Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-29 / 303. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1981. december 29., kedd SAN SALVADOR Több mint 2100 fős veszte­séget okoztak a salvadori fegyveres erők július óta a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítás i Front, az FMLN katonái — közölte a salvadori forradalmi erők egyik parancsnoka. A forra­dalmi erők július óta 215 zaklató hadműveletet, 153 rajtaütést és 378 szabotázs­cselekményt követtek el. Az akciók során a forradalmá­rok 12 ellenséges repülőgé­pet semmisítettek meg, 33 katonai kamiont, egy "pán­célozott járművet, 10 heli­koptert, hat őrnaszádot és kilenc páncélkocsit tettek tönkre. LONDON A közös piaci külügymi­niszterek „lengyel válságta­nácskozásának” ötletét a kormányok többségének ér­dektelensége miatt elvetet­ték — erről tudósított a The Daily Telegraph című angol lap hétfőn. A szerdára ter­vezett közös piaci külügymi­niszteri értekezletet csak szakértői szinten tartják meg. MOSZKVA Ojabb különleges rekordot ért el a napokban a Szál jut —6 űrállomás: egymilliárd kilométert tett meg Föld kö­rüli pályáján. Az 1977. szep­tember 29-én felbocsátott „űr-matuzsálem” már több mint 23 ezer fordulatot tett meg a Föld körül, s bae?t <i£~ T' utat* „kiégve-. ......coek1’ több 1 —Mars expedícióra ele­gendő lenne. ATHÉN — Claude Oheysson francia külügyminiszter hétfőn két­napos látogatásra Athénba érkezett. Megbeszéléseket folytat Andreasz Papandreu görög miniszterelnökkel Gö­rögországnak a NATO-hoz és az Európai Gazdasági Kö­zösséghez fűződő kapcsola­tairól. » Kétes Polaroid Letartózta­tások Itáliában Dozier tábornok a „Vörös brigádok” terrorszervezet üzenetével. Az észak-olaszországi Abs. tában letartóztattak három embert, akiknek köze lehet Dozier amerikai NATO-tá­bornok 11 nappal ezelőtti el­rablásához. A három embernél — ne­vüket a hatóságok nem kö­zölték — megtalálták a „Vörös brigádok” néhány fontos dokumentumát Veronában, ahol az em­berrablás történt, a hatósá­gok felhívást tettek közzé, amelyben felszólították a lakosságot, hogy működjék közre a tábornok, illetve el­rablói felkutatásában. Nagy összegű jutalmat is tűztek a nyomravezetőnek. Az olasz televízió hétfői híre szerint egyébként a rendőrség úgy véli, hogy a Dozierről a „Vörös bri­gádok” közzétette fény­kép hamis. Rendőrségi források a vasárnap megta­lált fotó eredetiségét főképp azért kérdőjelezik meg, mert nem ugyanazt a Polaroid fényképpapírt használták a kép elkészítésére, mint amit a „Vörös brigádok” koráb­ban használt, amikor fog­lyairól felvételt készített. A rendőrség véleménye szerint a beállítás sem tűnik ter­mészetesnek; ezért is gya­nítja-, hogy fotómontázsról van szó. Hazánkba érkezett J. V. Andropov A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa meghívására december 28-án, rövid hivatalos, baráti lá­togatásra Budapestre érke­zett J. V. Andropov, az S2KP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió állambiztonsági bizottságá­nak elnöke. A vendéget a Keleti pá­lyaudvaron Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Horváth István belügyminiszter fo­gadta. Jelen volt V. J. Pav­lov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete. Elítélt rendbontók VARSÓ A Lengyel Népköztársaság katonai főügyészsége hatá­rozatot fogadott el Zdzislaw Rurarz, Lengyelország volt tokiói nagykövete, valamint Romuald Spasowski, volt washingtoni lengyel nagykö­vet összes vagyonának le­foglalásáról. A két diploma­tát a büntető törvénykönyv 122. cikkelye értelmében el­követett bűncselekménnyel vádolják. A volt nagyköve­tek lakását gyermekintéz­ményeik rendelkezésére bo­csátják. A szükségállapot -rendel­kezéseit megsértő újabb sze­mélyeket ítéltek Lengyelor­szágban börtönbüntetésre. Az igazságügyminisztérium köz­leménye szerint fiat hónaptól hásum-és fél évig terjedő börtönbüntetést kapott gyor­sított eljárással Nowy Na ez­bán és Koszalinhan, a „Szo­lidaritás” üzemi szervezetei­nek több vezetője, akik a szükségállapot kihirdetése, vagyis december 13-a után gyűléseket, illetve sztrájko­kat próbáltak szervezni, mint ismeretes, a szükségál­lapot idején az ítéletek el­len nincs fellebbezés, a -büntetés letöltését azonnal meg kell kezdeni, Lengyelországban további intézkedésekkel enyhítették a szükségállapottal beveze­tett korlátozásokon. A len­gyel belügyminisztérium hétfői közleménye szerint meghatározatlan időre felold­ják a vajdaságok határain belül a lakosság mozgását korlátozó rendelkezéseket. A lakóhelyváltozást csak abban az esetben kell bejelenteni, -ha időtartama meghaladja a négy napot. Van Dong vietnami miniszterelnök fogadta a Mekong-vi- dék közös fejlesztése ügyében Hanoiban' tárgyaló laoszi, kambodzsai és vietnami küldöttségek vezetőit Washington sürget — Tokió költ Japán 7,7 százalékkal ejneü katonai kiadásait a következő évben, míg a jó­léti és a közoktatási költ­ségvetés csökken. Az elmúlt negyedszázad legtakaréko­sabb költségvetését fogadta el hétfőn a japán kormány, de a takarékosság a Wa­shington által sürgetett hadi­kiadásokra nem vonatkozik. Az 1982. április 1-vel kez­dődő pénzügyi évre 225,8 milliárd dolláros költségve­tést irányoztak élő, amely­nek 5,2 százalékát teszik ki a hadikiadások. Az ellenzéki pártok he­vesen bírálják a kormányzó liberális demokratákat, mi­vel a hadiköltségvetés ugyan jelentősen emelkedik, a szo­ciális kiadások viszont csak két, a közoktatási és tudo­mányos ráfordítások mind­össze 1,2 százalékkal Növe­kednek — azaz a gyakor­latban csökkennek a folyó évihez képest. Körút a válság­kontinensen A tervezett salvadori vá­lasztások nem nyújtanak biztosítékot arra, hogy a kö­zép-amerikai ország válságos helyzete rendeződjék — a konfliktusból egyetlen kiút van: a tárgyalásos politikai rendezés — mutatott rá va­sárnap Panamavárosból va­ló elutazása előtt Felipe Gonzalez, a Spanyol Szocia­lista Munkáspárt főtitkára, aki egyben a Szocialista In- temacionálé alelnöke is. A spanyol politikus láto­gatást tett Nicaraguában, Mexikóban, Kubában és Pa­namában, azzal a céllal, hogy az ottani vezetőkkel folyta­tott beszélgetések során hi­teles képet kapjon a térség gazdasági és politikai hely­zetéről. Felipe Gonzalez sze­rint a mintegy 30 000 polgári lakos halálát okozó salva­dori polgárháborúnak csak úgy lehet véget vetni, ha a junta -tárgyalásokat kezd a „forradalmi gerilla erőkkel”. —( Külpolitikai kommentárunk )— Indiai békejobb A PTI INDIAI HÍRÜGYNÖKSÉG jelentette, hogy Indira Gandhi miniszterelnök-asszony kabinetje meg nem támadási szerződést javasolt Pakisztánnak. A szocialista országok — köztük hazánk — mindig örömmel üdvözölnek olyan lehetőséget, amelynek nyomán a világ valamelyik békétlenségtől veszélyez­tetett térségében esély van a feszültség csökkenésé­re. Minden jel arra mutat, hogy ezúttal pontosan ilyen lehetőségről van — pontosabban lehet — szó. A HOSSZABB ÉS RÖVIDEBB TÁVÜ ELŐZMÉ­NYEK ismeretében ez az esély világszerte érthető figyelmet keltett. Az összesen mintegy háromnegyed milliárd em­bert jelentő két ország születése pillanatától kezdve ellenségesen állott szembe egymással. Ez a szemben­állás a kolonializmus egyik tipikus öröksége, a di- vide et impera” („oszd meg és uralkodj”) elvének alkalmazásával jött létre. A kivonuló angolok a má­sodik világháború után úgy osztották két részre egy­kori legfontosabb gyarmatukat, hogy nagyjából meg­teremtették a hinduk lakta Indiát és a nagyrészt mohamedánokat tömörítő Pakisztánt. De csak nagy­jából, mert számos gyúlékony tűzfészeknek bizonyu­ló etnikai és területi kérdőjelet hagytak maguk után. Nem véletlen, hogy a függetlenség első eszten­deiben már fel-fellángoltak az indiai—pakisztáni vé­res háborúk. 1965 tavaszától például hadüzenet nél­kül háború folyt Kutch, majd Kasmír birtoklásáért. Az összecsapás — szovjet segítséggel —, a két .or­szág közötti taskenti tárgyalásokon ért véget 1966 januárjában. Néhány év múlva bekövetkezett a szubkontinens legnagyobb -háborúja, amely az egykori Kelet-Pa-j kisztán, Banglades kiválásával és önálló állammá ala­kulásával végződött. Ebben a harcban a Szovjetunió az el nem kötelezett Indiát támogatta a Washington­tól és Pekingtől függő Pakisztánnal szemben. AZ INDIAI JAVASLAT IDŐZÍTÉSÉ külön fi­gyelmet érdemel. Nemcsak arról van szó, hogy ha­marosan Indiába várják Aga Shahi pakisztáni kül­ügyminisztert, hanem bizonyos hangsúly-eltorlódá- sokról is a pakisztáni politikában. A súlyos belpoli­tikai nehézségekkel és szeparatista mozgalmakkal' küzdő pakisztáni vezetés az utóbbi időben néhány halvány jelét adta annak, hogy nem tartja teljesen hiábavalónak a térség ügyeinek békés rendezési kí­sérleteit. Beleértve ebbe mind az Afganisztán ellen területéről kiinduló akciók, mind a pakisztáni—indiai kapcsolatok szövevényes kérdését. „Ám az óhajok komolyságát a tetteken mérik.” Harmat Endre Kelet-nyugati kereskedelem az enyhülésre várva Korunk egyik nagy kérdése: folytatódik-e a nyolc­vanas években a kelet-nyugati kereskedelemnek het­venes években tapasztalt örvendetes fejlődése. Sok jel utal arra, hogy — legalábbis az elkövetkezendő 1—2 évben — nem. De mint ahogy az elmúlt két évben is tapasztalhattuk: mindig lehetnek olyan jelentős kez­deményezések — legutóbb a szovjet—nyugatnémet földgázcső üzlet —, amelyek újabb lökést adnak a ke­reskedelmi kapcsolatok és a forgalom bővülésének. Az elmúlt két évben az Egyesült Államok kormá­nya politikai tényezővé sze­rette volna tenni a fejlett tőkés és a szocialista orszá­gok közötti kereskedelmi kapcsolatok alakítását, pon­tosabban viszafejlesztésük- kel megnehezíteni — szán­déka szerint — a Szovjet­unió és a többi KGST-ország gazdasági és politikai hely­zetét. Soha annyit nem szere­pelt az úgynevezett COCOM- lista a lapok hasábjain, nyi­latkozatokban, tárgyaláso­kon, mint az elmúlt évben. A COCOM egy olyan bi­zottság neve, amelyet a multilaterális, vagyis a sok­oldalú árukivitel ellenőrzé­sének összehangolására hoz­tak létre a NATO-tagorszá- gok még 1949-ben. Az év­szám sok mindent elárul: a hidegháború legsötétebb idő­szaka volt ekkor. A COCOM-lista azon cikkeket sorolja fel, amelye­ket „stratégiai okokból” nem szabad szállítani első­sorban a Szovjetuniónak, de más szocialista országoknak sem. A listáról azért beszél­nek gyakran mostanában, mert az Egyesült Államok egyrészt aktivizálni akarja a COCOM-t; mely az enyhü­lés, azaz a 70-es évek ide­jén formálissá vált. Másrészt azonban a COCOM-hoz tar­tozó több tagország felismer­te a kelet-nyugati kereske­delem fontosságát, s szándé­kában áll fejleszteni. Ez az 1949-hez viszonyítva új helyzet — nevezetesen a NATO-n belüli „kereskede­lempártiak és kereskedelem­ellenesek” megosztottsága — arra ösztönzi az Egyesült Államokat, hogy nap mint nap elmarasztalja a Kelet­tel, vagyis a szocialista or­szágokkal kereskedni aka­ró berendezésszállítókat, exportőröket, így például a gázcső-ügyletben csővonal fektetéséhez távirányító­rendszereket szállító francia Matra és Thomson cégeket. Nem becsülhető le az ame­rikai álláspont, mert az USA maga is * jelentős arányt képvisel a Szovjet­unió kereskedelmi forgalmá­ban. Igaz, 1980-ban 56 szá­zalékkal csökkent a kétol­dalú szovjet—amerikai szál­lítások értéke, így ma már az USA inkább más keleti országokkal akarja csökken­teni a forgalmát. A teljes kelet-nyugati kereskedelem­ben az USA 7,7 milliárd dollár értékű szállítással vett részt 1980-ban, míg a teljes kelet-nyugati kereske­delem értékét nyugati vé­lemények 90 milliárd dol­lárra becsülik. De a kelet-nyugati áru­forgalom fejlődésének leg­nagyobb akadálya rövid tá­von a jelenlegi kedvezőtlen világgazdasági helyzet. A gazdasági teljesítmények csökkenése a legtöbb tőkés piac beszűküléséhez vezet, egyre több országban „fél­nek” a külföldi konkuren­ciától; a hazai gazdaságokat kereskedelmi protekcioniz­mussal védelmezik. Emiatt a világkereskedelem már az elmúlt évben is csekély mennyiségi növekedést ért el, az idén pedig egyenesen csökkent. A dekonjunktúra elsősor­ban a tőkés gazdaságokat érinti, de mérséklődött a gazdasági növekedés a szo­cialista országokban is. A mérséklődés azonban nem volt olyan nagy mértékű, mint a tőkés világ legfej­lettebb országainak zömében és ez ébren tartotta az üz­leti körök érdeklődését a szocialista piacok iránt. A korábbi nagy tőkés eladási kedv és a Kelet vásárlási szándéka mindazonáltal ve­szített erejéből a közöttük lebonyolódó kereskedelem tartós kiegyensúlyozatlan­sága miatt. A dinamikusabb fejlesztést célul tűző szocia­lista országok szeretnék ex­portjukat növelni és taka­rékoskodnak azokkal a de­vizákkal, amelyekből tőkés importjukat fedezik. Jelentős tőkés külkereske­delmi - mérleghiányuk miatt a keleti országok eladni sze­retnének, akárcsak a pangó belföldi kereslettel küszkö­dő tőkés országok. Ezt az ellentmondást — egyebek között — az úgynevezett kompenzációs ügyletek, azaz az olyan szerződések old­hatják fel, ahol áru elle­nében árut szállítanak. Ma az ilyen ügyletek a teljes kelet-nyugati forgalom kö­rülbelül 15 százalékát teszik ki. A kompenzációkat azon­ban számos relációban nem tekintik „jó üzletnek” a tő­kések. A fejlett országok el­sősorban nyersanyagokat szeretnének beszerezni gép- és berendezésszállításaik el­lentételeként, de a Nyugat­nak fontos nyersanyagokból a kelet-európai országok — a Szovjetunió kivételével — csekély mértékben rendel­keznek. Azok a nyersanya­gok pedig, amelyekből szál­lítani tudnak, a világpiacon többnyire leértékelődtek, s eladásuk számukra csere­arány-romlással jár. Emiatt fordult a Nyugat érdeklődése elsősorban a Szovjetunió felé. A nagyobb mennyiségben szovjet nyers­anyagot vásárló, vagy vásá­rolni szándékozó nyugati országokat az USA az úgy­nevezett függőségi viszony oldaláról támadja, azzal az érvrendszerrel, miszerint ne a Nyugat, hanem a Kelet kerüljön gazdasági függő vi­szonyba. Azaz a Nyugat ne legyen ráutaltja — vagy ha úgy tetszik: kiszolgáltatottja — a keleti (szovjet) szállí­tásoknak, a Kelet viszont függjön a nyugati technoló­giától. A szocialista országok tőkés behozatalában azonban az elmúlt év már a gép- és berendezésimport részará­nyának csökkenését mutatta: alig haladta meg a 30 szá­zalékot. (Korábban 40 szá­zalék körül alakult.) A kapcsolatok súlyveszté­sének lehetnénk tanúi, ha az ellentmondásos amerikai évrendszer gyakorlati alkal­mazására sor kerülne. De alárendelheti-e magát a ke­let-nyugati kereskedelemben évi 12 milliárd dollár fölöt­ti értékkel részt vevő NSZK, vagy a 4,5 milliárd dollár forgalmat lebonyolító Fran­ciaország? Az érvek ellentmondásos­ságára utal az is, hogy az amerikai tőkés kereskedelmi érdekek is nehezen illeszked­nek ehhez. A Le Monde cí­mű francia polgári napilap nem régen úgy fogalma­zott, hogy az új amerikai politika „keresi magát”: ez abban nyilvánul meg, hogy „ideológus a szovjet blokkal szemben, de pragmatikus az üzleti körök miatt”. Nehéz megítélni, hogyha a következetesen józan üz­leti érdek kerekedne is fe­lül, milyen dinamikával fej­lődne a kelet-nyugati keres­kedelem, s elérné a 70-es évek dinamikáját, amikor is tíz év alatt ötszörösére nö­vekedett. Kovács Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom