Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-12 / 291. szám

10. • NÉPÚJSÁG, 1981. december 12., szombat Az energiatakarékosság sokféle feladatot adó célkitűzéseiben gyakran esik szó a vilá­gításról is: ne pazaroljunk, ne használjuk feleslegesen a fényforrásokat, szerkesszünk olyan világítótesteket, amelyek nem fecsére­lik el az energiát. Kevesebbet beszélünk ar­ról: vajon megfelelő-e az a világítás, amit munkahelyünkön, otthon alkalmazunk? Évek­kel ezelőtt sok hiányosságot feltáró adat­gyűjtést végeztek a szakemberek gyermeke­ink munkahelyén, az iskolákban. Be kell val­lanunk: míg az ország más vidékein gyors munka kezdődött, Heves megyében nem sok követőre talált a tudományos egyesület kez­deményezése. Az utóbbi hetekben viszont új lendületet kapott ez az akció. Erről szólunk többek között mai összeállításunkban. Bródy Imre találmánya A kriptonlámpa Bródy Imre (1891—1944) A szénszá­las izzólámpa, Edison talál­mánya csak sárgás-vöröses fénnyel izzott és igen sok áramot fo­gyasztott. Az 1900-as években tehát világ­szerte megin­dult a kutatás több fényt adó és kevesebb ára­mot fogyasztó izzólámpa meg­szerkesztésére. A wolfram fémről köztu­domású volt, hogy nehezen olvad, és így szálat húzni belőle nem si­került. 1904- ben Magyar- országon ol­dották meg először a wolf- ramszálas izzólámpa gyártá­sát: dr. Just Sándor és Há­túimon Ferenc, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. két fiatal kutatója. A fejlődés azonban nem állt meg, s ezek utóin kapcsoló­dott ibe a hazai izzólámpa- gyártás munkájába Bródy Imre... Bródy Imre eredetileg kö­zépiskolai tanárnak készült, s a budapesti tudomány- egyetemen Eötvös Loránd tanítványa volt. Az egyetem elvégzése után polgári isko­lai tanár lett, majd 1919- ben a tudományegyetem — amellyel nem szakította meg kapcsolatát — meghív­ta tanársegédnek. Az ellen­forradalom idején kénytelen volt állását és hazáját el­hagyni, Göttingába költözött, ahol Max Born világhírű professzor mellett dolgozott, majd részt vett a Bőm szer­kesztette „Zeitschrift für Physik” című lap szerkesz­tésében. Itt láttak napvilá­got jelentős fizikai cikkei, amelyeknek egy részét Bom- nal közösen írta. 1922-ben az Egyesült Iz­zólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumot szer­vez, amelynek vezetésével Pfeiffer Ignácz műegyetemi tanárt bízzák meg. Pfeiffer visszahívja Bródyt hazájába, és a fiatal tudós örömmel tesz eleget a meghívásnak, 1923 közepén lép be a lábo­ratóriumba. Az eddig csupán elméleti fizikus rátér a gya­korlati munkára. 1929-ben kezdi meg nagyszabású lám­pakísérleteit. Bródy már kísérletei ele­jén rátapintott az izzólám­pagyártás legfontosabb prob­lémájára: arra, hogy mi ha­tározza meg egy izzólámpá­ban az izzótest párolgásának sebességét, és ezzel a lámpa élettartamát. 1930-ban meg­összeállította: Hekeli Sándor állapította, hogy ha olyan töltőgázt használ, amelynek molekulasúlya lehetőleg nagy, adott szálhőmérséklet mellett a lámpa, élettartama növekszik. Ha pedig a szál hosszát és átmérőjét növeli, a szál izzási hőmérsékletét emelheti anélkül, hogy a lámpa élettartama csökken­ne. E gondolatok szülték a kriptontöltésű izzólámpát. Ám a kripton előállítása igen költséges volt (egy liter ára csaknem 3000 pengő). Bródy munkatársaival a kripton- gáz levegőből történő előál­lítására dolgozott ki eljárást, s ezzel lehetővé tette a krip- tongáz nagyipari, olcsó elő­állítását (literenként 34 pen­gőért), és ezzel a kripton­lámpa gyártását. Ajkán épült Bródy Imre tervei szerint a világ első kriptongázgyára. A világ­piacon 1937-ben jelent meg a kriptonlámpa, s világszerte hatalmas feltűnést keltett. Az új fényforrás, gazdasági jelentőségét vizsgálva meg­állapították, hogy azonos fo­gyasztás esetén mintegy 14 %-kal több fényt adott, az­az azonos fényáram mellett 6 W-tal kevesebbet fogyasz­tott, mint az addig legjobb minőségű lámpák. Munkásságát a legköltőib- beh Setényi Pál jellemezte: „ ... a kriptontöltésű izzó­lámpát, amely mintegy el­méjének tiszta fényit jelké­pezvén, mint megannyi örök­mécses sok-sok millió pél­dányban őrzi és tartja fenn szerzőjének emlékét.” A magyar tudományos élet jelentős képviselőjének em­lékét őrzi az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évenként ki­adott Bródy Imre-dí ja, és a Híradástechnikai Ipari Ku­tatóintézet Bródy-laborató- riuma és Bródy Imre félve­zető laboratóriuma. Pap János A tantermek világításáról — a szakember szemével Egy tudományos egyesületi felmérés tapasztalatairól „Vigyázzunk rá, mint a szemünk világára” — mondjuk, ha nagyon féltünk vala­mit. De vajon a szemünk világára valóban vigyázunk? Az iskolákban lévő világítás­ról szerzett tapasztalatok nem ezt mutatják. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület szakemberei az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság és az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére 1974—76-ban végzett adatgyűjtés után megvizsgálták hazánk iskolái öt százalékának világítását. Az adat­halmazban egyaránt volt új, régi, felújított- vagy felújításra váró iskola. A fel­mérés eredménye azt mutatta, hogy a megvizsgált iskolák 93 százalékában a meg­világítás átlaga kisebb a szabványban előírt 200 lux minimumnál. Az (iskolák tan­termeinek 70 százalékában a megvilágítás szintje nem éri el még a tűrhetetlenül alacsony értéknek számító 100 luxot sem! A tantermek 40 százalékában a megvilá­gítási szint 30 lux alatti érték, tehát nem éri el a gyertyavilágítás színvonalát... Megdöbbentő számok ezek. Egyúttal riasztó jelzések a sürgős cselekvésre. Szemüvegesek, görnyedt hátúak Az adatok részletes érté­kelésében, elemzésében, a tennivalók kimunkáláséiban a villamos szakembereken kívül neves pedagógusok, pszichológusok, szakorvosok vettek részt. A munkabizott­sági értékelés során össze­foglalták azokat az ártalma­kat, amelyek a gyermekeket az iskolában az elégtelen megvilágítás miatt érik. Az iskolai tanulmányok ideje alatt igen sok tanuló­nak lényegesen romlik a lá­tása, jelentősen szaporodik a szemüveges gyerekek száma. írás, olvasás közben a rossz világítás miatt közel hajolnak munkaasztalukhoz, görnyedt hátú gyerekekké válnak, s ezt az iskolai test­nevelés alig itudja ellensú­lyozni. Olvasási közben a gyerekek koncentrációja a szöveg és ábrák formájára kötődik le, és ez elvonja a figyelmet az olvasmány tartalmáról. A szükségesnél erőtelje­sebb ilyen irányú koncentrá­lás az indokoltnál rövidebb idő alatt kifárasztja a gye­rekeket, és ezért az utolsó órákban a figyelmük már nagyon csökken. Az értékelés mellett a munkabizottság műszaki szakemberei kimunkálták azokat a módozatokat, hogy milyen eszközökkel lehetsé­ges a világítást úgy kialakí­taná, hogy megfeleljen a követelményeknek és ugyan­akkor eleget tegyen az ener­giatakarékossági elveknek is. Kiderült, hogy ez a két feladat nincs ellentmondás­ban, ugyanis ugyanolyan szintű izzólámpás világítás négyszer-ötsizör több villa­mos energiát igényel, mint a fénycsöves vilólgítás. Erre a célra az F. 33-as típusjelű, kevert fényt adó 40 W-os, 1200 mm-es fénycsövet ta­lálták alkalmasnak a szak­emberek. Ilyen fénycsöves szabadon sugárzó lámpatestet alkal­mazva 600 W igénybevételé­vel el lehet érni 270—300 lux megvilágítást, 1000 W-tal pedig 450—500 lux megvilá­gítási erősséget, 50—60 m2 alapterületű tantermet felté­telezve. A kimunkált irány­elvek ajánlást tartalmaznak a követelményszintre: — ajánlott megvilágítás 400 lux, minimum 200 lux — káprálzatmentes kialakítás — kedvező színhatású és színvisszaad ás ú lálmpa- test (a már említett F. 33- as fénycső) — természetes világításnak megfelelő fényirány, árnyék­hatást adó lámpatest, cél­szerű elhelyezéssel. A fénycsöveket a fő figye­lem irányával párhuzamo­san kell szerelni, lehetőleg a padok közötti „folyosók” fölé, az első sor az ablak közelében elhelyezve, 3—3,5 méter magasságban felfüg­gesztve. A mennyezet fehér, az ol­dalfalak világos színűek, a tábla mögötti falfelület sötét pasztell, a padló' világos, a padok szintén világos színű­ek, fénytelen lappal, a füg­göny világos legyen. A tábla ajánlott színe: zöld. Nem jobb a megye iskoláiban sem... Az alapelvek kimunkálása után az Elektrotechnikai Egyesület központja az EIVRT Világítástechnikai Ál­lomás közreműködésével megkezdte az ismeretterjesz­tést, amelynek keretében több napos amkéton vettek részt a Magyar Elektrotech­nikai Egyesület helyi cso­portjainak szakemberei. Ezen ankéton természete­sen részt vettek az egri cso­port tagjai is, és a szerzett ismeretek birtokában kezd­tük el munkánkat. Első dolgunk természe­tesen a szúrópróbaszerű fel­mérés volt, amelyet a me­gyeszékhely néhány iskolájá­ban végeztünk el. Azt talál­tuk, hogy nálunk sem jobb a helyzet az országos átlag­nál. Az egyik nem túl régi iskoláiban találtunk 30 lux megvilágítási értékű izzó­lámpás, opálibúrával felsze­relt tantermet, egy másik modernnek tekintett, néhány éve létesült iskolában pedig 80 lux megvilágítási érté­ket mértünk. Ez utóbbi is­kola matematika-fizika sza­kos nevelőinek öntevékeny munkájával átalakított, de változatlanul izzólámpás megvilágítású tantermében 150 lux megvilágítást mér­tünk. A felmérés során talál­tunk megfelelő fénycsöves világítást is (az egri 2-es számú Gyakorló Általános Iskola), ahol a tantermekben 300 lux homogén megvilágí­tást mértünk. Az egyesületi központunk­tól lehetőséget kaptunk arra, hogy saját költségkeretből mintegy tízezer forintot fel­használva e célra, a megye- székhelyen alakítsunk ki mintaitantermet, és kezdjük meg a felvilágosító munkát. Egerben 1977 májusában sor került a mintatanterem bemutatására. Az elektro­technikai egyesületi csoport ezt egész napos rendezvény keretében tárta az érdekel­tek elé. Rendezvényeinket a megyei tanács művelőd és - ügyi osztályával közösen szerveztük a Technika Háza nagytermében. A megyében az egyesületi csoport 250 meghívót küldött szét tanácsoknak, nagyobb iskoláknak, építőipari válla­latoknak, tervező vállalat­nak, valamint a csoport tag­jainak. Szemész főorvos szólt a feladat fontosságáról, majd ezt követően a MEE egri csoportja, a világítástechni­kai csoport tagjai, Tóth Mik­lós, Barcza László, Pozder György vetített képekkel mutatták be a műszaki meg­oldások eredményét és az így kialakított új világítás előnyeit. A mintatermet az egri 4-es számú Gagarin Általá­nos Iskolában alakítottuk ki. A tanács vezetésének írás­ban ajáinlottuk fel társadal­mi segítségünket, vállalkoz­tunk arra, hogy az egri cso­port igény esetén társadalmi munkában elkészíti a kije­lölt iskolák valamennyi tan­termére és előadótermére vo­natkozóan a belső világítás kiviteli tervdokumentáció­ját költségvetését. Vállalkoz­tunk arra is, hogy az új lé­tesítési! iskolák tervdokumen - tációját társadalmi bírálat formájában felülvizsgáljuk, hogy a régi rossz gyakorla­tot megállapítva, az újonnan épített iskolák korszerű vilá­gítással valósuljanak meg. Eger Város Tanácsa élt a felajánlásunkkal és több újon. nan létesítendő iskola terv­dokumentációját küldte el hozzánk átvizsgálásra. Csak összefogással A régebbi iskolák világítá­sának átalakítása tekinteté­iben eddig azonban csak sze­rény eredmények születtek. Az elmúlt hetekben vett újra nagyobb lendületet a mun­ka. A megyei tanács műve­lődésügyi osztályának fel­ügyeletével operatív munka­csoport alakult október 23- án. Ez a munkacsoport igen szoros munkaprogramot tű­zött ki maga elé. Adatfélvér teli lapokat szerkesztettünk, ezeket a művelődésügyi osz­tály a megye valamennyi ál­talános és középiskolájához, annak igazgatójához eljuttat­ta és ezzel igen rövid idő alatt a megye valamennyi is­kolájáról teljes körű kép tá­rul elénk. Példás gyorsasággal érkez­nek vissza a lapok a mun­kacsoporthoz, sőt az iskolák némelyike szöveges javaslat­tal is kiegészíti a felmérő­lapokat. Korábban, az EVILL egyik szocialista brigádja részt vett a 4-es iskolában létesí­tett mintataniterem villany- szerelési munkáiban. Az ÉMÁSZ szocialista brigád­jai á szakszervezetek me­gyei tanácsának küldték meg javaslatukat azzal a kérés­sel, hogy a megye vasasüze­meinek adják tovább. Leg­utóbb a Hazafias Népfront november 2-án megtartót! í 1 ankétjén az egri Finomsze- relvénygyár egyik szocia­lista brigádvezetője tett vál­lalást. Ebben a nagy munkában számítunk a megye dolgozói­nak társadalmi segítségére. Ennek jelei az iskolapatro- nálás keretében a szocialista brigádok részéről már eddig is megmutatkoztak, de az el­következendő időben erre fokozottabb mértékben szük­ség lesz. Szabó István MEE egri csoportjának elnöke Több fényt Edison 100 éve, 1879-ben készítette az első izzólám­pát, amely vákuumbúrában izzó szénszálból állt, és ez az eszköz az akkori gázvilágí­táshoz képest gyenge, sárga fényével kb. 20 év alatt el­terjedt a lakásvilágításban, mivel kényelmes és égéster­mék híján az eddigi világí­tóeszközöknél egészségesebb volt. A ma is használt wolf- ramszálas izzólámpa ősét ha­zánkban 1904-ben készítet­ték. A wolframszálas izzólám­pa nagyon gyorsan fejlődött és terjedt el a lakás- és köz- világításban. Néhány évtized alatt az első helyre került. Az 1930-as évek végén már több mint 2 milliárd lámpát gyártottak évente a világon. A szénszálas izzólámpa ak­kor már egy évtizede ki­szorult a közvilágításból ké- nyeibnetilenségei máattt. A szénív csak a filmvetítő-be­rendezésekben és a filmfel- vételelknél maradt meg egé­szen az utóbbi időkig. Csak a közelmúltban jelentek meg a leváltására alkalmas, nem fogyóelektródos, modem ív­lámpák. Az idők folyamán változott az izzólámpák gyártási tech­nológiája, javult a fénye, élettartama. Szinte áttekint­hetetlenül gazdag választék tanúsítja az izzólámpa al­kalmazkodóképességét. A méret, a teljesítmény és a tápfeszültség igen széles ha­tárok között változtatható. Vesetükrözéshez pl. rizsszem nagyságú, néhány század watt teljesítményű izzókat hasznainak, a filmstúdiók­ban pedig néhány 10 kilo- wattos lámpák is világíta­nak. Időközben a hagyomá­nyos lámpákból is létrehoz­tak sokféle változatot a kü­lönleges igények kielégítésé­re. Így pl. a tükröző bevo­natú lámpabúrájú, vagy a fényt csak egy irányban ki­sugárzó kirakatvilágító lám­Zseblámpákat készítenek az NDK-beli Arnstadtban, a NAR- VA.gyárban pákát, amelyek egyszerűbb fényszórókat helyettesítenek. Az elmúlt évtized termé­kei a még több fényt kibo­csátó halogén izzólámpák so­ra, a magas nyomású nátri­umlámpa, a higanygőzlám­pa, a különféle fémhalogén- gőz lámpák, a xenonlámpák, amelyekkel ma már főként a közvilágításban egyre gyak­rabban találkozunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom