Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-23 / 300. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 23., szerda 5. A kitüntetés — egy évtizedes munka jutalma „Tettem a dolgomat, miat mások” Újsághír: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója tiszteletére a KISZ Központi Bizottsága Ifjúságért Érdemérem kitüntetésben részesítette Sas Margitot. — Az Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskolában, persze, az úttörőházbe. li ünnepség óta sem, állt meg az élet. Legalábbis a jelek — plakátok a falakon, kiállítás a folyosón, a portán ülő lányok víg kedélye — nemrégi különleges eseményekre utalnak... — Diákhagyomány formálódik iskolánkban — válaszol Sas Margit, az intézmény igazgatóhelyettese és egyben KISZ-tanácsadó tanára. — December 12—14. között rendeztük meg a diáknapokat, először volt háromnapos ez a rendezvény. Az első napon a négy ágazat jelöltjei vetélkedtek egymással a diákigazgatói cím elnyeréséért, majd volt kulcsátadás, új rendtartás kiadása. Az iskola volt diákja, Vermes Albán olimpiai érmes úszó is tartott élménybeszámolót. Rendeztünk sportvetélkedőket, vers- és prózamondó versenyt, s az intézmény irodalmi színpada is fellépett a háromnapos programban. — Korábban kevés hasonló hirt hallottunk az Alpáriból ... — Való igaz, régebben nem fordítottunk kellő figyelmet arra, hogyan töltsék hasznosan és egyben szórakozással is szabad idejüket tanulóink. — Gondolom, a változásnak is jutalma a kitüntetés. Megkérem, mondja el, mi is a KISZ-tanácsadó tanár munkája. — Mindenekelőtt az a feladatom, hogy segítsem az iskolai KISZ-bizottság tevékenységét, irányítsam a fiatalok szabad idős elfoglaltságait, s természetesen számos program, akció szervezése is ebbe a körbe tartozik. Emellett politikai gazdaságtant tanítok, heti 9 órában, két negyedik és egy harmadik osztályt. — Ezt a magas elismerést az ifjúsági mozgalomban egy évtizedes, jól végzett munkáért adják. Kérem, beszéljen erről az időszakról. — A dolog érdekessége, hogy magam is ebben a középiskolában végeztem, akkoriban azonban nem voltam szervező típus. Később a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanári szakára vettek fel, az a néhány esztendő a gyakorlat szempontjából is jót tett. 1969-ben kerültem az Alpáriba, egy évvel később már a KISZ-tanácsadói feladattal bíztak meg. 1971-től pedig véglegesen ez lett a munkám. Ügy érzem, sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a tantestülettel és a gyerekekkel egyaránt. Mindig is arra törekedtem, s továbbra is ezt tekintem fő célomnak, hogy önállóságot biztosítsak a diákoknak. Az én feladatom tulajdonképpen nem más velük kapcsolatban, mint lenyesegetni a fiatalos hévből fakadó túlkapásaikat, segíteni botladozásaikat. — Manapság pedagógusnemzedékek között vita folyik arról, hogy milyen viszonyt kell kialakítani a tanulókkal. Megtartani a három lépés távolságot, vagy megpróbálni jobban azonosulni felfogásukkal, ön miként látja ezt? — Amikor a tanulásról, a követelmények teljesíttetésé- ről van szó, ez önmagában jelentheti a három lépés távolságot, hiszen én vagyok a tanár, ő pedig a diák. Ugyanakkor igyekszem minden gyereknek megadni a lehetőséget arra, hogy kihozza magából a képességeinek megfelelő tudást. Ebben segítek is nekik. Ám, ha nem tudnak élni a lehetőséggel, akkor bizony feltétlenül közbe kell lépnie az oktatónak. Mindez egyébként a KISZ- kongresszuson is oly sokszor hangoztatott középiskolai demokrácia egyik oldala csupán. A másik oldala az, hogy rendszeresen -kérjük a tanulók véleményét, úgymond ötletbörzét rendezünk számukra, s -bevonjuk a diákokat az előkészítésibe és a végrehajtásba is. Nem utolsó szempont, hogy az elvégzett munkák, valamint a KISZ- tagok egyéni értékelésénél is kellő mértékben figyelembe vesszük véleményüket, javaslataikat Ehhez természetesen szükség van egy megfelelő, jó tantestületre is. Kollégáimtól — korábban, mint volt tanáraimtól is — nagyon sok segítséget kaptam, bármit kérek tőlük, mindig van, aki támogat munkám elvégzésében. — Amikor a kitüntetést átvette, mi volt az első gondolata: meglepte az elismerés, vagy pedig úgy érezte, hogy megérdemelte, s természetes, hogy megkapta? — Sem egyik, sem másik. Csupán arról van szó, hogy tettem a dolgomat, mint mindenki más. Ameddig bírom, s amíg a diákok is elfogadnak, addig szeretném folytatni ... Szalay Zoltán Mohamed Alitól tanul arabul Aki diplomata szeretne lenni Látszólag semmiben sem különbözik a többi tizenévestől. Vagy mégis? Nyúlánk, hosszú lábú és kezű srác, ka- maszos mozgással. Arcvonásaiból az értelem sugárzik. Modem szereléke nem extra, bárhol megvásárolható. Több száz hozzá hasonló teenager tanul a Gárdonyi Géza Gimnáziumban. Amiben mégis különbözik társaitól az a — korosztályától nem éppen megszokott — tudatossága, mármint, ahogy a jövőjét elképzeli. Csőke László már most, elsőéves gimnazistaként tudja, hogy mit akar, hogy mit szeretne elérni és azt is, hogy ezért mit kell tennie (!). — Diplomata szeretnék lenni! — jelenti ki határozottan —. Ez nálam komoly cél, nemcsak afféle fellámgo- lás. A nyelvek, a nyelvtanulás elég régen érdiekei, -különösen amióta ARABUL IS TANULOK. Igaz, az általános iskola angol tagozatára anyuék írattak be, akkor még nem gondoltam, hogy ilyen komoly dolog lesz belőle. Közben rájöttem, hogy elég könnyen megy és ráha-j- tottam az oroszra is. A gimi végén szeretnék ebből a két nyelvből államvizsgát is tenni. Bárhová kerülök, már megértenek az emberek. Ezt tapasztaltam is, amikor külföldön voltam. Még a francia izgat. Talán ezt is megtanulom. — Na és az arab? — Az arab az egészen más! — csillan fel a szeme. — Irtó érdekes, már második éve tanulom. Ügy kezdődött, hogy az usziban találkoztam Mohamed Alival. Én is pólóztam, csak közbejött egy arcüreggyulladás, és így abbahagytam. Ali jemeni, itt tanul Magyarországon. Orvosnak készül, és Egerben famulál. Sokat segítettem neki az eligazodásban, még a bevásárlásban is, csakhogy minél többet beszélgethessek vele. Az ismerőseimnek is tetszett ez a nyelv, de csak én kezdtem tanulni — tőle. Heti 2—3 órát adott. Már írni, olvasni tudok. Nem nehéz a nyelvtan, nincs ragozás. Körülbelül három évet adok magamnak. Addig meg akarom tanulni, úgy középszinten. Gyorsan, szinte kapkodva beszél. Mindent el akar mondani. Érzem a lelkesedését minden szava, mondata mögött. — Az írással nem volt nehézséged? Hisz az arab nagyon sokban különbözik az európaitól. — Legalább annyira érdekes és szép, mint amennyire különleges. Nem könnyű visszafelé írni. Sokszor egy jel több betűt is összekapcsol. Rengeteget kell gyakorolni. Ami. a legnehezebb, az a 29 -betűs ábécé. Most egy kis szünetet tartunk a tanulásban, mert az arab tanárom vizsgázik az Orvostudományi Egyetemen Debrecenben. Aztán valószínű, hogy egy évre haza kell mennie Jemenbe, de majd visz- szajön és folytatjuk tovább. Szeretném, ha tényleg visz- szajönne ide dolgozni. A nyelv miatt is, meg nagyon jó barátok lettünk. Sokat beszélgettünk, mesélt a hazájáról, meg a családjáról. Talán egyszer én is eljutok oda. — A társaid nem tartanak egy kissé különcnek? Nem minden gimis tanul arabul. — Nem hiszem. Igaz, hogy én nem azt tartom sikknek, ha valaki csak makogni tud, és még nyolc év alatt sem képes megtanulni egy nyelvet tisztességesen, de nem hiszem, hogy különc lennék emiatt, csak tudom, hogy mit akarok. Különben is jó az, ha valaki több nyelven is beszél, de én szeretnék Moszkvában tanulni tovább, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének diplomata tagozatán. Sokan ott hibázzák el, hogy csak a negyedik évben döntik el, hogy mi is akarnak lenni, de sokszor az már késő. Kapkodva nem lehet behozni rövid idő alatt, amit addig elmulasztottak. És a vége az, hogy csalódnak. Éppen ezért én mór most próbálok felkészülni, hátha így könnyebb lesz. — őszintén kívánom, hogy Csőke László álma, elképzelése megvalósuljon, hogy azt csinálhassa, amit szeret. Marosi Agnes Parlamenti tapasztalatok — az építők napirendjén Az úttörőmozgalom története megyénkben A munkahelyi fórumokon túl tizenhárom nagyüzemi, vállalati ifjúsági parlamentet tartottak az elmúlt hetekben a szakma területén, s a tanácskozások előkészítéséhez, megtartásához sok segítséget adtak az szb-k, a főbizalmiak, a KlSZ.szerve- zetek — összegezték tegnap, kedden több más mellett Bélapátfalván, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Heves megyei Bizottságának ülésén. A műszak utáni parlamentek sajnos, a vártnál kisebb érdeklődést vonzottak, mint más esetekben, de a fiatalok, különösen a tanulók aktivitása általában minden alkalommal élénk volt. A helyieknél nagyobb felelősséggel, gondosabban készült vállalati szintű írásos beszámolókat, intézkedési terveket a résztvevők elfogadták. Hozzászólásaikban főleg lakásgondjaikkal foglalkoztak, a lakásépítések támogatásának nagyobb lehetőségeit kutatták, a pályakezdők nehézségeiről, a szakmai képzés, továbbképzés hiányosságairól, a nem minden esetben megfelelő munkahelyi szociális helyzetről, a termelés zökkenőiről, a szabad idő hasznom sabb, kellemesebb eltöltésének akadályairól tettek említést. A két legnagyobb kivitelező építőipari vállalatnál kifogásolták, hogy a tanulókkal a tananyaguktól eltérő munkákat végeztetnek, s a vezetőkkel csak ritkán találkozhatnak. Figyelmet érdemlő a legfiatalabbaknak az a bírálata is, miszerint szokatlan számukra idősebb társaik gyakori fegyelmezetlensége, lazasága, teljeséggel el lentétes az iskolában tanított renddel. Pályázati felhívás Az úttörőmozgalom Heves megyei eredményeinek, tapasztalatainak széles körű feltárására — az úttörőtörténeti kutatómunka fellendítése érdekében — hirdet pályázatot a Magyar Úttörők Szövetségének Heves megyei elnöksége és a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága. A pályamunkák az alábbi témakörökben készülhetnek: az úttörőcsapatok megalakulásának körülményeiről, fejlődésük egy-egy szakaszáról; az úttörőház történetéről, a szakkörök, sportkörök tevékenységéről. Lehetnek visszaemlékezések, az úttörőélettel kapcsolatos emlékek, élmények. Szólhatnak a mozgalom szervezeti életéről, tartalmazhatnak leírásokat raj. és őrsi összejövetelekről; különféle kezdeményezésekről, akciókról, a társadalmi munkákban való részvételről. Lehet szó bennük úttörőhagyományokról is, valamint úttörőélettel kapcsolatos személyes élményekről. A pályázaton úttörők, ifjúvezetők, pedagógusok, szülők, gyakorló népművelők, történészek vehetnek részt, valamint mindazok, akik elhivatottságot éreznek az úttörőmozgalmak iránt, akik hozzá kívánnak járulni Heves megye úttörőtörténetének eredményes, élményszerű megírásához. Az írás terjedelmét nem korlátozzák, annak tartalma, kortörténeti értéke az elsődleges. A pályaművet jeligésen keli beküldeni, mellékedve hozzá zárt borítékban a pályázó nevét és címét. A meghirdetők azt is kérik, hogy a pályamunkát két példányban, gépelve adják postára. A beküldési határidő 1982. június 20. Cím: MÜSZ Heves megyei Elnöksége, 3300. Eger, Széchenyi utca 18. A bíráló bizottság az alábbi díjak odaítélésében dönt: 3 db I. díj 3—3000 forint, 3 db II. díj 2—2000 forint, 3 db III. díj 1—1000 forint. Az eredményhirdetésre 1982. november 7-én kerül sor. Gördülő Kövek Az egyesült államokbeli Hamptonból származik az a hír, miszerint rekord- bevétellel zárult a beat- korszak mindig is második számú együttesének tartott Rolling Stones idei amerikai turnéja. A Kövek az USA 24 városában, 51 koncerten örvendeztették meg zenéjükkel a hallgatóságot. Ugyanakkor maguk is örömmel könyvelhették el, hogy mintegy 40 millió dolláros nyereséggel tértek vissza hazájukba, Angliába. A híradás szerint a szeptember 24-én kezdődött koncertsorozatot múlt szombaton este Philadelphiában fejezte be az együttes. Bár vezetőjük, a most 37 éves Mick Jagger több ízben is viszontlátást emlegetett, bennfentesek tudni vélik, hogy ez volt a Rolling Stones utolsó nyilvános hangverseny- kőrútja. Erre abból következtetnek, hogy a zenekar két tagja úgy nyilatkozott: nem kívánnak többé nyilvánosság előtt fellépni. Amennyiben tényleg így történik, akkor a hatvanas évektől tért hódított műfaj újabb nagy egyéniségei mondanak búcsút — remélhetően csak — a pódiumnak. Persze, arról nem szólt a fáma, hogy az együttes ne folytatná hanglemezek készítését. S valljuk be őszintén, ismerve a Gördülő Kövek két évtizedes történetét, nyugodtan reménykedhetünk abban, hogy a zenekar két tagjának kijelentése pillanatnyi szeszély volt csupán. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy bár szinte egyedül ők maradtak következetesek a koncertezésben, ugyanakkor olyannyira kiszámíthatatlanok, mint a sziklákról gördülő kötlek ... Sz. Z. EGYÜTT DIÁKOK ÉS KATONÁK Baráti találkozó Hatvanban Megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepli az új-hatvani Közgazdasági és Közlekedési Szakközépiskola MSZBT-tagcso- portja. Ebből az alkalomból és Leonyid Brezsnyev születésének 75. évfordulója tiszteletére szerveztek baráti találkozót az iskolában a déli hadseregcsoport katonáival. A rendezvényen először orosz nyelvű szép kiejtési versenyre került sor, amelyen a szovjet katonák zsűriztek. A legszebben oroszul Kada Anna Ill/b. osztályos tanuló mondta el a kijelölt szöveget. Ezt mintegy egyórás műsor követte, amelyben a diákok zsámboki, a vendégek pedig moldvai népviseletben mutattak be táncokat. A baráti találkozót közös éneklés zárta Moldvai népi tánc
