Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-22 / 18. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. január 22., péntek PÁLYÁT VÁLASZTÓK FIGYELMÉBE Az esztergapadtól a félautomata gépsorokig Bemutatkozik egy félreismert szakma A nyolcadikosok száméra izgalmas napok, hetek következnek. Hamarosan dönteniük kell jövőjükről. A pályaválasztás nem köny- nyű dolog, különösképp akkor, ha valaki nemcsak határozatlan, hanem tájékozatlan is. Tapasztalatok sora igazolja, hogy az ifjak egy része nem ismeri a lehetőségeket. Szepesi Lajos, az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgató- helyettese egy nagyon lényeges motívumra hívja fel a figyelmet. — Hosszú évek óta a tizenévesek egy része mindenáron a divatnak hódol, s rendszerint autó-, rádió-, tévé-, csőszerelő vagy szobafestő óhajt lenni. Ezek a fiúk elsősorban az anyagi előnyökre összpontosítanak. Nos, ebben — kár is lenne tagadni — volt valami igazság. Azzal azonban nem számoltak a ma tdziennógy esztendősei, hogy az utóbbi időben erőteljesen megváltoztak a körülmények. Ennek érzékeltetésére megyei példákat említek. A munkaerő-gazdálkodási — tegyük hozzá ésszerű — változások miatt az egye® cégiek mind kiseb létszámú utánpótlást igényelnek. Az egri FULL Szerviz korábban egy csoport tanuló — általában tizennégy gyerek képzését vállalta, most viszont kétesztendőnként fogad ilyen gárdát A Heves megyei GELKA-kinendeLtsóg és az UNIVERSAL Ipari Szövetkezet általában csak egykét fiatalt vár. Ebből következik, hogy e téren az elhelyezkedés nem sok reménnyel kecsegtet Mindehhez tegyük hozzá: a kereset sem közelíti meg a vágyálmokat. A beszélgetés során arra is fény derül, hogy aki például gépi forgácsolónak megy, azt nem érik ilyen csalódások. Erre utal Kun József, aki majd másfél évtizede vezeti a Csepel Autógyár 3-as számú gyáregységének tanműhelyét — Ennek a szakmának, ennek a hivatásnak van jövője. A vállalatok úgy lehetnek versenyképesek a hazad és a külföldi piacokon, ha munkaigényes és minőségi szempontból kifogástalan termékekkel állnak a porondra. Ez vonatkozik a mi tengelygyártásunkra is. Ezekkel a feladatokkal csak azok birkózhatnak meg, akiket alaposan felkészítettek. Nos, az itteni oktatás ebből a szempontból egyáltalán nem kifogásolható. Az biztos: színes, változatos, alkotó tevékenységre számíthatnak azok, akik e pályára szavaznak. Nem kísérti majd őket az egyhangúság, a lélekölő szürkeség. Ezt bizony jó néhányan nem tudják, s arról se hallottak, hogy a szogalmat, a mindennapi helytállást valódi rangjának megfelelően méltatják. Nemcsak erkölcsileg, hanem forintokban is. — A kezdők átlagjövedelme — ez a bizonyítvány megszerzését követő fél évtizedre vonatkozik. — 3500 —4000 forint havonta. Az új bérrendszer kialakításakor nem feledkeztünk meg a nálunk rajtolókról. Rájuk tíz százalékot szántunk, nagyobb összeget, mint más korosztályokra. A kezdés nehézségeit más módon is enyhítjük — többek között azzal, hogy segítséget nyújtunk a nélkülözhetetlen tapasztalatok megszerzéséhez. A fiatalok mellé az első esztendőben idősebb patronáló szakmunkásokat álllí- tunk, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyebben vegyék az ilyenkor természetes akadályokat, és elsajátítsák a szükséges jártasságot. Ha már itt tartunk, akkor hadd hangsúlyozzam: a gépi forgácsolók helyzete alapvetően megváltozott. Az előírások nem fizikai erőkifejtést kívánnak, hanem műszaki intelligenciát, ugyanis, a régi esztergagépek ideje lejárt, már mindenütt fellelhetők a programvezérlésű félautomata rendszerű gépek. Egyébként az előrejutás mindenki számára adott, csiak élni kell a lehetőségekkel.: a kiemelkedő igyekezet feltétlenül elnyeri jogos és megérdemelt jutalmát Mindehhez csak azt tegyük hozzá — az igazgató- helyettes indokolt javaslatára —, hogy a kínálat a megye és Eger többi gyárában se szerényebb. Nagy Lajos 1981-ben végzett. A no6zvaji fiatalember sokra értékeli a kapott útravalót. — A Csepel Autónál töltöttem a gyakorlati időmet Megszoktam a légkört, a kolllektívát s ugyanazt észleltem, amit volt tanműhelyvezetőm elmondott Bízvást állítom: nem bántam meg egykori elhatározásomat. Az első heteikben többször élbizonytalankodtam, de később — mivel az idősebbek felkaroltak — túljutottam a buktatókon. Arra törekedtem, hogy képességeim legjavát vessem hadba. Érdemes volt, mert egyre vastagabb lett a boríték. Decemberben — a túlórákkal együtt — hatezer- hetven forintot kaptam. Azt hiszem, ez önmagáért beszél. Ennél is fontosabb azonban az, hogy megtaláltam a helyemet, révbe ju- tottam, s azt csinálom, amit szeretek, amit sokrétűnek, érdekesnek tartok. Kelienek-e meggyőzőbb érvek, ilyenkor a pályaválasztás utolsó futama előtt...? Pécsi István 75 éve született Domanovszky Endre Elkötelezett humanista művész „A mában élek és csak igazán ebben a korban és ebben az országban érzem jól magam. Tehát ha őszinte vagyok, és vannak képességeim a kifejezésre, mint művész, akkor érzem jói magam, ha ezt festem ki magamból. Ebhez persze belső, spontán indulati energiákra van szükség. Ezt a korral való belső azonosulást ugyanis nem lehet pótolni, nem lehet erőltetni. Sem külső inspirációval, sem belső, spekulatív elhatározással.” Domanovszky műtermében (MTI fotó — KS) Ezt a szép, tiszta hitellel lobogó ars poétikát a fájdalmasan korán távozott Domanovszky Endre fogalmazta meg. Legújabb kori képzőművészetünk kiemelkedő jelentőségű egyénisége 1982. február 23-án lenne 75 éves. Elkötelezett, gyönyörű munkákban testet öltő művészete valóban csak e társadalom körülményei között bontakozhatott ki, s formálódhatott értünk perelő humanista életművé. Domanovszky Endre, mint generációjának annyi más tagja, a római iskola, a no- vecento képviselőjeként indult. Am kivételes tehetsége, határozott karakterű művészegyénisége nem sokáig tűrte a neoklasszicizmus kívülről ráerőszakolt fegyel. mét A merev klasszicizmustól a robbanó expresszioniz- mushoz vezetett az útja. Életpályájának fordulata 1948-han következett be. A Közösségi művészet felé című kiállításán bemutatott Pihenő bányászok című kompozíciójával egy egész, élkötelezetté váló művészet jelképét festette meg. S Domanovszky Endre egy életen át hű maradt 1948-as elhatározásához. Tudjuk, ez akkoriban, mármint az ötvenes években, a szeszélyes művészetpolitikai áramlatok közepette nem is volt könnyű. De Domanovszkynak sikerült megőriznie igaz hitét, s ezért tudott azokban az esztendőkben is hiteles alkotásokat készíteni, amikor lényegi ellentmondás feszült a szavak és a tettek között, s amikor a művészek számára kötelező előírás volt a hurrá-optimizmus. A Dunai Vasmű freskókompozíciója a mai napig e korszak monumentális festészetének legkvalitá- sosabb, legjobb műve. Képzőművészeti életünk rangos, ünnepi eseménye volt, amikor a Budavári Palotában bemutatta tíz esztendő termését, 1961—1971 között készült alkotásait, egy végérvényesen beérett alkotópálya fő műveit. Áradó színekkel, gyönyörű rendbe komponált gobelinjeit, kartonjait, mint például a Miskolci Műszaki Egyetem rektori tanácstermét díszítő Disputát, a Moszkvai magyar nagykövetség épületébe komponált Fonót, az Országos Műemléki Felügyelőség hatalmas mozaikjának kartonjait és a többi1 müvét, közöttük a Lovak című gobelint, ezt a lágybarna, piros-féketerkék-lila foltokból komponált remeket, valamint más tisztaságot, derűt, az élet szeretetét ember formájú arányait sugalló műveit. Domanovszky Endre fájdalmasan korán távozott közülünk, az életpálya 1974- ben zárult le «véglegesen. Amit teremtett, elkötelezett monumentális műveivel alkotott, egy társadalomi, egy nép szolgálatában tette, vagyis mindannyiunkért, emberségünkért, hitünkért (H. M.) Alekszandr Hort: Bekopogtattam a híres könyvgyűjtőhöz, az első verseskötetek közismert kedvelőjéhez, Világos és tágas dolgozószobájában fogadott, amely csak úgy roskadozott a könyvektől. Könyv és könyv mindenütt, az ablak- párkányon, a fotelban, a he- verőn, sót még az asztalon is. Ám a könyvek nem valami fölösleges helykitöltő gyanánt vannak jelen. Ho- hó! Mind egytől egyig gondosan gyűröttre olvasva, akkurátus pontossággal behajtott sarkokkal, a fogda- sástól sápadtra kopott felirattal a gerincen, tisztességesen megszórva zsírfoltokkal, s többnyire borítólap nélkül. Mindjárt látható, hogy itt szeretik a. könyvet, gyakran fordulnak hozzá segítségért, Gyorsan rá kell valamit borítani a sercegő serpenyőre, alá kell támasztani a tévét, hogy ne inogjon, vagy lekotorni valami táskát a szekrény tetejéről. A könyv .mindig nélkülözhetetlen. A szoba közepén vidáman pattog a kályha, közvetlenül mellette pedig ott ül maga a bibliofil. Rápillant vendégére, és mesélni kezd egyedülálló gyűjteményéről, az első verseskötetekről. Majd így folytatja: — Gogol Urai költőként kezdte. Idillikus verseinek kiadása után kedvezőtlen volt a kritikai visszhang, ezért a húszesztendős Gogol felvásárolta a könyvárusoktól az összes eladatlan példányt, és elégette őket. Ebben a konzervdobozban őrzöm első versgyűjteményének hamuját. Mint látja, a hamu kiváló állapotban van. Ugyanilyen eset történt Nyekraszovval. Első verseskötete Ábrándok és hangok címen jelent meg. Miután a kritika elutasítólag nyilatkozott erről a gyűjteményről, ő megvette a könyvárus- boltokban az összes példányt, és elégette mind. Az Ábrándok és hangok című kötet hamuja valóságos gyémántja a gyűjteményemnek. Ritka kincs. — Ezekben az urnákban — áll fel — fiatal költők első kötetének hamuját őrzöm. Kevés már a lakásban a hely, ezért saját magam égetem el a könyveket, ezáltal még teljesebbé tehetem a gyűjteményemet, mert jobban elfér minden. Ebben a pillanatban csönget a postás, és átad a bibliofilnak egy ajánlott küldeményt. A * fiatal költők kötelességüknek tartják, hogy Kevés szóval sokat! A változó, gyorsuló élethez alkalmazkodni vagyunk kénytelenek. Szekér helyett buszra széliünk, üzemi konyhákon étkezünk, porszívóval takarítanak és géppel mosnak asszonyaink. A lényeg: gyorsabban, könnyebben, hamarább. Van azonban valami, amin bizony édeskeveset változtattunk: Sokat és hosszan beszélünk! Nem, nem a kedves meghitt 'baráti diskurzusokról van szó, sokkal inkább a munkáról. i— Foglaljon helyet, Búr hát kartárs! Szeretném, ha röviden tájékoztatna tegnapi tárgyalásairól. r— Ó persze, persze, igazgató kartárs! Nagyon szívesen, sőt már jó előre csokorba is szedtem gondolataimat Tudja, igazgató kartárs, ez rendkívül érdekes megbeszélés volt És szerteágazó. Ott volt Hargitay is. Emlékszik még Hargitayra, aki egyszer annak' idején... Telnek-múlnak a munkaidőből az értékes tízpercek. Az igazgató, — hogy sértődés ne legyen — félve a karórájára sandít, hiszen húsz perc múlva értekezletre kell mennie, utána a szakszervezet rendezvényére, majd vendéget kell fogadnia Budapestről. — Látom, igazgató kartárs, türelmetlen, ezért ha megengedi, a dologra térek. Szóval, nagyon komoly értekezlet volt: <— De az ég szerelmére a lényeg! Volt-e szó a vállalatunkról? — Máris a lényegre térek, igazgató kartárs! Csupa ez, csupa az, mentegetőzések sorozata. Szóval, érteni szíveskedik? Az igazgatónak mennie kell. — Nem értem, Burhát kartárs! Az idő, amelyet a maga meghallgatására fordítottam, sajnos, lejárt. Már így is elkésem az értekezletről. Kérem ezért írja le a tapasztalatainak lényegét, mire visszajövök. Az igazgató késtfe érkezik az értekezletre. Végighallgatja a másfél órás előadást és azt kérdezi önmagától: mivel lettem okosabb? A hozzászólások kezdődnek. Kovács így kezdi: — Teljes mértékben egyetértek a beszámolóval, kiegészíteni sem kívánom, csupán... — És húsz .percig beszél. Mindössze parányi felvillanások értékes felszólalásából: >— Alá kívánom húzni... Szeretném kihangsúlyozni... Csak megerősítem... Már három érája értekeznek. Az igazgató elé cédulát csúsztatnak: „Itt vannak és várják a minisztériumból”. Idegesen rágja a cigarettát. Nincs mit tennie. Otthagyja az értekezletet... , s Közben Burhát kartárs jelentése is elkészült, amely sűrűn gépelve tizenkét oldal. Egy ember diktálta, egy írta, kettő összeolvasta és többen átnézték a vaskos anyagot. Szegény Burhát kantárs pedig a jól végzett munka után kimerültén tér haza a családi körbe. Nem is gondolja, hogy ha ő reggel egy mondatban' közli az igazgatóval, hogy a szóban forgó tanácskozáson semmilyen esemény nem történt, akkor a főnök nem lett volna ideges, nem késett volna él az értekezletről, neki és munkatársainak pedig nem kellett volna egy délutánt feleslegesen elitöltenie a tizenkét oldalas jelentéssel. Nincs mit tenni! A szószátyár embereknek is meg kell tanulniuk kevés szóval sokat mondani... Szalay István Harlekinelőadás Vasárnap újra találkozhat a gyermekközönség a Harlekin bábegyüttes tagjaival. A már megszokott helyen, a Hámán Kató Megyei Üttörőház- ban délelőtt 10 és délután 15 órától A csil- lagszemü juhász és a Csuka parancsára című műsorukat mutatják be. a nedves gyűjtő címére el- küldjék első kötetüket. Vendéglátóm késlekedés nélkül a kályhába hajítja a könyvet és kedveskedve lökdösi a piszkavassal, hogy jobban belekapjanak a lángok. — Igen, igen — sóhajt fel —, a valódi költészet meleget ad az embernek. Ezért is szeretem annyira. Könyveket gyűjteni, ez az én egyetlen, de lángoló szenvedélyem. Már jóval elmúlik éjfél, amikor elbúcsúzom a híres bibliofiltól. Már alszik a táros, s csak egy kis ablak világít az éjszakában — igen, a bibliofil szobájában ég a tűz. És ott ül a bibliofil, aki az első verskötetekre pazarolja szíve és kály- hálya minden tüzét. (Fordította: Konczek József) PISZKÉSTETÖN ÉL Bemutatja a tv Lovas Miklóst Világhírű szupernóva-kutató, Lovas Miklós portréját mutatja be januári programjában a televízió Magyar tudósok című sorozata. A Csillagkereső című műsorban Kardos István beszélget a tudóssal a világegyetem nagy titkairól. Mint elmondta: nem csillagászati szakfilmet készített, hanem arról faggatja Lovas Miklóst, milyen bizonyítókok vannak arról, hogy van-e a Földön kívül élet, létezik-e csillagászat távcső nélkül. A tv-stáb piszkéstetői „második otthonában” kereste fel a tudóst, aki illusztrációkkal is bemutatja a csillagvizsgáló működését, s tájékoztatja a nézőket mindarról, amit az évszázados megfigyelések alapján ma tudnak a szakemberek a csillagokról, a Föld keletkezésének titkairól. A sorozat legújabb adása január 29-én jelentkezik a képernyőn. A következő műsor forgatására is megkezdte már az előkészületeket Kardos István. Ebben Osztrovszki György akadémikus 'portréját rajzolja meg Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban hosszú évekig vezető tisztséget betöltött tudós az ötvenes évektől végigkísérte tevékenységével a műszald- technikai fejlődés magyar- országi szakaszát. Ezt követően Kozma Ferenc közgazdász lesz a Magyar tudósak sorozat főszereplője, aki az életmód gazdaságpolitikai problémáival foglalkozik majd.
