Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

Idézés ördögöknek és klibisiknak ■"■■■■■■■■■■■■■■■■•■ NÉPÚJSÁG, 1981. december 30., szerda 5. Csuvas barátaink Gárdonyi sírjánál Műsoros est Felsőtárkányban E címmel nemrégiben szo­katlan hangú meghívót to­vábbított a posta Heves me­gye ifjúsági klubjai részére. A fent nevezetteket e hónap 13-ra módszervásárra invi­tálta a megyei klubtanács és a Megyei Művelődési Köz­pont Gyöngyösre, a Mátra­aljai Szénbányák központi tanácstermébe. A harminc klubot képviselő mintegy háromszáz fiatalt Belzebub és társai fogadták, majd a délelőtt folyamán ördögi se­gédlettel a résztvevők bejár­hatták a pokol mélységes bugyrait, tanúi tehettek szellemidézésnek — gyön­gyösi módra, a pokolkaszi­nóban próbára tehettek ügyességüket, türelmüket, ötletességüket, a pokolbár­ban zsíros kenyeret kapott, aki éhezett, colát, aki szom­jazott. És hogy mivégre volt ez az egész? A válasz na­gyon egyszerű: december 13-a Luca napja, és tudva­lévő menyi szokás, hiedelem, babona fűződik ehhez a nap­hoz. Ezt használták ki a rendezők, s az idei módszer- vásárt Luca napja jegyében szervezték. A résztvevők népha gyomé- nyokat elevenítettek fel, megidézték az irodalom, a képzőművészet és a zene „ördögi” alakjait, boszorká­nyos ügyességgel tekerget­hették, rázogathatták, bo­gozhatták, összerakhatták, sőt szétszedhették a legújabb logikai játékokat. A helyes A Margitszigeti Nagyszál­lóban és a Thermál Hotel­ben mérték, össze képessé­geiket és ételreceptjeiket az ország legjobb fiatal sza­kácsai és cukrászai. A leg­illatosabb vetélkedő a sza­kácsoké volt. Kotyogó lába­sok, szaftos rostélyosok, pe- csenyeesár és fűszerek illat­felhőjében Vívták a Ki Mi­nek Mestere vetélkedőt A szemnek is legkedve­sebb hidegtálat az első he­lyezett Wilder Miklós, a bu­dapesti Gellert Szálloda szakácsa készítette. Tizen­két év a Gellértben egy év Hollandiéiban: csoda-e, hogy kitűnő receptekkel érkezett az országos döntőbe? — Négyszemélyes napi készítményt és nyoleszemé- lyes dísz-hidegtál kivitele­zését kaptam feladatul. Az előbbi egy zöldséggel díszí­tett csirkémé jas sertésborda, az utóbbi pedig vegyes íze­lítő volt. Többek között pisztráng kékre főzve, szarvashús-tekercs, fúrj to­jásos fészekben, töltött gomba és paradicsom, prá­gai són ka tekercs. Este hét­től hajnali ötig dolgoztunk a versenytálakon, miközben a zsűritagok felváltva kö­vették figyelemmel mun­kánkat, az elkészítés mód­ját. — Talán a fantázia is számít: honnan származnak konyhai remekeid ötleteid? Minidig van egy korábban látott alapötlet, amit a sa­ját elképzeléseim szerint formálók. Otthon nem szed­retek főzni, még magamnak sem. Nagyon szeretek zöld­séggel dolgozni, most is ép­pen tíztálas zöldségízelítőt állítok össze, amihez a sé­fem is minden segítséget megad. — Mit ajánl a ropogós malacsüUhöz? — hangzott' a kérdés egy terített asztal fölött a felszolgálók verse­nyén. szellemidézésért vagy a jó játékért „ördögöd van, nyer­tél !” feliki áltással zsetonokat kaptak a fiatalok, melyeket a délutáni árverésen lehetett felhasználni, ahol módszer­tani forgatókönyveket, klubos szakirodalmi kiadványokat, módszerbemutatókat lehe­tett vásárolni. A pokolka­szinó délutánra „Ne fesd az ördögöt a falra — csinálj inkább jó klubdekorációt!” jelmondattal szabályos kis műhellyé alakult. Népművé­szek segítségével a fiatalok elsajátíthatták a nemezké­szítés néhány fortélyát, ra­fiából bábut, különféle mó­kás alakokat, faliképeket, sokszínű fonálból övét, nyakláncot, képkeretet ké­szíthettek. A jókedv jegyében telt ez a nap. A rendezők biztosak lehetnek abban, hogy ez a módszervásár valóban az öt­letek cseréje volt, sőt — s ez sem elhanyagolható szempont — klubbarátságok köttettek, melyek a közös kirándulások, foglalkozások folyamán ka­matoznak. A rendezők bíz­hatnak aban is, hogy az itt megtanult játékok, módsze­rek a klubokat még jobb közösségekké formálják. Ép­pen ezért óvnunk és támo­gatnunk kell ezeket a klubo­kat és szorgalmaznunk az ilyen jellegű találkozók lét­rejöttét, mert — stílszerűen — az ördög nem alszik! Nagy Erzsébet — Badacsonyi kéknyelűt, aperitifnek pedig tokaji szamorodnit. Feladat az is: adott menü­kártya alapján megfelelő terítéket varázsolni az asz­talra. ízelítő a menükártyá­ból: süllötelkercs fonyódi módra, egybesült bélszín, angol köret, sajttál. Szent- györgyi rizling, Pannónia pezsgő, tortyogói üdiltővíz. Farkas József, a Gellért Szálloda győztes felszolgáló­ja a következő feladatot kapta: készítsen alkalmi te­rítéket, étel- és italsort a szakács-világszövetség tiszt­viselőinek! — Nehéz másfél óra volt az asztal beállításától a pontos szakmai ótedtenvezé- sig. Szakembereknek szóló menüről 'kéllétt gondoskod­nom; tehát mindenből a legjobbat adni. Libamáj- habi fácán erődeves, fogas kijevi módon szierepedt az étlapomon és a húsok jelle­gének megfelelő borok. Plusz pontot jelenített, hogy az étlapot lefordítottam franciára, a szakácsok vi­lágnyelvére. Másik feladat­ként a melegkonyhai szaká­csok ételeihez terítettem, majd meghívott vendégek­nek is felszolgáltam ezeket. — Milyen a jó felszolgá­ló? — Ott kezdődik, hogy kö­szön a vendégnek. Sok he­lyen csak úgy odavágják a vendég elé az étlapot Tud­jon ételt, italt ajánlani, amihez hangulata van a vendégnek. Teremtsen vele kontaktust, győzze meg, hogy esetleg szegényebb lesz egy ízzel; ha ezt vagy azt kihagyja. — Es az ideális vendég? — Ok is adják meg, ami nekünk jár. Ne fütyöréssize- nek, ne csettintsenek. Inte­getni lehet, de fütyülni nem. Sokszor megkocogtatja a vendég a poharát: ezt is lehet agresszívan és fino­man. Csontos Tibor A sportolók és a sport- rajongók azon keseregnek, hogy 1981 — mint minden más páratlan év — esemé­nyekben szegény volt. Nem volt olimpia, labdarúgó-vi­lágbajnokság, „csupán” egy­két sportágban rendeztek világ-, vagy Európa-talál- zót. Ezzel szemben az ifjú­sági mozgalomban — leg­alábbis hazánkban — bőven volt rá mód, hogy találkoz­zanak, együtt lehessenek a fiatalok. Rangos események egész soráról adhattak szá­mot a krónikások: a KISZ X. kongresszusát megelőző küldöttgyűlésekről, majd magáról a nagy találkozóról, a jubileumi év előtt álló építőtáborokról, a legkiseb­bek, az úttörők ünnepéről, a magyar—szovjet barátság továbbépítőiről csakúgy, mint a fiatalok közéletiségét megmérő ifjúsági parlamen­tekről. Lássuk naptárszerűen — az emlékezetes pillanatokat megörökítő fotók segítségé­vel is —, mi is történt eb­ben az esztendőben. 1981. JANUÁR-MÁJUS: Az esztendő első hónapjai a KISZ X. kongresszusára készülés jegyében telnek. A kongresszusi levél alaposan megmozgatja a fiatalok agytekervényeit. A beszámo­ló taggyűléseken élénk vi­ták bontakoznak ki, lehető­leg kerülik a lényegtelent, a fölöslegest. A munkahelyek, intézmények ifjú képviselői temérdek ötlettel, javaslat­tal érkeznek előbb a helyi, majd a megyei küldöttgyű­lésre. Ez utóbbi fórumon egyértelműen leszögezik: megyénk fiataljainak több kezdeményezőkészségre, fia­talosabb lendületre van szükségük. Ez persze, felté­telezi a nagyobb önállóságot, s az ifjúsági szövetség mun­kastílusának és munkamód­szereinek jobbítását, első­sorban egyszerűsítését. Szó­ba kerülnek az örökzöld té­mák is: a pályakezdők be­illeszkedése, a lakáshelyzet, a demokrácia a középiskolák­ban, az agrárszakemberek hiánya stb. Úgyhogy a 28 kongresszusi küldöttnek van bőven mondanivalója, nem üres kézzel utaznak a fővá­rosba. 1981. MÁJUS 29-31.: A magyar fiatalság há­romnapos találkozója valódi kongresszusi hangulatot idéz. (Talán túlságosan is felnőttesek.) Az első két na­pon reggeltől estig dolgoz­nak a küldöttek. Több mint 870 képviselőből 332-en kér­nek szót, sokuknak azonban meg kell elégedniük az írás­ban adott hozzászólással. Azért végül egy megyénk- beűinek is megadatik a le­hetőség, hogy elmondja a véleményét a plénumon. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szekcióüléseken sem hall­gattak „képviselőink”, akkor nyugodtan állíthatjuk: mél­tóknak bizonyultak a Heves megyei fiatalok bizalmára. Ide kívánkozik még a ta­lálkozó legjellemzőbb gondo­lata, amelyet Fejti György mond el zárszavában: „Egy­szerre gyönyörű és gyötrel- mes szakasz fiatalnak lenni. A kongresszus egyértelműen bizonyította, bán erőnk ah­hoz, hogy e nagy munkát elvégezzük; s hogy kellő erő és tettrekészség van KISZ- szervezeteinkben és tagsá­gunkban a továbblépésre.” 1981. JÚNIUS­AUGUSZTUS: Az első lépés: tini tanulók tábora. Röviden így foglal­hatók össze a látottak. S mégis mi mindent takar e három t betűvel kezdődő szó. Amikor azt kérdezem az 53 817 táborozó egyiké­től, hogy miért jött harmad­szor is építőtáborba, így fogalmaz: — Ez mindig egy jó „bal­hé”. Itt csak egybeforrott, jó társaságok jöhetnek össze. Aki egyszer eljön, az addig ismétli, amíg lehetősége van rá. iDe nézzük csak, mit is je­lent konkrétan „ez a jó bal­hé”? Háromszázmilli. fo­rintos termelési értéket, ami 50 millió forinttal több a tavalyinál. Ezek után senki előtt nem lehet vitás: ez va­lóban mindenkinek jó „bal­hé”. 1982? Jubileumi év! Hu­szonöt esztendeje a Hanság lecsapolásával kezdődött az építőtábort mozgalom. A következő nyáron népgazda­ságunk 66 595 fiatal segítsé­gét várja... a tini tanulók táborába... 1981. JÚLIUS 20-26.: Ismét Magyarországon ta­lálkoznak a két nép ifjúsá­gának legjobbjai. A III. ma­gyar—szovjet ifjúsági ba. rátságfesztivál olyan idő­szakban bizonyítja a barát, ság nemzetköziségét, amikor ennek alapfeltétele, a béke veszélyben látszik forogni. Ez adja meg a fontosságát. Hozzánk testvérmegyénk, Csuvasia ifjú munkásai, ta­nárai, illetve tanulói látogat­nak el. Kezdeti félszegségü- ket hamar feloldja a gaz­dag, változatos, programso­rozat. Három napon át szin­te megállás nélkül: fogadá­sok, üzemlátogatások, baráti találkozók, műsoros estek. Rövid ugyan az idő, gyor­san elszállnak az együtt töl­tött órák, a barátság azon­ban örökké tartóvá izmoso­dik. Tovább épült a Huzan- gaj csuvas költő által meg­énekelt Barátság Hídja. 1981. SZEPTEMBER­DECEMBER: Alig múlt el a KISZ-kong- resszus. Az érintettek javá­ban a határozatok végrehaj­tásán fáradoznak, készülnek az elkövetkező időkre szóló tervek. Szeptembertől azon­ban újabb fórumon méret­tetik meg hazánk ifjúsága. Ez már a közéletben való szereplésükre irányul. Szep­tember és december között az ifjúsági parlamenteken beszélhetik meg ügyes-bajos dolgaikat munkahelyeik, is­koláik vezetőivel. A tapasz­talatok meglehetősen vegye­sek : számos helyen kevesen jelennek meg, a vélemény- nyilvánításban sem nagyon jeleskednek. Másutt viszont tartalmas, a továbblépést elősegítő viták hangzanak el. Egy szó, mint száz: a közéletiségről még van mit tanulniuk fiataljainknak. 1981.: Jubiláltunk? Vagy úgy telt az úttörőmozgalom 35. éve, mintha a 34., avagy éppen a 36. lenne? Is-is. Nem rendeztünk egetverő ünnepségeket, látványos bemutatókat, „nem sütöttünk szenzációs születésnapi tor­tát”. Egyszerűen csak meg­emlékeztünk : vetélkedőkkel, csapatszintű jubileumi ünnep, ségekkel, csillogó gyermeksze­meket varázsló játékokkal. Újra felkötötték a mozgal­mi nyakkendőt, azok is, akik ezt legelőször, 35 évvel eze­lőtt tehették. S ennek a ju­bileumnak egyik felejthetet­len élményévé vált ez, mi­vel közülük többen — nem­csak vallják — még ma is úttörők. Kis Szabó Ervin Szalay Zoltán összeállította: Szilvás István Cttörőavatáson (Fotó: Fehér Kálmánné) összeállította: Szilvás István Ifjú mesterszakácsok

Next

/
Oldalképek
Tartalom