Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-16 / 39. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. február 16., kedd Hadüzenet a tévhiteknek Bolondnagysága SZEMBESÍTENI akkor szoktunk, ha nagy, közismert, igen népszerű regény, avagy novella, illetőleg az iménti jelzőkkel illethető szerző valamely művét alkalmazzák filmre, vagy képernyőre. Szembesítjük a látottakat az olvasottakkal. Néző is, kritikus is. Az utóbbi % nézőtől és a műtől indíttatva veti össze, mi lett a sorsa az egyik műfajnak egy másik ölelő, avagy éppenhogy gyilkoló karjaiban. Hogy miért viszik filmre, képernyőre a leírt szót? Vagy mert egyszerűen nem lehet nem filmre vinni, televízióra alkalmazni, annyira követeli más műfajbéli újra- és újjászületését, avagy azért, mert a rendező, a producer éppen a sikeres regény, vagy elbeszélés kősziklájára akarja építeni pénzszekrényét: a regény sikere mézízű csalogató a tévénézőknek is. Galgóczi Erzsébet Bolondnagysága című tévéfilmjét azonban már csak azért sem lenne értelme az „eredetivel” összevetni, mert a közönség előtt kevésbé ismert a novella, s ebből adódóan tehát még azért sem, inert a tévéfilm így öntörvényei szerint a néző számára a képernyőre készült originális műfaj erejével hat. Nem összehasonlít- gatni, nézni kell és lehetett ezt a kissé extrém, az élet perifériáján, a realitás és az irrealitás mezsgyéjén száporé zó tévéfilmet. Az ilyenolyan társadalmi okokból félre, és lecsúszott sonsok, a gátlástalan és kicsinyes, aztán megszégyenülő és megszégyenített jellemek csomópontja ez a kórházból hazatért idős asszony. Aki széthordott jussaiért megvívja a maga harcát, hogy — kissé melodramatikus befejezéssé ugyan, de — győzve bukjék el. AMÍG VAN MIÉRT ÉLNI, van miért küzdeni, az emberek jobbításáért és a jogérvényesítéséért, amíg van cél, ami ösztönöz, dacolni lehet a sorssal, a halállal. Amíg! Ez a televíziós film — ne emeljük mindig a csillagokig a mércét — szórakoztató, elgondolkodtató mestermunka volt. Ne becsüljük le e A munkásőrség megalakulásának 25. évfordulóját köszöntő két kiadvány jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A Híven az eskühöz című miniatűr kötet négy fejezetben, bő képanyaggal ismerteti a munkásőrség megalakulásának körülményeit, a munkásőrök---- ---A K ÉPERNYŐ ELŐTT __________________, J anka néni, a Bolondasszony — Gobbi Hilda jelzőt és a fogalmat. A tisztes mesterség és a mesterség tisztessége, ha évszázadokra maradandót nem is tudott alkotni — bár ki tudja!? —, de az évszázadokban benne élő és életüket hónapokkal, évekkel mérő emberek számára hasznosat és tetszőt igen. A Bolond- nagysága ilyen tisztes mestermunka a színésztől — Gobbi Hilda csillogtatja minden tudását és Máté Erzsi feszíti szét már-már a „mesterség” kereteit — az írótól, Galgóczi Erzsébettől, a rendezőtől, Nemere Lászlótól és még Zádori Ferenc operatőrtől is. Ez az egyébként színészi jutalomjátéknak ható tévéfilm azonban már nem sok lehetőséget adott a többi szereplőnek, hogy igazi életet leheljen a megírt figurákba, de még arra se nagyon, hogy felmutassák: mily jól ismeri a mesterségét. ÁM A KÖVEK — szereplők, díszlet, snittek, epizódok, helyszínek — jól illeszkedtek egymáshoz ebben a tévéfilm írta épületben. Nem látszott ki a vakolat a soraik közül. kiképzését, helytállását a munkában, segítségnyújtását az elemi csapások idején, a testület életének hétköznapjait, ünnepi perceit. A szöveget magyaron kívül oroszul, németül és spanyolul is kinyomtatták a könyvben. Mi tagadás: nem szeretem a rövidfilmeket. Elsősorban azért, mivel mindössze 20—25 percesek. Még el sem bűvöl témájuk, hangulatuk, máris megjelenik a Vége felirat. Így aztán nem csoda, hogy — ha módom volt — rögvest a 2-es műsorra váltottam át, amikor ilyen terjedelmű alkotások szerepeltek az 1-es programban. A múlt szerdán azonban nem tehettem, mert ott a Szuperbolát — a Parabola szilveszteri műsorát — ismételték, s erre elég volt egyszer 40 percet áldozni szabad időmből. Ezért aztán megalkudtam és megnéztem a Kisfilmek a nagvilágból című produkciót. Kellemesen csalódtam, mert gonddal összeválogatott, — ezen rendkívül sok múlik — érdekfeszítő, az újdonság varázsával felvil- lanyzó, továbbgondolkodásra sarkalló — az utóbbi szinte meghatározó motívuma a tetszésnek, az elismerésnek — műveket láttam. A Mókus a vállamon Jühn Palling angol biológus szenzációja volt. és sok vonatkozásban eloszlatta az állatvilágról gyártott sablonos véleményünket. Kiderült az, hogy egy másfél hetes szürkemókus a húsevő macska számára nem aznapi étlapjának ínyenc fogása. Mellet, tünk élő, de számunkra sok szempontból ismeretlen négylábú társunk ugyanis olykor csodákra képes. A Üj tanárképző szak indul szeptemberben az Eötvös Lő- ránd Tudományegyetem és a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem nappali tagozatán. Ez évben először lehet jelentkezni Budapesten a matematika—technika, Debrecenben a fizika—technika szakpárra. Az új szak — a technika — világviszonylatban is újdonságnak számít; szintetizáló, rendszerszemléletű, a technika humán vonatkozásait is tárgyaló tananyaga máris nemzetközi érdeklődést keltett. Az ötéves képzés során a hallgatók a másik szak anyagán kívül — olyan általános technikai ismeretek és szemlélet birtokába jutnak, amellyel képesek a jelen és a jövő technikai környezetét, annak legfontosabb törvényeit, rendszereit megépíteni és a technika tantárgy keretében tanítani. A végzős tanároknak jelentős szerepük lesz a technikai műveltség kutató cicája például köly- keivel együtt nevelte fel a védtelen lényt. Tévhiteket oszlatott el Albert Fischer munkája, A mélység szörnyei is, amely kiderítette, hogy a tengerrészsztorik- ban szereplő félelmetesnek kikiáltott, gyilkosnak hirdetett vízi monstrumok és ijesztő szörnyek egyáltalán nem veszélyesek, nem támadják meg sem a hajókat, sem a búvárként kíváncsiskodó embert. Ráadásul az operatőr jóvoltából egy titokzatos birodalom rejtélyeibe pillanthattunk be. Figyeltünk, kikapcsolódtunk és úgy szórakoztunk, hogy közben szellemileg is gyarapodtunk, látókörünk is szélesedett. Aligha létezik ennél hatékonyabb közművelődési recept. (pécsi) Savonarola Sugár Rezső, a nagy hatású oratórium szöveg- és zeneszerzője azt mondta a vasárnapi bemutató előtt, hogy neki Savonarola sorsa példázat, arról, hogy a szépséget nem lehet kirekeszteni az életből, mert az öröm el- űzetése ellen az emberi természet, a nép fellázad. Ez a nyilatkozat a művészi vállal, kozás lényegét is, Savonarola egyéniségét, sorsát is elmosódottá tenné, másképp láttatná, mint amit ez á dominikánus szerzetes — zenén innen és zenén kívül — megérdemel. terjesztésében és fejlesztésében, nemcsak a gimnáziumokban már kötelező technika tantárgy tanításában, hanem a társadalmi élet egyéb területein is. A technika oktatását etan. évben kezdték meg a gimnáziumok első és második osztályaiban; az általános iskolákban már néhány éve azonos címmel szerepel a tan- tervben e tárgy. Korábban mát megkezdődött azoknak a pedagógusoknak a képzése az ELTE kiegészítő szakon, levelező formában —, akik oktatják a gyermekeket. Szűcs Ervin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem technikacsoportjának vezetője elmondta ezzel kapcsolatban az MTI munkatársának: napjainkban az általános műveltség ismeretköre már nem korlátozódhat a társadalmi és a természeti környezetre; az életünk minden területét át- meg átszövő technikai kultúra használatáö nem a szépség, hanem a romlottság, a zsarnokság ellen lázadt fel, prófétai hevülettel. Ostorozta a Medi- cieket, számon kérte őket és tetteiket, nem átallotta egyházi felettesét, VI. Sándort és a pápai udvar züllöttsé- gét is kipellengérezni. Ez a dominikánus szerzetes drámai hős: nem is alaptalan a kérdés, miért jeleníti meg tizenöt zenei részben a szerző azt a hőst, aki végül is a hármas szorításban elbukik? Egyénisége és lelkülete nem hagyja nyugodni a mai embert sem. Magyar színpadon is bolyongott már ez a lélek; 1980-ban jelent meg Nagy András regénye róla, alapos forráskutatás alapján mutatva be őt a mai embernek. A rádióban és a tévében egymás után kétszer hallva sem tudjuk eldönteni, hogy a kitűnő zeneszerző jól választott-e, amikor zenei teremtő erejét odakötötte ahhoz a szöveghez, amelyet ő érlelt ki. Ismerve Savonarola prédikációit, a pápai udvar okiratainak egy-egy részletét, de azt a harcot is, Firenzében és Firenzéért, amelybe a franciák is beleavatkoztak, talán jobb szöveg is kiadódhatott volna. Talán egy igazi dráma is. Így csak néhány jelentősebb ütközési pont alakult ki a zenében is, a hatás ennélfogva nem lehetett eléggé tömör, és egységes. ra, a műszaki haladás új meg új vívmányaival való együttélésre is fel kell készíteni a felnövekvő generációkat. — A technika tantárgy oktatása során tehát nem szakembereket akarnak az iskolában képezni; a cél a személyiség olyan irányú fejlesztése, hogy a mindennapi élet feladatait és problémáit összefüggéseikben lássák és oldják, meg; egyszóval: képesek legyenek az alkotó gondolkodásra. Ezt tükrözi a gimnáziumi tanterv is, hiszen az oktatás során gyakorlati problémákból, egyszerű feladatokból kiindulva olyan fogalmakkal ismerkednek meg a tanulók, mint az elemek és csoportosításuk, az építkezés, a rendszer- technika, a tervezés, a folyamatok, a termelés irányítása. így jut el a gimnáziumi technikai oktatás a legegyszerűbb eszközöktől a számítógépig. , Néprajzkutatás korszerűen Tréfás, halottas videón Kisasszonynapi búcsú másnapján a társaság hangulata már igencsak magasba szökött akkor, amikor a halottat nagy nyögések és erőlködések közepette sikerült a kocsmaudvaron álló hosszú asztalra fölfektetni. Hamar feje mellé került a két temetési gyertya is, aztán kezdődhetett a kacagtató sirató. Hogy miként is hangzott pontosan a szöveg, az sajnos nem maradt meg azon a filmen, melyet Bekölcén 1953-ban vettek föl a Dobó István Vármúzeum és az akkori Népművészeti Intézet munkatársai. De megmentésére, megörökítésére talán még lesz mód. A korszerű — képet és a hangot egyszerre rögzítő — — videotechnika „bevetésével” ugyanis arra készülnek a múzeum szakemberei és a Megyei Művelődési Központ amatőrfilmes cső. portja, hogy föleleveníttetik a még emlékezőkkel az e tájon igen ritka, tréfás halottas játékot. S persze nemcsak ezt, hanem a megyében még fellelhető más népszokást, néphagyományt is. A két intézmény összefogásával megújulhat, s nagy lépést tehet előre a néprajzkutatás így Hevesben is. Hisz, a valaha csak fényképpel, s magyarázó szöveggel, netán némafilmen földolgozott jeleneteknél sok. kai gazdagabb, a múltról részletesebben valló lehet majd a videokazetta. A. tudomány, a múzeum sokat nyer. De az együttműködés a művelődési központ eddig is szép sikereket arató amatőrfilmeseinek sem lesz haszontalan, mivel kísérleti munkájukkal pályázatokon, fesztiválokon, jelentkeznek majd. A tervek közt szerepel egyébként a kihalófélben levő mesterségek megörökítése is. Így például a tok- (pártatartó) készítő, a csónaképítő, a házi kosárfonó, a halász, a szénégető, a mészégető munkájának lefilme- zése. Gyurkó Géza Négy nyelven a munkásőrségről (farkas) TECHNIKA r Uj szak az egyetemeiken Mindig lelkes csodálója voltam a tudomány legújabb vívmányainak. Feszült izgalommal figyeltem a lombikbébiről érkező híradásokat, s csak azt sajnáltam, hogy létrejöttét nem előzte meg a rák elleni szérum felfedezése, vagy a világ sok országában nemzeti divattá vált éhezés megszüntetése. A maszinak azonban olyan egyértelmű odaadással örvendtem, mint apró gyermekkoromban a Mikulásnak, vagy az iskolai szénszünetnek. A maszi — korábbi nevén nyucska — tulajdonképpen egy állathibrid, melyet az Egyesült Arab Emírségek kutatói macskából és házi- nyúlból kereszteztek. Az új állat — nála nagyobb állatok is vannak — még nem szerepel a különféle biológiai lexikonokban. Feje a cicához, testének többi része a nyúlhoz hasonlít. Kedvenc eledele a hús, amit rizskörettel és főzelékkel fogyaszt. őszintén örülök a maszinak. Végre egy élőlény, ami. nek az égvilágon semmiféle haszna nincs; teljesen érdek, nélkül jött a világra. Nem használható fel katonai célokra, mint egyes, eléggé el nem ítélhető delfinek, s nem OTP-tartozás esedékes törlesztéseként születtek meg, hogy majdan azután veszélyeztetett fiatal váljon belőle. A maszi magáért van. A maszit budapesti irodájában kerestük fel. — Korábban nyucskának hívtak, de magyarosítottam — mondja a maszi, miközben hátradől kényelmes karosszékében. Titkárnője, Egérke, már bekészítette a kávét, most éppen kellemesen dörmögő medvehangján szingaléz hegyi dalokat énekel. — Egérkét, is úgy kereszteztük — mondja büszkén a maszi — az egyik ükapja jegesmedve volt, a másik nádi tippancs. — Értem — mondtam neki, mert nem akartam, hogy megakadjon a gyümölcsözőnek induló beszélgetés. — Jól van? A maszi félreértette a kérdést, hiába szerette a húst, ő sem volt tökéletes. — Egérke? Azt hiszem, igen. Néha zavarja, hogy huszonöt lába van, egyik ük- nagynénje félrelépett egy galléros páviánnal, akinek vérében viszont egy százlábú génjei úszkáltak, így jött ki a huszonöt. Közben elkészült a kávé, vizet kereszteztek szénporral, s az egészet felforralták. — Nem Egérkét kérdeztem, magát. Mi a véleménye a kisvállalkozásokról? A maszi egy percre ijedten tekingetett össze-vissza a szobában, de miután meggyőződött arról, hogy a légkondicionálásán kívül nincs benn rajtunk kívül senki, egy kicsit megnyugodott. — Tudja, ez most divat — makogta olyan arckifejezéssel, hogy már azt vártam, hamarosan apró bogyókat fog pötyögtetni. — Mindenki dicséri, ez a sikk. Nekem fenntartásaim vannak. — Nocsak! — mondtam, hátha előbukkan belőle az ember. Kis készülékeket vett elő a zsebéből, néhány gombot megcsavart rajta, majd ingerülten odavágta az asztal sarkához. — Automata Bátorságfejlesztő Készülék — mondta. — Saját találmány, de most nem működik. — Hogyan ítéli meg a nemzetközi helyzetet? — kérdeztem a maszit, akiről tudtam, hogy semleges. Ügy nézett rám, mint akinek az anyját szidják egy ötvenméteres, az átlagosnál hidegebb vizű uszodában. — Én maszi vagyok, nem politikus. Ne kérdezzen tőlem ilyeneket, ön is tudhatja, hogy kedvenc eledelem a hús, amit rizskörettel és főzelékkel fogyasztok legszívesebben. Látszott rajta, teljesen magába zárkózik, mégis megpróbáltam felrázni. — Mit javasol a magyar- országi lakásgondok megoldására? — Én maszi vagyok — mondta. — Hogyan lehetne orvosolni a világgazdaság megannyi szerkezeti problémáját? — Maszi vagyok. Teljesen bedilizett már ettől a néhány kérdéstől is. Még egy utolsóval azért megpróbálkoztam. ' — Mondja csak, magát kutatók százai költséget és fáradságot nem kímélő munkával létrehozták.* Mi értelme van magának, s mi az érdeke magában az Egyesült Arab Emírségeknek? A maszi tekintetében egy pillanatra mintha felcsillant volna valami. — Hát ez az — mondta. — Én tulajdonképpen valószínűleg nem is létezem. Az Egyesült- Arab Emírségek pedig éppen abban bíznak, hogy ha kiderül rólam, hogy kacsa vagyok, olajra lépek, amit ők kitermelnek, és jó haszonnal értékesítenek a világpiacon. Föld S. Péter
