Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-10 / 289. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1981. december 10., csütörtök És egyet nosztalgiáztunk... a Varsói melódián Majdnem bizonyos vagyok benne, hogy nem ez volt a valódi szándék, mégis le kel innom: mintha ismét a nosztatgiahullámot igyekezett volna meglovagolni a miskolci—egri színház a biztos közönségsiker érdekében, amikor műsoraira tűzte beonyid Zorin lírai játékét, a Varsód melódiát. Persze, ez így önmagában miért is lenne kifogásolható. Ugyan mit meg nem engedhet magának egy jó színház, nézői kedvéért ... ? Ha nosztalgia a divat, hát tessék; élő a valaha volt szép emlékekkel, a mély, fölkavaró érzésekkel. csipet borongás, csipet merengés, könny és mosoly ízlés szerint, a lényeg csak annyi. . . Nos, azt hiszem, a lényeg mindenképpen az, hogy a föntébbiek csak a forma tartozékai legyenek, s ne a végcélé — nosztalgikusain fogalmazva — a tartalomé, a mondanivalóé. Zorin darabját — sokan emlékeznek rá — 1968‘ban mutatta be először Magyar- országon a Katona József Színház. Hatvanas évek... új magyar irodalmi hullám, új magyar filmhullám, új gazdasági mechanizmus, niyugátd diáklázadások, Csehszlovákia ... Igen, fontos a bemutató dátuma, mert nincs mit tagadni rajta, Zorán művét Törőcsik és Sztankay kiváló alakítása mellett, az vitte elsődlegesen sikerre, ami pár esztendeje a Ménesgazdát vagy az Angi Verát. Viszonylag korszerű eszközökkel az addig kimondhatatlanról beszélt. (Nem kutatom most, milyen színvonalon). Mért idézzük föl a történetet, amely a tv jóvoltából', persze a színházbarátok számára ismerős. 1948-ban Helga, a varsói diáklány Kras znodárszkb an tanul énekesnőnek. A véletlen jóvoltából ' egy koncerten megismerkedik Viktorral, a háborút megjárt fiatal borásszal. Gyönyörűen induló szerelmük nem teljesedhet be, amiatt az akikor még létező szovjet paragrafus miatt, amely kimondta, íhogy szovjet állampolgár idegennel nem köthet házasságot. Egyikőjük sem erős any nyira, hogy akár dokumentum nélküli is egymáséi legyenek, vagy hogy legalább kivárják az új időket. Tíz évvel későbbi találkozásuk után ugyan Helga még kezdeményez, de Viktor helyesen ismeri föl: ha akkor nem tudtak kiállni egymásért és mindent vállalni a kor ellenében. akkor már nem érdemlik meg a szerelmet. Űjabb tíz év elteltével Helga a szerelmi csalódás élményének segítségével is, nagy lengyel énekesnő, míg Viktor borászprofesszor lesz. Két jobb sorsra érdemes, kiégett ember. Nos, attól tartok, Szűcs János a rendező akkor tévedett, amikor nem azt rendezte meg (mához szólóan és tükröt is tartva) milyenek völtunk mi, nézők 68-bán, (esetleg most) hanem egész egyszerűen a darab korabeli értékeit próbálta az ugyanolyan hatás reményében megidézni. Nem lehetett. Az. akkor csattanó mondatok (például rögtön a fiatalok első találkozásánál) „a háborúról pedig egy szót sieím...” ma egész mást jelenthetnének. Akkor, ez a mondat a második világháborús küzdelmeket sematikusan, nivótlanu! 'bemutató regények, fiiimek ellen volt. Ma, akár az új hidegháború ellen beszélhetne... Ám sajnos, a játék nem így van megrendezve. Sorolhatnám még a példákat, de fölösleges. A két fiatal szerelme a vetített képes háttér előtt (ez is csak 68-ban volt újság) oly vontatottan bontakozik ki, hogy ma már ez idő alatt akár (Fotó: Jármay György) nézhetővé, sőt mi több, az író és a fordító Sziendrő József által jól adagolt nyelvi humor, és a fiatalos bűbáj következtében, még szórakoztatóvá is teszik a játékot. Kár. hagy csak két, igen kellemes óra vált belőle. Kár, hogy csak úgy általában líráztunk és nosztalgiáztunk, ahelyett, hogy e buta divatot és bennünket akár kifigurázva (lásd Csérdáskirálynőt) Szűcs János továbbgondolkodásra késztetett volna. Végül pedig hogy ez írás nehogy oly melankolikusan fejeződjék be, mint a Varsói melódia, hát roppant vidáman: hajrá, Mihályi Győző és hajrá, .Molnár Zsuzsa! Esetleg; hajrá, díszlettervező (Gergely István) is, hisz a nagy fehér gömbű lámpaoszlopokkal oly sikeresen idézte föl a helyszínekét, hogy csuda. Németi Zsuzsa az idélis három gyerek is megszülethetne. Hosszú nyütszínű csókokat latiunk (ez már akkor siem volt újság) s a szomorkás orosz dallamok elhangzása alatt (ekkor elsötétül minden) van időnk azon mélázni. .. azért nem azon, miikor lesz. Ez, azért csak túlzás lenne! Sokkal inkább azon. hogy a két főszereplő — Molnár Zsuzsa és Mihályi Győző — milyen kiválóan játszik. Mivel a cselekménynek semmi sodrása nincs, van alkalom megfigyelni a szépen kidolgozott mozdulatokat, a hanghordozással is építkezést.'Élményt amikor például Mihályi merev derékkal felkéri a lányt, aztán, az ötvenes évek stílusában, bot- lábúan kettőt jobbra, egyet balra táncolni kezd. De a modorváltozás is, amelyet Molnár érzékeltet 1968-as hamgversenykörútja során. És sorolhatnám bőven a jó pontokat, amelyek Végül is Kikiáltó: „Mi, Mátyás főherceg, a császár őfelsége akaratából és megbízásából, mint az ő fenséges személyének képviselője, Magyar- ország főbírája, országos főkapitány, a hadak parancsnoka, továbbá a kancellária és a vitézlő rendek, valamint a nádor úr egyetértésével megidézzük ide, Zólyom vámosába gyarmati és kékkői Balassi Bálintot, mert, hogy immár ez ügyben többszörösen' bevádottaték, meg- idézteték és elítélteték, mint önkényes személy, ki vétett az ország törvényei, s nem különben e nemes város ő fensége, a császár által adományozott privilégiumai, ellen, és ezért császári szóra hűtlenség és hitehagyás vádja alatt, ad proportiam és ad subjectio mellett megjelenni tartozik.” Bíró: Itt van-é? Alabárdos: Itt Mármint a városban, még amitt nem. Bíró: Hát az asszony? Kikiáltó: Ö igen. Meg a szolgálója is. Bíró: Hát akkor kezdjük, ötödször is, ha az Űr akarja. Asszony, álljon elő kelméd, s mondja szépen a penna alá, ami esett. A: Már hányadszor? Bíró: Most ez az igazi. Mátyás főherceg parancsa, a rendek is 'kiadták. Omszág- rontó lator, aki kekned személyében megsértette Zólyom városa kiváltságait. A: Hát legyen. Nagy szégyen nekem, de legyen. Eltökéltem, az úr adjon nekem igazságot itt a földön, vagy ne adjon a túlvilágon sem. Bíró: Tehát? A: Kelmed tudja, Gergely uram, már egy éve annak, fertállyal' is több, hogy kis- asszonyhónapjáin első vasárnapon elindultam ezzel a szolgálóval' itten, Erzsókkal én, Galántai Ágota, férjezett Kovács Ambrusné anno dóráin! második éve halott uram után is, magam jogán is, szabad zólyomi polgár- asszony, 'ki a szőlőmbe, mely esik ide 12 és fél mérföld- nyíre Tátralankóci kicsiny falu fölött. Van ott borház, prés, esztena, legelő, meg állatok. Ügy volt, hogy ottan is alszunk. S majd a másik hét közepén onnan már szekerestül' visszatérünk, hozunk szénát, kukoricát, bort, szőlőt, mindent ami vagyon. Esküdt: Lényegre. A: Hiszen tudják kendetek a lényeget már, hallhatták eleget. Mentünk az úton batyuval hátunkon, s jött akkor ama Bálint úr a szolgájával, s megzavartak minket, szétszórták holminkat, letépték' a ruhát rólunk, és ezt a gyermeklálnyt az a szolga, rajtam meg ... Bálint úr téve erőszakot. Karddal fenyegetve, a ruhát letépve. Ezért proitestálok három és fertály éve. Kérem az úristent, büntesse meg a latrot, kérem a császárt, tegyen igazságot, kérem a nemes várost, adja a kezembe, hogy megvehessem rajta szégyenem és károm. De erre mindétig azt mondták, nemes úr, zászlós úr, nincs ereje rajta a városnak, nincs ereje rajta még a nemes vármegyének sem. Hát most nehéz aranyakkal megvettem Mátyás főherceg úr akaratját. A kancelláriáét! Azt a birtokot adtam el érte, amiről szóltam, amire menet minden esett, a lankócit. Ami többet ért nekem, mint az élétam. De becsületem, is- tenüccse, még többet ér. Ifjú esküdt: Mit akar tulajdonképpen nénémasszony? Milyen elégtételre gondol? A: Fogja el a város, hiszen i,tt van a falakon belül, Zólyomi házában. Hiszen itt is született. És adja a kezemre. Bíró: Hogy képzeli ezt kend? Hiszen igaz, üres a szekér, amin megy Bálint úr, lyukas a csizmája, rongyos a dollmánya, de az ország nagyja mégis. Ha kopottan is. Űr az úr, csaikihét a város, az persze több. Szataad királyi város Zólyom. De ha Mátyás főherceg úr úgy ítél, hát a város tömlöce lesz kalitkája, s nem húgom- asszany háza. A: De a porkolábja én leT szék, megígérte kend. öreg esküdt: Hogyhogy megígérted? Mit ígért kend, bíró uram? Bíró: (Zavarban) Hagyjuk ezt Ágota asszony, nem ide való. Én csak vigasztaltam kendet. A: Mi az, hogy nem ide való? Hát persze, hogy vigasztalt. ígérte kend, megadtam az árát, tartsa be. Kikiáltó: Rendre, asszony! Csak, ha kérdik a város bírái, csak akkor... (Nagy zajjal bejön másod- magával, a vádlott, részeg). B: Itt vagyok. Fene a gusz- tustók. De nem azért, mert ti hívtatok, hanem mert Mátyás úr azt ígérte, harminc lovas hadnagyává tész, ha szót fogadók. Hát neki jöttem, s nőm nektek. Pap: Itt vagy, fiam, s ez a lényeg. Emlékezel-e rám? B: Már hogyan emlékeznék? Pap: Én kereszteltelek. Va- lentinus lettél, isten vértanú szentje után. Legyél hát jámborságos, és békés, hiszen mi is tudjuk, zászlós úr vagy, magyar főnemes, bíráld nem lehetünk, csak testvéreid az igazság kiderítésében. B: Igazság? Mi az, eszik, vagy isszák? Van olyan? Bíró: Én, Csupor Balázs, Zólyom városa főbírája, adom a szót kapitányuramnak. Kapitány: Én, Warthegg Kritóf, Zólyom vára főkapitánya, Mátyás főherceg úr személy nőké hitelesítem az ő akaratját. Kérlek:, Bálint úr, hidd el nekem, hogy atyafiságos szorongással igyekezni fogok segíteni néked, és ami itt elhangzik, híven tolmálcsolom őfenségének. Bíró: így legyen. Szóljon Mányoki uram. Málnyoki: Én, Mányoki Lőrinc, e nemes vármegyék, Liptó—Árva—Zólyom hadnagya és szolgabírája a nádorúr megbízásából vagyok itt, hogy vigyázzam a magyar rendek nemes királyaink által reáink hagyott jogainak és kiváltságainak tiszteletben tartását. Köszöntlek szeretve tisztelt öcsém, te csak RIPORTER KERESTETIK Televíziós „megpróbáltatások“ A közelmúltban fejeződtek be a Riporter kerestetik vetélkedő előselejtezői. A Magyar Televízió és a MUOSZ által ötödik alkalommal meghirdetett versenyre mintegy 600-an jelentkeztek, s több szűrővizsga után alakult ki a televíziós adássorozat 18-as mezőnye. Mint Pomezanski György, a Magyar Televízió ifjúsági osztályának szerkesztője elmondta, a vetélkedő további részében igazi televíziós „megpróbáltatások” várnak a riporterjelöltekre. Január első napjaiban mutatkoznak be a nagyközönség előtt, még versenyen kívül. Ezután — szombati napokon — három elődöntő, majd februárban három középdöntő következik, s várhatóan március 11-én kerül sor a döntőre, két részletben: a délutáni és az esti órákban. A 90 perces adások mindegyike „élő”, egyenes közvetítés lesz, amelyekben érdekes helyszíneken váratlan feladatok teszik próbára a versenyzőket. A vetélkedés természetesen elsősorban a játékért, nem pedig a „televíziós státuszért” folyik, de a döntősök közül bizonyára többen válnak a nézők személyes ismerőseivé, miként a korábbi versenyeken „fölfedezett” Horvát János, Wisin- ger István, Moldoványi Ákos, Vágó István és mások. A hagyományoknak megfelelően a közönség ezúttal is véleményét nyilváníthatja, minősítheti a teljesítményeket: az idei tánc- és popdalfesztiválon már bevált módszer szerint valamennyi versenyző irányítószámot kap, s levélben, levelezőlapon lehet rájuk szavazni. Fafaragók kiállítása Egerben A Heves megyében élő fafaragók egy esztendeje alakult stúdiójának tagjai mutatják be alkotásaikat mától a Megyei Művelődési Központban. Az amatőr szobrászok első kollektív kiállítása délután 3 órakor nyílik a Kisga- lériában. A tárlat január 10-ig tekinthető meg, hétköznapokon 15-től 19, míg vasárnapokon 10- től 13 óráig. ne félj, aimíg engem liáltsz. B: Hogy a fene essen beléd. Mán te is csak; úgy párol á Is z velem, Lőrincus, mintha együtt őriztünk volna disznót. Pap: Fiam, édes fiam, emberséges légy. Bíró: Nemes báró, Balassi Bálint. Uram, itten téged, mint ahogy tudod, egy asz- szonyszemély, akit itt látsz, azzal vádol, hogy megrontád őt meg a szolgálóját, erőszakot tevéi rajta, pediglen ő megmondd, hogy e szabad királyi város szabad polgára, ki őfensége külön védelme alatt áll, s mint ilyen, neked nem alattad való, s éppen ezért megsérted a város becsületjét... A: Az enyémet!... Bíró: ... a város becsületjét, mert hisizen így minden kiváltság, mit őfensége ad hű szolgáinak, semmissé válhat, így minden törvény pelyvaként szóratik a szélbe... minden kiváltság... a tieidé is latrok zsákmánya lehet... Kapitány: Bálint urat halljuk. B (A-hoz): Szóval, te ho- gyishínak, hallom, járod a följebbeket, Bécset, Pozsonyt, Győrt, Mátyás úr táborát. Osztán minek? A: Tudod azt te, apád fia! B: Hát... hiszen, ha tudnám. Kapitány: Bálint úr, arra kérlek, tájékoztass, hogy azon a bizonyos vasárnapon, ami történt, hogyan történt? És mi módon? B: Nem emlékszem. Nehéz a fejem, meg fáj is. Cudar rossz törkölypálinka van ebben a városban. Pap: Fiam, Bálint úr, amire emlékezel, azt mondjad. B: Hé te, te Józsi, te emlékezel? Szolga: (dadog) Én u . .u.. ugyan nn- . .nem. (Folytatjuk) A kulturális központok programjából Szovjet Kultúra és Tudomány Háza (V., Semmelweis utca 1—3). December 14., 15 óra: előadóterem : A forradalom szülte művész — irodalmi est A. Fagyejev születésének 80. évfordulóján. December 15., 15.30 óra: kisterem: A Szovjetunió népeinek népművészete: Oroszország népművészetének forrásai (előadás). Az oroszországi föderáció népi iparművészete (dokumentumfilm). December 17., 15 óra: könyvtárak előtere: Az új világ építői (könyv- és fotó- kiállítás a kommunista ember képzőművészetbeli ábrázolásáról). December 20., 11.15 óra, és 14 óra: Napocska Gyermekklub, filmvetítés gyerekeknek. 16 óra: nagyterem: Ifjúsági Filmklub: Akarom, hogy eljöjjön (szovjet játékfilm). Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ (VI., Nép- köztársaság útja 14.) December 14., 17 óra: Bolgár grafikák, hanglemezek és könyvek vásárral egybekötött kiállításának megnyitása. December 16., 15 óra: fenyőfaünnepség a szófiai nemzetközi gyermektalálkozókon részt vett magyar és bolgár úttörők számára. NDK Kulturális és Tájékoztató Központ (V., Deák tér 3) December 14., 18 óra: Beethoven (DEFA játékfilm). December 15., 19 óra: karácsonyváró hangverseny, Szeverényi Ilona és Vékony Ildikó kétcimbalmos estje, műsoron: Scarlatti-, Bartók - és Brahms-művek. December 16., 18 óra: Suhl és környéke (vetitettképes előadás). December 17., 17 óra: A sportolás öröme — ismeret- terjesztő filmek német nyelven. Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ (VI.,' Nagymező utca 15.) December 14., 18 óra: A karmester (dyrygent) Andr- zej Wajda — filmvetítés lengyel nyelven. December 16., 18 óra: a Polonisták Klubjának találkozója; Néhány szó az utóbbi 25 év lengyel irodalmi közéletéről. Kerényi Grácia •előadása. December 20., 11 óra: mesejáték gyerekeknek. A Lengyel Kultúra Színpadának bemutatója. Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató- Központ (VI., Népköztársaság útja 21.)
