Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-04 / 284. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1981, december 4., péntek Kenyér, kuka és hőség Agyonbeszélt téma, de egyre jobban felháborít minden jóérzésű embert. Időpont; tegnap, helyszín az egri Egészségház utcai szemetbesláda teteje. A „bűntárgy” egy háromme- gyednyi kilós, gyönyörű fehér, száraz kenyér. A tettes kerestetik! Itt tulajdonképpen abba is lehetne hagyni minden szót. — TúüibeszéLtük... ? Többen is körülállták a szemetesládát, tetején a szép, világosbarnára sült kenyeret — Kiéheztetném az ilyen embert! — Megérdemelné, hogy... — Nincs lelkiük ezeknek? Valaki aztán megfogta a levágott veknit és betette a ládába, ne éktelenkedjen, ne bosszantson, háborítson másokat is. A szemetesláda alján közben egy gyerek olvassa a felírást: Köszönöm, hogy észrevett. — Miit szólsz hozzá, öcsi? A gyerek ránt egyet a vállán, aztán nyilatkozik: — Diszmóság, hogy ilyet csinálnak! De látná nálunk a suliban is mennyi kenyér, kifli, zsemle megy pocsékba Azt mondják a srácok, hogy a hivatalsegéd háirom disznót hizlal rajtunk évente. — Miért dobáljátok el? — Én nemi! De ha csöngetnek, mit csináljon az ember? Nincs idő megenni, aztán jön a szemetesláda, meg a WC. — Hányaduk osztályba jársz? A kis stác önérzetesen kihúzza magát: — Hetedik. Engem ne tessék belekeverni! Én már mondtam, hogy nem dobálom el az ennivalót. Inkább hazaviszem, igaz, hogy azért meg anyu veszekszik. A Pininyónak, — így hívják a padtársaimat — a múltkor a fél fakkja tele volt már vajaszsemlével... Szálad tovább a gyerek,-a felnőttek közül néhány an még teszünk együtt néhány lépést: — Amíg nem lesz húsz forint egy kiló kenyér, addig nem lesz becsülete ebben az országban. — Ne hülyéskedjen! — Csak nem akarják felemelni a kenyér árát? — néz rám gyanúsan egy ismerős. — Remélem! nem, mit tudom én? — De ez a pocséfclás, ami itt megy, az felháborító! Havazni kezd. az útkereszteződésben még megállunk egy percre, amíg elhalad a kocsikaraván. _ — Ne higgye, hogy csak a kenyérrel pocsékolunk. Járt maiga mostanában áruházakban, nagy üzletekben? Tudja, milyen pokolian dög meleg van ezekben? Fűtenek, a vásárlók meg özönlenék be bundába, folyik róluk az izzadtság. Mérje meg egyszer, milyen magas a hőmérséklet mondjuk az egri Centrumban! — Ne legyen rosszmájú! — Ha maga erre nekem azt mondja, hogy én rosszmájú vagyok, akkor maga még olyan közönyös, mint a többi... Szalay István Távközlés, híradástechnika Szovjet könyvek bemutatója A romok is fenségesek. Az időtől megtépázott falak a vonuló fellegekkel, a szikrázó napfénnyel néznek farkasszemet Megálljt parancsolnak az arra járó turistának, szinte szuggerálva arra, hogy meghallgassa igaz történeteiket és elmerengjen a még megfejtésre váró titkaikon. A falu krónikája jóval a honfoglalás előtti időkbe torkollik. Darnó sáncos váráról mesébe illő sztoriikat őnizték az egymást követő nemzedékek. Közelében kelta érmeket leltek a szerencsés régészek. Aztán jöttek őseink, Árpád félelmet megvető vitéziéi. Leszármazottaik a büszke Abák uraltak errefelé hatalmas területeket. Lehettek is rátartáak, hiszen a híres nemzetség egyik tagja, a tragikus sorsú Sámuel, István király utódainak sorába lépett, s a korona szikrázó ékkövei sem feledtették vele a messzi kelet szabadságot sugalló só- tt jánénekeit. iRokonsóga a különállást, a zabolátlan akaratot örökölte tőle. A Borh-Bodon ág építette a sirofki erősséget, amely emeltetése idején sokak csodálatát vívhatta ki. A fenn megtelepedőket el- tölthette a teljes függetlenség érzete, s gyönyörködhetek a táj lombtengerében, a Mátra kékellő csúcsaiban. Miniden politikai partiban győztesnek hitték magukat, ezért kesztyűt dobtak az Itáliából jött Károly Róbertnak, mert a magyar Csák Mátét, a honi föld szülöttét kívánták uruknak. Rossz lapra tettek, s az Anjou uralkodó szabadjára engedte bosszüszoimját. Debreceni Dózsa erdélyi vajdát és Drugeth Fülöp szepesi ispánt bízta meg azzal 1320- ban, hogy foglalják el a sasfészket, ök teljesítették is a szigorú fenség óhaját, aki később egy szolgálatokban jeleskedő vitéznek, a cseh származású Chenyknek adományozta. 2 Békésebb esztendők váltották egymást. I. Lajos, aki méltán érdemelte meg az utókortól a nagy jelzőt, európai nagyhatalommá tette az országot, bebizonyítva, hogy egy idegenből szakadt család sarja is ízig-vérig magyarrá válhat. Az alattvalók élvezték a háborítatlan napokat, s az amiúgyis módosak üzleteltek, gazdagodtak. A tufahegybe vájt menedék is alku tárgya lett Domoszlai Miklós hevesi ispán, és helyi várnagy kétezer arany forintját áldozta arra, hogy elvégeztesse a szükség« javításokat A hatalmas summát nem céltalanul adta ki, hiszen a király jóvoltából zálogbirtök- ként övé lett a javadalom. Ezután egymást követték a regénybe illő fordulatokban bővelkedő egyezségek, sóit a haszonnal kecsegtető perek is. Végül a sok huza-vona után az Országh família lett az örökös. A törökellenes küzdelmek háttérbe szorították az anyagi érdekeket. Az 1555- ös gönci országgyűlés ölrendelte a belső torony, szabálytalan alaprajzú vár további megerősítését, s a védők létszámát száz lovasvi- téaben szabta meg. Országh Kristóf teljesítette is a kívánságot. 1561-ben sarokbástyákat emeltetett és teljes renoválást hajtatott végre. Nemcsak az ellenség megfékezésére, hanem azért is, mert ide költözött asszonyával, a szigetvári hős leányával, Zrínyi Ilonával, aki innen sóvároghatott vissza az ősi birtokon, apja környezetében töltött ifjúságát, itt élvezhette a békés esztendőket, ahol a táj, a szelíd ívelésű pannon-dombokra emlékeztette. 1596 szomorú dátum. Ellesett Eger erőssége, s ez a sors várt a sirokira is, mert őrsége nem is gondolt az ellenállásra, hanem Kótaji Benedek és Hehnezy János várnagyok parancsára és vezetésével vágtázva menekült. Allah hívei lettek az urak, akik kilencven évre rendezkedtek be itt. Nem tűzzel- vassal hódoltatva, hanem keresve, a békés egymás mellett élés XVI. és XVII. századi változatát Igaz, adóztattak, akárcsak a hazai urak, de a köztük esetenként felmerülő érdekellentéteket mindig megegyezéssel zárták. A nép kettős terhet viselt, de az emberek élete nem forgott veszélyben. (Erre így utalnak a hajdani írásos dokumentumok: „A magyar urak a magok pusztáira szabadon fogtak (fogadtak bérbe) marhát, a töröknek minden ellenzése nélkül. A török maga igazította a keresztény földesurakhoz a marhák makkon való jártaitását kívánó személyeket ... Az török urak részére volt bizonyos elrendelt adó. Sírok váraljad malomiul a magyar uraknak adózott a török úr. Egy alkalommal nem akarván....... az magyar uraknak adózni, az magyar úr felégette, azután adózott a török úr. A siroki török ajándékokkal kedveskedett a malomért, a magyar uraknak.” A megfogalmazás nem éppen stílusremeklés, die a lényeget híven tükrözi, arról tanúskodik, hogy a hosszas terror helyett, a mindkét fél javát szolgáló kompromisszum volt érdeke a hódítóknak is. .1686. október 2-án, a felszabadító seregek közeledté- nék hírére éppúgy futottak a tunbánosok, mint korábban a magyarok. Annyira siették, hogy nemcsak a hadfelszerelés, de az élelem zömét is otthagyták. Ügy megszokták a nyugalmat, hogy nem is álmodoztak vitézi babérokról. Ettől kezdve eseménytelen évtizedek következtek. Az új tulajdonosok a Nyáryak, majd a Károlyiak egyáltalán nem törődték a hajdan szebb napokat látott sasfészekkel. Omlottak, zsugorodtak a bástyák és a falak. A felszabadulás utón már csak a régész — Kovács Béla — nyomozott titkaik után. A rejtélyek zömét azonban máig is őrzi a szigetvári hős lányának egykori hajléka, s megfejtőkre, fel tárokra várva néz farlkasszemet nemcsak a vonuló fellegekkel, a szikrázó napfénnyel, hanem a múló idővel is ... Pécsi István A Szabad Nép első szerkesztője Két hónap múlva lesz negyven éve annak, hogy 1942. február l-én megjelent a Kommunisták Magyarországi Pártjának illegális központi lapja, a Szabad Nép első száma. „Pártlapunk neve jelképezi ezt a történelmi feladatot, amely elé a politikai fejlődés a magyar népet és annak hivatott vezetőjét, a KMP-t állította. A nagy történelmi feladatnak — a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtésének — a szolgálatába állítjuk a Szabad Népet, pártunk hivatalos lapját. A háború és a reakció nyomasztó sötétségében a Szabad Népnek, mint a szabadság világítótornyának kell sugároznia. A Szabad Népnek kell azokat az eszméket kisugároznia, amelyek a magyar nép felszabadító harcának útját bevilágítják.” — olvashatjuk a vezércikkben melyben a Központi Bizottság rögzítette és meghatározta a lap célkitűzéseit, legfontosabb feladatát. A lap első szerkesztője a KMP Központi Bizottságának egyik titkára Rózsa Ferenc volt. Budapesten született 1906. december 4-én, értelmiségi, forradalmár családban. Apja mérnök, húga tanárnő, bátyja, Rózsa Richárd szintén mérnök, az ellenállási mozgalom mártírja. Rózsa Ferenc haladó szellemben nevelkedett. Az 1920-as évek második felében egyetemi évei alatt a weimari Németországban kapcsolódott be a kommunista mozgalomba. Hazatérése után bátyja hatására lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja 1932- ben. A Kommunista című illegális elméleti folyóirat egyik szerkesztője volt, majd mind a párt területi bizottságának tagja kapott egyre több és nagyobb feladatokat a mozgalomban. A szocialista ifikkel való akcióegység megszervezését bízták rá. 1935-ben közreműködésével jött létre az Országos Ifjúsági Bizottság és a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége akcióegysége. Az ifjúsági mozgalomban tanúsított magatartására, végzett munkájára alapozva bízták meg 1938-ban azzal, hogy más elv- társakkal együtt szervezze újjá a pártot. Ezt a feladatát körültekintően és eredményesen teljesítette. Rózsa Ferenc 1941 nyarától volt a KMP Központi Bizottságának egyik titkára. E feladatkörében megoldotta a pártszervezetek újjászervezését és a központi pártszerv létrehozását. Tevékeny részese volt az 1941-es áprilisi kommunista, antifasiszta program megvalósításának, amely többek között a nemzeti összefogást szorgalmazta a háború ellen. A munkásegység és a népfrontpolitika következetes harcosa maradt mártírhaláláig. 1942. június l-én fogták el és a hírhedt Andrássy-laktanyába vitték. Közel két hétig válogatott kínzások közepette igyekezték megtörni akaratát a csen- dörnyomozók, de elvtársai és a mozgalom ellen felhasználható „vallomást" nem tudtak kikényszeríteni tőle. Az elszenvedett kínzások következtében halt mártírhalált a nagytudású kommunista forradalmár, a Szabad Nép első szerkesztője. Vidd Sándor A Szovjetunióban megjelenő. távközlési, és híradástechnikai újdonságokkal foglalkozó szakkönyvekből nyílik kiállítás a közeljövőben a Szovjet Kultúra és Tudomány Házábain. A tártat anyagát szovjet szerzők könyveiből, monográfiáiból, kutatási tanulmányaiból, albumaiból — válogatták össze a rendezők. A szovjet rádiózás, híradástechnika, valamint a távközlés eredményeinek átfogó megismertetését szolgáló kötetek érdeklődésre tartanak számot a magyar szakemberek körében is, hiszen hű képet mutatnak a Szovjetunióban folyó kutatásokról, azok eredményeiről. A Szovjetunióban a tudományos és technikai témákkal kapcsolatos szakkönyvek többségét a Szvjáz és a Szovjetszkoje rádió kiadók összevonásával 1981-ben létrejött Rádió i Szvjáz adja ki. Az utóbbi öt esztendőben a két kiadó mintegy másfél ezer könyvet indított útjára — 32 milliós példányban. Tudományos témájú magyar kiadvány is megjelent már a Szovjetunióban. A vállalathoz megérkeztek a külföldi szervezők. Mit mondjak? Várták őket, mint a Messiást. Hírük már messzire megelőzte őket. A szakmában, ahol csak megfordultak, harminc, negyven százalék termelékenységemelést mutattak az adatok. Már az első nap munkához láttak. Fogadta őket az igazgató, s megkérte őket, bátran tolmácsolják neki minden javaslatukat, s ő megteszi, amit tehet. Először is vizsgálat alá vetették a vállalati szervezetet. Megállapították, hogy igen lassan terjed az információ, a vállalat valahogy úgy működik, mint a már kihalt gi gan toszau rusz: Mire a farkától a fejéig jutott, hogy valami baj van, a ragadozók lerúgták a farkát. Mire a fejéből kiindult a parancs: arrébb kellene menni, már a lábát is lerágták. A szervezők már a második napon mentek az igazgatóhoz: Meg kell szüntetni a főosztályokat, mert szükségtelenül ékelődnek a döntési mechanizmusba, késleltetik a döntések meghozatalát. Az igazgató kényszeredetten mosolygott, s közölte a szervezőkkel: — Uraim, elvben egyetértek önökkel, de van néhány helyi sajátosságunk, A megszűnt főhatóságoktól két embert ide helyeztek főosztályvezetőnek. Őket nem tudom sem kidobni, sem alacsonyabb beosztásba helyezni. Ha meg ők maradnak, a többieknek nem tudom megmagyarázni, miért kell megcsinálni ezt az egész átszervezést. Mindazonáltal köszönöm észrevételüket, s kérem, folytassák a munkát, hozzanak újabb javaslatokat. Az üzemszervezők tovább dolgoztak. Csakhamar kiderítették, miért olyan kevés késztermék hagyja el a gyárat egy bizonyos mennyiségű alapanyagból. A dolgozók szinte a gyári rendészet szeme láttára viszik haza az apró, és igen értékes düzniket, amelyeket a vállalat gyárt. Csupán az így... hm... hazavitt termékekkel tízszázalékos növekedés lenne elérhető! Mentek az igazgatóhoz, aki a közkeletű kifejezéssel kezdte mondókáját: — Uraim, tudunk a problémákról, de sajnos, nem szigoríthatjuk meg az ellenőrzést. Önök nem tudják, de mi igen, hogy sajnálatos módon a szakmában a mi vállalatunknál a legalacsonyabb a bérszínvonal. Az elvitt düznik, szinte be vanr nak építve dolgozóink rendszeres havi jövedelmébe, igaz, még el is kell őket adni. Dolgozóink azonban ezt vállalják, miáltal fontos lakossági igényt elégítenek ki. A düzniket a környékben dolgozó maszekok építik: be háztartási gépekbe. Namármost, ha mi megszigorítanánk az ellenőrzést, a dolgozók kilépnének tőlünk az alacsony bérek miatt, leállna a düzni- ellátás, és a kisiparosok nem tudnák javítani a háztartási gépeket. Sajnos, a szolgáltató vállalat nem foglalkozik a düznikkel, csak ha aggregátokkal együtt adja őket. A szervezők homlokukat törülgették, s idegesillapítőket vettek be, nem pedig az igazgató magyarázatát, de mit volt mit tenni, tovább tanulmányozták a vállalatokat. Észrevették, hogy az alapanyag-raktárakon egy évre elegendő készlet van, s ez fölöslegesen terheli a céget. Megtudták, ez azért van így, mert monopolhelyzetben levő partnerük különben nem szállítana. Észrevették, hogy a düznik egy része eldugul, ment a késztermékraktárban csigák mászkálnak a finom szerkentyűkön. Megtudták, a csigát a raktáros tenyészti, de nem tudnak semmit csinálni vele, mert védett korban van. Észrevették, hogy kihasználatlan a vállalati számítóközpont. Megtudták, nem lehet felszámolni, mert ott számítják ki a vállalati vezetők gyermekeinek számtanpéldáit. Egy hónap múlva a két szervező megőszült, abbahagyta a munkát, és nyugdíjazását kérte saját vállalatától. Bánatosan hagyták ott a gyárat. Ahol csodák-csodája, a munkaszervezők ottjárta után mégis emelkedett az egy főre jutó termelés. A cég jó néhány dolgozója ugyanis — ahogy ők fogalmazták: „az utóbbi egy hónapban átélt pisnkálódá- sok miatt” — kilépett a vállalattól. Gőz József
