Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-18 / 41. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 41. szám ÄRA: 1982. február 18., csütörtök 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vagonokba töltik és szállításra készítik elő a zúzott követ (Fotó: Szabó Sándor) degben. És természetesen visszaesett a bányatermék ki­szállításának tempója. — Az időjárás, a nagy fa­gyok enyhülbével, most már egyre fokozódik a munka lendülete. Minden törekvé­sünk az, hogy a keletkezett kiesést március 31-ig pótol­juk — nyugtat meg bennün­ket Kiss Ferenc, az Északkő Mát ravidéki Kőbányák Recs­ki Üzemigazgatóságának ter­melési osztályvezetője. — A megfeszített, csúcstempójú munkára annál inkább szük­ség van, hiszen az idén 430 ezer tonna nullaötös, öt- tizenkettes, ti zenkettőh úszás finomságú zúzalékot vár tő­lünk a vállalat, illetve a meg­rendelés teljesítésére számí­tók széles köre. Később bekapcsolódik a beszélgetésünkbe Szakács György, a bánya kereskedel­mi osztályának vezetője. — Komoly, nagy építőipa­ri munkahelyek igényét kell az idén kielégítenünk. Mást ne mondjak, megyénkben folyik az M—3-as autópálya építése vagy ott a Ferihegyi repülőtér! Csak ez a két nagyberuházás elviszi idei bányatermékünk egynegye­dét. És ha visszaesik a ter­melés, akkor e nagy vállal­kozásokkal együtt több száz, kisebb megrendelés teljesíté­sével is elcsúsznánk. Ettől azonban nem tartok, mint ahogy nem félnek legkülön­bözőbb szocialista brigádja­ink sem, amelyek tavalyi tervüket is túlszárnyalták. A kereskedelmi osztály ve­zetőjétől megtudtuk még, hogy az üzemigazgatóság igen büszke gyöngyössoly- mosi, kishegyi telephelyére, ahol a hazánkban egyedül föllelhető, több színben ját­szó, riolitkő kitermelését végzik. Ezt a tetszetős bá­nyaterméket kislakásépítők éppen úgy kedvelik, vásá­rolják, mint a különböző vállalatok, amelyek általá­ban falburkolásra használ­ják. A díszítő jellegű, finom- faragott, rózsaszínű, fehér, lila árnyalatokat váltó követ gyémántbetétes vágókorong­gal fűrészelik lapokra, és csiszolás után szállítják. A díszkő legjelentősebb rende­lője egyébként az a beruhá­zó vállalat, amely a Budavá­ri Palota rekonstrukcióját irányítja. Ilyen ékes-színes, kishegyi riolitot használnak jelenleg az egykori királyi vár oroszlános udvarának helyreállításánál is. Több mint három köbméter követ markol egyszerre az óriás kotró a recski bányában Hanuszek István robban­tó csoportvezető szavára fel- morajlik a táj, megremeg a havas Csákánykő teste. Az­tán füst, por száll az ég felé, hogy nem sokkal később be­népesedjék a munkahely. — Talán két hete volt az utolsó nagyrobbantás, persze a szükséges óvintézkedések közepette, és most másfél hónapra való nyersanyagunk van — mondja Holló Imre, a recski kőbánya üzemveze­tője. — Hogy mit jelent ez a másfél hónap? Vagy az idei esztendő? Kérem szé­pen, a nagyróbbantást kö­vetik a kisebbek, hogy köny- nyítsék a hegyoldalból le­vált, 50—60 ezer tonnányi óriás kőtömbök, kőoszlopok felaprózásót. Először elektro­mos kotrógépeink lépnek munkába, aztán a Belaz- dömperek a törő garatjába billentik a darabos követ, hogy innen négy kilométeres kötélpályán, csillékben jus­son alá a jövesztett -bánya­termék. Ott már csak a zú­zás, az osztályozás követke­zik, és utazhat a különböző minőségű kőanyag a meg­rendelőknek __ Ah ogy hallani, a közel­múlt hetek időjárása, a Csá­kánykőre szakadt mínusz 25—27 fokos hideg igen meg­nehezítette itt a termelést. Még a legjobbként jegyzett jövesztőbrigád, a Magdus Józsefé sem bírt kedve sze­rint dacolni a kemény tél­lel. Reggelente „imádkozni” kellett a zúzó- és törőgépek­nek, hogy beinduljanak, aka­dozott a futószalag az osz­tályozó berendezése. Még a robbantótölteteknek készített fúrólyukak mélyítése is las­sabban haladt a dermesztő hi­Pislákolás és lobogás Belépek a kisáruházba, s a szemközti pulthoz tartok. A tereferélő két tanuló­lány ügyet sem vet köszö­nésemre, s még akkor sem érdekli őket vásárlási szándékom, amikor már előttük állok. Aztán nagy nehezen mégiscsak megsza­kítják jókedvű beszélge­tésüket, s az egyikük — láthatóan bosszankodván a „zavarás” miatt — megle­hetősen unottan elém löki a keresett cikket. Az árát már a közelében dolgozó idősebb kolléganőjétől kér­di, s végül erre marad a csomagolás is. Mert a fia­talok, persze, folytatják a ‘csicsergést. S — jóllehet tapasztalom, hallom, hogy nem ez az egyetlen üzlet, ahol hason­ló előfordul, vagy éppen­séggel könnyebben ki­mondják a nincset, mintsem egy kicsit keresgélnének a polcon, a raktárban — más szakmákban is talál­kozom ilyesféle közönnyel. Említhetném például az if­jú szerelőjelöltet, aki szak­munkás társával együtt vé­gezné a szolgáltatást, de a munkából, a mesterségből végül is csak annyi jut rá, hogy segédje után cipeli a szerszá mos táskát. Mert több nem is érdekli. Amíg amaz izzadva dolgozik, a legényke .jobbéira csupán bámészkodik a fürdőszobá­ban. Nagyobb kíváncsisá­got mutat a kiteregetett holmik, mint történetesen a csöpögő csap iránt. Eszé­be sem jut, hogy előbb vagy utóbb neki is illenék megtanulni, amit a másik csinál, leginkább pedig amiből maholnap magának is meg kellene élnie. S meg is élhetne szépen! Vagy — hogy igazságos legyek — szóljak a kis pá­lyatársról is? Aki a fővá­rosi szerkesztőségben ugyan újra meg újra — többé- kevésbé pontosan — meg­jelenik, de képes odabenn átásítozni az egész napot. Dehogy töri magát új és érdekes ötleteken, el nem képzelné, hogy egy-egy té­mának utána is lehet men­ni. Megfáradt, (kiégett öreg hivatalnok módjára tölti az életét néhány hónapos szol­gálattal is a háta mögött. Legföljebb száguldozó ré­gebbi munkatársad, no meg természetesen a főnökei ke­resete foglalkoztatja. Fő­leg az, hogy mikor lesz már neki is annyi pénze. Megvallom: mindez nem táplál bennem túlzott op­timizmust. Lehangol min­den közömbösség, őszintén bosszant, amikor egy-egy leány, fiú a hivatás helyett mindössze foglalkozást vá­laszt, s már a pálya elején csupán pislákol a lobogás helyett. Jobb szeretem, ha lángol az a tűz, ha a pá­lyakezdő is lelkesedik kedvvel, szenvedéllyel cse­lekszik, alkot, úgy, hogy a munkája előtt tisztelettel kalapot emelhetek. S szeretném a Kalapom sűrűn emelgetni! Gyóni Gyula Ismét munkacsúcs a recski kőbányában Losonczi Pál látogatása Újpesten Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke szerdai munkanapját a fő­város IV. kerületében, Újpes­ten töltötte. A mintegy 90 000 lakosú városrész életéről tá­jékozódást, személyes tapasz­talatgyűjtést szolgáló látoga­tás programjában részt vett Király Andrásné, a budapes­ti pártbizottság titkára is. A kerületi pártbizottság székházába érkező vendége­ket Závori László, a pártbi­zottság első titkára és Ko­vács Ferenc, a IV. kerületi tanács elnöke fogadta. A ta­lálkozón — amelyen jelen volt a kerület párt-, állalmi és tömegszervezeti vezető tes­tületéinek szálmios tisztségvi­selője s részt vettek Űjpest országgyűlési képviselői is, — a nagy múltú városrész társadalmi, gazdasági mun­kájáról, politikai életéről Zó- vori László adott tájékozta­tást. A tájékoztatót követően Losonczi Pál először az új városrészt tekintette meg, majd az egyik gyermek- könyvtárat, délután pedig az Újpesti Gyapjúszövőgyárba látogatott, ahol találkozott a gyár páirt-, gazdasági és tár­sadalmi vezetőivel, a dolgo­zó kollektívák képviselőivel. A magyar békemozgalom 1982. évi programja Ülésezett az Országos Béketanács Ma délelőtt a Parlament Vadásztermében megkezdő­dött az Országos Béketa­nács ez évi első ülése. Bol­dizsár Iván megnyitója után Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács elnöke tartott beszámolót a magyar békemozgalom tevékenységé­ről ás javasolta elfogadásra az 1982. évi munkaprogra­mot. A javaslat szerint ez évben az OBT-rendezvények sorá­val támogatja a békemeg- mozdudásokat. Áprilisban a húsvéti békemenetekkel egy időben értelmiségi nagygyű­lést kívánnak rendezni a Ze­neakadémián. Ezen részt vesznek hazánk kiemelkedő tudósai, írói és művészei. A Magyar ENSZ Társasággal közösen tudományos tanács­kozást szerveznek, a leszere­lési bizottsággal együtt pe­dig angol és francia nyelven kiadják a leszerelési évköny­vet. A béke- és barátsági hó­napot május 9. és június 9. között rendezik meg. Ugyan­ebben az időben európai he­tet is szerveznek. Ennek so­rán finn, nyugatnémet és olasz partnerekkel kerekasz- ta 1 -beszélgetéseket tartanak, amelynek témája az atom­fegyvermentes Európa. Au­gusztus 6-án tudományos fórumokon emlékezik meg az OBT a Hirosima és Naga- szaki elleni atomtámadásról, amelyen fölszólalnak a II. orvos-világkongresszus ma­gyar delegátusai és a japán békemozgalom képviselői is. Szeptember 1-én rendezi meg az OBT a békevilágnapot, a hónap végén pedig az ENSZ leszerelési hetét. Az ülésen szervezeti és sze­mélyi kérdésekről is hatá­roztak. A békemozgalom megnövekedett feladatainak eredményes teljesítése érde­kében önállóbb, a társadal­mi vezetésre jobban támasz­kodó munka kereteit terem­tették meg. így az Országos Béketanács — a Hazafias Népfront politikai keretei között — a jövőben önálló szervezetként tevékenyke­dik. Az ülés határozata alap­ján az OBT 48 új taggal bő­vült, kibővítették az Orszá­gos Béketanács elnökségét, és létrehozták operatív ve­zető testületét, az ügyvezető elnökséget. Az Országos Bé­ketanács főtitkárává Sarka- di Nagy Barnát választották. Az ötnapos tanítási hét bevezetésével Nő a lakóterületi úttörőmunka jelentősége ülésezett a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa Szerdán a KISZ KB bu­dapesti székházában ülést tartott a Magyar Űttörők Szövetségének Országos Ta­nácsa. Molnárné Kozma Er­zsébet, az úttörőszövetség titkára terjesztette elő a Magyar Űttörők Szövetségé Országos Tanácsa állásfogla­lását az ötnapos tanítási hét bevezetésével összefüg­gő feladatokra. 1982. szeptemberétől az ál­talános iskolákban is beve­zetik az ötnapos munkaren­det, s ennek következtében az úttörőcsapatok szervezeti élete, működési rendje is módosul. A gyerekek és a felnőttek több szabad időhöz jutnak, s mindez szükséges­sé teszi, hogy a fiatalok is­kolai, mozgalmi és családi programjainak szervezésé­ben az úttörőcsapatok is fel­adatokat vállaljanak. Az úttörőszövetség az öt­napos munkahét bevezetésé­vel fokozottabban érvényesíti érdekvédelmi funkcióját: a gyermekek életrendjének, napi és heti arányos terhe­lésének kialakításában, az általános iskolába járók szel­lemi, erkölcsi és testi fejlő­déséhez szükséges szabad idő, mozgás, játék és pihe­nés megteremtésében, a paj­tások élet- és munkakörül­ményeinek alakításában. Fo­kozottabban szeretnék elis­merni és elismertetni a mozgalmi közösségek életét irányító, a munkába folya­matosan, illetve alkalman­ként bekapcsolódó pártoló tagok, szülők, szervezetek és intézmények munkáját. A lakóterületen végzett úttörőmunka jelentősége nő, különösen a körzetesített és a lakótelepi iskolák úttörő- csapataiban, — állapította meg a testület. Az úttörő- és ifjúsági házak az úttörőcsa­patokkal közösen felmérik a gyerekek és a közösségek, a családok hét végi művelő­dési szokásait és igényeit. Az úttörőszövetség és a szo­cialista nevelőiskola céljá­nak, feladatainak megfelelő­en az úttörő j és ifjúsági há­zak az eddigieknél nagyobb részt vállalnak a hét végi programok szervezésében, a gyerekek és a családok értel­mes szabadidő-eltöltésének kialakításában. Javasolták, hogy a hét végeken váljanak általánossá és rendszeressé a játszóházak, a szakköri napok, a kötetlen formájú képzések, a túra- és sport- versenyek. Az országos tanács meg­emlékezett a munkásőrség megalakulásának 25. évfor­dulójáról, és elismerően szólt a testületnek a gyermekek nevelésében végzett segítő tevékenységéről. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom