Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 9. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 12., kedd S. egyszerűen „állati” ELEFANTTORNA. Hú, hogy mit kell néha hajladozni egy kis csemegéért — mondhatja a frankfurti állatkert elefántja. Ha leugrani ugyan nem is tud egy-egy finom falatért a jóval lejjebb levő füves területre, szerencsére mindig „kéznél van” hosszú ormánya, így egy kis nyújtózkodással mégis elérheti amit akar. (A felvétel egyébként méltán nyert díjat több nyugatnémet fotóversenyen.) TALÁLÓS KÉRDÉS. Ha nem lenne itt segítségül a fénykép, bizony nehezen lehetne megválaszolni a ravasz találós kérdést: mi az — hosszú pöttyös barátkozik tömzsi, csíkossal? Így viszont könnyű a dolgunk, rögtön rávághatjuk a feleletet: a londoni állatkert zsiráfja súg zebrabarátja fülébe egy új pletykát. BÁTORSÁG. No, azért olyan igazán vérfagyasztó merészség nem kell ahhoz, hogy a képünkön látható leányzó a jól megtermett krokodil félelmetesen kitárt szájába hajoljon. A fenevad ugyanis csupán egy gyermekjátszótér szö- kőkútja a Fülöp-szigetek fővárosában. A manilai parkrendező szakértőknek úgy látszik egyik céljuk az volt, hogy a kicsik így ismerkedjenek meg a vadállatokkal, mert ezen a játszótéren nem kevesebb mint hiísz ilyen tervezésű kutat helyeztek el, köztük a földtörténeti őskor rég kihalt szörnyetegeit is. (Fotó: AP, MTI — KS) Jeles napok januárban Hagymakalendárium, csillagjárás és egyebek Családi, baráti körben nézzük a tévét, éjfélkor pezsgővel búcsúztatjuk az óévet, köszöntjük az újat, nyilvános szórakozóhelyen nótaszó mellett ropjuk reggelig a táncot, vagy álarcosán papírtrombitát fújva járjuk az utcákat hajnalig: röviden összefoglalva így ünnepeljük január első jeles napját. Régi korok szokásait kutatva, sokrétűbb, színesebb ünnep volt az új esztendő kezdete. Kiskarácsony, vagyis újév napja már az ókorban is az ajándékozás és jókívánság napja volt. A szokás később egész Európában dívott. Galeotto Marzio olasz történetíró 1487-ben Mátyás király udvaráról feljegyezte, hogy január 1-én a magyarok szirénát, azaz ajándékot adnak, osztogatnak, hogy jól kezdődjék az új esztendő. A 16. századból származó udvari számadáskönyvek leírják, mennyi pénzt kaptak ekkor az éneklő iskolások, a szakácsok, a muzsikusok, a különféle mesteremberek. Telegdi Miklós 1580-ban így prédikált: „Szokás peniglen a keresztények között, hogy új esztendőben nagy szeretettel köszönnek és ajándékokat osztogatnak egymásnak”. Az ajándékozás nálunk a múlt században karácsonyra tolódott át, az újévi jókívánság szokása azonban ma is él. Az ország különböző vidékein a népszokások sokféle érdekességgel gazdagították ezt a napot. A 18. században Bőd Péter feljegyezte, hogy újévkor hagymakalendáriumot készítenek: 12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezdben reggelre nedves a só, az a hónap is nedves, csapadékos lesz. Palócföldön az asszonylátogató szerencsétlenséget jelentett. Ezért újévikor a fiúgyerekeket küldték a szomszédokat, rokonokat köszönteni. Szárnyast ezen a napon nem főzött a gazda- asszony, mert elrepült volna a szerencséje. Január 1-én disznót kell enni, tartották, mert a jószág a házba túrja a szerencsét. A Szigetközben a pásztor, a mezőőr, az éjjeliőr szilveszter estétől hajnalig járta a falut és beköszöntött minden házba. Legtöbb helyen az ablakba rakták az ajándékokat: szalonnát, kolbászt, bort, kalácsot. Január harmadika Genovéva napja. A hozzákapcsolódó Európa-szerte elterjedt legendát napjainkban már csak régi könyvek, lexikonok őrzik, kevesen ismerik, pedig népszerű történet Volt hazánkban is. Genovéve férje, Szigfrid a Szentföldre ment csatázni, az asszonyt egy Golo nevű vitéz előbb a férj haláláról költött álhírrel próbálta tőrbe csalni, majd a férj hazatérte után házasságtöréssel vádolta. Szigfrid megparancsolta, hogy hitvesét fiával együtt vízbe vessék, a szolgák azonban megkönyörültek rajtuk és szabadon engedték őket. Genovéva és a fia hat éven át bujkált. Végre Szigfrid egy vadászaton felismeri és megköveti az asszonyt, s hálából templomot épít, az áskálódó vitézt pedig kivégezteti. Január hatodika Három- királyok vagy Vízkereszt napja. Neve onnan ered, hogy az egyház ezen a napon emlékszik meg Jézus megkereszteléséről és a három napkeleti király betlehemi látogatásáról. E naphoz nagyszámú népszokás kapcsolódott. Sok vidéken például a pap és a kántor néhány ministráns gyerekkel végigjárta a falut és megkeresztelte a házakat. Az ajtóra felírták a három király — Gáspár, Menyhért, Boldizsár — nevének kezdőbetűit és a dátumot. A hívek pénzzel, élelemmel viszonozták a keresztelőt. A vízkereszti csillagjárás legfontosabb kelléke a rúdra szerelt csillag, amely a három királyoknak mutatta az utat Betlehembe. Időjárással kapcsolatos hiedelmek is ismertek. A palócföldi öregek régebben azt tartották, hogy ha vízkeresztkor „megcseppen” az eresz, tehát olvad a hó, esik az eső, még hosz- szú télre kell számítani. A népszokásokkal foglalkozó szakkönyvek több jeles januári napot nem is igen említenek. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsang következő érdekes dátuma a Balázs napja már februárhoz tartozik. Kiss György Mihály H eti umor ét elején A nagyáruház detektívje már harmadszor éri lopáson ugyanazt a nőt. — Már megint maga? Miért jön mindig a mi áruházunkba? — Azért, mert az áruk itt a legolcsóbbak... * — Mennyibe fog magának kerülni ez a szép nyaraló? — Hát, ha az ügyvédem nem fog kitalálni valamilyen enyhítő körülményt, akkor legalább öt évbe... * ■ — Kolléganő, már megint elkésett! — Igen, mert az a férfi, aki követett, túl lassan jött... — Sikerült már eladni a házadat? — Nem. Olyan jó hirdetést fogalmaztam meg róla, hogy azután már sajnáltam eladni. * A lóversenyen a legjobb zsoké általános meglepetésre csak negyediknek érkezik a célba. — Hogyan lehetséges, hogy ön most negyedik lett? — faggatja a zsokét a verseny után egy újságíró. — De hiszen láthatta maga is... Hárman voltak előttem. # — Olyan karalábém termett, mint a kisfiam feje! — Olyan nagy? — Nem, olyan kemény. * — Pincér, mit jelent az étlapon az, hogy „versenygulyás”? Ez valami vicc? — Nem uram, ez nem vicc, hanem néhai versenyló. Brazíliában az Amazonas medencéjében lévő Xingu Nemzeti Park védelmet nyújt a környezet fenyegetése ellen Az erdei indiánok új menedéke Brazíliáiban a kerek 50 természetvédelmi terület közül továbbra is különösen a Rio Araguaui park és a Tumacumaque-park bír je- lemtőséiggel. Ezek majdnem olyan nagyok, minit a Rio Xingu-i rezervátum. A 10 000 négyzetkilométernyi kiterjedésű Aripuanä-park jelentős Brazília őslakóinak védelme szempontjából. Becslések szerint azonban még mindig legalább 12 000 őserdő beli indián él az Amazonas mentén a védett területeken kívül, sokan közülük a -jövendőbeli ipari hasznosítási övezetekben, A XVI. században még majdnem 3 millió indián élt az Amazonas vízgyűjtő területén. Őket azonban a fel- tételezésekkel ellentétben, nemcsak tűzzel és vassal semmisítették meg A tudósok véleménye szerint a halál leggyakoribb oka a ragályos betegségek elterjedése volt. Ezt köpette a rabszolgamunka. így például a „Káucsukhadjárat”, amelyet az évszázadforduló körűi Manaus hídfőjétől vezettek előre, és amely kerek 30 000 gumifacsapolásra kémysze- rített indiánnak az életébe került. Brazília mai inddánpoliiti- kájá messzemenőén mentes a faji előítéletektől. Lehetetlen azonban nem meglátni azt, hogy az Indiáin kérdés mindenekelőtt társadál- mi kérdés. A zsugorodó élettér. a csökkenő vadászatna alkalmas terület, az őserdő sűrűjében való fennmaradás legnagyobb problémája. Ahogyan nemrég az ENSZ-bi- zotltsóg megállapította, az olyan parkok, mint a Rio Xingu, fontosak a „Civilizációba való meneküléssel”, ami viszont sok indián számára egyet jelent a nagyvárosok szélén való vegetálással. Gondolatok - mondolatok A szabadság azt Jelenti, bogy Jogunk Tan bármit megtenni, amit a törvény megenged. (Montesquieu) A nagyok nyugodtan mutatkoznak kicsik társaságában, a közepesek azonban Inkább távol tartják tőlQk magukat, (Rabindranath Tagore) Semmi nem döbbenti meg az embereket annyira, mint a Józan ész, és az egyszerű cselekedet. (Emerson) Nem az a fontos, hogy erősen (Issünk, hanem, bogy találjon az ütés! (Balzac) Humoros apróságok Részlet egy életrajzból „Amikor hétéves lettem — közli életrajzában T. Vájtfülov író, — (lem mentem iskolába. Ügy vittek oda.” Részlet egy magánlevelezésből „Kedves Zinocska! Mivel látszatházasságunkat felbontották, nekem pedig továbbra is szükségem van a lakásra és bejelentésre, arra kérlek, fogadj engem örökbe.” Egy ókori harc tárgyi bizonyítékai Szenzációs felfedezést tettek az időszámításunk előtti I—II. századból való szkíta dombtemetők régészeti feltárását végző tudósok. Több tucat széttört agyag amforát találtak, amelyek- ken a szkíták bort tartottak. Ezek a leletek meggyőzően bizonyítják, hogy már két évezreddel ezelőtt is tevékeny harc folyt a részegség és az alkoholizmus ellen. (Lityeraturiiaja Gazeta) (Kép szöveg nélkül) Az Amazonas medencéjében élő számos indián törzs, ma a civilizáció hatásaitól nem zavarva, egy 22 500 négyzetkilométer nagyságú védett területen él a Rio Xingu Vidékén. Különösen a folyó forrásvidékén állítólag több mint 2000 erdőlakó tartózkodik. A Xingu Nemzeti Parkot 1981-ben .alapították. Ez egyike a trópusi Amazonasuindiánok utolsó menedékednek. Amikor 1968-bam az újonnan felfedezett kreen-akrore indiánokat — akkoriban a sajtó őket „óriásindiánok- kénlt” emlegette — egy épí- tőbrigód cigarettával és alkohollal barátságossá tette, a FUNAI nevű indiánhatóság (Fundacao National do Indio) elhatározta a törzs áttelepítését, a Rio Peicoto vidékéről a nemzeti parkba. Az 500 kreen-akrore közül azonban csak hetvenen élték túl a civilizációval való kapcsolatot. Az új környezetben most úgy látszik, újból feléledtek. Ahogyan nemrég Brazília fővároséból megtudtuk, az állami FUNAI azon fáradozik, hogy további védett területeket létesítsen és a meglevőket megvédelmezze. Eközben újból és újból ösz- szeütközésíbe Ikerül az ipari és bányatársaságok expanziós törekvéseivel', amelyek nem ritkán csak kevés megé értést tanúsítanak az etnikai problémák iránt. A FUNAI rendelkezésed az őserdőben, messze távol az államhaitalornitól, elég gyakran, elégtelen eszköznek bizonyulnak. Csak azokban a rezervátumokban, amelyekbe idegen nem mlehet be, „maradhat fenn az Amazonas- indiánok értékes kulitúrha- gyománya”, vélik a szakértők.
