Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-05 / 285. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 5., szombat 3. A jó minőségű, vezetékes ivóvíz iránti igények kielé­gítéséhez a hálózat bővíté­sének újatab forrásait, egy­szerűbb — a célnak megfe­lelő, de a jelenleginél ol­csóbb — megoldásait szük­séges megteremteni s a ren­delkezésre álló fejlesztési összegeket ésszerűbben fel­használni. így összegezhetők annak a vizsgálatnak a ta­pasztalatai, amelyek során vízkészleteink helyzetéről, az ivóvízellátás gondjairól kaptak képet a Hazafias Népfront több munkabizott­ságának tisztségviselői, a fel­mérésbe bevont szakértők segítségével. A népfrontmozgalom fi­gyelmét a téma társadalmi fontossága indokolja: a víz­ellátás fejlődésének nagy eredményei az utóbbi évek­ben talán még élesebben rajzolják ki az elmaradáso­kat, a mind sürgetőbb ten­nivalókat. Több mint két­millió állampolgár ugyanis ma még nem jut vezetékes vízellátáshoz, annak ellené­re, hogy az utóbbi évtize­dekben a vízgazdálkodási társulatok 800 község ellá­tását és száz falu csatorná­zását oldották meg, mintegy 1600 településünk ön — fő­ként apró falvakban, tanyá­kon — továbbra is hiányoz­nak a vezetékek. Somogy megyében például 116, Ba­ranyában pedig 130 helység­ben nincs iható víz, Nógrád több tucat falujában csak palackozott vizet kaphatnak a csecsemők. Heves megyében — 1981. január 1-i adatok szerint — 118 település közfii 76 rendelkezik közműves víz­ellátással. Megyénk lakos­ságának vízellátása 79 szá­zalékos, valamivel jobb az országos átlagnál. Nálunk tehát 42 település nélkülözi a vezetékes vizet, s ebből nincs iható víz 16- ban. E helyeken a csecse­mők palackozott vizet kap- a további ellátást pe­dig lajtkocsis vízhordással oldják meg. Ez 9 községünk­ben szervezett keretek kö­zött történik, ilyen szem­pontból azonban veszélyez­tetett településnek minősül Istenmezeje szederkénypusz­tai része, Fedémes, Bekölce, Kisfüzes, Bodony, Bükkszent- márton, Terpes, és Szentdo- monkos. A hatodik ötéves tervben véglegesen megold­ják a vízellátási gondokat Nagytályán, Makiáron, Dem- jénben és Gyöngyösoroszi- ban. Az e helyeken felszaba­duló lajtkocsikkal azokon a helyeken bővítik az ellátást, amelyeken továbbra is szük­ség lesz erre a megoldásra. Sajnos, vízellátási gondja­inknak ezzel még nem ér­tünk a végére, Egerben ugyanis 3500 köbméter a napi vízhiány, és igen rossz a helyzet Párád térségében, ahol éppen, ezért vízkorlá- tozást rendeltek el. Nemcsak a mezőgazdaság számára okozott tehát nehézségeket a legutóbbi elhúzódott szárazság, hanem igen nagy zavarokat keltett a vízellátásban is Illusztrál­ja a helyzetet, hogy a kö­szörűvölgyi víztározó már majdnem kiszáradt. A tá­rozókból egyébként naponta 800—1000 köbméter vizet ve­szünk ki, és ennyi utánpót­lás jelenleg nincs. Remél­hetőleg enyhíteni fog a gon­dokon, ha az utóbbi napok­ban esett hótakaró elolvad. Az ellátási problémáktól nem függetleníthető vízkész­leteink minőségének romlása: A megnövekediett szennye­zettség nemcsak tisztítóművek épí­tését, hanem a társadalmi magatartás megváltozta­tását is sürgeti, hiszen tapasztalat szerint gyakran vállalatok, üzemek és egyének felelőtlensége az oka a megfelelő kezelés nél­kül kibocsátott szennyvíz­nek, az illegális szemétlera­kó helyek megszaporodásá­nak — sajnos, megyénkben is. A szennyezők elleni hatá­rozottabb fellépést szolgál­ná, ha a szennyvízbírság a vállalatok részesedési alap­ját terhelné s a gondatlan vezetőket személy szerint is elmarasztalnák. Ebben az ötéves tervidő­szakban egyébként mintegy 6,5 milliárd forintot fordí­tanak közműberuházásokra, 250 új vízmű létesítése sze­repel a tervekben. A vízvezetékek, csatornák megépítése , 'kétségtelenül egyre többe kerül. Abban azonban, hogy egy évtized alatt az átlagos költségek tízszeresére növekedtek, nagy szerepe van jelenlegi gazdaság érdekeltségi rend­szerünknek is, amely sem a beruházót, a tervezőt, sem a kivitelezőt nem ösztönzi az olcsóbb megoldásokra, amik nagymértékben javíta­nának a> lakosság életkörülmé­nyein. A kisebb települése­ken például a szakértők többsége szerint a vezetékes ivóvíz bevezetését sem fel­tétlenül szükséges követnie a zárt csatornarendszer létre­hozásának; a vízelvezetés megfelelően kiépített szik­kasztók, illetve csekélyebb költségű szennyvíztárolók lé­tesítésével biztonságosan megoldható. Jelentős tarta­lékok aknázhatók ki azzal, ha a- mezőgazdasági terüle­tek és belterületek vízrende­zését összekapcsolják, s a te­lepüléseken kiépített rend­szerekhez a lakosság saját erejéből épít csatlakozó csa­tornákat. Az e téren országos szin­ten első Gyula után me­gyénk három községe — Tarnaörs, Erk és Poroszló — szintén jó példát adott, saját anyagi lehetőségeik fel- használásával javítottak vízellátási helyzetükön. A vizsgálat nyomán el­határozás született: a HNF környezetvédelmi munka- bizottsága az Országos Víz­ügyi Hivatallal együtt ter­vezetet készít, amelyben néhány megyét „modellnek” tekintve, á pénzügyi keretek lehető legjobb felhasználásá­nak, az ésszerűbb, a pénz­ügyi keretek lehető legjobb felhasználósának, az éssze­rűbb, gazdaságosabb megol­dásoknak a módjait igyekez­nek kidolgozni, az ivóvíz- ellátás javítása érdekébeni. Húsz vagon betonelem Új arcok, új lehetőségek a hatvani „műanyagosok” előtt Hegedűs Zoltán és Nagy Ferenc keze alatt a gomblyuka- zó gépek karbantartására kerül sor (Fotó: Szabó Sándor) November elején volt ti* zenöt esztendeje, ho©' a Fő­városi Műanyagipari Válla­lat hatvani egysége meg­kezdte munkáját egy Hor­váth Mihály úti öreg épü­letben, amelyet akkoriban kicsit átalakítottak, kibőví­tettek, majd kívülről is ki­csinosítottak. A régi, az in­duló munkásgárdából igen kevesen vannak a kis tele­pen, amelyet azóta modern technikai felszereléssel, auto­mata gombgyártó gépekkel láttak el, termelési értéke pedig az utóbbi esztendők­ben rendre elérte az ötven­millió forintot. Pionírnak számít a telepvezető Horváth Zoltán, aki megvetette vol­taképpen az üzem, a hatvani gombgyártás alapjait. És kezdettől kitart munkahe­lyén Móricz Máténé, aki ép­pen a jeles évfordulón kap­ta meg az ágazati miniszté­rium „kiváló dolgozó” ki­tüntetését. A kívülálló hajlamos ar­ra, hogy kézlegyintéssel in­tézze el a százötven ember­nek kenyeret adó üzemet, amely — folyamatos kap­csolatot tartva a Magyar Di­vat Intézettel — ruházati gombokat, ezek mellett bú- torajtógombot, sőt, horti ki- rendeltségén golyóstollat is gyárt. Holott, talán az ol­vasó meglepetésére, a mű­anyagosok által előállított cikkek nyolcvan százalékban nyugati, tőkés piacon lelnek gazdára, ilyenformán nép­gazdasági szempontból sem éppen közömbös az üzem­egység létezése. Hogy ez mennyire így van, azt alá­támasztja a telep továbbfej­lesztésére irányuló többéves erőfeszítés! A Fővárosi Mű­anyagipari Vállalat vezetősé­gének berkeiben ugyanis már 1976 táján megfogalma­zódott a gondolat, -hogy hat 'telephelyük gombgyártását — már ahol folyik ilyen! — itt, Hatvanban koncentrál­ják, és a városban új üzem­házat létesítenek e feladat ellátáséra. Sajnos, a kezdeti próbálkozást nem kísérte szerencse. Illetve jött a be­ruházási stop, megkötvén mind a vállalatiak, mind a támogatni kész helyi tanács kezét, Pedig időközben el­avult • a Horváth Mihály úti telep, továbblépést sürgettek a dolgozók szociális körül­ményei, a telekre pedig Hat­van lakásprogramjának meg­valósítása végett is közele- sfen szükség lesz. 2 Az idei esztendő hozta meg e kérdésben a döntő változást, lehetőséget teremt­ve arra. hogy a vállalat — a biztosított anyagi fedezet birtokában — előbb elkészít­tesse a Bercsényi útra szánt új üzemcsarnokot és kiszol­gáló épületei tervdokumen­tációját, majd szerződést kössön a Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalattal a kivitelezési munkákra. Sőt, most már arról adhatunk hírt, hogy húsz vagon betonelem megérkezett Hatvanba, és amennyiben az időjárási vi­szonyok engedik, kezdődik a harmincmillió forint értékű épitkezés. A vállalat termé­szetesen számít a tanács em­lített támogatására, és aho­gyan Takács Péter megbízott műszaki osztályvezetőtől hal­lottuk, ebben nem lesz hi­ány. Á telekhatárig villanyt, gázt, vizet . szállít” a város, segiti a szennyvízelvezetés megoldását továbbá útbe- csatlakozást épít a Ber­csényi utcáról. Ahogy halla­ni, mindezekkel együtt úgy tűnik, hogy 1983-ban már ide, a korszerű telephelyre költözhetnek a szétszórt mű­helyek dolgozói, továbbá ide szállíthatják a fővárosban felszámolandó gombüzem gé­peit. 3 Mint decemberi látogatá­sunk ismeretanyagából le­szűrhetjük, a gombgyártás hatvani koncentrálásának ve­lejárója, hogy 1983-tól min­den munkafázis itt zajlik majd, az első technológiai lépcsőtől a készáru kiszál­lításáig. És az automata gép­park bővítése, valamim az időközben folyó szakember- képzés révén a tervciklus utolsó egykét esztendejében már hetvenmillió forint ér­tékű gombot gyárthat a te­lep. Feltételes módban fogal­maztuk e kérdés’ kapcsán, a géppark mellett legfontosabb követelménynek tekintve a munkások sokoldalú előkép­zését, óktatását. Nos, úgy érezzük, előrelátható volt a helyi telepvezetőség ilyen szempontból is! Már most új arcokat fedezni föl az öreg épület műhelyeiben. Olya­nokét. akiknek szakértelmé­re nagy szükség lesz az automatizált üzem beindítá­sakor. Ám a ..régiek” sem hagyják magukat. Majoros Györgyné, Farkas Mária már elvégezte a műanyagfeldol­gozó szakmunkásképzőt, köz­ponti előadókkal szaktanfo­lyamon vesznek részt most is tucatnál többen. Chabán Agnes, Somogyi Lászlóné, Kiss Endréné és társaik pe­dig más iskolatípusokat lá­togatnak. Velük, általuk érezni igazán garanciát, hogy másfél év múlva tökéletesen megfelelhet a követelmé­nyeknek a most indult fon­tos beruházás. Moldvay Győző Domoszlói szűk esztendők (III.) Végre sikerülni kell Egyre romlott a domoszlói tsz gazdasági helyzete. A valami­kori nyolcmilliós tartalék elfogyott és előbb tízmilliós adós­sággá változott, majd az összeg megduplázódott. Ma már több mint negyvenmilliót emlegetnek. Közben három elnök is váltotta egymást a gazdaság élén. Ma már elnökük sincs. Lehet-e kilábalni ebből a reménytelennek látszó helyzetből? Két minisztérium Ahhoz, hogy a megrekedt szekeret kihúzzák a kátyú­ból, most két minisztérium is kellett. A szaktárca mellett a pénzügyek főhatósága is bekapcsolódott a megoldás keresésébe. Szót kellett ér­teni a Nemzeti Bankkal is és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával. Senkinek sem hiányzott ez a fajta országos érdeklődés Domoszló iránt. De ha már olyan lett a helyzet ebben a mátraalji községben ...! Megszületett tehát az a tervezet, amelyet dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi, illetve dr. Vil­lányi Miklós pénzügyminisz­ter-helyettes írt alá. Az is biztos, igencsak rit­kán készül hivatalos feljegy­zés ilyen fórumokon egyet­len tsz ügyében. Ezek a kö­rülmények is igazolják, hogy nem tized- vagy huszadren- dű kérdéseket kell tisztázni ebben az esetben. Az csak természetes, hogy a területért első helyen fe­lelős pártszerv, a járási bi­zottság első titkára címére is megküldte dr. Kostyál Rezső, a MÉM főosztályveze­tője az intézkedési tervet. Ennek végrehajtásáért álta­lában a megyei tanács szak- igazgatási osztálya, illetve a tsz elnöke a felelős. A ten­nivalók határidejének pon­tos megjelölése sem hiány­zik az egyes pontok lezárá­saként. A „diagnózis” után tehát a „recept” is kész. Most már csak a „gyógyító munkát” kell elkezdeni. Hogy végre megszűnjék a „táppénzes ál­lapot”. Nem általában Bölcs szentenciák és ki­nyilatkoztatások helyett a tervezet nagyon pontosan meghatározott tennivalókat sorol fel. Ha úgy tetszik: az elméleti irányítás síkjáról át­lép az operatív cselekvés te­rületére. Ez megint egy olyan kö­rülmény, ami valóban kivé­teles, hiszen nem a minisz­tériumok szoktak egy-egy tsz vetésterületének kijelölésé­vel foglalkozni, például. Ügy látszik, Domoszló ese­tében egészen ilyen mély­ségű „legfelső” megállapítá­sokra volt szükség. Tehát — vetésterület. Egy­szer. Aztán: kajszi- és mál­naültetvény, illetve szőlő. Másodszor. Az utóbbiak ösz- szesen kétszáz hektárnyi te­rületet érintenek. Nem cse­kélység. Következik az állattenyész­tés. A szarvasmarha-ágaza­tot fel kell számolni. A do­moszlói tehénistállót baromfi befogadására kell alkalmassá tenni. A vécsit pedig raktár­nak használhatják. ... és fejleszteni kell a juhállományt, mintegy 1000^ 1200 anyajuhig. Ha csak ennyi volna, akkor is elgondolkoztató lenne, mi­ért pont a szakminisztérium­nak kell ilyen részletes cse­lekvési programot összeállí­tania — Domoszlónak? A forintokról is Az egyik pont alfejezete így kezdődik: „A termelő­szövetkezet részére engedé­lyezünk a legszükségesebb gépvásárlásokra, a Bortároló létesítéséhez, a gépműhely felszerelésére és a juhtelep vízellátásához X mennyiségű forintot”. Nyilván: az irat­ban pontos számok szerepel­nek az egyes tételek után. Ahogy ott is, amikor a már említett ültetvények se­lejtezéséről, kivágásáról esik szó. Valamint a tehénistállók ügyében. Következik a veszteség­rendezési hitel engedélyezé­se, ahogy a jövőre esedékes beruházási kölcsön „átüteme­zése” és a gépi beruházás­hoz szükséges pénz megfe­lelő biztosítása is. Majd még két olyan tartozás is a „ren­dezett ügyek” címszó alá kerül, mint amilyen az alap­hiánnyal és a KTA-val függ össze. Az illetékes országos fő­hatóságok figyelmét tehát semmi nem kerülte el. Ügy is fogalmazhatunk: mindent felmértek és mindenről gon­doskodtak. Egyetlen ügyben tehetetlenek csupán. Ez pe­dig nem is kevés. A személyi ügyről van szó. _____Mint mindig Az ember ugyan nem mindenható, de minden kér­dés legfőbb tényezője, ez a meggyőződésem. Intézkedhet a pártbizottság, a tanács, a minisztérium, adhat és elen­gedhet milliókat a bank, a Domoszlón szükséges gon­dolkodó, intézkedő és mun­kálkodó ember nélkül semmi sem történhet. Nagyjából tíz év alatt már háromszor rugaszkodtak neki a mátraalji községben. Min­dig úgy, hogy most aztán majd ... ! Következik a negyedik ne­kirugaszkodás. Ez már nem végződhet fiaskóval. Mert mostanra már messze nem csak gaz­dasági kérdések ügyében keH dönteni ebben a községben. Ha azt vesszük: többek vizs­gamunkájának készül a mos­tani rajt. Már csak győzni szabad. Ezért is fogalmazza meg a két minisztérium közös in­tézkedési terve, hogy a szak­vezetésben milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a végiggondolt feladatsort eredményesen lehessen vég­rehajtani. Mi több, ezek a lépések nagyon sürgetőek. Tehát... ? És ami biztató. Túl azon, hogy a járás gazdaságai fel­ajánlották: megfelelő térítés ellenében elvégeznek külön­böző munkákat a domoszlói Mátra Gyöngye Tsz-ben, hogy ezzel is időt nyerjenek a helybeliek, tehát ezen túl­menően: júliustól minden munkát nagyon jó ütemben és lendülettel végeztek el a domoszlóiak, ahogy hangsú­lyozza ezt a tényt a járási első titkár és a tsz elnök­helyettese is. Az emberek dolgozni akarnak. Ez a leg­főbb alap. Már „csak” az a fontos, hogy megtalálják azo­kat a személyeket is, akik a munkát meg tudják szervez­ni, irányítani és ellenőrizni. Akik a dolgos hétköznapok során a maguk tevékenysé­gével példát tudnak adni a többieknek. Igaz, ez a „csak” nem is kevés. A járás, a megye, az országos főhatóság mindent megtett, amit megtehetett. De a domoszlóiak helyett...? G. Molnár Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom