Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 24., csütörtök SZOVJETUNIÓ Fagyapó és Hópelyhecske Kezdődik a szovjet tiatalok újévi bálja a moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában. A képen a Fagyapó és a Hópelyhecske megnyitja a mulatságot LIBANON Béke helyett tűzszünet Libanonban évről évre új­jászületnek a remények: ta­lán majd a karácsony, az új esztendő elhozza a várva várt békét! ? Hogy miben különbözik a hetedik polgár- háborús karácsony az elő­zőtől? Tavaly arról tudósí­tottam. hogy dél-libanoni te­lepüléseket ágyúzott az iz­raeli tüzérség, hogy Bejrút­ban heves tüzpárbajt vívtak egymással a „zöld vonal” keresztény oldalán elhelyez­kedő falangista milicisták és a mohamedán városrészt ellenőrző baloldali fegyvere­sek. Szilveszterkor az izrae­li repülőgépek Tyr és Naba- tije térségét bombázták ... Békés karácsonyról az idén sem beszélhetünk, de ebben a sokat szenvedett or­szágban már a puszta fegy­vernyugvás is a béke illúzió­ját kelti. És egyelőre — a kisebb-nagyobb csetepatéktól eltekintve — mind az izrae­li hadsereg, mind a palesz­tin gerillák, mind a libano­ni polgárháborús ellenfelek között tart a nyáron létre­jött tűzszünet. De van egy uíjfajta. eddig ismeretlen „tűzszünet” is. Nyugat-Bej- rútban. a baloldali milíciák, a palesztin szervezetek felleg­várában november elejétől megtiltották a nyilvános fegyverviselést, a lőfegyve­rek bármilyen célú haszná­latát. Az idén tehát csendben, a vallási, politikai, családi ün­nepek hangulatát nem bán­tó. általános fegyverropogás, és a vele járó tragikus bal­esetek nélkül telhet el a ka­rácsony és a szilveszter. Csak a színes rakéták, a fülsiketítő petárdák csataza­ját nem nélkülözi az ünnep­lő libanoni főváros. A bej­rúti kirakatokban már no­vember vége felé feltűnnek a zöld-, arany- és ezüstszínű műkarácsonyfák, a tetszetős ajándékcsomagok, a csábító gyerekjátékok. A tévéműso­rok kezdési ideje teljesen ki­számíthatatlanná vált a kép­ernyőt elárasztó karácsony— újévi hirdetésektől. Igaz. a szállodák, éttermek, éjjeli mulatók nagy része kiégett, romokban hever, de a meg­lévők méregdrága műsorok­ra, pezsgös vacsorákra in­vitálták a szórakozásra, mu­latságra kiéhezett közönséget. Böcz Sándor (Bejrut) A Szovjetunióban szilvesz­terkor kezdődik az ünnep­lés, ami a szovjet emberek számára kétszeresen kedves: ekkor tartják a karácsonyt, és ekkor búcsúztatják az óévet is. Az ünnepnek természete­sen elengedhetetlen kelléke a karácsonyfa, amelynek szí­nes lámpái szilveszterkor már a kora esti órákban ki­gyulladnak mindenütt. Bár az orosz szilveszternek, már ami az ételeket illeti, nincs a nálúnk szokásos újévi sült malachoz hasonló, „elenged­hetetlen” kelléke, asztalra ke­rül mindaz, ami az orosz konyhában a legjobb, a leg- ízletesebb. Vörös és fekete kaviár, rózsaszínű füstölt la­zac, savanyított gomba, hal- és sertéskocsonya, aszpikos saláták vezetik be az ünne­pi lakomát, helyet hagyva azért a borsosnak, szoljainké­nak, vagy más ízletes orosz levesnek, a sült húsoknak, a finom süteményeknek. Mind­ezt vodkával, vagy borokkal öblítik le. Éjfél előtt öt perc­cel szólásra emelkedik a tár­saság legidősebb, vagy leg­tekintélyesebb tagja, s rövid tószttal búcsúztatja az óesz­tendőt. Alig ürültek ki a po­harak, már pukkan is a jó előre behűtött pezsgőspalack, s az ünneplők „hurrá” kiál­tással üdvözlik az új évet. A Szovjetunióban az ün­neplés nem ér véget január elsejének reggelén. Bármi­lyen fáradtak legyenek is az emberek, a vígsággal töl­tött éjszaka után, az új év első napjának délelőttjén csoportokban özönlenek a kultúrparkokba. A szabadté­ri színpadokon néptánc­együttesek bemutatójával veszi kezdetét az „orosz tél”, a régi ünnepek hangulatát idéző rendezvénysorozat. Népi játékok, a havas er­dőkben háromlovas szánon, — a híres orosz trojkán — tett vidám kirándulások te­szik még emlékezetesebbé az ünnepet. Ezeknek állandó szereplője a Télapó, vagy ahogy itt hívják, a „Fagy­apó”, s a mi krampuszaink­nál szelídebb segítőtársa, a hópelyhekkel, csillámló jég­szilánkokkal díszített ruhába öltözött „Hópelyhecske”. Ha pedig az éjjel-nappal tartó vigasságba végképp belefá­radtak az ünneplők, akkor kipihenhetik magukat janu­ár 2-án, — a Szovjetunióban ugyanis az is munkaszüneti nap. Fazekas László (Moszkva) NSZK A bolondok ünnepétől... Bérelhető Télapók Stuttgartban. A nyugatnémet családok 18 márkáért bérelhettek ki a karácsonyi ünnepekre belőlük egyet-egyet (Fotó: AP—MTI—KS) A Bonnban eltöltött két év tapasztalatai alapján állítha­tom, hogy a nyugatnémetek előszeretettel ünnepelnek. Jó példa erre a tél elején kez­dődő Narrenfest, azaz „a bo­londok ünnepe”, amely kö­zépkori tradíció, s aligha­nem az udvari bolondoktól származik. Régen az udvari bolondok gazdáik kegyéből egy-egy órára, vagy egy egész estére is átvehették a hatalmat. Persze, csak a fo­gadótermekben —, s ott is csupán jelképesen, a játék kedvéért. A Narrenfest minden év­ben változatos programot kí­nál, amelynek fénypontja a bolondok királyának meg­választása. Természetesen, a polgári demokrácia parla­menti játékszabályai még ilyenkor is érvényesülnek. Arra ugyanis még nemigen volt példa, hogy egy szociál­demokraták uralta városban kereszténydemokrata „Nar- renköniget” — bolondkirályt — választottak volna — és fordítva. A Narrenfest ese­ményei szinte észrevétlenül torkollnak a tavaszi karne­vál ünnepségsorozatába, amelyre még a mai pénzszű­ke mellett is milliókat köl­tenek az NSZK-ban. (Példá­ul a kölni karneválherceg és udvarának kosztümje, s maga a színpadi rendezvény — szólószámokkal és zeneka­rokkal, szellemes politikai kabaréval — több mint más­fél millió márkába került ebben az évben.) A Narrenfest és a tavaszi karnevál közé esik a kará­csony és az újév. Különö­sen az előbbit — vallási ün­nep lévén — nagy előkészü­let előzi meg. Ebben az év­ben november utolsó vasár­napjára esett az első Advent, amit itt komolyan vesznek. Még a kevésbé vallásos csa­ládok lakásának ablakában is megjelennek ilyenkor a szalmából, vagy örökzöldből font koszorúk. A tehetősek kocsikerék nagyságú örök­zöld koszorút vásárolnak, amelyre négy gyertyát rak­nak, az elsőt Advent első vasárnapján gyújtják meg. A gyertyák karácsony estig égnek. Ebben az évben azonban, mintha kissé csökkent vol­na a korábban megszokott fény és pompa, mintha sze­rényebb lett volna az áru­házak és az üzletek válasz­téka. Persze alaposan meg­csappant a gond nélküli vá­sárlók száma is. Az utcai fabódék eladói, tétlenül, fá­zósan toporogtak, s még a gyerekeket csalogató vidám­parkok lovacskái és dod­zsemjei is többnyire üresen keringtek a vurslizenére. Kanyó András (Bonn) Minden üvegkrlstály: a karácsonyfa, a hölgyön a fürdőruha, a különböző díszek is. Osztrák tervezők kínálták ezt a tát Los Angelesben azoknak, akik már Unják a hagyományos zöld fenyőt. Csupán a fa 32 ezer dollárba került (Fotó: UPl—MTI—KS) ■ ■ Ünnep Latin-Amerikában A fehér karácsony ismeretlen fogalom Latin-Ameri­kában. A trópusi Közép-Amerikában maga a hó is is­meretlen, a déli féltekén pedig erre az időszakra esik a nyár. Nekünk, európaiaknak furcsa húszfokos me­legben köszönteni Télapót avagy az újévet. Itt a legtöbb országban az utcákon és az üzletekben már december elején felállítják a fenyőfákat, és meg­jelennek a reklám „Télapók” is. A magyarországi szo­kástól eltérően a magánházaknál is már jóval kará­csony' előtt ezüstláncfüzérek, villanyégök, lampionok kerülnek az ajtókra, a tehetősebbek pedig feldíszített fenyőfát állítanak a kertbe. Limában. Rio de Janeiró- ban, Bogotában avagy Caracasban árusok milliós se­rege reméli, hogy jó üzletet csinál, megszaporodik a koldusok, kéregető gyerekek hada is, bízván, hogy ezekben a napokban jobban megnyílik a turisták és a helyi gazdagabbak pénztárcája az adakozásra. Nemcsak a hatalmas szociális különbségek miatt van eltérő tartalma az ünnepeknek az egyes emberek szá­mára. Latin-Amerikában sok helyen, ahol a spanyol hódítók nem tudták rákényszeríteni a katolicizmust az Afrikából behurcolt rabszolgákra, az utódok ma sem tartják ünnepszámba a karácsonyt. Az etnikai, vallási okok mellett néhány közép-amerikai ország esetében közrejátszott például az a körülmény is, hogy korábban karácsony igazán csak a kiváltságos réteg­nek jelenthetett ünnepet. December vége egybeesik a cukornádvágó szezon csúcsidőszakával, amikor a né­ger rabszolgákra a pihenés helyett éppen a legnehe­zebb munka várt. Kubában például a karácsonyt a forradalom győzelme óta nem is ünnepük meg. Január elseje viszont kettős ünnep: az újév üdvözlésével együtt az új társadalmi rendszert is köszöntik, a forra­dalom győzelmének évfordulójáról is megemlékeznek. A kivételektől eltekintve, Latin-Amerikában is az az európai hagyomány honosodott meg, hogy a karácsony inkább családi, a közeli rokonok avagy ismerősök ün­nepe, az újév köszöntése pedig közösségi esemény. Ez utóbbi lehetőség szerint zenével és tánccal egybekötve. Szilveszter éjszakáját nem kevesen töltik szabad ég alatt, az utcákon, köszöntve ismerőst és ismeretleneket. Szerencsére, Európában nem terjedt még igazán el egy általános latin-amerikai ünnepi szokás: a petár­dák, patronok robbantása. A legtöbb nagyvárosban már napokkal az ünnepek előtt megkezdődik a „fegy­verropogás”, amely csúcspontját szilveszterkor éri el. Az autók kerekei alatt patronok tucatjai robbannak, s kísérteties sebességgel siklanak a hosszú szárú pe­tárdák. „Életveszélyes” ilyenkor a séta. hol innen, hol onnan lőnek keresztbe egy petárdát. Nem kevés kirakatüveg, gépkocsi sínylette már meg ezt a szil­veszteri szórakozást, amely — legalábbis ne­kem úgy tűnik — itt Latin-Amerikában a hó­csatát hivatott pótolni. Ortutay-L. Gyula (Havanna) összeállította: Pilis y Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom