Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-05 / 3. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 3. szám ÁRA: 1982. január 5., kedd 1,40 FORINT Azonos létszámmal, színvonalasabb technológiával: Eredményes évzárás, új feladatok Munkásgyűlés a Csepel Autógyár egri gyárában A vita hevében Szükségünk van-e a vitákra, és tudunk-e vitatkozni? Bizonyosnak látszik, hogy amióta egyáltalán képes az ember a véleménycserére, Vitázik, is. Részben azért, mert sok minden, felgyorsult világunkban, például gyorsabban következnek a tudományos-technikai újdonságok, gyorsabban változnak mondjuk az egy-egy szakma gyakorlásához szükséges ismeretek. A változásokhoz igazodnunk kell, a változásoknak azonban ellenáll eddigi bevált felfogásunk, az újat természetszerűleg nem igazolják tapasztalataink. Érvek kellenek meggyőződésünk, gondolkodásunk módosításához. Másrészt: ahogy erősödik a társadalomban a demokratizmus, úgy tükröződik a döntésekben mind több ezer ember véleménye. Tudunk-e vitatkozni ? Ha a vita szavunkhoz kapcsolt sokféle jelzőt sorra vesszük, kínálkozik a válasz: igen is, meg nem is. Mert ugye van: érdemi és formális, megalapozott és szerrtélyeskedő, okos megegyezéssel és hatalmi szóval záruló vitánk — és még korántsem teljes a példatár. Tudjuk persze, hogy mi szükséges a jó vitához. Először is arra érdemes kérdés. Nyilvánvaló, igazságot vitára bocsátani dőreség. A vitához felkészültség is kell, megfelelő tájékozottság. Könnyű úgy „meggyőzni” — lehengerelni — a hallgatóságot, ha az előadó érveit nem tudja követni. Alapkövetelményként említendő a partner személyének és véleményének tisztelete. Nincs értelme vitázni azzal, akiről föltételezem, hogy úgyis csupa badarságot mond, akinek a véleményére nem adok. És ami már nehezebb' lecke: azért, mert valaki másként vélekedik, mint én, nincs jogom érvként felsőim a témához nem tartozó emberi gyengéit, más ügyben elkövetett hibáit. Hiába is tagadnánk, a vitában alul maradni mindig vereség is. Ám különös kudarc ez, hiszen egyúttal nyertessé is válunk — jobb megoldás birtokosává. A véleménynyilvánításhoz megfelelő alkalom is kell, divatos szóval élve fórum, vitákra kész közösség. Élünk-e eléggé beleszólási jogunkkal? Kell bizonyos bátorság a nyilvános megszólaláshoz, még akkor is, ha nincs okunk feltételezni, hogy véleményünkkel netán valakinek az érdekét, presztízsét sértve, retorzióval él, akinek ellentmondtunk. A „ne. szólj szám, nem fáj fejem” szemlélet még ma is hat. A közszereplésnek van bizonyos kockázata. Egyebek között az, hogy közzé tesszük felfogásunkat, esetleg téves vélekedésünket. És ami nem kevésbé gátolja a nyilvános vita vállalását: világosan kell érvelnünk, fogalmaznunk, hogy a többiek értsék, amit mondunk. Vitára — ismételjük meg —, szükségünk van. (M. D>) Hétfőn délután háromnegyed kettőkor rövid időre megállt a munka a Csepel Autógyár egri gyárában. A nagy forgácsoló csarnokban gyülekeztek a dolgozók, hogy részt vegyenek a már hagyományos év eleji munkásgyűlésen. Ott volt Schmidt Rezső, az MSZMP Eger városi Bizottságának első titkára, dr. Novak Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója, Dienes Sándorné, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének megyei szervezője, valamint Sarkadi Károly, a Csepel Autógyár vállalati szakszervezeti bizottságának titkára is. Demeter Pál, az egri gyár igazgatója tartott beszámolót. Értékelte az elmúlt év Az óesztendő legnehezebb hete kétségtelenül karácsony után következett a Domus Áruház vezetői és dolgozói számára: december 27-én kezdődött a hatalmas árukészlet leltározása. Nyíri Sándor igazgató- helyettestől arról érdeklődünk, miért annyira nehéz ez a munka. — Talán mert egy évben „csak” egyszer van — hangzik a kissé tréfásnak is tekinthető válasz. — Ünnepek előtti csúcsforgalomra ugyanis többször kell számítanunk, s ehhez jönnek még időszakos árengedményekkel kapcsolatos rohamok. Ezek nélkül már nem is érzi igazán jól magát a kereskedelmi dolgozó, még akkor sem, ha előfordul, hogy napi 12 órát dolgozik, és zárásra már majd kiszakad a keze, nem érzi a lábát, a derekát... Hogy miért mégis a leltár a legnagyobb, a legizgalmamunkáját, és rámutatott, hogy tervüket sikerrel teljesítették. Ez 13,6 százalékkal szárnyalta túl az 1980. évit. Az igazgató szólt az idei tervekről is. Kifejtette, hogy 1982-ben öt százalékkal növelik termelésüket az egri gyárban. A korszerű sebességváltókból 13 ezret gyártanak, melyek közül hétezer NSZK-licenc alapján készül, és IKARUS-autóbuszokba kerül beépítésre. Bejelentette, hogy a gyárban az új esztendőben nyolc százalékkal növelik a béreket. Demeter Pál végül Hajdú János üzemvezetőnek és Káló Márton vezető szerelőnek múlt évi kimagasló munkájuk elismeréséként Kiváló dolgozó kitüntetést adott át. sabb minálunk? — talán elegendő, ha ennek megvilágítására egyetlen adatot mondok: az összes árukészletünk — a bútor, a lakástextil, valamint a villamosság, kerámia és a tapéta — mintegy 30 milliós értéket képvisel. Erről a hatalmas vagyonról kell nekünk pontos kimutatást készíteni, a lehető legnagyobb, tehát fillérre egyező pontossággal. A tét tehát nem csekély, ami megmagyarázza a leltározásban részt vevő, de lényegében valamennyi dolgozónk izgalmát. Ami pedig a dolog fizikai részét illeti — gondoljunk csak bele — a legkisebbtől a legnagyobb darabokig mindent, de mindent meg kell mozgatni, gyakran többször is. — Jelenleg hol tartanak a Domusban a leltározással? — Szerencsére, a nehezén túl vagyunk, a leltárfelvétel megtörtént, ezekben a napokban az egyeztetés és az ellenőrzés folyik. Ezt általáDiplomáciai fogadás az Országházban A Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői hétfőn az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Losonczi Pálnak, at Elnöki Tanács elnökének. Az Országházban az Elnöki Tanács elnökének fogadásán részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára is. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. (MTI) végezzük reggel 8-tól 18 őrá. lg. Egyébként áruházunk történetében ez az ötödik leltár, és ezt mi afféle kisebb jubileumnak tekintjük. Büszkék vagyunk rá, különösen pedig arra, hogy problémánk — leltárhiányunk még nem volt. Ennél szebben „zárszámadást” aligha ünnepelhetnénk. — Kiváltképp, ha az év is olyan jól sikerült, mint most a leltár...? — Arra sem lehet panaszunk: tavalyi tervünk 187 millió 800 ezer forint volt, mi pedig 195 milliót forgalmaztunk. Az áruház mindhárom főcsoportja túlteljesítette tervét. — És leltár után? ... Mivel kezdik áz új esztendőt? — Fehér lappal..., illetve: fehérhetekkel. A vásárlók nyelvére fordítva ez engedményes ágyneművásárt jelent, kedves vevőinknek pedig — reméljük — örömet. Kissé kuszának tűnhet a kép, de hiába: ezzel jár a leltár! (Fotó: Perl Márton) Domus Áruház: fehérnapok következnek Fillérre egyezik a 30 milliós leltár ban 40—45-ös létszámmal A MEZŐGÉP horti gyáregységében Tóth Ferenc esztergályos az E—516-os kombájnhoz készülő ferde felvonó tengelyét munkálja meg Munkás gyűléssel kezdte az évet a MEZŐGÉP horti gyáregységének 260 dolgozója is. Az idén 14 százalékkal növelték a termelési tervüket. Ez közel 120 millió forinttal több a tavalyinál. Kiemelt feladatnak számít a mező- gazdasági gépek részére készülő pótalkatrészek gyártása. Az ötnapos munkahétre már jó előre felkészültek. Azonos létszámmal, jobb munkaidő-kihasználással és a technológiai fegyelem betartásával, valamint az energiafelhasználás csökkentésével szeretnék elérni céljaikat a hortiak. 30 ezer «darab szikrafogó készül a szovjet gyártmányú MTZ- traktorokhoz, melyeket Berkes István szerel össze Egyre kevesebb T—100-as lánctalpas traktort javítanak. Helyettük pótalkatrészeket gyártanak majd. Nógrádi Béla és Sánta Mátyás meósok a lánctalpasokat veszik át (Fotó: Szabó Sándor)
