Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-17 / 295. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 17., csütörtök Tudományos kutatók Levéltáros történészek — történész levéltárosok Bán Péter és Á. Varga László V Az Egri Szimfonikusokkal Mozort-operák estje „Thália szekerén” A Katona József Színház a Nemzeti Színház Kamara- színháza december közepétől mutatja be Jókai Mór: Thália szekerén című színművét. Rendező: Zsámbéki Gábor. (MTI fotó: Benkő Imre felvétele — KS) Mozgássérültek javára Karácsonyi hangverseny Gyöngyösön Gyöngyösön, már hagyománya van annak, hogy minden esztendőben a mozgássérültek megsegítésére hangversenyt rendeznek a helybéli és a meghívott zenepedagógusok, valamint a „muzsikustanulok” közreműködésével. Idén külön jelentősége a koncertnek, hogy a mozgássérültek nemzetközi éve megyei rendezvényeinek egyik utolsó eseménye. A holnap, pénteken este fél hétkor a Mátra Művelődési Központ színháztermében megszólaló hangszerek Bartók és Kodály művészetét idézik. A hevesi járási, a gyöngyösi járási-városi pedagógus kórus, a gyöngyösi állami zeneiskola Tücsök zenekara, a Muzsikus Céh leánykara és a gyöngyösi zeneiskola művésztanárai a rendezvény bevételét a mozgássérültek javára ajánlották fel. A levéltárosnak ,azéirt kell egyúttal történésznek is lennie, mert a különböző korok forrásanyagát kellően értékelnie kell, hogy azok begyűjtése, rendezése, selejtezése során a legértékesebb iratanyagok elkerüljék a pusztulást és a jövendő kor kutatói részére megbízható forrásul' szolgáljanak. Az idei — 1981-es — nagy iratfoe- gyűjtés során derült ki például, hogy a különböző, nagy értékű, de nem iktatott iratok selejtezése és megőrzése a jelenlegi jogszabályok alapján nem biztosított, és kizárólag a levéltáros történészi felkészültségén, lelkiismeretességén múlik, hogy ezek az iratféleségek is levéltárba kerüljenek. Dr. Bán Péter, a Heves megyei Levéltár levéltárosa 1971-ben a debreceni egyetemen szerezte diplomáját, majd néhány év gimnáziumi tanárkodás után 1981. január 1-étői állt a megyei levéltár szolgálatába. Érdeklődési köre a XVI—XVIII. századira terjed ki, s ez tükröződik abban is, Hogy egyetemi disszertációját a Bat- thyány-uradallmalk XVIII. századi birtokigazgatásáról írta. Még gimnáziumi tanár korában bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia egyik kollektív munkájába, mely a Borsod megyei dézs- majegyzékeket tárta fel elemző részletességgel. A „jegyzék” a párizsi nemzetközi történészkonferencia részére készült, melyen egyébként Bán Péter is részt vett. A nemzetközi tudományos közvélemény elismerése arra indította a Heves megyei Levéltár vezetését, hogy a történeti Hevés megye területére vonatkozóan a dézs- majegyzékek kutatását és azok forráskiadását hosszútávú programjába bevegye. A viszonylag pontosan vezetett jegyzékek alapján köny- nyen kiszámítható a korabeli gabona- és bortermelés, valamint a juh- és méhállo- mány nagysága. A dézsma, a tized István, király óta 1848-ig a jobbágyok által fizetett egyházi adófajta volt, mely a legkülönbözőbb gazdasági, terményekre terjedt ki. Heves vármegyére vonatkozóan a fennmaradt legrégibb püspöki tized 1548-ból származik. A Heves megyei Levéltáriban az anyaggyűjtés 1979- ben indult meg, s a kiadási célok és elvek meggondolt tisztázása után, 1548 év anyaga 1982 legelején jelenik meg. Eddig részleteiben nem ismert számadatokat 'kaptunk az egy főre jutó élelmiszer- és bortermelésről, a parasztcsaládok vagyoni megoszlásáról, a termelésd ingadozásokról, az egykorú mértékegységekről, s minthogy a kiadválny a földrajzi és személynév anyagot betűhív formában közli, nyelvészeti és etnikai szempontból is rend,kívül becses forrósul fog szolgálni. Kiderül például, hogy a XIII. században az egri völgybe telepített vallonok XVI. századi továbbélésére másutt nem található gazdiag forrásul szolgálnak a dézsmajegyzékek. Dr. Bán Péter egyébként a levéltár folyóirata, az Archívum hasábjain becses adatokkal szolgáló tanulmányt irt a Borsod megyei tized- jegyzékek rendkívül változatos bormértékegységeiről is. Gimnáziumi tanári tapasztalata birtokában javaslatot tett a levéltár igazgatójának egy magyar történelmi fogalomgyűjtemény elkészítésére. Szerkesztésében három kollégája — Havassy Péter, Nemes Lajos és Á. Varga László — közreműködésével 1980-ban két vaskos kötetben, 1064 oldal terjedelemben meg is jelent a nagy értékű történelmi fogalomgyűjtemény, tanárnak, diáknak egyaránt való használatára. Á. Varga László is a debreceni tudományegyetemen szerezte diplomáját, s annak birtokában nyomban 1973- ban a Heves megyei Levéltár tudományos dolgozóinak a sorába állt. Szorosan vett tudományos érdeklődési köre ott folytatódik, ahol Bán Péteré abbamarad. Elsődlegesen1 a XIX. század gazdasági, társadalmi és művelődési története foglalkoztatja. Heves megye XIX. századi története e tekintetben még eléggé feltáratlan. Á. Varga tudományos érdeklődésének központjában a XIX. század oktatás- története áll. Á mííndenkori iskolarendszer a társadalom sarkalatos pontja. Megyénkben a XIX. század első felében a népiskolai tanítók anyagi körülményei átlagban a fél-egytelkes jobbágy anyagi lehetőségeivel voltak azonosak. Ebben az időszak- .ban már nem az iskolák számában történik alapvető változás, hanem döntően a mirőségben: az oktatott anyag szerkezetében. Több helyen és magasabb végzettségű tanítók oktatnak számolást és írást, sőt a reformok végétől sok helyen még nemzeti történelmet is. Az összehasonlító vizsgálatok arra utalnak, hogy a korszak oktatása Heves megyében azonban alulmaradt a fejlettebb hazai területekétől, például a Duna-mellékétől. Á. Varga bekapcsolódott Tiszafüred monográfiájának munkálataiba is: 1849-től 1914-ig terjedő korszak gazdasági és társadalmi viszonyait dolgozza, fel, egy nagy Heves megyebeli mezőváros képét deríti fel. (Tiszafüredet csak 1950-ben csatolták át Hevestől Szolnok megyéhez.) Tiszafüred fejlődését az teszi jellegzetessé, hogy a kétharmados többségű földesúri birtok következtében a nagy létszámú jobbágyság szűk parcellákra szorult, és mezővárosi viszonylatban is széles agrárproletár réteg lakta. Bár Á. Varga László érdeklődési köre a XIX. szászadhoz tapad, figyelme méltán ráterelődött a felszabadulást követő kibontakozás korszakára is, egy forráskiadvány erejéig. Az Üj úton vaskos kötetében 123 egykori dokumentumot adott közre betűhív közlésben, minden szépítgetés nélküli realitással. Ez az, egyébként gazdagon illusztrált kötet is a Heves megyei Levéltár gondozásában kerül kiadásra. Sugár István Az Országos Filharmónia hangversenysorozatában hétfőn kerül t sor a Mozart - operák estjére, a Gárdonyi Színháziban. A filharmónia évekkel ezelőtt felhagyott"azzal a gyakorlattal, hogy a nagyzenekari műsorok közben olyan hangversenyt is beiktatott a programba, ahol egy-egy opera keresztmetszetét nyújtotta át közönségénleík, megszólaltatva a hazat énékes- gárda legkiválóbbjait. Ezt a hasznos és — ha úgy tetszik — hatásos .ismeretterjesztő formulát újította fel az idén azzal, hogy ebbe a sorozatba beiktatta a Mozart.operák estjét. Mozart zenéje — operái is — megunhatatlan zenei csemege. Ezt a meggyőződésünket erősítette meg Pándi Marianne. Aki ezúttal, nemcsak zenetörténeti bevezetőket igyekezett tálalni hallgatósága elé. Aki- tűnő zenetörténész és kritikus meghitt kapcsolatot tud teremteni a közönséggel; ironikus, olykor öniróniára hajló megjegyzéseivel atmoszférát teremt, nem kerülve el néha azokat a megjegyzéseket, gondolatokat sem, amelyek a nyelve hegyéről csak úgy leperdül- nek, tájékoztatásként, ítéletként egyaránt. Ebben az estében ő volt a prózai színész és közben az énekesek az Egri Szimfonikusok kíséretével „dalra fakadtak”. A koncert megtervezésénél még nem ismerték azokat az énekeseket, akik végül is felléptek ezen az estén. Mégsem maradt el az érdeklődés. Az est hazavárt vendége Pászthy Júlia volt. Művelt és értékes orgánuma, egyénisége, bájos humora egyre feljebb emeli őt az énekesi pályán. Nemcsak énekel, nemcsak nehéz zenei-technikai feladatokat old meg könnyedén, nemcsak tiszta sízövegkiiejtése, s a dallam tisztelete jellemzi előadását, de érzelmi telítettsége, a zenével való együtt- és benneélés bizonyítja, hogy minden idegszálával átadja magát a muzsikának. Lehet ő Blonde a Szöktetésben, Pamiina a Varázsfuvolában, Figaró szerelmese, aki megváltja önmagát és aki ellenáll az őt körülhízelgő grófnak, a lényeg mindig egy: a dallamban és a szövegben megfogalmazott hősnőt hiteti el velünk. Az est másik hangja, Gregor József a szegedi operatársulatból. Gregor bizonyára már rég elfelejtette, hogy ő, mint- kezdő énekes Egerben, úgy másfél-két évtizeddel ' ennek előtte mekkora sikert aratott, ő a karcsú fiatal basszista, aki a hangverseny után baráti körben még órákig énekelt. Mert temperamentuma, bővérű humora, életkedve hatástalan volt.' S úgy tűnik, mindez, amit akkor az egri közönség és egri barátai megismertek, megszerettek benne, ma is megvan, máig is töretlen erővel és tapasztalattal megkoszorúzva él és hat. Ozmánja tapsra ragadtatta a közönséget; Sarastró. Isis főpapjának imája bizonyítottal, hogy az ária értékét meghatározó részeket hatásosan és jól járja végig. A hairmadiik énekes, a bariton Sólyom Nagy Sándor, ugyancsak egyenértékűt nyújtott a két kiváló énekes társaságában. A Don Jüanból a Regiszter-áriát adta elő. Leporelló „felsorolásában” határozottan élvezetet talált, de ugyanolyan jókediélíyel szólaltatta meg a Varázsfuvola Pa. pagenoját, mert Mozart muzsikájában szerelem és az életöröm egy tőről fakadnak. A Figaro házassága borbélyának vallomását érzékkel, gráfjának udvarlását, körültekintését már intrikusi elemekkel színezte. A színházi zenekart az Egri Szimfonikusok játszották. Ezen az értékes szolgálaton belül, Farkas István karmesteri közreműködésével előadták még a Szöfcte- tés és ,a Figaró házassága nyitányát. Ez az együttes ismét kezd magára találni. Az utóbbi hónapokban •adott koncertjeiken' nemcsak a vonósok, a fúvósok is nagyobb fegyelemmel, a megszólaltatott műveknek kijáró tisztelettel, elmélyültebben muzsikálnak. Mint ahogyan ezt az egri közönség korábban is megkapott, és a jövőben is elvárja tőlük. Á sikernek ezúttal megérdemelten ők is ^tevékeny részesei voltak. . Farkas András I I m t f m — Csak nézem-nézem, ki zavarja fel a vizet. Hát te vagy az?! — Bocsáss meg, ebben a pillanatban érkeztem, még nem is érinthettem ... — Nyisd ki a szemed! Ez neked nem zavaros? |— Csakugyan, mintha kissé zavaros lenne. De láthatod, hogy én még véletlenül sem tehettem, hiszen lejjebb is állok nálad. — Még hülyének is nézel? összezavarod a vizemet, aztán megkerülöd a sziklát, hogy lentről vigyoroghass a pofámba? — Dehogy vigyorgok! Hidd el, nekem a legkínosabb. Mondd, miért tenném,' hogy miután szomja- mat oltottam, és el is kerülhetnélek, visszajöjjek ide? — Most szóltad el magad! Tehát ittál, és el is akartál kerülni, mert tudod, hogy bűnös vagy. — Hiszen ha el akarlak kerülni, azt gondolod, nem sikerült volna? • — Szóval akkor jársz túl, az eszemen, amikor te akarod? — Dehogy akarok én a te eszeden túljárni! Csak ... — Igazán kedves vagy! Mit akarasz egyáltalán, ha szabad kérdeznem? — Békességet! Semmi mást, csupán csak békességet! — Békességet? Ezek után? ... Látni sem bírlak. Uitálkozom, ha rád nézek. (A hímnek már a száján volt: „Ezen igazán könnyű segíteni”, de mégis sikerült türelmesebbre fogni a hangját, s így szólnia:) — Akkor még egyszer kérlek, ne haragudj, és engedd, hogy távozzam. 1— Igen? Azt hiszed, ilyen könnyen megúszod? Tönkretetted az életemet, aztán egy pardonnál elsze- lelsz? Hát nem és nem! Előbb elszámolunk! , Hallgatlak. De nézd, a víz most is zavaros, -pedig jó ideje mindketten a parton állunk. i— Ki tudja, mit hajigál- tál bele? — Magám is ebből a patakból iszom. ■— Akkor meg mit hazu- dozol ? i— Én csak azt mondtam, hogy ennél a kőnél följebb sosem jártam. De ha nem hiszel nekem, nincs más hátra, mint hogy másik patakot keressek magamnak. — Nekem meg itt hagyod ezt a mocskot! — Akkor keress te magadnak másikat! — Nem te. fogod megszabni, merre járjak! Ott iszom, ahol nekem • jólesik! — Maradjunk ennyiben. — Mented az irhád? Ehhez értetek? A másik meg csak üvöltözzön egyszál egyedül ebben a kőomlásos, kopár, ijesztő völgyiben!... — Hát mit tehetek érted? — Itt mindenki csak saját magával törődik, legyen tele a bendője, a többi megdögölhet! Üvöltök a magánytól, érted?! Azt hiszed, nekem nem hiányzik a másik melege? Mit képzeltek ti ? !... >— ... Eddig nem így beszéltél ... Miért nem ezzel kezdted? — Megint csak én? Mindenben, mindig én vagyok a hibás? Ti miért nem tudtok figyelmesebbek lenni? Azt hittem, különb vagy, megértesz, de te is csak olyan vagy, mint a többi!... — Nem! Dehogy! Én értelek!... Maradjak?... Elmenjünk a forrásig? Megnézzük együtt... ? i— Azt hiszed, azzal minden megoldódik? — Hiszen a zavaros víz dühített fel. Te mondtad ... Indulunk? — Micsoda vízről beszélsz te? — Szerinted felzavartam az ivóvizedet. i— Te még mindig itt tartasz? — Igen. Mert be .szeretném bizonyítani... •— Ne bizonygass te nekem semmit. — De igen. Mert nem akarom, hogy erről köztünk még egyszer szó essék! — Tudom, neked legjobb lenne, ha én befognám a pofámat. — Nem mondtam semmi ilyesfélét... i— Csak gondoltál... — Nem is gondoltam, de szeretném, ha tárgyilagos lennél... — És megenném az efféle szánalmas kimagyarázkodásokat ... („Engem szeretnél te megenni” — villant át a másikon, és ezt nem is találta olyan tréfás gondolatnak, mert felborzolódott a szőr a hátán.) — Maradjunk a tényéknél. Te ott álltái a köveken, és kortyoltad a kétségkívül kissé zavaros vizet, amikor megjelentem én, nem tagadhatod, hogy alulról jövet. Éppen csak körülnéztem, mire te befejezted az ivást, megpillantottál, és rám... megpillantottál, és megszólítottál... 1— Mondd csak ki! Rád ripakodtam!... Rád ordítottam ! Rád üvöltöttem, mert én egy ilyen őrült, bolond, elmebajos, üvöltöző bestia vagyok! — Nem mondtam egyiket sem. i— Visszaszívtad, mert nem merted kimondani! Ugye, most lapulsz? — Mit válaszoljak? Ha azt mondom, nem félek, gátlástalan, pimasz, cinikus és elbizakodott vagyok. Ha azt mondom, félek, rossz a lelkiismeretem, és ki tudja minek nézlek ... Ügy forgatod a szavaimat, ahogy te akarod... i— Lassan kiderül, mi a véleményed rólam. No, mondd ki végre bátran! <— Nem ítélkezem én feletted. Hányszor mondjam, nem akarok marakodni... Nézd, itt kushadok előtted így könyörgök, hagyjuk békén egymást! — Azt elhiszem! Megfojtanál egy kanál vízben, ám hagyjuk békén egymást, mert én vagyok az erősebb! Rosszul számítottál. Ha már te is úgy gondolod, hogy vagy te, vagy én, legyen meg, aminek meg kell lennie! ... 1— Itt a torkom, mit bánom én! Csak már egyszer vége legyen ennek a pokoli szócsavargatásnak!... A nőstényfarkas egy pillanatra visszahőkölt, de megsejtve, hogy további acsargásaira egyre fokozódó ernyedtség lesz a válasz, meg azt is érezve, hogy ez az utolsó alkalmas pillanat, fáradt fogcsattogtatással nekiesett ordastársának, hogy most aztán széjjelté- prr..
