Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-30 / 304. szám
Idézés ördögöknek és klibisiknak ■"■■■■■■■■■■■■■■■■•■ NÉPÚJSÁG, 1981. december 30., szerda 5. Csuvas barátaink Gárdonyi sírjánál Műsoros est Felsőtárkányban E címmel nemrégiben szokatlan hangú meghívót továbbított a posta Heves megye ifjúsági klubjai részére. A fent nevezetteket e hónap 13-ra módszervásárra invitálta a megyei klubtanács és a Megyei Művelődési Központ Gyöngyösre, a Mátraaljai Szénbányák központi tanácstermébe. A harminc klubot képviselő mintegy háromszáz fiatalt Belzebub és társai fogadták, majd a délelőtt folyamán ördögi segédlettel a résztvevők bejárhatták a pokol mélységes bugyrait, tanúi tehettek szellemidézésnek — gyöngyösi módra, a pokolkaszinóban próbára tehettek ügyességüket, türelmüket, ötletességüket, a pokolbárban zsíros kenyeret kapott, aki éhezett, colát, aki szomjazott. És hogy mivégre volt ez az egész? A válasz nagyon egyszerű: december 13-a Luca napja, és tudvalévő menyi szokás, hiedelem, babona fűződik ehhez a naphoz. Ezt használták ki a rendezők, s az idei módszer- vásárt Luca napja jegyében szervezték. A résztvevők népha gyomé- nyokat elevenítettek fel, megidézték az irodalom, a képzőművészet és a zene „ördögi” alakjait, boszorkányos ügyességgel tekergethették, rázogathatták, bogozhatták, összerakhatták, sőt szétszedhették a legújabb logikai játékokat. A helyes A Margitszigeti Nagyszállóban és a Thermál Hotelben mérték, össze képességeiket és ételreceptjeiket az ország legjobb fiatal szakácsai és cukrászai. A legillatosabb vetélkedő a szakácsoké volt. Kotyogó lábasok, szaftos rostélyosok, pe- csenyeesár és fűszerek illatfelhőjében Vívták a Ki Minek Mestere vetélkedőt A szemnek is legkedvesebb hidegtálat az első helyezett Wilder Miklós, a budapesti Gellert Szálloda szakácsa készítette. Tizenkét év a Gellértben egy év Hollandiéiban: csoda-e, hogy kitűnő receptekkel érkezett az országos döntőbe? — Négyszemélyes napi készítményt és nyoleszemé- lyes dísz-hidegtál kivitelezését kaptam feladatul. Az előbbi egy zöldséggel díszített csirkémé jas sertésborda, az utóbbi pedig vegyes ízelítő volt. Többek között pisztráng kékre főzve, szarvashús-tekercs, fúrj tojásos fészekben, töltött gomba és paradicsom, prágai són ka tekercs. Este héttől hajnali ötig dolgoztunk a versenytálakon, miközben a zsűritagok felváltva követték figyelemmel munkánkat, az elkészítés módját. — Talán a fantázia is számít: honnan származnak konyhai remekeid ötleteid? Minidig van egy korábban látott alapötlet, amit a saját elképzeléseim szerint formálók. Otthon nem szedretek főzni, még magamnak sem. Nagyon szeretek zöldséggel dolgozni, most is éppen tíztálas zöldségízelítőt állítok össze, amihez a séfem is minden segítséget megad. — Mit ajánl a ropogós malacsüUhöz? — hangzott' a kérdés egy terített asztal fölött a felszolgálók versenyén. szellemidézésért vagy a jó játékért „ördögöd van, nyertél !” feliki áltással zsetonokat kaptak a fiatalok, melyeket a délutáni árverésen lehetett felhasználni, ahol módszertani forgatókönyveket, klubos szakirodalmi kiadványokat, módszerbemutatókat lehetett vásárolni. A pokolkaszinó délutánra „Ne fesd az ördögöt a falra — csinálj inkább jó klubdekorációt!” jelmondattal szabályos kis műhellyé alakult. Népművészek segítségével a fiatalok elsajátíthatták a nemezkészítés néhány fortélyát, rafiából bábut, különféle mókás alakokat, faliképeket, sokszínű fonálból övét, nyakláncot, képkeretet készíthettek. A jókedv jegyében telt ez a nap. A rendezők biztosak lehetnek abban, hogy ez a módszervásár valóban az ötletek cseréje volt, sőt — s ez sem elhanyagolható szempont — klubbarátságok köttettek, melyek a közös kirándulások, foglalkozások folyamán kamatoznak. A rendezők bízhatnak aban is, hogy az itt megtanult játékok, módszerek a klubokat még jobb közösségekké formálják. Éppen ezért óvnunk és támogatnunk kell ezeket a klubokat és szorgalmaznunk az ilyen jellegű találkozók létrejöttét, mert — stílszerűen — az ördög nem alszik! Nagy Erzsébet — Badacsonyi kéknyelűt, aperitifnek pedig tokaji szamorodnit. Feladat az is: adott menükártya alapján megfelelő terítéket varázsolni az asztalra. ízelítő a menükártyából: süllötelkercs fonyódi módra, egybesült bélszín, angol köret, sajttál. Szent- györgyi rizling, Pannónia pezsgő, tortyogói üdiltővíz. Farkas József, a Gellért Szálloda győztes felszolgálója a következő feladatot kapta: készítsen alkalmi terítéket, étel- és italsort a szakács-világszövetség tisztviselőinek! — Nehéz másfél óra volt az asztal beállításától a pontos szakmai ótedtenvezé- sig. Szakembereknek szóló menüről 'kéllétt gondoskodnom; tehát mindenből a legjobbat adni. Libamáj- habi fácán erődeves, fogas kijevi módon szierepedt az étlapomon és a húsok jellegének megfelelő borok. Plusz pontot jelenített, hogy az étlapot lefordítottam franciára, a szakácsok világnyelvére. Másik feladatként a melegkonyhai szakácsok ételeihez terítettem, majd meghívott vendégeknek is felszolgáltam ezeket. — Milyen a jó felszolgáló? — Ott kezdődik, hogy köszön a vendégnek. Sok helyen csak úgy odavágják a vendég elé az étlapot Tudjon ételt, italt ajánlani, amihez hangulata van a vendégnek. Teremtsen vele kontaktust, győzze meg, hogy esetleg szegényebb lesz egy ízzel; ha ezt vagy azt kihagyja. — Es az ideális vendég? — Ok is adják meg, ami nekünk jár. Ne fütyöréssize- nek, ne csettintsenek. Integetni lehet, de fütyülni nem. Sokszor megkocogtatja a vendég a poharát: ezt is lehet agresszívan és finoman. Csontos Tibor A sportolók és a sport- rajongók azon keseregnek, hogy 1981 — mint minden más páratlan év — eseményekben szegény volt. Nem volt olimpia, labdarúgó-világbajnokság, „csupán” egykét sportágban rendeztek világ-, vagy Európa-talál- zót. Ezzel szemben az ifjúsági mozgalomban — legalábbis hazánkban — bőven volt rá mód, hogy találkozzanak, együtt lehessenek a fiatalok. Rangos események egész soráról adhattak számot a krónikások: a KISZ X. kongresszusát megelőző küldöttgyűlésekről, majd magáról a nagy találkozóról, a jubileumi év előtt álló építőtáborokról, a legkisebbek, az úttörők ünnepéről, a magyar—szovjet barátság továbbépítőiről csakúgy, mint a fiatalok közéletiségét megmérő ifjúsági parlamentekről. Lássuk naptárszerűen — az emlékezetes pillanatokat megörökítő fotók segítségével is —, mi is történt ebben az esztendőben. 1981. JANUÁR-MÁJUS: Az esztendő első hónapjai a KISZ X. kongresszusára készülés jegyében telnek. A kongresszusi levél alaposan megmozgatja a fiatalok agytekervényeit. A beszámoló taggyűléseken élénk viták bontakoznak ki, lehetőleg kerülik a lényegtelent, a fölöslegest. A munkahelyek, intézmények ifjú képviselői temérdek ötlettel, javaslattal érkeznek előbb a helyi, majd a megyei küldöttgyűlésre. Ez utóbbi fórumon egyértelműen leszögezik: megyénk fiataljainak több kezdeményezőkészségre, fiatalosabb lendületre van szükségük. Ez persze, feltételezi a nagyobb önállóságot, s az ifjúsági szövetség munkastílusának és munkamódszereinek jobbítását, elsősorban egyszerűsítését. Szóba kerülnek az örökzöld témák is: a pályakezdők beilleszkedése, a lakáshelyzet, a demokrácia a középiskolákban, az agrárszakemberek hiánya stb. Úgyhogy a 28 kongresszusi küldöttnek van bőven mondanivalója, nem üres kézzel utaznak a fővárosba. 1981. MÁJUS 29-31.: A magyar fiatalság háromnapos találkozója valódi kongresszusi hangulatot idéz. (Talán túlságosan is felnőttesek.) Az első két napon reggeltől estig dolgoznak a küldöttek. Több mint 870 képviselőből 332-en kérnek szót, sokuknak azonban meg kell elégedniük az írásban adott hozzászólással. Azért végül egy megyénk- beűinek is megadatik a lehetőség, hogy elmondja a véleményét a plénumon. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szekcióüléseken sem hallgattak „képviselőink”, akkor nyugodtan állíthatjuk: méltóknak bizonyultak a Heves megyei fiatalok bizalmára. Ide kívánkozik még a találkozó legjellemzőbb gondolata, amelyet Fejti György mond el zárszavában: „Egyszerre gyönyörű és gyötrel- mes szakasz fiatalnak lenni. A kongresszus egyértelműen bizonyította, bán erőnk ahhoz, hogy e nagy munkát elvégezzük; s hogy kellő erő és tettrekészség van KISZ- szervezeteinkben és tagságunkban a továbblépésre.” 1981. JÚNIUSAUGUSZTUS: Az első lépés: tini tanulók tábora. Röviden így foglalhatók össze a látottak. S mégis mi mindent takar e három t betűvel kezdődő szó. Amikor azt kérdezem az 53 817 táborozó egyikétől, hogy miért jött harmadszor is építőtáborba, így fogalmaz: — Ez mindig egy jó „balhé”. Itt csak egybeforrott, jó társaságok jöhetnek össze. Aki egyszer eljön, az addig ismétli, amíg lehetősége van rá. iDe nézzük csak, mit is jelent konkrétan „ez a jó balhé”? Háromszázmilli. forintos termelési értéket, ami 50 millió forinttal több a tavalyinál. Ezek után senki előtt nem lehet vitás: ez valóban mindenkinek jó „balhé”. 1982? Jubileumi év! Huszonöt esztendeje a Hanság lecsapolásával kezdődött az építőtábort mozgalom. A következő nyáron népgazdaságunk 66 595 fiatal segítségét várja... a tini tanulók táborába... 1981. JÚLIUS 20-26.: Ismét Magyarországon találkoznak a két nép ifjúságának legjobbjai. A III. magyar—szovjet ifjúsági ba. rátságfesztivál olyan időszakban bizonyítja a barát, ság nemzetköziségét, amikor ennek alapfeltétele, a béke veszélyben látszik forogni. Ez adja meg a fontosságát. Hozzánk testvérmegyénk, Csuvasia ifjú munkásai, tanárai, illetve tanulói látogatnak el. Kezdeti félszegségü- ket hamar feloldja a gazdag, változatos, programsorozat. Három napon át szinte megállás nélkül: fogadások, üzemlátogatások, baráti találkozók, műsoros estek. Rövid ugyan az idő, gyorsan elszállnak az együtt töltött órák, a barátság azonban örökké tartóvá izmosodik. Tovább épült a Huzan- gaj csuvas költő által megénekelt Barátság Hídja. 1981. SZEPTEMBERDECEMBER: Alig múlt el a KISZ-kong- resszus. Az érintettek javában a határozatok végrehajtásán fáradoznak, készülnek az elkövetkező időkre szóló tervek. Szeptembertől azonban újabb fórumon mérettetik meg hazánk ifjúsága. Ez már a közéletben való szereplésükre irányul. Szeptember és december között az ifjúsági parlamenteken beszélhetik meg ügyes-bajos dolgaikat munkahelyeik, iskoláik vezetőivel. A tapasztalatok meglehetősen vegyesek : számos helyen kevesen jelennek meg, a vélemény- nyilvánításban sem nagyon jeleskednek. Másutt viszont tartalmas, a továbblépést elősegítő viták hangzanak el. Egy szó, mint száz: a közéletiségről még van mit tanulniuk fiataljainknak. 1981.: Jubiláltunk? Vagy úgy telt az úttörőmozgalom 35. éve, mintha a 34., avagy éppen a 36. lenne? Is-is. Nem rendeztünk egetverő ünnepségeket, látványos bemutatókat, „nem sütöttünk szenzációs születésnapi tortát”. Egyszerűen csak megemlékeztünk : vetélkedőkkel, csapatszintű jubileumi ünnep, ségekkel, csillogó gyermekszemeket varázsló játékokkal. Újra felkötötték a mozgalmi nyakkendőt, azok is, akik ezt legelőször, 35 évvel ezelőtt tehették. S ennek a jubileumnak egyik felejthetetlen élményévé vált ez, mivel közülük többen — nemcsak vallják — még ma is úttörők. Kis Szabó Ervin Szalay Zoltán összeállította: Szilvás István Cttörőavatáson (Fotó: Fehér Kálmánné) összeállította: Szilvás István Ifjú mesterszakácsok
