Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 23., szombat TÁRS ADALO 3. Az eddiginél is hatékonyabb mnnkára van szükség... a Beszélgetés Somodi Lajossal, az MSZMP Heves megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével — Megyénk ipara — aho­gyan a pártbizottság is megerősítette — összes­ségében 1981-ben is üte­mesen teljesítette terme­lési és gazdálkodási ter­vét. Az idei célkitűzése­ket milyen új kezdemé­nyezések, vállalkozások jellemzik elsősorban? — Az 1981-es ipari terme­lés reális megítéléséhez két szempontot tartok fontosnak i megemlíteni. Az egyik, hogy az — országos átlagot meg­haladó — öt-hat százalékos növekedés alapvetően a Bél­apátfalvi Cementgyár ter­meléséből adódik, azaz egy 1 új termelői kapacitás belépé­séből. A másik — és ez az előbbinél is kedvezőbb —, hogy a kiemelt programok­hoz kapcsolódó termelőegy­ségek többsége eleget tett termelési és kooperációs kö­telezettségeinek. A jövőre vonatkozóan én úgy gondo­lom, hogy a megye ipari ter- jnelési szerkezetében jelen­tős változásra nem számít­hatunk. Alapvető feladatnak a meglevő termékek korsze­rűségének növelését, vala­mint a termelés gazdaságos­ságának fokozását tartom. S ami a várható új vállal­kozásokat illeti? Napjaink­ban elsősorban a vezetők, többségében az ipari veze­tőik, de a lakosság egy részét is foglalkoztatja a kisválla­lati, a kisszövetkezeti új üze­melési formák létrehozása. E területen találkozunk meg nem értéssel, aggályokkal, sőt ellenvéleményekkel is. Az ellenzők többségének véle­ménye a szocialista nagy- üzejn féltéséből ered. Ügy gondolom, hogy az elkövet­kező időszakban még igen kemény, fáradságos agitáci- ós és propagandamunkára lesz szükség annak elfogad­tatására, hogy ezen új for­mák nem jelentik gazdaság- politikánk módosulását. Mindezekkel összefüggésben nekem is az a véleményem, hogy ezzel is csak annyit foglalkozzunk, amennyi szük­séges. Más szóval: a gazda­ságpolitikai munka fő terü­lete továbbra is a szocialista nagyüzem. • — Mezőgazdaságunknak nem sikerült teljesítenie tavalyi programját. Mik voltak, vagy lehettek en­nek valós okai, s melyek a főbb tanulságok, tenni­valók? — Mindenekelőtt megemlí­tem, hogy a megye mező- gazdasági nagyüzemei 1981- re is reálisan tervezték meg célkitűzéseiket. Az 1980. évi kedvezőtlen, csapadékos ősz, a betakarítási munkák elhú. zódása ellenére az őszi veté­sek megfelelően megerősöd­tek. A hosszú, kemény tél és a kora tavaszi aszály azon­ban jelentős károkat okozott mind az őszi vetésű kalászos gabonafélékben, mind pedig a szőlőültetvényekben. Az 1981. évi főbb tanulsá­gokat figyelembe véve és a reális lehetőségekkel számol, va, a megye mezőgazdasági üzemeiben a termelés mint­egy 4—4,5 százalékos növe­lését kell megalapozni. Ta­lán említésre érdemes, hogy az üzemi tervek ettől több, mintegy öt-hat százalékos termelésfelfutással számol­nak. A legnagyobb feladat a gabonatermelés növelése. Biztató, hogy több év óta először — mintegy három­ezer hektárral — nagyobb az őszi vetésterület, mint a me­gyei előirányzat. Az . állattenyésztésben a sertésnél, a baromfinál és juhnál kielégítő a nagyüze­mekben és a háztájiban a te­nyésztési kedv, a szarvas- marhatartásban viszont gon­dok vannak. Az élelmiszer-termelés ki­látásai 1982-ben az alap­anyagellátás oldaláról meg­felelőek. Felelősségteljes fel­adata minden élelmiszeripari vállalatnak — de termelő- szövetkezetnek, állami gaz­daságnak is —, hogy a meg­termelt termékekből minél több jusson majd gazdaságo­san kivitelre. — Megyénk építőipara — az elmúlt évek sok-sok anyagi és erkölcsi befek­tetése ellenére — nega­tív csúcsot állított fel 1981-ben. Az ágazat jobb munkája nélkül elképzel­hetetlen gazdasági és po­litikai célkitűzéseink meg­valósítása. Ezért is kér­dezik velünk együtt na­gyon sokan, hogy iátua­tóak-e már a kibontako­zás jelei? — Nos, kétségkívül az épí. tőipar területén az átlagos­tól nagyobbak a gondjaink. A szövetkezeti építőipar, va­lamint a kisebb tanácsi költ­ségvetési üzemek lényegében megfelelően végzik feladatai­kat, fejlődésük kiegyensú­lyozott. Sajnos, nem ez a helyzet a két nagyobb me­gyei építőipari szervezetünk­nél: a Heves megyei Állami és a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Mind­két vállalat veszteségesen gazdálkodik és nem képes időben kielégíteni az igénye­ket. Az okokat ismerjük és már eddig is több intézkedés született, A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat­nál már határozottan körvo­nalazódnak a kibontakozás jelei. Az új vállalati vezetés lendületesen látott munká­hoz, megvalósítható célkitű­zést dolgozott ki ahhoz, hogy munkájukat hosszú távon is eredményesen végezzék. A Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál — megíté­lésünk szerint — a vállalati kollektíva erőfeszítései ön­magában nem elégségesek a talpra álláshoz. Sürgős se­gítségre van szükség az ille­tékes állami szervek részéről az évek óta felgyülemlett veszteségek felszámolásához. Addig is mi a teendő? Vi­lágos, hogy mindkét vállalat háza táján bőven van fel­adat a munka szervezettsé­gének javítására, a tervsze­rűbb, a hatékonyabb mun­kavégzés érdekében. Koránt- sincsennek még kihasználva az építőipari szervezetek kö­zötti együttműködés előnyei. Éppen az érintett vállalatok vezetői mutattak rá az év eleji tanácskozásukon, hogy milyen sok még e területen a tennivaló. Ugyanakkor egy sor olyan hasznos javaslat és konkrét megállapodás is szü­letett, amely ebben az év­ben már feltétlenül és kéz­zelfoghatóan érezteti kedve­ző hatását. Csak néhány pél­dát említek: megállapodás született a fejlesztések ösz- szehangolására, a betonkeve­rőtelepek közös kihasználá­sára, a vállalatok közötti összehangolt készletgazdál­Megyénk gazdaságának 1981-ben végzett munkáját a múlt év december 16-án tar­tott ülésén értékelte a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága. A tavalyi munka eredményeiről lapunkban már részletesen beszámoltunk olvasóink­nak. Most a gondokról és a legfontosabb tennivalókról beszélgettünk Somodi Lajos­sal, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának vezetőjével. kodásra, a géppark közös ki­használására, a karbantar­tásra stb. Nem utolsósorban fontos dolognak tartom az építési munkák sorolását. Erre ma még feltétlenül szükség van, hiszen a fizetőképes építési igény meghaladja a rendel­kezésre álló kapacitást. Az építési - munkák sorolásával a vállalatok azt kívánják el­érni, hogy a társadalompoli­tikai szempontból fontos lé­tesítmények (lakás, iskola, egészségügyi beruházási ha­táridőre, jó minőségben épül­jenek fel. E témakört lezárva szeret­nék még arról szólni, hogy mindkét vállalatnál hozzáér­tő, szorgalmas, dolgozni aka­ró munkáskollektíva ková- csolódott össze, amely a „baj­ban” is kitartott a vállalata mellett, és amelyre — meg­győződésem — a jövőben is számítani lehet. — Tavaly néhány na­gyobb üzemünk a terve­zetten felül is tudott bért fejleszteni. Ezzel kapcso­latban mit ígér 1982? — Abból kell kiindulni, hogy a gazdasági építőmun­ka fő célja 1982-ben is a nemzeti jövedelem növelése, a külgazdasági egyensúly ja­vítása, valamint az életszín­vonal megőrzése. Az élet­színvonal-politika központi célkitűzései megyénkben is differenciáltan valósulnak meg. Ez azt jelenti, hogy csak azok a vállalatok, szö­vetkezetek vállalkozhatnak dolgozóik átlagon felüli jö­vedelememelésére, ame­lyek a termelés dinamikus növelése mellett a gazdálko­dás hatékonyságát is hason­ló mértékben tudják javíta­ni. Fontosnak tartom, hogy a dolgozók bérének emelését a fegyelmezett munkára, a tel­jesítményekre alapozva és differenciálva szükséges vég­rehajtani. Ezért a jövőben a munkáltatók és az érdekvé­delmi szervek az eddiginél jobban vegyék figyelembe a munka szerinti elosztás elvét, a teljesítménykülönbségeiket, a minőségi munkát. Ugyan­akkor ez évben már azzal is számolnunk kell, hogy a' fő- foglalkozáson kívüli jövede­lemszerzésnek — a kormány- szervek által meghatározott új formákban — célszerű nagyobb lehetőséget biztosí­tani, hasznosítva ezzel a tár­sadalmi törtmunkaidő-alapot, illetve a lakosság birtoká­ban levő pénzeszközöket. A kérdésre konkrétabban is kitérek, mivel ismerem több vállalat, szövetkezet 1982. évi bérfejlesztési tervét. E tervek átlagban négy-hat százalékos bérfejlesztéssel számolnak, ágazatonként és vállalatonként igen differen­ciáltan. Ez évben is lesznek ágazatok — mind például a gépipar, a nehézipar, a me­zőgazdaság —, ahol a bérnö­vekedés az átlagot megha­ladja, és lesznek ágazatok, vállalatok, amelyek az átlag körül, vagy alatta tudják bérüket növelni. Várhatóan ilyen lesz az építőipar és a kereskedelem. Ismerve a fo­gyasztói árszínvonal terve­zett 4,8—5,2 százalékos növe­kedését, a tervezett bérfej­lesztésekkel elérhetjük, hogy a dolgozók reálbére ne csők. kenjen, inkább valamelyest emelkedjék. — A jelenlegi gazdasági körülmények között a szervezettebb munkában és a hatékonyabb gazdál­kodásban kulcsszerepük van a vezetőknek. Fele­lősségük kellően érezhe- tő-e anyagi és erkölcsi megbecsülésükben? — A megyei pártbizottság határozatában is megfogal­mazásra került, hogy a gaz­dasági tervek megvalósításá­ban lényeges feladataik vol­tak, vannak és lesznek a vál­lalatok, szövetkezetek gazda­sági vezetőinek. A megyében dolgozó gazdasági vezetők többsége megfelel a káder- politika követelményeinek, politikai, szakmai felkészült­ségüket, hozzáállásukat első­sorban a vállalat, a szövet­kezet eredményes gazdálko­dásával igyekeznek bizonyí­tani. Növekszik azon gazda­sági vezetők száma, akik ésszerű kockázatvállalással, kellő felelősséggel dolgoznak céljainkért. Nos, nekem az a véleményem, hogy ezek a vezetők ma is kellő erkölcsi és anyagi elismerésben ré­szesülnek. Ugyanakkor azt sem sza­bad elhallgatni, hogy még mindig találkozhatunk olyan esetekkel, amikor a vezetők a demokratikus fórumokat mellőzve döntenek gazdasá­gi és személyi ügyekben, a beosztott vezetők nevelésére nem fordítanak kellő gondot. És végezetül még egy gondot említek, amely hova­tovább már örökzöld téma. Ma is az a tapasztalatom, hogy-a jó szakmunkások nem lelkesednek a közvetlen ter­melésirányítói funkciókért. Ebből pedig változatlanul le kell vonnunk azt a követ­keztetést, hogy a művezetők erkölcsi, anyagi megbecsülé­se még mindig nem eléggé vonzó. — Köszönjük a beszél­getést. Koós József SZERELNEK, ZSALUZNAK A TÉLIESÍTETT MUNKAHELYEKEN Az építők többsége fagyban is dolgozik Az idei tél minden koráb­binál jobban próbára teszi a fagyban, hóban, hidegben dolgozó építőiket. Több mun­kahelyen szünetel az épít­kezés: a fűtés ráfizetéses, vagy lehetetlenné vált a té- liesítés. Megyénk két leg­nagyobb építőipari vállala­tánál azonban ezeken kívül is több ezren dolgoznak, legfeljebb a szokásosnál gyakrabban melegednek. Fucskó Jánosnak, a He­ves megyei Állami Építőipa­ri Vállalat termelési osz­tályvezetőjének tájékoztatá­sa szerint a cég mintegy száznyolcvan dolgozót enge­dett fagyszabadságra Eger­ben és Gyöngyösön. A sza­badságnak ez a formája az utóbbi években ismeretlen volt az építők háza táján. Ahol azonban a munkafelté­telek ezt lehetővé teszik, ott lendületesen dolgoznak az építkezéseken. Ilyenek például azok a létesítmé­nyek, amelyeknek a szerke­zete már elkészült, de a szak-szerelőipari munkák még hátravannak. Egerben az úgynevezett M/7-es lakóépü­letben, a lajosvárosi 16 tan­termes általános iskola tor­natermi szárnyán, valamint a megyeszékhely Gróna,y la­kótelepén hőlégfúvók segít­ségével folyik a munka. A város északi lakótelepén — mínusz 5 fok alatt hegesz­teni sem lehet — szünetel az építés. Az állami építők úgy tervezik, hogy a jelen­legi fagyszabadságon lévő dolgozóiknak később túl­munkát is biztosítanak, A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a hideg miatt szintén átszervezése­ket hajtott végre. Például Hevesen, ahol új községi ta­nácsháza épül. A téliesített építkezéseken változatlan iramban dolgoznak a bri­gádok. Egerben a számító- központ építése — Szabó Józsefnek, a termelési osz­tály csoportvezetőjének köz­lése szerint — a hideg el­lenére is ütemesen halad. Pál Gyula építésvezető irá­nyításával itt betonacélt szerelnek és zsaluznak a brigádok; a betonozáshoz a hideg ellen fagyásgátlót használnak a szakemberek. Az egri Pacsirta úton or­vosi rendelő, gyógyszertár és több lakás épül. A 36 új otthont még ebben az évben át kell adni, ezért Komáro­mi László PEVA-szerelő szocialista brigádja — da­colva a mostoha időjárással . — megújította vállalását a lakásátadási program teljesí­tésére. Több mint százmillióért épül a Hotel Eger új szár­nya, A március 31-re terve­zett átadást a hideg sem akadályozhatja meg. Gyöngyösön a Mátrai úton sem késlekedhetnek a munkálatok. A lakótelepen újabb 54 lakás kerül át­adásra márciusban. Az épülő új egri szálloda

Next

/
Oldalképek
Tartalom