Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1981. november 14., szombat Az elmúlt év áprilisában startolt először, s az elmúlt napokban kezdődött meg a második .kísérletsorozat az amerikai Columbia űrre­pülőgéppel. Mai összeállításunkban az űr­repülés kétségtelenül jelentős technikai vívmánya mögötti szándékokról is szólunk. Bolygóközi űrlaboratórium részt a mérési adattok pon­A Columbia: tudomány és hadászat A hatalmas állványra Osztrák gyártmányú mű­szerek is vannak a Szovjet­unióból a napokban útnak indított automatikus bolygó­közi ű rlatooratór iumokon. A graizi egyetem tudósad külön- leges miaignetométert szer­kesztettek a bolygóközi mág­neses tér tulajdonságai mé­résére. A két automatikus űrállo­más, ahogy erről a Pravdá csütörtökön beszámol, tel­jesen azonos egymással, fék szerelésük ugyanaz. Ez egy­A Max Planck Intézet rá­diócsillagászati obszervató­riumában amerikai, francia és nyugatnémet csillagászok a 100 méteres eífölsbergj rá- diótelteszkóppal megállapítot­ták, hogy tejútrendszerün­135 évvel ezelőtt, 1846. jú­lius 15-én-nyitották meg az első magyarországi vasútvo­nalat Pest és Vác között. Építkezését — akárcsak Ang­liában — rengeteg vita előz­te meg. Ellenzői — köztük Deák Ferenc is — arra hi­vatkoztak, hogy . megrémíti az állatokat, felgyújtja a há­zakat és kimutatták: gazda­ságosabb az állatokkal vég­zett fuvarozás. A mérsékel­tebbek a lóvas útra szavaz­tak. Ennek ellenére a gőz­vasút győzött. Megépült a vasút és hozzá Belgiumiban megrendeltek három moz­donyt. Hogy-hogy nem, vé­gül négy mozdony érkezett Belgiumiból s az elsőt mind­járt „Pesth”-nek nevezték el. A 35 kilométert 59 perc alatt futotta be a hét sze­mélyszállító és egy udvari „termeskocsibóL” álló szerel­vény. Álljon itt egy korabe­li sajtóbeszámoló erről: „Az indítás jelére a gőz­mozdonyok egyet nyerítenek, vagy sivítanak, és az udvari kocsi hét vagonnal megin­dult a sokaság bámulatára..., alig tűnt el szemünk elől az utolsó pesti néző, máris pa­lotaiak és fótiak állanak előttünk... 25 percnyi uta­zás után a dunakeszi állo­máson megálltunk, hol fá­val a tenderek és vízzel a katlanok láttatnak el, mire ismét megindultunk, és Göd mellett elrepülvén 24 perc után mozsarak durrogása közben Vácon leszálltunk.” Petőfi is lelkesen üdvözöl­te az eseményt, de soraiban vádló számonkérés is ve­gyült: „Miért nem csinálta­tok / Eddig is már? / Vas hiányzott? / Törjetek szét. minden láncot, / Majd lesz elég vasatok!” ★ A magyar állam tulajdo­nában levő vasutat az 1867. évi XIII. törvénycikk alapí­totta meg, eredetileg Ma­gyar Kir. Államvasutak (MÁV) néven. Vasútépíté­sünket Széchenyi közlekedés- politikája jellemezte: a köz- pontosítás és a nemzetiségi tossagat segíti elő, másrészt azt is lehetővé teszi, hogy ha az első szonda berende­zései valamilyen különlegies jelenséget észleltek, de an­nak kivizsgálását már nem tudják elvégezni, a valami­vel később indult második űrszonda a földi központ pa_ -rancsára képes az alaposabb vizsgálatra is. A Venyera—13 és a Ve- nyera—14 berendezéseit nap­elemek működtetik. kön kívül más csillagrend­szerben is Van víz. Az első ilyen vízgőzfélhőt a kutatók az IC 133 jelű törpegalaxvs- ban fedezték fél, amely 2,2 millió fényév távolságra van a Földtől. földdel. A centralizáció elve szerint Pestről kiindulva négy fővonalnak kellett ki­épülnie: Pozsonyon át Bécs jelé, Székesfehérváron, Ká- rolyvároson át Fiume felé, Szolnokon és Aradon át Er­dély felé, Miskolcon és Kas­sán át Galícia felé. ★ A dualizmus korának ki­emelkedő gazdaságpolitikusa Baross Gábor (1848—1892) volt, akinek közlekedéspoli­tikai szereplése még ma is érezteti hatását. Nevéhez fű­ződik számos magánvasút­vonal államosítása az ún. Baross Gábor, a „vasminiszter” „zónadíjazás bevezetése”, ő egyesítette a postát és a távírdát, tette kötelezővé az állami vasútnál a magyar nyelvet. A „vasminiszter” emelte a mezőgazdasági ter­mékek versenyképességét, és működése jelentős volt az iparfejlesztés és kereskede­lem terén. Nevét viseli a Ke­leti pályaudvar előtti tér, szobrát is ott helyezték el. Kováts Andor A hajtóművek segítségé­vel, rakéta módjára felszál­ló, de repülőgépként, kere­kekre leereszkedő űrjármű először tavaly április köze­bén. rajtolt Floridából, és két­napos keringés után szeren­csésen visszatért a Földre. A második próbaút után már a kutatóprogram következik. A Pentagon támogatása Az űrrepülőgép (Space Shuttle) új vonása épp a visszatérés módjában rejlik. Ez az első olyan űrszerke­zet, amely némi javítással többször (becslések szerint akár százszor is) felhasznál­ható. Az amerikai tudósok ettől az űrkutatási költségek nagyfokú csökkenését várják. Egyúttal abban reményked­nek, hogy a Columbia típu­sú szerkezetek — amelyek az űrpilóták mellett „civil” le­génységet, azaz különböző szakértőket is szállíthatnak — széles körű, kiterjedt ku­tató tevékenységet tesznek majd lehetővé, hiszen sokkal gyakoribbá, kis túlzással szinte rutinszerűvé válhat­nak az űrrepülések. Ez kétségbevonhatatlanul jelentős vívmány. Ám fel kell figyelni arra, hogy az új ^amerikai űrprogramhoz ko- morabb, katonai jellegű meg­fontolások is kapcsolódnak. A világsajtó számos orgánu­ma, jó néhány neves szakér­tő hívta fel rá a figyelmet: az Egyesült Államokban az űrrepülőgép kifejlesztésével egyre nyilvánvalóbbá válik a terv annak katonai célú igénybevételére. Már az űr­repülőgép elkészítésének leg­főbb támogatója is a wa­shingtoni hadügyminisztéri. um volt, amely kezdettől fogva finanszírozta a terve­zettnél csaknem kétszerié nagyobb összeget (majd’ 10 milliárd dollárt) felemésztő szerelt Columbia (Fotó: TIME — KS) programot. A New York Times az indítás több éves csúszására célozva (az első utat 1978-ra tervezték) így írt: „Ezt az űrjárművet meg sem alkották volna, ha nem kifejezetten katonai jellegű feladatokat teljesítene”. „A hadügyminisztérium elemzői és a stratégiai tervezők nagy figyelemmel 'kísérik a Shuttle első útját — írta egy másik alkalommal a tekintélyes napilap. — Abban remény­kednek, hogy az újra fel­használható űrhajó katonai fölényt biztosít az országnak a világűrben, különösképpen a Szovjetunióval szemben”. Egyes nyilatkozatok sze­rint a Pentagon magának foglalta le az új űrjármű el­ső ötven útjának körülbelül a felét. Más adatok szerint az űrrepülőgép hasznos ter­helésének mintegy 20—30 százalékát kifejezetten kato­nai rendeltetésű eszközök fogják alkotni. (Igaz ugyan­akkor, hogy az Űrhajózási Hivatal, a NASA, amely költ­ségvetésének megkurtításá­tól tart, maga is igyekszik a Shuttle-programot „futtatni”, hiszen ez jelenti ma az ame­rikai űrfcísérletek fő vona­lát, s a szervezet az elmúlt időiben anyagi forrásainak körülbelül 80 százalékát er­re fordította). Lézer és kémholdak A katonai célú kísérlete­ket természetesen szigorú titoktartás övezi. Szakértői jelentések és kiszivárgott in­formációk alapján mégis körvonalazhatók azok a szán­dékok, amelyeket a Penta­gon az űrrepülőgéphez fűz. Fő katonai értékét abban lát­ják, hogy a Columbia rakte- rében több kisebb felderítő hold is Föld körüli pályára juttatható. A hírszerzési cé­lok mellett más kísérleti programokat is terveznek — ezek egyike a kozmikus lé­zerágyú célkövető és célzó­készülékének kipróbálása. Az asztronauták egy ilyen mű­szert állítólag már az első próbaút során magukkal vit­tek!-Továbbá lehetségesnek tartják ezzel az űreszközzel más országok műholdjainak megfigyelését, elfogását vagy elpusztítását. A Pentagon tehát kiemel­kedő fontosságot tulajdonít a Space Shuttle-programnak. Ezt jelzi, hogy a hadügymi­nisztérium a következő költ­ségvetési évre már ö(száz­millió dollárt folyósít a Co­lumbia továbbfejlesztésére. A légierő képviselői bejelen­tették, hogy Colorado állam­ban egyesített űrirányító központot építenek a katonai űrrepülőgépek és a műhol­dak irányítására, 1984-ig pe­dig alkalmassá teszik az ilyen gépek indítására a ka­liforniai Vandenberg légi tá­maszpontot. Több, az amerikai sajtó­ban megszólaltatott szakértő ugyanakkor rámutatott, hogy tanácsosabb lenne ki­zárólag a Columbia tudomá­nyos lehetőségeit bővíteni, már csak azért is, mert hadi próbálkozásokkal az Egyesült Államok nem sok meglepetést tud okozni a Szovjetuniónak. Vagyis az új űrjármű alkal­mazása sem eredményez ka­tonai fölényt, „csupán” egy újabb, naigyon költséges ver­sengést indít el, ezúttal a kozmikus fegyverkezés terén. Az első próbaút két utasa, Robert Crippen és John Young az űrrepülőgép rakterét mutatja egy maketten — itt helyez­hetők el a műholdak is (Fotó — AP — MTI — KS) Víz — a tejútrendszerünkön kívül A TECHNIKA TÖRTÉNETÉBŐL Hz első magyar vasút — Baross Gábor vidékek összekötése az Al­Kozmikus kenőanyag A Föld körül egyre több olyan mesterséges hold ke­ring — híradástechnikai, meteorológiai, geodéziai, irá­nyítástechnikai stib. rendel­tetéssel —, amelynek ener­giaellátását napelemek biz­tosítják. A napelemeknek mindig a Nappal szembe kell nézniük, a jeleket felfogó földi állomással kapcsolatot tartó antennának pedig ál­landóan a Föld felé kell irá­nyulnia. Mindez mechanikai mozgással, szerkezeti részek egymáson való 'elmozdulásá­val, következésképpen súrló­dással jár, amit kenőanya­gok alkalmazásával lehet csökkenteni. E követelmény az űrhajók és űrállomások esetében még fokozottabban fennáll. A nehézséget az je­lenti, hogy a csapágyakban használt kenőanyagoknak állniuk kell a hőmérséklet igen szélsőséges határok kö­zötti ingadozását (a szerke­zeti részek hol a Nap felé fordulnak, hol pedig „hátat fordítanak” neki). További problémákat vet fel az a kettős követelmény, hogy felbocsátás előtt és közben levegő jelenlétében, a világ­űrben pedig légüres térben, vákuumban kell „helytáll, nia” a kenőanyagnak. Már az űrkutatás kezdeti lépései­nek megtételekor kiderült, hogy a földi körülmények közt használatos kenőanya­gok — zsírok, olajok — nem felelnek meg a kozmikus környezetben, ott ugyanis gyorsan elillannak,. illetve éibomlanak. Kezdetben ún. szilárd kenőbevonatokat (kö­tőanyagba ágyazott kenő­anyagokat) . alkalmaztak, mígnem sikerült rátalálni a legmegfelelőbb kozmikus ke­nőanyagra, a grafitra, amit még ólommal is „házasíta­nak”. A különleges elkészí­tési módú, csillagászati áru — egyébként szabadalommal védett — zsírszerű kenő­anyag, az oleofil ólomgrafit iránt, mely vegyileg semle­ges, érzéketlen a vízzel szem­ben, kiváló hőstabilitású, ma már nemcsak az űrtechnika érdeklődik, hanem a földi vákuumtechnika, az energe­tika, a forgács nélküli alakí­tástechnika is igényt tart rá. Képünkön: a „holdzsímak” is nevezett különleges zselé­szerű kenőcs angol feltaláló­ját láthatjuk, kezében a vi­lág legdrágább kenőanyagát tartalmazó dobozzal. (KS) összeállította: Hekeli Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom