zetközi piacokon, s hatéko­nyabban tudjunk eleget ten­ni a hazai igényeknek, a korábbiaknál gazdaságosab­ban, jövedelmezőbben. Az ennek szolgálatában össze­vont vállalatoknál ugyanis koncentrálódhattak a mű­szaki, technológiai, technikai fejlesztések, az anyagi és szellemi erőforrások. A kezdeti időszakokban az összevonások látványos si­kereket hoztak. A korábban hosszú éveken át önálló, nemegyszer súlyos értékesí­tési, gazdálkodási gondokkal küzdő vállalatok magukra találtak, megerősödtek. Sok­helyütt hozzáláttak a terme­lés nagyüzemesítéséhez, kor­szerűsítéséhez, másutt a nagyvállalaton belül végre­hajtott profiltisztítás lehető­vé tette, hogy az erőket a legkedvezőbbnek ígérkező fejlesztésekre koncentrálják, a termékszerkezet legfonto­sabb partnereik igényeihez igazítsák. Az anyagi és szellemi erők, eszközök koncentrálása a vállalatok számára egyen­ként és összességében jóné- hány évig biztosította a fej­lődés, a prosperitás lehető­ségét. S mi tagadás a gyár­egységek viszonylag kényel­mesen, kockázat nélkül él­hettek az utasítás-rendszerű nagyvállalati szervezetben. Kockázatuk általában mű­szaki, termelési jellegű koc­kázat és felelősség volt, gaz­dasági kockázatuk minimá­lis. A tröszti és nagyválla­lati „ernyő” védelmet bizto­sított a külvilág „viharai­val” szemben. A vállalatok keveset érzékeltek az alkal­mazkodás kényszeréből. ártalmak Egyébként is: a vállalkozás lehetősége számukra korlá­tozott volt. Napjainkban viszont már megengedhetetlen ez az üveg­házi állapot. A világgazdasá­gi kihívásra csakis úgy rea­gálhatunk hatékonyan, ha minden gazdálkodó egysé­günk közvetlenül is érzékeli a piac hatásait, a gazdasági köfnyezet nyomását. Ha meg­felelő összhang teremtődik, a gazdasági munka egészére kiterjedő kockázat és a gaz­dasági érdekeltség között. De nemcsak népgazdasági érdek a nagyvállalatok érzé­ketlenségének, rugalmatlan­ságának, nem megfelelő szer­vezeti méreteinek felszámo­lása. Mindez ugyanis a vál­lalatok számára is nélkülöz­hetetlen. Kormányzati vizsgálatok kiderítették például, hogy bi­zony az egyes trösztök, nagy- vállalatok minden korábbi törekvés ellenére — nagyon is vegyeskereskedés jellegű­ek, technológiájukban sincs semmi közös vonás. Egyre több gondot okozott ugyan­akkor a nagyvállalatoknál el­burjánzott adminisztráció és bürokrácia, amely nem volt képes, vagy nem is akarta hatékonyan védeni gyáregy­ségeink érdekeit a külpiaco­kon, vagy a hazai partne­reknél. A feszültségek azonban igazán a trösztök és nagy- vállalatok jövedelemelosztó, kiegyenlítő tevékenységéből fakadtak. Abból, hogy az egyes vállalatoknál végzett munka eredménye egyre ke­vésbé került összhangba e vállalatok érdekeltségi alap­jaival. Egy-egy vállalati egy­ség hiába ért eí kiugró si­kereket például a tőkés piacokon; ha számára más ösztönzések érvényesültek, beruházásokra, fejlesztésekre alig kaptak valamit. Akadt rá példa, hogy a trösz­tökhöz tartozó gyár évek óta nyereséggel zárta az esztendőt, de egyetlen fillér nyereségrészesedést sem ka­pott. Vagyis a jól dolgozó, a népgazdasági követelmé­nyeket teljesítő, a külgazda­sági egyensúly helyreállítá­sához aktívan hozzájáruló vállalatoknak a közös „ka­lapból” jószerivel semmi sem jutott, csak beletenni kény­szerültek. Nem csoda hát, ha az önállóság útját választot­ták. Andrássy Antal (Következik: „Add vissza a babaruhát”) Új típusú gázkonvektorok A LAMPART Zománcipari Művek budafoki gyárában meg­kezdték a saját fejlesztésű — a propán-bután, a városi és a földgáz égetésére alkalmas konvektorok gyártását. Ebben az évben hétezer, jövőre viszont már harmincezer darabot ké­szítenek ezekből a konvektorokból. A képen: hatféle színben készülnek a készülékek (MTI fotó — KS) NEHEZEBB FELTÉTELEK - NAGYOBB KÖVETELMÉNYEK Versenyben a vetőmagpiacokért... Tavaly sikeres évet zárt a Vetőmag Vállalat Eszak-magyarországi Központja. A közgazda­sági szabályozók által közvetített szigorúbb feltételek ellenére jelen­tősen növelték árbevéte­lüket, amely megha­ladta a félmilliárd fo­rintot, nyereségtervü­ket pedig 19 százalék­kal túlteljesítették. Horváth István igazgató, elégedetten szól az eredmé­nyekről : — A múlt évi szabályozók hatására jelentősen növeked­tek szállítási és energiakölt­ségeink, a kamatok pedig lényegesen magasabbak let­tek, mint korábban. Mindez arra ösztönzött bennünket, hogy mindent elkövessünk az eredményesebb gazdálko­dásért, így teljes erőnket er­re összpontosítottuk. Mun­kánkat nehezítette, hogy egy sor növényből a kedvezőt­len időjárás miatt kevesebb termett, mint amennyire számítottunk. Így a lucerna-, a borsó-, a vöröshere• és a paradicsommagvakból a termés elmaradt a várttól. Ennek ellensúlyozására a vetőmag vállalat más terüle­ti központjaitól vettünk át borsót, amelyet a káli üze­münkben hántoltunk, és az AGRIMPEX közvetítésével -tőkés exportra küldtük. A káli telepünkön olyan dere­kasan helytálltak munkása­ink, hogy borsóból a terve­zettől 30 százalékkal többet* küldhettünk a külpiacokra. Kedvező termést adott ta­valy a napraforgó, így jóval a várt mennyiségen felül vettünk át belőle a termelő gazdaságoktól. Több mint 900 tonnát exportáltunk a Német Szövetségi Köztársa­ságba, Svájcba és Olaszor­szágba. Ezenkívül számotte­vő az a menyiség is, amelyet olajlenből, káposztarepce-, köles-, tavaszibükköny- és vörösheremagvakból szál­lítottunk külföldre. Tizenöt fajta paradicsom- és ötfajta uborkamagot vásároltak tő­lünk a nyugat-európai tőkés országok. Egyébként össze­sen kilenc európai, valamint néhány fejlődő országgal va­gyunk partneri kapcsolat­ban. — Sikereink legfőbb titka — veszi át a szót Varró Im­re főmérnök —, hogy a piaci keresletnek megfelelően ter­meltettük és vásároltuk a Heves, illetve a Bor­sod megyei gazdaságoktól a vetőmagvakat. A két megyé­ben 164 termelő és fogyasz­tási szövetkezettel, valamint állami gazdasággal vagyunk szerződéses kapcsolatban kü­lönböző vetőmagvak terme­lésére. Az exporton kívül, amely alapvetően meghatá­rozta múlt évi munkánkat, arra is törekedtünk, hogy a mezőgazdasági nagyüzeme­ket folyamatosan ellássuk megfelelő minőségű magvak­kal. Belföldi forgalmunk 18 százalékkal növekedett, kü­lönösen kalászosokból, kuko­ricából és napraforgóból. A kiskert-tulajdonosoknak is egész évben biztosítottuk igényeiket. Már 1981-ben is csökkent, a vetőmagvak világpiaci ára, így az érdeklődés kisebb lett irántuk, ami az idei szerző­déskötésekben is megmutat­kozik. A vállalat felkészült erre, és igyekszik alkalmaz­kodni a nehezebb feltételek­hez. — Elsődleges törekvésünk — mondja az- igazgató —, hogy partnergazdaságain­kat megtartsuk, noha ez 1982-ben, az új közgazdasá­gi szabályozók életbe lépésé­vel még nehezebb feladat lett. Ebben az évben Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében szerződés alapján 35 ezer hektáron termelnek különböző vetőmagvakat a gazdaságok. Ezeket a nádud­vari, a bajai, a gödöllői,'va­lamint a Szolnoki Gabona • és Ipari Növények Termelési Rendszerének, továbbá a kompolti kutatóintézet szak. tanácsai és útmutatásai alapján végzik. A fő cikkek, amelyeket a hazai nagyüze­mek ellátásán túl termelte­tünk exportra: étkezési és vetőmagborsó-, lucerna-, vö­röshere- és a bükkönyfélék. Az ipari növények közül mustár-, napraforgó-, köles- és káposztarepce-, a zöldség­félék közül paradicsom-, uborka-, tök-, és dinnye­magvak. Ezek a növények jól beilleszkednek a két me­gye üzemeinek vetésszerke­zetébe. — Vállalatunk ebben az évben is számít a nagy ha­gyományokkal rendelkező vetőmagtermelő gazdasá­gok együttműködésére — jegyzi meg Varró Imre fő­mérnök. — Így Heves me­gyéből főleg a tarnamérai, az erdőtelki, a hevesi,®a pé- lyi, a kerecsendi és a kará- csondi termelőszövetkezetre. A minőség érdekében folytatjuk káli telepünk re­konstrukcióját. Ebben az évben három nagy teljesít­ményű, az NSZK-ból hozott mágnesgépet helyezünk üzembe. Kidolgozás alatt van a korszerű konténeres árufogadás és szállítás is, amellyel megszüntetjük a zsákolást, és csökkentjük az élőmunka-felhasználást. Egy konténerben egy tonna ve­tőmagot helyezhetünk el. Nehezebb feltételek között készülünk az idei munkára, amely sokkal többnek ígér­kezik és szigorúbban minő­sítik, mint 1981-ben. Mégis szeretnénk lépést tartani a nagyobb követelményekkel és jó partnernek maradni a termelő gazdaságokkal, illet­ve vásárlóinkkal. Mentusz Károly AZ ÉPÍTŐK keze munkájával Egymillió forint értékű társadalmi munka A Heves megyei Tanácsi és Állami Építőipari Válla­latnál minden évben na­gyobb értéket teremt az ön­kéntesen végzett társadalmi munka: tavaly mintegy egy­millió forinttal gazdagítot­ták megyénket a brigádok. AZ aktivitás, amellyel példá­ul számos gyermekintéz­ményben, orvosi rendelőben és szociális otthonban a szo­cialista és munkabrigádok, fizikai dolgozók és irodai al­kalmazottak egymással váll­vetve javítottak és szereltek, sokirányú segítséget tükröz. Mint ismeretes, Eger, Gyöngyös, Hatvan tanácsai­nak, valamint a Hazafias Népfront városi szervezetei­nek felhívására az elmúlt évben is széles körű társa­dalmi munka bontakozott ki a munka, és lakóhelyeken egyaránt. Az összefogás ered­ménye csupán Egerben több mint félmillió forintot jelen­tett, de jutott az önzetlen­ségből egyebek mellett a be­járók falujának, Ostorosnak, Mezőszemerének, Poroszló­nak, Bogácsnak és Párádnak is. Még vannak olyan telepü­léseink — ezt jól tudják az építők is —, ahol kevés a járda, rossz az úthálózat, hiányzik a vezetékes ivóvíz. A tanácsok lehetőségeikhez képest sokat áldoznak a köz­ség- és városfejlesztésre, de az erre a célra fordítható pénz sosem elég. Az összeg a lakosság — köztük az épí­tők — keze munkájával gya­rapszik rendszeresen. Mika István A hét öröme-gondja Kisnánán .■ • . .. ■ ■■ ■ ■ , ■ .......... Építkeznek a fiatalok - Fagyoskodó kisdiákok — Az OMF segítségével bővül a klubkönyvtár Tanácsülés után, jóformán még az ott zajlott vita he­vétől fűtötten beszélgetünk a kisnánaiak fiatal elnökével, Koncsos Sándorral a hét ügyes-bajos dolgairól. Fü­lemben még a világjáró plé­bános, Fülöp Sándor örömte­li megjegyzése, amit az imént tett, ezért első kérdé­sem az induló lakásépítési programra vonatkozik. — Valóban csökken az alig ezerötszáz lelkes falu lakói­nak száma. Ezért is, meg ál­talában a társadalmi igények kielégítése végett döntöttünk úgy nemrégiben, hogy a te­lepülés szélén, a Béke és Mester utcák tájékán tizen­hat telket kisajátítunk fia­tal házasok részére, és ehhez fejlesztési hitelt kérünk az OTP-től. A támogatást meg­kaptuk, a parcellázási tervet most várjuk a Térképészeti és Geodéziai Vállalat gyön­gyösi kirendeltségétől. Ha megjön, áruba bocsátjuk a telkeket. Az érdeklődés nagy, pár nap alatt tizenhárom igénylést jegyeztünk elő — mondja Koncsos Sándor. — Különben hadd dicsekedjem is kevéskét! Az iménti ta­nácsülésnek volt egy szá­munkra elismerést jelentő mozzanata. Dr. Miklós End­rétől átvehettük a megyei tanács és a népfront kitün­tető oklevelét, amelyben a tavalyi lakóhelyszépítési és virágosítási mozgalomban el­ért hatodik helyezésünkért részesítettek bennünket. Hogy e téren mi a további remé­nyünk? Olyan oklevél, ami­vel már „boríték” is jár. Minden pénzforrásra nagy szüksége van Kisnánának. Ha már a pénznél tar­tunk, szóljunk valamit a ta­nácsülésen elfogadott költ­ségvetés, illetve fejlesztési terv néhány tételéről, ame­lyek bizonyára érdeklik majd a február 15-re tervezett fa­lugyűlés résztvevőit. A ta­nácselnök szerint legtöbb anyagi befektetést a kétszáz gyermeknek szolgáló iskola központi fűtésének megépí­tése követel. A tervek 600 ezer forintról szólnak. De meg kell hozni az áldozatot, mert az elmúlt hetekben bi­zony télikabátban ülték vé­gig tanóráikat a kisdiákok, és az ujjuk meggémberedett a tollon, ceruzán. A munkát megrendelte a tanácsvezetés, éspedig az Egercsehi Építő és Karbantartó Szövetkezetnél, sőt anyag is van a korszerű­sítéshez. A „takaró” azonban rövidnek tűnik, ezért számí­tanak a társadalmi összefo­gásra. E téren legtöbb segít­séget éppen a kivitelezőtől remélnek, ahol egész csapat- nyi kisnánai dolgozik, és Cseh József biztosította a tanácselnököt, hogy hétvége­ken helytállnak majd. Per­sze, az utak, járdák állapota is több helyütt orvoslást kö­vetel. Ilyen célra azonban csak a tervciklus későbbi esztendeiben lesz több pénz. — E hét témái közé tar. tozik még a várral szemben álló, immár egyetlen műem­lék jellegű épületünk felújí­tása, a vele kapcsolatos terv­egyeztetés — mondotta ké­sőbbiek során Koncsos Sán­dor. — Van ugyan klub- könyvtárunk, amely részben a tanácsházán, részben az is­kolaépületben működik. Job­bik Lászlóné most szervez- geti nemzetiségi népdalkóru­sunkat. De helyiségviszonya­ink igen szűkösek. A kultu­rális tevékenység lehetősége­it ezért az öreg ház felújítá­sával szeretnénk bővíteni, és hogy ez mennyire előrehala­dott ügy, az Országos Mű­emléki Felügyelőség 150 ezer forintos átutalása bizonyítja. Az összeg önmagában, per­sze, nem lenne elegendő. Ám a tervciklus költségvetésében is szerepel 300 ezer forint e célra, és ennyiből már való­ra válthatjuk elképzelésün­ket. Végül valamit az ellá­tásról! Az áfész három üzle­tet tart nyitva a községben, és ezek jobbára kielégítik alapvető szükségleti cikkek­ből a helyi igényeket. Rá­juk férne viszont némi tata­rozás, raktárbővítés. Erre azonban egyelőre nincs kilá­tás. A Domoszlón épített ABC-áruház úgy megterhel­te a „fogyasztásaikat”, hogy a hiteltörlesztéstől nem jut anyagi erő a kisnánai, meg egyéb gondok enyhítésére... (moldvay) Négy évtized Negyven évvel ezelőtt, 1942. február 1-én jelent meg az illegalitásba kény­szerült kommunista párt sajtóorgánuma, a Szabad Nép. A lap abban az idő­ben emelte fel hangját az esztelen háború, a fasiszta hódítás ellen, amikor a ma­gyar sajtóban a féktelen nacionalizmus, a németba­rátság, a háború ügyének esztelen kiszolgálása volt a jellemző. A kommunista lap józan hangvétele meg­nyugtatóan hatott mind­azokra, akik bíztak benne, hogy a fasizmus térhódítá­sát vissza kell és vissza is lehet szorítani. Nem vélet­len, hogy a független, de­mokratikus Magyarország jövendőjén dolgozó lapra, az újság munkatársaira ke­gyetlen rendőri akcióval reagált a Horthy-rendszer. A Szabad Nép utóda, az 1956 novemberétől megje­lenő Népszabadság szintén az ország jelenéért, jövő­jéért szállt síkra az ellen- forradalom véres napjai után. Hitet adott mindazok­nak. akik bíztak a pártban, a szocialista Magyarország­ban. A lap azóta is követ­kezetesen tükrözi pártunk politikáját, mozgósít a mai és holnapi feladatok minél következetesebb megvalósí­tására. Laptársunknak azt kívánjuk, hogy az eltelt négy évtizedhez továbbra is méltóan szolgálja pártunk és népünk ügyét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom