Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-27 / 22. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 27., szerda 1. Népesedés és népesedéspolitika A népesedés növekedése hazánkban mintegy száz esztendeje fokozatosan lelassult. 1980-ban a születések száma már csak háromezerrel haladta meg a halálozásokét, s demográfusok előrejelzésének megfelelően elérkezett egy olyan esztendő is, az 1981-es, amikor a lakosság természetes növekedése megállt, sőt az év eleji állapothoz viszonyítva bizonyos fokú csökkenéséről is beszélhetünk. Nyersen fogalmazva ez azt jelenti, hogy mi magyarok a múlt esztendő elején többen voltunk, mint az év végén. A közelmúltban több szakmai fórum, s több folyóirat is foglalkozott e témával. Írók, tüdősök, újságírók vitatták: mi okozta a magyar- országi népesedési helyzet ilyen kedvezőtlen fordulatát? Számíthatunk-e a következő években, évtizedekben lényeges javulásra? Mit kellene tennünk, ha e kedvezőtlen demográfiai folyamatokat fékezni akarjuk? A vita napjainkban is folyik, s feltehetően folytatódni fog a következő években is, hiszen a mélypontot az 1980-as évek végére várják a szakemberek. Magyar átok? Előre kell bocsátanunk, hogy a népességcsökkenés nem valamiféle „magyar átok”, hiszen szűkebb nemzetközi környezetünkben, sok európai országban küzdenek hasonló gondokkal. Amíg a világ fejletlenebb régióiban a túlnépesedés a legfőbb veszély, a fejlett országokban már régóta tapasztalják a népességcsökkenés jelenségét. Mit lehet tenni, s kell-e egyáltalán tenni valamit az utóbbi folyamat megállításáért, megfordításáért ? A kérdés második fele talán feleslegesnek tűnik. De tudjuk, hogy akad olyan köz. gazdászvélekedés, amely szerint a munkanélküliséggel sújtott fejlett európai országok számára egyenesen előnyös a népességcsökkenés, s ezért ezekben az országokban nincs is szükség a népesedési folyamatok befolyásolására. A szocialista országok számára ez az érvelés mindenképpen elfogadhatatlan. Ha más megfontolások nem is szólnának ellene, számunkra a gazdaságii racionalitás is aizt diktálja, hogy a következő generációk létszáma legalábbis azonos legyen az előzőkével. Gondoljunk csak arra, hogy. az idős korúak eltartása — az emberi életkor meghosszabbodásának következményeként — már ma is komoly terheket ró társadalmunkra. Képzeljük el, milyen terhet vállalna magára egy folyamatosan csökkenő népesség, amelyben a születések száma évről évre kisebb lenne, mint a halálozásoké, s ahol épp ezért a lakosság egyre kisebb hányada lenne aktív kereső. Nek ü nk tehát jövőnkre gondolva mindenképpen a népességcsökkenés fékezésén és megállításának módjain kell gondolkodnunk. Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb gyógyszert és a kellő .terápiát megtaláljuk a helyzet orvoslására, természetesen ismernünk kellene valamennyi „kórokozót”. Tudnunk kellene, milyen szerepet játszik e népességcsökkenésben a válá- sbk számának emelkedése, a házasodási kedv csökkenése, a lakáshelyzetnek — s a sokgyermekes családok élet- színvonalának — minden szociálpolitikai intézkedés ellenére is — kimutatható stagnálása. Vagyis mindazok a tényezők, amelyek Magyar- országon a kisebb gyerek- számú családok irányába hatnak. De hazánk népesedési viszonyait erőteljesen befolyásolja az a tény is, hogy miközben az átlagéletkor meghosszabbodott, a fiatal- és középkorú lakosság körében elszaporodtak az olyan halálos kimenetelű betegségek, amelyeknek egyaránt vannak biológiai és társadalmi okai. Ahhoz, hogy az elkövetkezendő években csökkenjén, vagy legalábbis ne növekedjen e családalapításra is képes nemzedék halálozása, a modem életet kísérő biológiai és társadalmi rizikó- tényezők feltárására, a veszélyhelyzetek csökkentésére, az orvostudomány, az egészségügy —, egyszóval az egész társadalom összefogására lenne szükség. Ugyanígy közös feladat lehetne — az kellene, hogy legyen! — egy olyan átfogó és hosszú távú, önkorrekcióra is képes szociálpolitikai intézkedéstervezet kidolgozása és körültekintő végrehajtása, amelynek eredményeként hazánkban is mind többen vállalnák a több gyermekkel járó gondot, fáradtságot; s újra divatba jönne a három-, vagy négygyermekes család. Mindez — úgy tűnik — ma még csak álom, s néhány szakember szerint utópia. Hiszen társadalmunk fejlettségi szintje és a népesedési célok megvalósítására ren~ delkezésre álló anyagi eszközök ma még nem képesek a demográfiai folyamatok tartós befolyásolására. Az is bizonyos, hogy igen nehéz előre kiszámítani egy-egy szociálpolitikai intézkedés várható hatását. A gyes, vagy a lakásvásárlásra nyújtott szociálpolitikai kedvezmény felhasználásának tapasztalatai azt mutatják, hogy egy-egy, a népesedési helyzet javítását célzó intézkedés — bármilyen pozitív legyen is — önmagábáh, elszigetelten aligha képes tartós hatást előidézni. A gyermekgondozási segély bevezetése után átmenetileg ugyan több gyermek született, de ez az igen pozitív intézkedés sem bizonyult hosszú távon elég ösztönzőnek. Éppen ezért a közeljövőben olyan megoldáson kell gondolkoznunk, amely magában foglalja a kisgyermekes anyáknak adott támogatástól a gyermekintézmények hálózatának bővítéséig, a sokgyermekes családok élet- színvonalának szinten tartásától a lakáéhoz jutás módjának megkönnyítéséig mindazokat a tényezőket, amelyek növelhetnék a gyermek utáni vágyat, s nemcsak nagyobb gyermekáldás tervezésére késztetnék a magyar családokat, de végül is azt eredményeznék, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben több gyermek születne. (V. K.) Betonelemek Győrből Jelentős fejlesztést hajtott végre az előregyártó betonüzemében az Északdunántúli Közmű, és Mélyépítő Vállalat, a közelmúltban. Elsősorban ipari üzemek beruházásánál használható óriás betonelemeket készítenek itt, de az utóbbi időben megnőtt a kereslet a mezőgazdasági beruházásoknál is. Így a vállalat termelési értéke meghaladja a nyolcvanmillió forintot (MTI fotó — Matusz Károly felv. — KS) Kockázat? Jó üzlet? Kimozdulás a holtpontról Nehéz év lesz az alumínium- iparban Kisszövetkezet - nagy tervekkel Az iroda ajtajára azt írták: „üzemvezető”. Ez a felirat is egy korábbi állapotra utal még. Az a kép pedig ami benn fogadja az embert, egyáltalán nem a megszokott. A kis szoba közepén három íróasztalt is egymáshoz toltak. Melyik az elnöké? Legfeljebb abból lehet kitalálni, hogy neki jutott a legjobb szék. Nagy a nyüzsgés, inkább amolyan fő- hadiszállás-féle, mintsem vezetői iroda. Munkája kezdete óta alig néhány hetes „múltra” tekinthet vissza az egri „Lakásszerviz” Szerelő, és Szakipari SzöA piaci prognózisok és a tovább csökkenő ár azt jelzi, hogy a magyar alumíniumipar számára ez az esztendő sem lesz könnyebb a tavalyinál. A piac némi fellendülésére csak a következő évtől számítanak. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy Nyugat-Euró- páiban és máshol a világon számos alumíindumkolhót bezártak, egyes üzemek »pedig csak „félgőzzel” dolgoztak. Aít a helyzet nálunk, ahol az alumínium, pontosabban a bauxit rendkívül fontos nyersanyag? A Magyar Alumíniumipari Tröszt vezetői szerint is az elhúzódó válság egyik fő oka, hogy a felhasználók jelentős készletekkel rendelkeznek alumínium áruból, s mivel beruházásaikat korlátozták, a készleteket most a szokottnál is lassúbb ütemben élik fel. Az ágazat hazai termelése tavaly 4,5—5 százallékkal visszaesett, ezért a nyereség is jelentős mértékben csökkent. Az idei terv átlagosan egy százalékos termelésbővítéssel számol. A holtpontról való kimozdulást az teszi lehetővé, hogy a vállalatok átértékelték termelési szerkezetüket, sí elsősorban arra törekednek, hogy a jobban feldolgozott:, úgynevezett fél- gyártmányok termelésének növelésével, választékának bővítésével némiképpen ellensúlyozni próbálják a további nyereségcsökkenést. Elképzeléseik szerint — amit most néhány szerződés is reálissá tesz — 60—70 százalékkal növelik az alumíniumtömbnél jobban jövedelmező és jobb áron eladható hengerelt félgyártmányok és huzalok arányát. Igaz, mennyiségében a múlt évivel közel azonos tételeket szállítanak megrendelőiknek. Az értékesebb gyártmányok fokozottabb termelését segíti az is, hogy a székesfehérvári könnyűfémműben rövidesen befejeződik egy beruházás, ahonnan már az idén — a tavalyinál tízezer tonnával több —, mintegy 25 ezer tonna félgyártmány kerül a piacra. A piaci recesszió hatására azonban a bauxitbányászat és a timföldgyártás termelése egyelőre továbbra is alacsony szinten marad. A tröszt arra számít, hogy az ágazat éves eredménye az idén még javul, bár a rugalmasabb piaci alkalmazkodással enyhíteni igyekeznek a további veszteséget. Az UNISZERV-ből nőtt ki — Amikor tavaly megjelent a szervezeti változtatásoknak nagyobb lehetőséget teremtő kormányrendelet, mindjárt nagy beszédtéma lett közöttünk korábbi mun. kahelyünkön, az UNISZERV Szolgáltató Szövetkezetnél — kezdte vállalkozásuk történetét Herczog Tamás, az új elnök. — Láttuk, hogy a^ sokféle ágazat munkájának önállóság kell egy-egy részlegnél. Erre a régi keretek között már nem volt lehetőségünk. Végül aztán nagy elhatározásra jutott a társaság: az egri Csebokszári- lakótelepen dolgozó lakás- szerviz, a javító-gyorsszolgálat, a csőszerelő-műhely és a tervezők — rokon szakágak dolgozói — titkos szavazással úgy döntöttek, hogy önálló szövetkezetei alapítanak. Tavaly, június 5-én, összesen 91 taggal váltunk el az UNISZERV-tői. Megosztottuk a vagyont, a tevékenységünkhöz tartozó eszközöket, értékeket hoztuk magunkkal és beköltöztünk itt Egerben, a Lenin úton épült lakásszerviz-telepre. November 14-én, alakult ez a kisszövetkezet kategóriában dolgozó közösség, alapító okiratunk szerint építési szak. és szerelőipari munkákra vállalkozunk. Gáz-, víz-, központi fűtések szerelését végezzük, régi lakásokban korszerűsítjük a fűtést, s a mi feladatunk az új bútorok garanciális javítása, sőt még takarítóbrigádot is szervezünk majd. A javító-gyorsszolgálatot beépítettük az egész szervezetbe, a gyorsjavítások mögé minden szakmát fölsorakoztattunk. Itt a telepen már megnyílt a RAVILL-tól átvett üzletünk. Minden, lakásokban használatos szerelvényt árusítunk, összesen mintegy hárommilliós raktárkészlettel. — Ilyenkor télen, amikor például a bádogosok " nem tudnak kint dolgozni, virágtartókat hajlítgatnak az Ag_ ria Bútorgyár megrendelésére. Az üvegesek tükröt vágnak, ugyancsak az egyik vállalatnak. Minden percet ki akarunk használni, mindenki a legszigorúbban érdekelt a folyamatos, termelékeny munkában. Mindent beleadnak A szövetkezet tagjai a „váláskor” 23 millió forint értéket vittek magukkal: épületet, gépeket, anyagokat, szerszámokat. A kezdő tőkében már ott van az alapítók által összeadott egyhavi fizetés is. A szabályzat szerint még egy havi fizetésüket leadják a közösbe, de azt már részletekben, tíz hónap alatt. Ennyi kellett a kezdethez. Az eszközök, legalábbis értékben elegendőek, legfeljebb a távlati céloknak nem felel meg mind. így aztán némelyiken megpróbálnak túladni, esetleg elcserélni kisebb, a javításoknál joo- Dan alkalmazható gépekre. A szövetkezet héttagú vezetőséget választott. Élén az elnökkel, aki — úgy tűnik — valóban csupán első az egyenlők között. Minden lényeges döntésben a szavazatok számítanak, s az elnöki szavazat sem ér többet, mint bárki másé. No de a lényeg: hogyan érdekeltek a minél jobb munkában? Hogyan kerülik el azt, ami az építőipari szakmákban még ma is gya. kori: a laza fegyelmet? Mit tehetnek, hogy ne a lézen- gők legyenek többségben? — A dolgozó előre tudja, mennyiért végzi munkáját — válaszolt az elnök. — Például: közük vele, hogy az illető lakásban a fűtőcsövek felszereléséért meny_ nyit kap. Mondjuk ketten összeállnak, s ha készen vannak a lakással, utalványozzák az érte járó bért, jelentkezhetnek újabb munkáért. Annyit teljesíthetnek, amennyit tudnak, s a keresetnek nincs felső határa. Nincs korlátozás, nincs ösz- szehasonlítás. — Ellenőrzik-e a valóban munkával eltöltött időt, vagy az elvégzett munka minőségét? — Nem tudjuk ellenőrizni, el kell hinnünk, hogy az illető addig dolgozott, amennyit a munkalapjára ráírt. A lényeg: mielőbb rendben készen lenni, erre ösztönöznek a bérek. Elkapkodni sem érdemes a munkát, mert a hibát ugyanannak kell kijavítani, aki elkövette. Természetesen azért már nem jár egy fillér sem. „Csináld magad” — A szervezett munka érdekében önálló termelési csoportokat alakítottunk. Egy-egy szakmát fognak össze ezek a csoportok. A gárda 50 ezer forint értékig önállóan is felvállalhat munkát, nem tartozik elszámolással. Kivéve természetesen az elhasznált anyagokat, szerszámokat. — Mi biztosítja akkor a tervszerűséget? — Az előkészített munkákra programot állítunk össze. A csoporttal megbeszéljük mennyi az, amit vállalni tud. A program negyedévre, vagy hosszabb időre is szólhat, hiszen elvállaltuk például most Gyöngyösön 120 lakás fűtésének korszerűsítését. Mindig hagyunk _ azonban szabad teljesítményt a gyors munkákra és az önálló vállalkozásokra. A munkaidő rugalmas, a csoport határozza meg. A kötelező a havi 182 óra, és naponta 12 óránál nem lehet több. A szövetkezet tagjai munkaidejükön túl, saját szakmájukban ugyancsak dolgozhatnak, például hét végén, vagy a szabad napokon. Anyagot, gépet, szállítóeszközt kérhetnek erre a célra a közösből. — Tervez a szövetkezet egy mozgalmat is, amelynek a jelszava körülbelül így hangzik: „Csináld magad, segítünk!” Ha például valaki tapétázni akar otthon, kölcsönözhet hozzá szerszámokat, egy szakember megmutatja, hogyan fogjon a munkához, aztán távozik. Az ügyfél persze úgy is dönthet: ha már ott a segítség, végezze is el az egész munkát... „Otthon lenni” a többiek előtt Őszintén szólva nehezen értettem meg, miért is keltett külön válniuk, hogy e valóban jó ötletek sorozata megvalósuljon. Nos, e kisebb szervezet a mostani szabályozás keretei között valóban sokkal mozgékonyabb, jövedelmezőbb — s mi több! — ebbe a jövedelmezőségbe belefér az ügyfélnek adott kedvezmények sora is. Rövid, de igencsak meggyőző közgazdasági érvelést hallottam az elnöktől: az új beruházások kevesebb erőt kötnek majd te, az építőipar a felújítások, fenntartások félé fordul. ők már „othon akarnak tenni”, mire a többiekkel versenyezniük kellene. Nem sajnálják ezért az árengedményeket sem, s főleg vigyáznak, hogy jól dolgozzanak. Jó ezt hallani. Még ha így leírva olybá is tűnhet, mintha reklámozni akarnánk az újszülött szövetkezetei. Keveset szóltunk ugyanis e vállalkozás kockázatairól. A gyakorlatban derül majd ki, hogy veszíteni is sokat lehet. Igaz, a szövetkezők egy_ általán nem ilyen „gyakorlatot” terveznek maguknak ... Hekeli Sándor
