Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 6., vasárnap 5. Szót kér az illetékes? Még egyszer a paradicsomszezonról Lapunk október 22-i számában megjelent írásunkra dr. Pálfai István, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatási főosztályvezetője többek között a következőket válaszolta: „Nem teljes körű vizsgálódás alapján íródhatott a „Még egyszer a paradicsomszezonról” című cikk. Jó minőségű élelmiszert csak jó minőségű alapanyagból lehet előállítani. Ezért a konzervgyáraknak meg kell követelniük a szabvány szerinti minőségű mezőgazdasági terméket. Megállapítottuk, hogy a hatvani konzervgyár összes feldolgozott paradicsommeny- nyiségének még egy százalékát sem tette ki a termelőknek minőségi kifogás miatt visszaküldött paradicsom. Az ecsédi Egyetértés Tsz-től 30 tonna, a tárná mérai Lenin Tsz-től 40 tonna paradicsomlevet nem vett át a gyár, mert rotRádt, penészes volt a paradicsom. ' A mag kinyerését elvégezték, de az emberi táplálkozásra alkalmatlan levet a szövetkezetek visszaszállították, megsemmisítették. A konzervgyárak 1981. évi szállításra több mint 345 ezer tonna paradicsom átvételére kötöttek szerződést a mezőgazdasági üzemekkel. A gazdaságok azonban a vállalt mennyiségnél kevesebbet, 280 ezer tonna paradicsomot szállítottak. A hatvani konzervgyár 17 ezer tonnával kevesebb paradicsomot kapott a szerződöttnél, így nem volt olyan mennyiségű árukínálat, amelyet ne tudott volna feldolgozni. Azok a gazdaságok, amelyek a betakarítási munkákat jól szervezték, már augusztus közepén folyamatosan szállítottak az ütemezett mennyiségen felül is. A gyár több alkalommal vasárnap is dolgozott, de előfordult, hogy szombati szállításhiány miatt hétfőn délelőtt csökkentett üzemelésre kényszerült. Minőségi kifogás miatt 14 gazdaságnak küldtek vissza paradicsomot, válogatásra. A gazdaságok egyetlen esetben sem cáfolták a kifogást, szakértőt sem hívtak, és ebből eredően vitás, peres ügye a hatvani konzervgyárnak nincs. A gyár az előírt felvásárlási áron felül a paradicsom- szezon elején, augusztus 10- ig kg-onként 30 fillér, augusztus 11—20-ig kilogrammonként 20 fillér, szeptember 21—30-ig kilogrammonként 10 fillér felárat fizet. Nem mázsánként, ahogy a szerző írta, hanem kilogrammonként! A tájékozatlan olvasó ilyen nagyságrendű félreinformálása szerencsére nagyon ritkán fordul elő. A hatvani konzervgyár körzetében 1981-ben az időjárás nem kedvezett a zöldborsó termesztésének. 125 hektárnyi területen csapadék hiányában 25—30 százalékos volt a kelés, 200 hektár termése alkalmatlan volt konzervipari feldolgozásra. A gyár az idei évet a termelő gazdaságokkal közösen eredményesen zárta. Jó partneri kapcsolataiknak köszönhetően az 1982. évi nyersanyagszükségletüket szerződéssel biztosítani tudják. Nem a „FŰSZERT”-en múlott Lapunk november 13-i számában foglalkoztunk azzal a problémával, amit a megye- székhelyen az átmeneti — és magyarázhatatlannak tűnő zsírhiány okozott. Több üzletből ugyanis eltűnt a dobozos zsír. A cikkben foglaltakra elsőnek a Borsod— Heves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója, Kenye- ressy Árpád válaszolt, többek között ezeket írva: „A cikk írója hivatkozott a Heves megyei Adatforgalmi és Húsipari Vállalat áruforgalmi osztályvezetőjének nyilatkozatára, aki közölte, hogy a FÜSZÉRT Vállalat — azaz vállalatunk — valószínűleg nem mérte fel jól az igényeket, mert nem rendelt eleget. E tájékoztatás pontatlan, ugyanis vállalatunk 1981-re a húsipartól 1600 tonna (poharasj étkezési zsírra jelentetne be igényét. Ezzel szemben a húsipari vállalat csak 650 tonnára kötötte meg a szerződést. Ezért kényszerült vállalatunk ebben az évben több alkalommal is, más megyékből, jelentős többletköltséggel zsírt szállítani, hogy az ellátás kiegyensúlyozottabb legyen.” (A levél további részében utalt arra is a vállalat igazgatója, hogy célszerű lett volna őket is felkeresni. A cikk írója, mint illetékest, a vállalat megyei kirendeltségének áruforgalmi osztály- vezetőjét, Kovács Imrét kereste fel. a cikk megjelenése előtt. A szerk.j ftjándékhangverseny Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének énekes és hangszeres szólistái, valamint vegyeskara ifjúsági hangversenyt adtak a rokkantak éve alkalmából. Az intézmény tanárainak és hallgatóinak ez a kedves gesztusa valamennyiünknek nagyon jól esett Az ajándékműsor rendkívül változatos volt, melyet a zeneileg kevésbé képzettek is éppen, úgy élvezték, mint a hozzáértők. Szeretném valamennyiünk nevében megköszönni, ezt a számunkra felejthetetlen estét. s egyben ama kérni a hangverseny rendezőit, hogy a jövőben is biztosítsanak nekünk helyet az egyes koncertekre. Dobrovits Mária Eger * A MAGYAR AUTÓKLUB * HEVES MEGYEI SZERVEZETE GÉPJÁRMŰVEZETŐI TANFOLYAMOT INDÍT. * 1981. DECEMBER 14-1 KEZDETTEL. * JELENTKEZŐK RÉSZÉRE * RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNYT * BIZTOSÍTUNK. Jelentkezni lehet: Eger, Klapka u. 2. (TIGÁZ-épület). Csak a megyeszékhelyen nem kapható Eger környéki népdalok KÖSZÖDCt Ezen a címen jelent meg a nyár elején a Zeneműkiadó gondozásában Borsai Ilona, az MTA Népzenekutató Csoportja tudományos munkatársának és Nagy Miklós, az egri főiskola adjunktusának közös összeállítása. „Az Eger környéki falvak lakói az utóbbi évtizedek nagy társadalmi átalakulása és gazdasági fejlődése mellett is sokat megőriztek népszokásaikból, népi hagyományaikból. Népdalanyaguk különösen gazdag és daloskedvük kifogyhatatlan” — olvashatjuk az előszóban. Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint az a tény, hogy a megyében működő több tucat népdalkor és citera- zenekar nagy része kiváló minősítésű. A szerkesztők a dalokat, gyakorlati szempontok alapján szövegtartalom szerint csoportosították. A majdnem 100 dallamot és a szép számú szövegvariánst tartalmazó válogatás hat részre tagolódik. Az elsőben népzenénk archaikusabb rétegeit megőrző gyermekdalok találhatók, táncos játékok és jeles napokhoz kötődő köszöntők. A másodikban régi és új stílusú lírai dalok kerültek szótagszám szerinti rendbe. Az ezt követő csoport a lakodalom jellegzetes, mai napig is elevenen élő daltípusait mutatja be. A dalok sorrendje a lakodalom fázisait követi. A negyedik csoport pásztorélettel kapcsolatos dalokat, az ötödik pedig betyárdalokat, betyárballadákat Q és rabénekeket tartalmaz, zenei rendben. A sort a balladák és balladás dalok zárják. A tudományos igénnyel összeállított dal- gyűjteményt szótag-, szám-, kadencia- és szövegmutató zárja. Egy vonatkozásban hiányérzete támadhat az olvasónak. Az Egertől délre eső falvakból közölt dalok száma elenyésző az északi területről közöltekhez képest. Kétségtelen, a palóckutatás révén jobban feltérképezett terület az északi, de ez nem terelheti el a figyelmünket azoknak a falvaknak a népdalhagyományáról, amelyek talán az alföldi népzenei dialektushoz állnak közelebb. Mindez azonban nem változtat a dalgyűjtemény értékén. Végezetül engedtessék meg, hogy néhány szót szóljak szűkebb pátriánk könyvterjesztő tevékenységéről. Már egy éve olvashattuk kiadói tájékoztatókban és különböző helyeken, hogy sajtó alatt van az anyag. Több mint fél éve megjelent, a fővárosban már alig-alig kapható, de Egerben még egy könyvesboltban sem árusítják. Reméljük, időben elfogy mind, és mi, lelkes lokálpatrióták megvárjuk a második vagy harmadik kiadást, hátha feltűnik valakinek az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál, hogy Eger még nem kapott ezekből a hasznos kiadványokból. Fajcsák Attila a népművészet ifjú mestere Az új egri telefon- fülkékről Olvasóink kérésére közöljük, hogy az Egerben újonnan felállított hat telefon- fülke, amely távhívásra is alkalmas, az alábbi helyeken található: Vécsey-völgy, Ber- zeviczy utca sarok, Május 1. utca, Csurgó utca sarok, Szarvastér, Knézich Károly utca, valamint az egri tanárképző főiskola mögötti árkádsor alatt felszerelt két nyilvánosi távbeszélő-állomás. Egyébként kérjük a telefonálókat, hogy vigyázzanak a késizülékekre, nem csupán azért, mert egyes fülke felszerelési költsége 70—80 ezer forint, hanem azért is. mert a nyávános telefonok alkalomadtán életet is mentenek. Háromszáz tagú család a Bervában... — Ilyen még nem volt a Bervában! — hallottuk szombat este az egri Finom- szerelvénygyár művelődési házának nagytermébe belépők meglepetését: Három hosszú sorban végigfutó terített asztalon gyertyák égnek, távolabb mennyezetig érő csillogó fenyőfa, s egy hatalmas tablón a havas hegyoldalról szánkóval lesik- ló Mikulás fogadja az érkezőket. A színpadon a régi idők nosztalgikus zenéjét játssza a zenekar. Évzárás előtt az egész esztendőben jól végzett munka tudatában, az első alkalommal megrendezett vállalati brigádtalálkozón Fesztbaum Béla munkaverseny-felelős és Nádor Józsefné a munkaügyi főosztály Táncsics brigád vezetője köszöntötte a munkaiverseny-mozgalom képviselőit és hozzátartozóit. Vacsora után a Terv, majd a Lomonoszov brigád tagjai munkahelyük görbe- tükrét bemutató jelenetekkel léptek színre. Érsek Lajos honvéd, aki a galvanizáló üzemből vonult be. Rodöltfó mester tanítványaként bű- vésztrükkökkel szórakoztatta a közönséget. Gyártörténeti totó, zsákbamacska és táncverseny színesítette az est programját, de a mókás vetélkedők között hirdették ki a férfi lábszépségverseny győztesét is. (Simon i.) Az újjáépítőkre emlékezve Nap mint nap olvashatjuk, hogy elvtársaink, akik 1956-ban a szocialista rendszer megvédésének szervezői voltak, sorra elhunynak, sokan még a pyugdíj korhatár előtt magúkkal viszik azoknak a hónapoknak tapasztalatait, amikor meg kellett védeni hazánkat, a Magyar Népköztársaságot, az ellenforradalmi csőcselékektől. Rendet kellett teremteni a fejekben, a népgazdaságban, újjá kellett szervezni a pártot, társadalmunk vezető erejét, újra meg kellett nyerni a munkások, parasztok, értelmiségiek tömegét. Ez nem volt egyszerű, könnyű dolog. Ezért határoztam el, hogy néhány adattal én is hozzájárulok az akkori események krónikájához. Elöljáróban annyit, hogy mint volt párttitkár — akit az ellenforradalom börtönéből a szovjet csapatok szabadítottak ki — november 10-én. Ezután elsősorban Gyöngyösön a volt XII. akna bányásizaira, a Váltó- és Kitérőgyár munkásaira — kommunistáira támaszkodva sikerült elérnünk, hogy 1957. január vége felé már 21 pártalapszervezet munkálkodott 578 taggal. A munkásőrség még 56 novemberében megalakult. A törvényes tanács apparátusa Varga Ferenc vb-elnök vezetésével aktívan dolgozni kezdett. Jelentős megmozdulások voltak a járási-városi nőtanács megalakítása december 18-án, a december 19 -én megtartott kommunistaaktíva, a városi KISZ-bizottság s a KISZ-szervezetek megalakítása. Tisztelettel adózom azoknak — élőknek és holtaknak, akik tevékenyen részt vállaltak abban, hogy Gyöngyösön mihamarabb rend és nyugalom legyen. A gyöngyösiek tudják, hogy a szovjet emlékművet földig lerombolták. 1957. április 4-e előtt két héttel kapta a hadosztály azt a feladatot, hogy az emlékművet építsék újjá, mert úgy határoztunk, hogy április 4-ét az emlékmű előtti nagygyűlésen ünnepeljük meg. A feladatot teljesítették. Az emlékmű újjáépült. Így az első nagy politikai demonstráció Heves megyében Gyöngyösön zajlott le az új emlékmű előtt. Mintegy hat-hétezren nézték végig a koszo- rúzási ünnepséget a munkásőrség, a honvédség díszmenetét. Sok ezer gyűlést tartottam életemben, de ilyen sem előtte, sem utána nem volt. Köszönet azoknak, akik azokban a nehéz időkben segítettek talpra állni. Csomos Miklós Gyöngyös A kommunista sajtó ereje abban rejlik, hogy hivatásos munkatársait ezer és ezer társadalmi munkatárs segíti abban, hogy alaposabban tájékozódjék, megismerje az embereket foglalkoztató problémákat, de az eredményeket is. Szerkesztőségünkbe mindennap bekopogtat a postás a dolgozók leveleivel. A témák széles skáláját adják ezek az írások. „Községünkben új létesítményt adtak át... a mi községünkben is vannak eredmények... Szeretném, ha az újság foglalkozna a mi ügyünkkel is... Brigádunk segített... Segítettek a brigádok...” — így és hasonló szavakkal kezdődnek e levelek, melyek a megye hétköznapjait ' kívánják a nyilvánosság elé tárni, vagy éppen egy-egy szűkebb kollektíva munkamódszerét közkinccsé tenni. Ezek a levelek segítenek a problémák megismerésében, de ugyanakkor sokszor megerősítik egy- egy cikkünk mondanivalóját, reagálva a benne foglaltakra. Néha vitapartnereink akadnak, máskor a lap hibáit a tulajdonos szemével bírálva, igyekeznek segíteni bennünket. Az újság és az olvasótábor kapcsolatát bizonyítják és erősítik ezek a levelek. Vannak panaszok is. Sokan vesznek kezükbe tollat azért, hogy egy-egy, a köz érdekét sértő jelenségre utaljanak, sokan vélt, vagy valós egyéni panaszukkal fordulnak hozzánk. De akár közös, akár egyéni sérelemről van szó, minden esetben azt jelenti, bizalommal fordulnak a párt lapjához. És ez a bizalom megtisztelő, mint ahogy megtisztelő a feladat is, hogy segítsünk a hibákat orvosolni. Szólnunk kell e napon azokról is, akik évek óta nem csupán véletlen levélírói lapunknak, hanem hétről hétre, hónapról hónapra vállalkoznak a külső munkatárs cseppet sem könnyű feladatára. Tudósítóink ők, akik sokszor szabad idejüket feláldozva, néha a saját munkahelyi közösségük neheztelését is magukra vonva, vállalták és vállalják a lap rendszeres tájékoztatását. A magyar sajtó napján köszönettel gondolunk azokra, akik egész éven át támogatnak, segítenek bennünket írásaikkal is. S tesszük ezt annak reményében, hogy a következő hónapokban is találkozunk naponta olvasóinkkal — a levelek közvetítésével kicserélhetjük gondolatain kát. Deák Rózsi Aranydiplomás pedagógusok ötvenéves találkozója Negyvennyolc évig a Mát- ra-tetőn dolgozva, várakozással siettem vissza a bácskai szülőföldre és a bajai alma materbe, a tanítóképző főiskolába. Biczók Sándor bajai osztálytársunk mindent megtett, hogy a hetvenéves öregdiákok — az aranydiplomát elismerő munkájuk után — régi szeretetben találkozhassanak a két napon. A pályaudvarra elénk jött barátomtól azt kértem, hogy az ötven év változásai között szabadon bolyonghassak a felejthetetlen emlékek, a diákköri élmények romantikus helyeire. Persze a távolság mindent megszépített, de a realitások és az urbanizáció kényszere sajnos sok helyen „rendet” teremtett. Mint elmélázó „zarándok” kerestem föl azokat a partokat, fákat, melyek egykori sétáink, intim csevegéseink színhelyei. Visszatértünk az alma materhez. Talán az utolsó baráti öleléshez. Az ötvenéves pedagógusi munka elismerése, megbecsülése az általunk nevelt és utánunk következő generációktól. Hogy utoljára meghallgassuk az aranydiplomások felejthetetlen dallamát, a „Gaudeamus .. ,”-t. Az alma mater példákat mutatott, bátorítást, hivatástudatot adott. Köszönjük a megbecsülést, a szere- tetet a jelenlegi Tanítóképző Főiskola tanárainak, ifjúságának. Mi bízunk a jövő pedagógusaiban. Ha modernebb lett is az élet, a pedagógus ma is élő „lelkiismerete” kell legyen a falujának, községének. És ha néha nem találnának megértésre, keressék fel régi tanítójukat, akiktől segítséget kapnak dolgaikban. Közös erővel dolgozhatnak egymás megbecsüléséért, az igaz emberségért, a mind szélesebb tudás átadásáért. ' Ezt meggondolva váltunk el egymástól, hogy erőnkhöz mérten tovább dolgozva kiérdemeljük a „gyémántdiplomát” is. id. Zakupszky László nyugalmazott igazgató Mátraszentimre
