Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-11 / 290. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 11., péntek MIT VARUNK A KISVÁLLALKOZÁSOKTÓL? II. Mire szerveződjenek? ÚJ KÖVETELMÉNYEK KOZOTT - TÖBBET ADNI Merre tartanak állami gazdaságaink...? A 70-es években először az állami gazdaságokban ér­zékelték leginkább, hogy a mezőgazdaságban is vala­mi olyan módszerrel kell dolgozni, amely mást nyújt az embereknek, az országnak, mint korábban! így jött létre Bábolnán az első iparszerű mezőgazdasági ter­melési rendszer, amely a biológiai, közgazdasági, kör­nyezeti, műszaki és személyi feltételeket is magában foglalja. A sokféle jogszabályt gaz­dasági szakembereknek is nehéz áttekinteniük. A jog­alkotók igyekeztek gazdag formaválasztékot, nagy moz­gásteret, hatékony szervezeti kereteket teremteni, az egyébként sokszínű és moz­galmas kistermelésihez, ki­egészítő-tevékenységhez. Az új jogi keretekbe beépítet­ték a meglevő szervezetek (szakcsoportok, polgári, jogi társaság, szerződéses üze­meltetések stb.j korszerűsí­tett formáit, s számoltak a különböző nagyvállalati igé­nyekkel az alkatrészgyártás­ban, a háttéripar kialakítá­sában, a hatékonyabb belső érdekeltségi rendszer megte­remtésében. Bizonyos jog­szabályok pedig azért váltak szükségessé, hogy kellő ossz. hangot teremtsenek az ala­kuló és a meglevő szerveze­tek, jogi keretek között. Vegyük sorra a teljesség igénye nélkül a különféle kisszervezeteket kizáró­lag abból a szempontból, hogy milyen feladatok, te­vékenységek elvégzésére al­kalmasak. A kisvállalat dolgozói több­féle szolgáltató-javító tevé­kenységet végezhetnek a megrendelőnél csakúgy, mint a műhelyben. (Például az építőipar területén, a gépjár­művek, a háztartási gépek és híradástechnikai berendezé­sek javításában.) De szako- sodhatnak kis sorozatú al­katrészek gyártására, speciá. lis exportfeladatokra, vagy import pótlására^ találmá­nyok, újítások hasznosításá­ra, új technológiák elter­jesztésére. A munkaigényes műszer-, vagy ruházati ipar­ban a kisvállalat létszáma nagyobb lehet, az eszközigé­nyes tömegcikk-, vagy ház­tartási vegyiparban pedig kisebb. A leányvállalat bővítheti az alapító anyavállalat ter­mékválasztékát, segítheti kapacitásának kihasználását. De az ipari vállalat alapít­hat leányvállalatot önálló külkereskedelmi tevékenysé­gének megszervezésére és végzésére, a kereskedelmi vállalat pedig ipari terme­lésre. Fővállalkozásra, kuta­tásfejlesztésre, kiskereskedel­mi márkabolt-hálózat, illetve szervizhálózat fenntartására ugyancsak szakosodhat a leányvállalat. A kisszövetkezet feladat­köre hasonló a kisvállalaté­hoz, de ennek létrehozását magánszemélyek kezdemé­nyezik, eszközeiket a tagok adják össze. Segítheti kisebb körzetek, települések ellátá­sát, a lakossági fuvarozást, az üzemszervezést, a számí­tástechnika alkalmazását stb. A gazdasági munkaközös­ségek csaknem mindenre vállalkozhatnak, amire a kisvállalatok és a kisszövet­kezetek, csupán kereskedel­mi tevékenységet nem foly­tathatnak. Mivel a tagok vagyontárgyaival gazdálkod­nak, ezért kezdetben több­nyire nem képesek nagyobb eszközigényű ipari termelés­re. így elsősorban a munka- és főleg szellemi munkaigé­nyes feladatokra összponto­sítanak különböző szakem­berek, fiatal értelmiségiek — főállásban vagy szabad ide- j ükben. T evékenykedh etnek: az oktatásban, a fejlesztés­ben, a műszaki és a magán­lakás-tervezésben, az újítá­sok, a találmányok haszno­sításában, a lakossági fuvaro­zásban és személyszállítás­ban, a számítógépes szolgál­tatásban. Nagy jelentőségű humán szolgáltatásokat vé­gezhetnek, ellátva a gyerme­kek, az idős korúak felügye­letét, ápolását. A vállalati gazdasági mun­kaközösségek a vállalati esz­közök felhasználásával már az alkatrészgyártásban és a háttériparban is tevékeny­kedhetnek, gépkarbantartást, takarítást végezhetnek. Részt vehetnek a magánlakás-épí­tésben, -felújításban is. Az ipari és szolgáltató szö­vetkezeti szakcsoportot az ipari és mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, illetve áfészek saját kebelükön be­lül hozhatják létre. Felada­taik között szerepel a ma­gánlakás-építés, -javítás, -karbantartás, a hiánycik­kek gyártása, egyes alkatré­szek felújítása, a szervezés, az újítások, találmányok hasznosítása, az elfekvő kész­letek, a használaton kívüli gépek, műhelyek, hulladékok hasznosítása, az energia ra­cionális felhasználása, a kör­nyezetvédelem. E szakcso­portok tulajdonképpen min­denhol foglalkozhatnak a me­zőgazdasági jellegű és a ki­zárólag állami gazdálkodó szervezetek feladatkörébe utalt tevékenységek kivételé­vel. A mezőgazdasági szakcso­portok mindenekelőtt a zöld­ség-, a szőlő, és a gyümölcs- termesztésben, továbbá a gyógynövény-termesztésben, a parlagföldek, az üres épüle­tek, az elfekvő gépek hasz­nosításában tevékenykedhet­nek. A szerződéses üzemelteté­sű, továbbá az átalányelszá­molásos és a költségtérítéses részlegek a vállalat, a szö­vetkezet integráns részei, mégis viszonylagosan elkülö­nült és önállósult ellátó és háttérintézményei. A sokféle szervezeti forma és tevékenység szerepe, lehe­tősége igen eltérő. Az új gaz­dasági szervezetek közül kulcsszerepe van a kisválla­latnak, a kisszövetkezetnek és a gazdasági munkaközös­ségnek. Ami pedig a tevé­kenységi köröket illeti, a szolgáltatások érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Kovács József Erőteljes szakosodás Bábolna nagy hatással volt az ország — így Heves me­gye állami gazdaságaira és termelőszövetkezeteire is. Az onnan kisugárzó szaktudás alapot jelentett a továbbfej­lődéshez. Ma 124 állami gaz­daság működik az országban, amelyek közül több kiváló, határainkon túl is ismert termelési módszereiről, ta­pasztalatairól. Bábolna mel­lé sorakozott Boly, Agárd, Dalmand, Mezőhegyes és a Kecskemét—szikrai Állami Gazdaság is. Heves megye öt állami gazdasága a 70-es évtizedben jelentős fejlődésen ment ke­resztül. Erőteljesen szako­sodtak. A gyöngyös—domosz- lóiak például a szőlő- és bor- termelésiben, a füzesabo­nyiak a szarvasmarha-, a juhtenyésztésben és a vető­magtermelésben, a hevesi­ek az állattenyésztésben és a szilvásváradiak pedig a lóte­nyésztésben és az idegenfor­galmi tevékenységben ér­tek el sikereket. Az V. ötéves tervben ne­hezebb közgazdasági felté­telek között tevékenyked­tek állami gazdaságaink. Ter­melésüket viszont a IV. öt­éves tervhez képest 71 szá­zalékkal, nyereségüket pedig 14 százalékkal növelték. Kü­lönösen dinamikusan fejlő­dött a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság borpalac­kozó tevékenysége, továbbá a Csányi Állami Gazdaság Traubisoda üzeme. A kalászosoktól — a juhászatig A növénytermelésben a kalászosok és az ipari, növé­nyek a meghatározók. Az állattenyésztésben, a tejter­melő tehenészet, a sertés-, a juh- és a lótenyésztés a jel­Több zöldborsóra lenne szükség. A konzervipari üze­mek szívesen szerződnének a termelőkkel a tartósítóipar számára nélkülözhetetlen növény termesztésére. A termelői érdekeltség föl­keltésére pályázatot ír­tak ki; a mezőgazdasági nagyüzemek meghatározott lemző. Az elmúlt öt eszten­dőben a gazdaságok korsze­rű termelési technológiákat alakítottak ki, amelyek al­kalmazásával növekedett ár­bevételük és nyereségük is. A füzesabonyiak például hús­üzemükkel Heves megye jobb ellátását segítették elő, kü­lönösen Egerben és a me­gye üdülőkörzeteiben. A szilvásváradiak a lótenyész­téssel összhangban lovaspá­lyát és fedett lovardát épí­tettek. Az idegenforgalom fellendítését segítette elő a Lipicai szálloda és a pecse­nyesütő. Heves megye állami gaz­daságainak területe az V. ötéves tervben átlagosan 3800 hektár volt. Ezen belül nagy az eltérés, hiszen a csá- nyi gazdaság 1673, a füzes­abonyiak viszont 5615 hek­táron gazdálkodik. A leg­jobb eszközökkel ellátott a Gyöngyös—domoszlói Ál­lami Gazdaság, ahol egy hek­tárnyi területen 185 508 fo­rint az eszközérték. A szil­vásvárad iáké viszont csak 34 062 forint, ami alatta van a kedvezőtlen termőhelyi adottságú mezőgazdasági üzemek 35 ezer forintos ha­tárértékének. A gépek, be­rendezések a nagy elhaszná­lódás miatt a IV. ötéves terv­hez képest 34 százalékkal csökkentek. Eltérő termelési _______szerkezet______ M egyénk állami gazdasá­gai összesen 18 585 hektáron gazdálkodnak, ez a megye mezőgazdaságilag művelt te­rületének 4,8 százaléka. Az alig több mint háromezer­fős dolgozó kollektíva 826 millió forint értéket termelt 1980-ban. Az eredmények az állattenyésztésben a megyei átlagnál jobbak, a növényter­melésben viszont főleg az elemi, káirok miatt csökken­feltételek teljesítése esetén jelentős anyagi támogatást nyerhetnek el. A rendelke­zésre álló mintegy 90 millió forintot azok a gazdaságok kapják meg, amelyek a leg­kedvezőbb ajánlatot teszik a termelés fejlesztésére, foko­zására. TÖBB ZÖLDBORSÓT Érdekelt a termelő A beszámoló taggyűlésekről jelentjük S Igyekezet | a Kedves Vevő 30 milliójáért Több mint 1,2 milliárd fo­rintos forgalmat tervezett erre az évre a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat — s a cseppet sem kicsiny feladaton csaknem féle részben az egri, illetve környékbeli üzletek dolgozói osztoznak. A boltok 33 szo­cialista brigádjának, élükön pedig az itteni kommunis­táknak igencsak igyekezniük kell a program megvalósítá­sáért, s — különösen, hogy a szövetkezeti kereskedelem mind nagyobb konkurenci­át jelent a körzetben is — valóban minden ötletükre, Ügyességükre szükség van, hogy az igényeknek legin­kább megfelelő választékot biztosítsák a Kedves Vevő számára. Nem utolsósorban pedig úgy gazdálkodjanak, hogy a szigorúbb körülmé­nyek közepette is biztosítsák a tisztességes nyereséget vál­lalatuknak. ' Komoly és felelősségteljes ez a munka és a sikerét — mint az egri pártalapszerve- zet beszámoló taggyűlésén is kicsendült Bukta Tiborné titkár beszámolójából — a kommunisták presztízsnek te­kintik. Éppen ezért roppant bántja valamennyiüket, hogy erőfeszítéseik, beszerzési pró­bálkozásaik ellenére is ke­vesebb az eredmény a várt­nál, a vállalat az idén for­galmában és nyereségében is egyaránt érezhető kieséssel számol. Várhatóan legalább 30 millió forinttal vásárol­nak kevesebbét az üzletek­ben, mintsem tervezték. Mit lehetne tenni a Ked­ves Vevő 20 milliójáért? Nos, például Egerben is föltétle­nül folytatni kell a külön­böző értékesítési akciókat, engedményes vásárokat, for- galompezsdítő árubemutató­kat s — ha a kereskedő napjainkban még mindig nincs is anyagilag, erkölcsi­leg kellően megbecsülve — a fáradhatatlan munkát a vásárlók teljes megelégedé­sére. S folytatni azt az egész­séges együttműködést, amely a körzet üzletei között sze­rencsésen kialakult, meg­mutatkozott többi között ab­ban a társadalmi munkában is, amellyel az egri belváros­ban néhány hete a megye legnagyobb ABC-áruházának megnyitását segítették. A pártéletben még a párton- kívüliekkel is szorosabbá kell tenni a kapcsolatokat — az, hogy' a nem kommu­nista üzletvezetők közül töb­bet már a mostani taggyű­lésre meghívtak, mindjárt a kezdetét jelentheti ennek — aztán többet, sokkal többet kell tenni az utánpótlást je­lentő fiatalokért. Csak helye­selni lehet az alapszervezet buzgalmát, amellyel rövide­sen fölkeresik a nyugdíjas szakembereket, s régi kollé­gákat, hogy a pályakezdők neveléséhez támogatást ad­janak nagy tapasztalatukból, gyakorlatukból. A jövő kul­csa ugyanis valami ilyesféle lehet. Aztán — mint Simon Sándorné, a városi pártbi­zottság minősítésében is hangsúlyozta — a vezetőség tagjai, a pártcsoportok, le­gyenek önálóbbak a minden­napi munkában s a tagság osztozzék jobban a feladato­kon, a megbízatásokon, le­gyen még aktívabb, mint ed­dig. Így a gondok mindjárt kisebbek lesznek. (gyóni) tek! Az állami gazdaságok termelik megyénkben a bú­za 7, o napraforgó 6, a nagy­üzemi zöldség 12, a szőlő 7,8, a téli alma 68,1, a vá­gómarha 10, a sertés 20, a tej 10,4 százalékát, továbbá az összes rizsmennyiséget. Az egy tehénre jutó tejter­melés 1980-ban 4586 liter volt, az egységnyi sertéshús- termelés pedig 1824 kiló. Állami gazdaságaink terü­lete és termelési szerkezete mégis nagyon eltér egymás­tól! A gyöngyös—domoszlói nagyüzemben a nehezebb közgazdasági feltételek elle­nére is dinamikusan fejlő­dött a kertészeti termelés. A szélsőséges időjárás miatt azonban a szőlő- és gyü­mölcshozamok nem érték el a várt szintet! Füzesabony­ban a stabilitást a szántó­földi növénytermelésben a hozamok növelése, illetve a magas állatlétszám javuló termelési eredményei bizto­sítják. Csányban jelentős a zöldségtermelés, hozamai megfelelnek a modellgazda- ság követelményeinek. Az ágazat jövedelmezősége vi­szont a magas élő- és holt- munka-ráfordítás miatt ked­vezőtlen. Az elmúlt évek­ben mégis kiemelkedő ered­ményeket értek el, amely szorosan összefügg az üdítő­ital-gyártással. Jobban mozgósítanak A hevesiek a volt Kiskörei Állami Gazdasággal való egyesüléssel olyan termelési szerkezetet örököltek, amely nem felel meg a'mai nagy­üzemi követelményeknek. Ennek megváltoztatása csak hosszabb távon oldható meg. Az utóbbi évek fejlődése el­lenére nagyon elmaradt a többitől a Szilvásváráéi Ál­lami Gazdaság. Kedvezőt­len termőhelyi adottsága, termelési szerkezete és esz­közállománya nem teszi le­hetővé, hogy a közgazdasá­gi szabályozórendszer ke­retei kö2»tt az alaptevékeny­ségből bővített újraterme­lést folytasson. Ezért a jövő évben a Mátrai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdasággal való egyesülésüket követően gyor­sabb ütemben kell lépniük, olyan ágazatok fejlesztésében, amely nyereségével ellen­súlyozni tudja majd a ter­mőhelyi adottságokból adódó hátrányokat! Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozata, amely kimondja: hogy „az élenjá­ró állami gazdaságok to­vábbra is fejlődjenek dina­mikusan és mutassanak pél­dát a korszerű termelési, gazdálkodási módszerek al­kalmazásával ...” — a nyolc­vanas évtizedben azt kíván­ja ezektől az üzemektől, hogy a piaci igényekhez job­ban igazítsák termelési szer­kezetüket és kerüljön elő­térbe a gazdaságosság, a jövedelmezőbb termelés. En­nek pedig feltétele, hogy to­vább korszerűsítsék a mun­kaszervezést és vele együtt, az ösztönzési rendszert, amely a dolgozókat jobban mozgó­sítja a feladatok eredmé­nyes megoldására. Megyénk állami gazdasá­gai a VI. ötéves tervben nye­reségüket 39 százalékkal, termelésüket pedig 36 száza­lékkal kívánják növelni 1980- hoz képest. Emelik a gabo­nafélék és az olajos magvú növények, valamint a zöld­ségfélék hozamait. Kiterjesz­tik a gyepgazdálkodiáson alapuló szarvasmarha-te­nyésztést, és ötezer liter fölé emelik az egy tehénre jutó tejtermelést. A gazdaságok árbevételi eredményét 1982- ben várhatóan 20 százalék­kal csökkenti a január 1 -tői változó közgazdasági szabá­lyozórendszer. Ennek ellen- súlyozására üzemenként in­tézkedési tervet dolgoztak ki, hogy a középtávú terv­ben előirányzott eredménye­ket tartani tudják! A gazdaságok a jövő évtől fokozatosan áttérnek az öt­napos munkahétre. Általá­nos igény, hogy tovább szé­lesítsék a termelői kapcsola­tokat más üzemekkel és jobban ellássák a háztáji és kisárutermelő gazdaságokat is. Mindezek együttesen elő­segíthetik, hogy Heves me­gye állami gazdaságai a jól gazdálkodó termelőszövet- keztekkel együtt a nyolcva­nas években is az élmezőny­ben maradjanak... Mentusz Károly Ne csak szavuk, jogkörük is legyen Ma kezdődik a művezetők országos tanácskozása Ki lesz ma művezető? Saj­nos nem ritka eset: aki a valamennyire is számításba vehető szakemberek közül elvállalja. A tapasztalat az, hogy a jól dolgozó munká­sok jövedelme általában csökken akkor, ha előbbre lépnek a ranglétrán. Ráadá­sul fölülről és alulról is ők vannak a „tűzben”. A be­osztottak nekik reklamál­nak, hogy miért nincs anyag, mikor javítják már a gé­pet, az igazgató őket veszi elő, ha lemaradás van a tervek teljesítésében. Hogy folyamatos legyen a munka, sokszor targoncára is rá kell ülni, segíteni az anyag- mozgatásban, ha éppen nem akad más az üzemben. Így aztán bizony nem nagyon akaródzik a termelés közvet­len parancsnokának lenni — ahogyan a művezetői posztot általában emlegetik. Az is igaz viszont, hogy jó néhány művezető sem em­berileg, sem szakmailag nem alkalmas a beosztására. Ha őszintén beszélünk róla, a munkások akár név szerint is felsorolják az ilyeneket egy-egy üzemben. Ezért, vagy az előbbi okok miatt, de sajnos a lényeg: nincs elég tekintélye ennek a funkciónak. Bár mindenki előtt világos, hogy a vállala­ti gazdálkodás mai viszonyai között kulcsszerepük van á termelőmunka közvetlen irá­nyítóinak, sok múlik rajtuk, alkotókedvükön, felkészült­ségükön. Az előkészületek során is elhangzottak már ezek a vélemények: fontos és hasz­nos tanácskozásnak ígérkezik a művezetők első országos tapasztalatcseréje. Körülbe­lül ötszázan képviselnek 200 ezer művezetőt a csepeli munkásotthonban, értékelik a jó példákat, népszerűsítik az eddig már hasznot hozott kezdeményezéseket. Heves megye vállalatai nemcsak küldöttekkel, de módszereik bemutatásával is ott lesznek a korferencián. Az Egri Dohánygyárban, s hozzá hasonlóan több más, környékbeli üzemben már hozzáfogtak kialakítani azt a gyakorlatot, hogy a műve­zetőknek ne csak szavuk, de jogkörük is legyen felada­tuk méltó teljesítéséhez. Nagy várakozás előzte meg a ma kezdődő országos ta­nácskozást. Ügy hisszük: a legjobbkor rendezik. (hekeli)

Next

/
Oldalképek
Tartalom