Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-14 / 11. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 14., csütörtök f. 95 centimétert ferdfilt el a besztercebányai vártorony A világhírű Pöstyén für­dő közelében fekvő Verbó városkában, amely többek között exkluzív fehérnemű- gyártásáról is híres, három évtizeddel ezelőtt különös dolgok történtek — a házak falai megrepedtek, az úttes­ten és a talajban rések ke­letkeztek. Néhány kertbert egész fák süllyedtek a ta­lajba, sőt az egyik lakos, aki éppen kibetonozta a háza alapzatát, reggelre csak tá­tongó mély üreget talált ezen a helyen. A XIV. szá­zadban épült templom tor­nya is lassacskán ferdülni kezdett, s ma már szemmel láthatóan ferdén áll. Vajon mi okozta ezeket és a későbbi tüneményeket? A város alatt húzódó, egy­mást keresztező folyosók. Néhány helyen három ilyen folyosó is húzódik egymás felett. A városka lakossága akkor építette ki azokat, amikor a fosztogató török hordáktól fenyegetve érezte magát. Ezekben a katakom­bákban megmenthették éle­tüket és vagyonukat is. A folyosók egész Verbó alatt kígyóztak és hatalmas labi­rintust képeznek. A város­kán át dübörgő nehéz teher­autók megrázkódtatják a fo­lyosók falait, amitől néhány helyen omladozni kezdtek Ezért repedeztek meg a há­zak falai, s hajlott el a templomtorony is. Szlovákia területén tíz ilyen elferdült tornyot tar­tanak számon. A legnagyobb mértékben — 151 centimé­tert — a nyugat-szlovákiai Nyitra melletti ivánkai, 1770—1772 között épült ba­rokk-klasszicista templom- torony hajlott el. Közép-Szlovákia szívében, Besztercebányán 55 centi­méterrel férd ült el a Város­torony. Két centiméterrel kisebb elhajlása van a két másik templom tornyának. Egyikük a páratlan szép kassai Szt. Erzsébet-dóm is­mert tornya, a másik az or­szág északkeleti részében levő Sabinovo XIV. század elején épült templomtornya. Csehszlovákia ferde tor­nyai — bár nem világhírű­ek — a hazai és a nemzetközi turistaforgalom számára látványosságot je­lentenek. Lnblca Znberova Mozambik Cabo Delgado jelene r • •• rr • es jovoje Mozambik. ez b több mint nyolc Magyanországnyi — 765 ezer négyzetkilométer­nyi — területen edhelyezke­dő, mintegy 11 és félmillió lakosú Délkelet-afrikai Köz­társaság, 1975-ben vívta ki függetlenségét Az ország ma a fejlődő államok jellegzetes gondjai­val küzd. Iplana alig van* a portugál szakemberek az or­szág felszabadulása után el­hagyták az országot. A mun­kaerő 90 százalékát a mező­gazdaság foglalkoztatja. A legfontosabb mezőgazdasági termékek a kukorica, a cu­kornád, a kesudió, a gyapot, a tea, valamint a zsineg- gyártásban használható szi­zál, Cabo Delgadö, az ország északi tartománya is tipikus mezőgazdasági terület A vi­déknek — minit annyi más afrikai területnek — alig van kapcsolata a külvilág­gal. A portugáloknak nem fűződött érdeke az elmara­dott vidék úthálózatának ki­építéséhez. Ezért hiányoznak az utak, s az a kevés is, ami van, eléggé elhanya­golt. A tartománynak hosszú tengerpartja van, és így a víziutakat isi kiaknázhatnák, ha a két tartományi kikötő nem lenne meglehetősen rossz állapotban1. Elsősorban ez az oka annak, hogy egye­lőre a legjobb szándék el­lenére sem tudják megkez­deni a tartomány iparosítá­sát, pedig a lehetőségek adottak. Montepuez városka mellett például nagy már­ványbánya található. A ki­váló minőségű márvány el­szállítását, értékesítését azon­ban nehezíti az utak és a kikötők mér említett álla­potai. A bányától néhány mén­fői dnyihe gyapotmalom mű­ködik, de ezt sem tudják eléggé kihasználni, mert a rossz utak miatt akadozik az alkatrészek utánszáilítá- sa. Gond van a villamos energiával is. A tartomány­ban jelenleg nincs erőmű. Ezen a helyzeten azonban néhány év múlva változtat­ni tudnak, mert 1985-ben Cabo Delgado áramot kap majd a Tete tartományban felépült, háromlépcsős Ca­li óra Bassa vízi erőműtől. Cabo Delgado tartomány­ban számos lehetőség van a fejlődésre. A jövőben a gyapot feldolgozására itt, és a szomszédos Niaksa tarto­mányban két új textilgyá­rat létesítenek. A tenger­parti halászat fejlesztésére halászs zövet kezeteket ala­kítanak, és 13 öntözőművet helyeznek üzembe. így vár­hatóan megkezdődik Cabö Delgado felvirágoztatása, a gyarmati örökség felszámo­lása. Szovjetunió A Kaspi-tenger kincse Azerbajdzsán, amely az év­század elején a világ egyik legnagyobb olajközpontja volt, ma már mindössze kö­rülbelül 2,5 százalékban ré­szesedik a szovjet kőolaj- kitermelésből : évente mint­egy 15 millió tonna olajat és gázkondenzátumot hoz felszínre. Ez a kis köztársa­ság azonban továbbra is a tengeri szénhidrogén-ki ter­melés fő körzete marad a Szovjetunióban. Az azerbaj­dzsán olajmunkások, akik a húszas évek elején kezdték meg a sekély parti vizek birtokbavételét, egyre mesz- szebb nyomulnak előre a ten­gerben. A Kaspi-tenger self - jében üzemelő több mint 2000 olajkút évi hozama csaknem 11 millió tonna olaj és gázkondenzátum. A tengeri kitermelés ne­gyedrészét Nyeftyani je Kam- nyi, ez az immár 30 eszten­deje létező, párját ritkító ki- termelőhely adja. Az áll- ványhidakon, amelyek hossza immár elérte a 350 kilométert, egész város ke­letkezett modem lakóházak­kal, üzletekkel, aszfaltozott utakkal, olajtárlókkal, kikö­tőhelyekkel. — A régi kitermelőhelytől viszonylag nem messze fel­tárták az „Április 28” új olaj- és gázlelőhelyet — mondja Hosbaft Juszufzade, a Kaszpromnyeftyegazprom ipari egyesülés geológiai szolgálatának vezetője. Ez az egyesülés végzi a self kész­leteinek kiaknázását. — Ezen a lelőhelyen a kitermelés új típusú rakodófedélzetek ki­alakítását tette szükségessé. Arról van szó, hogy Nyef­tyanije Kamnyiban a vízré­teg vastagsága nem haladja meg a 30 métert, az „Ápri­lis 28” lelőhely körzetében viszont az első fedélzetet 84 Épülnek a fúrótornyok méteres vízmélység közepet­te alakították ki. Már üze­melnek a napi 250—300 ton­na hozamú olajkutak. Ezek­ről a kitermelő helyekről 11 kilométer hosszú csővezeté­ket fektettek le a Nyeftya­nije Kamnyiban levő kiköJ tőhelyhez. Az „Április 28” lelőhely körzetében most fejezik be egy új rakodó építését. Ezt két 110 méter magas pira­mistömbhöz szerelik Mind­két tömb súlya meghaladja a 2000 tonnát. A víz szeny- nyezésének megelőzése vé­gett speciális berendezéseket létesítenek a fúróiszap és a szennyvizek összegyűjtésére. Bakuban, Azerbajdzsán fő­városában üzemet építenek, ahol több fúrólyuk ellátásá­ra alkalmas rakodókat fog­nak gyártani 200 méterig terjedő tengeri mélységek­hez. Az üzemben négy „acél­szigetet” készítenek évente. — A tengeri kőolaj- és földgázlelőhelyek kutatása és kiaknázása sok összetett technikai kérdés megoldását teszi szükségessé — mondja Juszufzade. — Így a legfon­tosabb problémák egyike az anomális rétegnyomású szu­permély kutak kiaknázása. Némi tapasztalatra már szert tettünk. Emlékszem, hogy 1953-ban az akkori időkben párját ritkító, 4350 méter mély kutat fúrtak Azerbaj. dzsánban. Tavaly viszont a Kaspi-tengerben üzembe he­lyezték a világ legmélyebb — 6200 méteres — tengeri fúrólyukát, amelyből föld­gézt hoznak felszínre. Juszufzade véleménye sze­rint Azerbajdzsán „olajjövő- je” kétségtelenül a selfhez kapcsolódik. Jelenleg 12 kő­olaj- és földgázlelöhelyen fo­lyik a kiaknázás. Ez azon­ban a még érintetlen kész­leteknek csupán egy része. A geológusok adatai szerint, a Kaspi-tenger feneke alatt a szénhidrogének felhalmo­zódásához kedvező, több mint 100 kiaknázható lelő­hely van. Raszum Sukjurov Kuba 1981 után 1982 Az új év második napjáin megjelölő kubai lapok cím­oldalukon közölték, hogy Havannában megkezdték a színes televízió-készülékek gyártását. Egy kubai mér­nökcsoport kétéves kísérle­tező és tervező, munkája ért célhoz ezzeL Kezdetben a készülékek gyártásához még húsz százalékban import alkatrészeket használnak fel, ám hamarosan, a szovjet közreműködéssel épülő tran­zisztor- és diódagyár elké­szültével gyakorlatilag már teljeséggel hazai előállítású tévék készülnek majd. Idén, a tervek szerint ötezer da­rabot gyártanak. A hír látványosan érzé­kelteti azit a fejlődést, ame- lyet a kubai gazdaság a for­radalom győzelme óta eltelt 23 év alatt befutott. Kuba, amely 1959-ben monokultú­rás, a nádcukorra épülő, az Egyesült Államoktól függő gazdaságot örökölt, külke­reskedelmi forgalmában ma is, gyakorlatilag változatla­nul 80 százalékban a cukortól függ. Am eközben a gazdaság szerkezete jelentősen meg­változott. Az összehasonlítás a mai és a forradalom előt­ti fejlettségi szint között leghelyesebb éppen a meg­határozó ágazat, a cukoripar példájával bemutatni. A cukortermelés a forradalom előtti évi öt avagy öt és fél millió tonnáról a legutóbbi öt év átlagában hétmillió tonna fölé emelkedett úgy, hogy közben a korábbi cu- komádvágó és cukoripari munkás létszám a felére csökkent, több mint kétszáz­ezer dolgozó munkája sza­badult fel'. A „zafra”, a cu- komádvágás nehéz fizikai munkáját mind nagyobb mértékben veszik át a gé­pek. A holgini cukomád- kombájngyár tavaly 600 gé­pet adott át a mezőgazda­ságnak. , 1981 a forradalom győ­zelme óta a legsikeresebb gazdásági év volt. A meg­előző ötéves tervidőszak évi 3,4 százalékos növekedési ütemével szemben tavaly a kubai gazdaság 12 százalék­kal bővült. Az ütemnöveke­dés példa nélkül álló a la­tin-amerikai 'kontinensen, ahol a hivatalos adatok sze­rint a termelés összátlagban 1,2 százalékkal múlta felül a megelőző évi szintet. Kuba esetében a kiemelkedő ered­mény nagyrészt aiz új irányítási és tervezési mechanizmus bevetésének köszönhető. Serkentően hatott a dolgo­zókra az 1980 derekától fo­kozatosan bevezetett bérre­form, amelynek következté­ben a végzett munka meny- nyiségével és minőségével összhangban az átlagbérek átlagosan több mint tíz szá­zalékkal növekedtek 1981-ben. Az anyagi ösztönzés, a mun­kafegyelem erősödése és nem utolsósorban a foko­zottabb tervezés együttes hatásaként tavaly a munka termelékenysége tíz száza­lékkal emelkedett, Az idei évre a kubai veze­tés csak egy mérsékelt üte­mű, 2,5 százalékos gazdasági növekedést irányoz elő. Elsődleges feladat a tavaly ugrásszerűen megemelt élet- színvonal megtartásának biztosítása, a megnövekedett pénzügyi bevételek kiegyen­súlyozása kellő árualappal. illetve az inflációt megelő­zendő, az 1962 óta változat­lan fogyasztói árak egy ré­szének jelentős emeléséivel. A terv elkészítésekor azt is figyelembe kellett venni, hogy Kuba hasonlóan más alapvetően egyértelmű, mo­nokultúrás külkereskedelmi forgalmú fejlődő országok­hoz, rendkívül érzékenyen reagál a világpiaci hatások­ra. A cukor világpiaci ára 1981 derekán ismét mély­pontra zuhant, az egy év­vel korábbi ár közel egyhar- madára. Az Egyésült Álla­mok ezzel párhuzamosan fokozta a karibi szocialista ország, teljes gazdasági el­szigetelésére irálnyuló blökád- politikájá't. Kuba népe ismét rákényszerül az áldozatokra, a forradalom vívmányai fegyveres védelmének meg­erősítésére. A fenyegetett­ség állapotában sem mond ie azonban az ország fő cél­jai megvalósításáról. Jel­lemző, hogy az idei' évi költségvetésnek 27 százalé­kát fordítják a közoktatás- és a közegészségügy céljaira, miközben a honvédelmi és nemzetbiztonsági feladatok­ra kevesebb, mint tíz szá­zalékát. A mostani „zafra”, a cu- komádvágó szezon novem­berben kezdődött, s terjedt át az ország egész területé­re. Az eddigi adatok arról tanúskodnak, hogy az idén igen jó eredmény várható, a szocialista Kuba halad elő­re az ötéves terv végére ki­tűzött cél, az évi tízmillió tonnák cukortermelés eléré­se útján. Havanna, 1982. január Ortutajj L. Gyula Bulgária Bolgár hajók öt kontinensen öt kontinens több mint 200 kikötőjében fordulnak meg a bolgár hajók. Bulgá­ria mintegy 110 állammal folytat tengeri kereskedel­met. A bolgár hajók manap­ság több jelentős tengeri államnak — köztük Angliá­nak, Franciaországnak, Nor­végiának, az NSZK-nak és Japánnak — szállítanak árut. A KGST-országok so­rában Bulgária a Szovjet­unió után a második leg­nagyobb tengeri szállító. A bolgár hajógyártó ipar 1971 és 1975 között 104 kü­lönböző rendeltetésű és te­herbírású hajót exportált. A kereskedelmi flotta rakodó- képessége pedig meghalad­ja az 1 millió 500 ezer ton­nát. Az utóbbi évtizedben nagy fejlődésnek indult a menet- rendszerű teherszállítás. Je­lenleg az ország export- és importáruinak 60 százalékát ily módon szállítják. A leg­gyakoribb járat a Fekete­tengeren közlekedik, Várna és a saövjetunióbeli II ji- csovszk között. A bolgár tengerjáró hajók a Távol-Keletre is eljutnak. Bulgáriából elsősorban gépet, két és gyógyszert szállíta­nak, visszafelé pedig főképp nyersanyagot hoznak. Gyak­ran tűnik feli a bolgár lo­bogó Libanon; Líbia, Algé­ria és Marokkó kikötőiben is. összeállította: Gyurkó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom