Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-28 / 302. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXII. évfolyam, 302. szám ARA: 1981. december 28., hétfő 1,40 FORINT Az én B. u. é. k.-om Ahogy közeleg az új esz­tendő első napja, olyan látványosain szaporodnak postafiókomban az ünnepi jókívánságok. Kártyák, név­jegyek, pár soros levelecs- kék, amelyeknek aláírói „őszinte szívvel” kívánnak erőt, egészséget, sok bol­dogságot és munkasikert az elkövetkező évben. Vissza­térő jelenség ez, mint a ta­vaszi nátha, és van is ben­ne valami gyanakvásra késztető. Különösen, ha több figyelmet fordít az ember a jókívánalmak kül­dődre. Mert kiktől jön a posta? Persze, igaz hívektől, pár­toló, segítőkész barátoktól éppen úgy, mint a rokon­ság szétszórt kis hadállá­saiból, testvérektől, nagy­néniktől, keresztkomálktól, és utóbb feliratkozott a lis­tára egy unoka, ki ugyan egyelőre inkább rí, mint ír, de személyében örven­detes valóság. Aztán érke­zik üdvözlőlap íróktól, fes­tőktől, muzsikusoktól, a kultúrpolitika kisebb-na- gyobb .rangú követeitől, tanácsi ’ tisztségviselőktől, egyszóval azoktól és olya­noktól, akikkel együtt ví­vott küzdelmek, sikerek és kudarcok kötnek össze élet­re szólóan. E távmondatok­nak, rebbenéseknek örülni tudok, mert van aranyfe­dezetük. A valós érzelem, az összetartozás valódi kö­telme. Ám hiányzik belő­lük az érdek, a számítás, a valamit valamiért. Hogy ez utóbbi létező valóság? Nyomon követhe­tő a tétel. Mert teszem azt, nem sanda remények ad­nak tollat a százezrekkel sáros építész kezébe a nyo­mozati eljárás kellős köze­pén? Nem azért lihegi tele a névkártyát a jogtalan lakásbitorló, máskor a fe­leségét kisemmiző, töré­keny jégen csúszkáló ke­reskedelmi zseni, vagy ép­pen közhivatalnok, mert a végső perc már a köz elé . kívánkozik, minden kon­zekvenciájával? És ott van­nak az üres formaságok, a titkárnők által kipipált és szanaszét küldött, nemes nyomású, borítékba sül­lyesztett „B. u. é. k.” üzene­tek, gyakorta kézjegy nél­kül, méginkább eliiegenít- vén mindentől, ami a „kül­dő” személyével kapcsola­tos. Aztán ott van száz meg száz, ezer meg ezer küldemény, fölfelé, hogy aki írta, az számon tartas- sék, minden lappal köze­lebb kerüljön a hívságos kegyekhez. Mi az én gyakorlatom, és immár hosszú esztendők óta? Visszatérés a szerény, a fölismerést hordozó rea­litáshoz, miszerint az élet dolgai öntörvényűek. Men­nek a maguk útján, olykor kacskaringókra is kénysze­rülnek, céljukat azonban előbb-utóbb elérik, megkö­zelítik. Elérik édes, sziru­pos ünnepi törlés zkedések nélkül, megközelítik a san­da számítgatás, vagy a te- ikintényfitogtatás, az olcsó leereszkedés elutasításával. A feladatokhoz szükséges erő ugyanis bennünk, csak bennünk feszül! Ennél fog­va én az idén, a korábbi­aknak megfelelően, csak azokhoz szólok köszöntőm­mel, akiktől nem várok el semmit, akikkel a szív ka­rácsonymelege, újévbűvöle­te kapcsol össze. Moldvay Győző Tizenöt méteres fenyő — élenjáró úttörők Heves megyéből is Fenyőfaünnepség a Parlamentben A Zirc környéki Pálihálás- puszta erdejében kivágott, csaknem 15 méter magas fenyő — rajta 800 színes izzó futó, villogó fénye, 80 kiló szaloncukor, 150 külön, böző dísz — és természete, sen vidám zene, énék fo­gadta pénteken az Ország- ház Kupolatermében a fő­város legjobb kisdobosait és úttörőit. Idén 27. alkalom­mal rendezték meg a Parla­mentben a fenyőfaünnepsé­get. Szombatra is, akárcsak az előző napon, kétszer né­pesült be a Parlament Ku­polaterme: délelőtt a kisdo­bosok. délután az úttörők legjobbjai érkeztek fenyőfa­ünnepélyre. A vendégeket a Télapó. Hadics László, a Fő­városi Operettszínház művé­sze — üdvözölte. Ismét nagy sikert aratott a főműsor, melyet Marton László, a Vígszínház főrendezője irá­nyított. Kijutott a tapsból Koncz Zsuzsának éppúgy, mint Rodolfónak, a Rajkó zenekarnak, a Karsai panto. mim csoportnak és az Ar­tistaiskola növendékeinek. Nagy volt a küzdelem a kü­lönböző vetélkedőkön: ki tud a legalacsonyabbra állított limbóléc alatt átcsúszni; ki táncolja legfürgébben a rock and rollt; ki tölti ki hibát­lanul a KRESZ totószel. vényét. A csaknem 15 méte­res, villogó fényekkel, több kiló szaloncukorral, sok-sok dísszel ékesített karácsonyfa körül a két nap alatt csak­nem 3000 gyerek élvezte a változatos, színes programo­kat. A kisdobosok, úttörők közül azok jutattak el a Par­lamentbe, akikről nemcsak a tanárok, az ifivezetők. de saját társaik is úgy véleked­tek: ők a legjobbak. Szom­baton délután nemcsak bu­dapesti gyerekeiket fogiadott a Parlament: valamennyi me­gye — így Heves megyei is —, és a gyermekvárosok — így az egri is — elküldték azt a tíz-tíz úttörőt, akik a tanulásban éppúgy élenjár­nak, mint az úttörőmunkó- ban. December 25-én Teljesítette éves tervét a Thorez- bányaiizem Az esztendő utolsó napjáig — várhatóan — mintegy 150 ezer tonná­val több lignitet ad a szomszédos hőerőműnek a visontai Thorez kül- fejtéses bányaüzem. Mint Kálomista Imre üzemigazgatótól meg­tudtuk, december 25-ig felszínre hozták az éves tervben előírt 7 millió 105 ezer tonna szenet. Két nappal később — a karácsonyi műszakok után 7 miliő 206 ezer tonnánál tartanak a téli időjárás ellenére is helyt álló mátraaljai bányá­szok. A jelentős túltel­jesítéssel biztosították a Gagarin hőerőmű folya­matos ellátást, illetve a szükséges tartalék tüze­lőanyag készletezését. Start januárban Új horti beruházás a gázfogyasztók biztonsága jegyében Ötödik esztendeje műkö­dik Hort mellett a TIGÁZ legnagyobb propán-bután. gáztöltőüzeme. Annak idején 290 millió forintot áldoztak különböző létesítményeire, így a két — egyenként ezer köbméteres — tároló, az automata töltősorral beren­dezett üzemcsarnok, a va. gonokban érkező gáz foga­dására alkalmas lefejtő ál­lások, a javítóműhelyek, energiaszolgáltató egységek megépítésére. És ez azösz- szeg fedezte az üzemviteli épület, valamint a szociális létesítmények költségeit. Az eltelt időszakban stabilizáló­dott a hortiak szakember- gárdája is, továbbá jó part­neri kapcsolatot teremtettek a Volán, vállalattal. Mind ennek az eredményeként ta­valy már 762 tonnával túl­szárnyalták az üzemben a tervezett negyvenezer tonna töltési kapacitást. Ez any- nyit jelent, hogy közel 350 ezer pb-gáz fogyasztói igényt elégítették ki panaszmente­sen, és a gázszállítmányok rendre eljutnak öt megye településeire. Egy év késéssel A fogyasztók biztonsága érdekében igen fontos fel­adat, a pb-gáz palackok időszakos vizsgálata, amit tíz., illetve ötévenként kell elvégezni. Ez a TIGÁZ mű­ködési területén minden esz­tendőben közel négyszázezer palackot jelent, és a mun­kát mindmáig külső kivite­lezővel oldotta meg a válla­lat. Kiskunmajsára, Győrbe, Szegedre utaztak a térség­ben forgalmazott palackok, ahol korszerűtlen körülmé­nyek között, gyakorta igen késedelmesen történt meg a vizsgálat, olykor zavart okoz­ván a gázellátásiban. Emiatt vetődött fel a gondolat, hogy a kedvezően elhelyezett, jól működő horti üzemrész mellé egy palackjavító és nyomáspróbázó bázist léte­sítsenek. Erre a célra 48 millió forintot irányzott elő a TIGÁZ, és a munkálato­kat 1979-ben megindították. Generálkivitelező a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, amely a tervezett határidőre nem tudott eleget tenni vállalt kötelezettségé­nek. Vagyis 1980-ról az idei esztendő végére tolódott a javító-vizsgáló üzemibe he­lyezése, és most folynak az utolsó simítások annak ér­dekében, hogy a próbaüze­met december 31-ig valóban megkezdhessék. Másfél millió forint megtakarítás Mit tud az új üzemrész? Hetven munkásember két műszakos foglalkoztatásával alkalmas lesz arra, hogy a TIGÁZ már említett, csak­nem négyszázezer darab gázpalackjának nyomáspró- bázását. illetve javítását fo­lyamatosan elvégezze. A mű­velet első szakasza a palac­kok külső-belső tisztítása, amelynek során kiürítik, összegyűjtik a bennük- levő szennyezett gázmaradékot, hogy tisztítás, vagy éppen megsemmisítés végett aztán elszállítsák a töltőállomás­ról. Az új beruházás során azonban felvetődött a gon­dolat, hogy ezt a szennye­zett gázmaradékot helyben hasznosítsák. Mi több: az el­képzelést tett követte, és je­lenleg kifejlesztés alatt van egy olyan gázégő, amely le­hetőséget biztosít, hogy a mostani gázolaj tüzelésű ka­zánokban — energiamegta­karítás céljából — ezt a zagyot használják fel. A végzett számítások alapján e módszerrel az üzem energia- szükségletének csaknem a 70 százalékát tudják bizto­sítani, ami éves viszonylat­ban másfél millió forintot jelent. Hiányzó feltétel Az építkezések befejezése, a javító, és nyomáspróbázó üzem beindítása azonban e pillanatban meg külön gon­dot okoz a telepvezetőségnek. Az üzemeléshez szükséges irányító szakembereket ugyanis biztosították, de a gépek működtetéséhez még hiányoznak betanítandó mun­kások. Pedig igen kedvezőek a helyi feltételek! Csupán az újonnan beépített automata gépeket kell kezelni, kiszol­gálni, amire a női munkaerő tökéletesen alkalmas. Hon­nan számítanak mégis után­pótlásra? Természetesen a környező településekről, így Ecsédról, Hortról, Csányból, Hatvanból, vállalva a mun. kásszálilítást, a kedvezmé­nyeket. A viszonylag magas anyagi megbecsülés mellett ilyen például a fűtési célra is szolgáló természetbeni gázjuttatás, hasonlóan az üzem valamennyi dolgozójá­hoz. Bízzunk benne, hogy a hátra levő hetekben megol­dódik ez a probléma, és a lakosság szempontjából oly fontos szolgáltatásnak janu­ártól zavartalanul eleget tud tenni a horti töltőüzem. (m. gy.) Hatvani ajándék: 100 féle faáru Öröm, meglepetés gyerekeknek, felnőtteknek Rónaszéki Sándor Jól felszerelt, gépesített házi műhelyében az elmúlt hetekben elsősorban Játékok készültek. Mint fel­vételűnk mutatja: a meós elégedett... Ezt a nevet választotta a Hatvanban éppen hat hó­nappali ezelőtt megalakult faipari szövetkezet, amely nem kisebb feladatna vál­lalkozott, mint arra, hogy ötven bedolgozóval mindez- ideig hiánycikknek Sízámító faipari termékeket állít elő. Elsősorban gyermekjátékok­ról, valamint a lakáskultú­rában használatos cikkekről van szó. Az egyszerű, ötletes, jói használható termékek mór az első hivatalos elismerést is megkapták: a III. nem, zetközi gyermekjáték-kiállí­táson Budapesten dicsérő­oklevelet nyertek. Bizonyára nemcsak ennek köszönhető, hogy a keres­kedelem közel kétmillió fo­rint értékben rendelt 100 féle faárut ünnepek előtt az Egzóta termékéiből, elsősor­ban játékokat, de gyertya­tartókat, fürdőszoba-beren­dezéseket és egyéb prakti­kus, fából készült terméke­ket is. A legfőbb kritikusok i gyerekek a „nyúzópróbán”. A kicsi­nyek nagy gyönyörűségére: vígan robog az oviban az úthen­ger Ez pedig már a farmererőd — mindössze 15 ezer darab ké­szült belőle, TRIÁL-megrendelésre. Azért „mindössze”, mert sokkal többre is lenne igény, egyelőre azonban sajnos csak ennyit bír kapacitással a hatvani szövetkezet (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom