Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-28 / 279. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 28., szombat Nitze „óvatosan optimista”, Reagan fegyverkezve reménykedik Politikai hadszíntérré változott a gazdaság Csütörtökön este Washingtonból Genfbe utazott Paul H. Nitze, a középhatótávolságú nukleáris rakétaerőkkel foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalásokon részt vevő amerikai delegáció vezetője. Az a tény, hogy Washington közvetlenül a tárgyalások kezdete előtt elhagyta a korábbi „hadszín- téri nukleáris erők” elnevezést, amely szűkítette volna a genfi tárgyalások témakörét, arra utal, hogy érdekeltsége az eszmecserék sikerében növekedett. Az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozata alapján Washington „hosszú és nehéz tárgyalásokra" számít. Maga Nitze „óvatosan optimistának” vall. ja magát a genfi kilátásokat illetően. Elutazása előtt újságíróknak kijelentette: A tárgyalások alapjának Ronald Reagan amerikai elnök november 18-án elhangzott javaslatát tekinti. Reagan, mint ismeretes, ebben az összes szovjet közép-hatótávolságú rakéta leszerelését követelte, annak fejében, hogy a NATO lemond 572 Pershing—2 rakéta, illetve cirkáló szárnyas rakéta Európába való telepítéséről. Engedékenyebben, bár távolról sem egyértelműen beszélt a lehetőségekről Reagan elnök Barbara Waltersnak adott interjújában, amelyet csütörtökön este közvetített az ABC televízió. Először is kitért a válaszadás elől, amikor Walters azt kérdezte, hogy mit tenne abban a tizenhét percben, amely az Egyesült Államok elnökének feltehetően rendelkezésére állna, miután nukleáris rakétát lőttek ki Amerikára? Az elnök úgy felelt, hogy a legfontosabb feladat az ilyen helyzetek kialakulásának megelőzése. Reagan „nagyon őszintének” mondta saját múlt heti javaslatát, de a riporternőnek arra a kérdésére, hogy „mit gondol: mi lesz most, miután Leonyid Brezsnyev nemet mondott az ön javaslatára?” — ismét óvatosan válaszolt. Emlékeztetett, hogy az SZKP főtitkára a szovjet rakéták számának csökkentését is felajánlotta, s hozzátette: „innen lehet kezdeni az alkudozást”. „Jó szándékkal fogunk tárgyalni, de mindent megteszünk a „nulla-megoldás” elérése érdekében.” Az amerikai elnök válaszaiból a továbbiakban az derült ki, hogy tulajdonképpen az amerikai fegyverkezést tekinti a genfi remények alapjának, azért reménykedik a sikerben, mert szavai szerint Washington „most először nem úgy ül a tárgyalóasztalhoz, hogy közben serényen lefegyverzi magát”. A politikai bizottság beszámolóját előterjesztve Marian Woznialt, a kb titkára emlékeztetett arra, hogy a LEMP kilencedik kongresz- szusa óta négy hónap telt el, de annak ellenére, hogy számos lépést tettek a gazdaság és a politika stabilizálására, az erőfeszítések eredményei elmaradnak a társadalom elvárásaitól. Szólt arról, hogy „a katasztrofális mértékben mélyülő válság” fő iorrása a társadalmi helyzet, amely politikai hadszíntérré változtatja a gazdaságot. A „Szolidaritás” szélsőségesei különféle eszközökkel, így a sztrájkterror alkalmazásával módszeresen gyengítik az államot. Mint Wozni- ak elmondta, több mint fél éve nem telt el nap Lengyelországban valamilyen sztrájk vagy sztrájkfenyegetés nélkül. Hangsúlyozta, hogy a párt- kongresszuson elfogadott, a szejm által jóváhagyott válságellenes, stabilizációs programot ilyen körülmények között az idén nem. lehet egészében teljesíteni: a nemzeti jövedelem a tavalyihoz képest 15 százalékkal alacsonyabb lesz, vagyis az 1974-es szintre esik vissza. A gazdaság helyreállftáBegin izraeli miniszter- elnök csütörtök este elesett otthonában és combnyaktörést szenvedett. A miniszter- elnököt azonnal egy jeruzsá- lemi kórházba szállították, ahol műtétet hajtottak végre rajta. A kórház szóvivőjének jesának fő tényezői között jelölte meg Wozniak az export, mindenekelőtt a szénkivitel fokozását, valamint a testvéri szocialista országokkal való együttműködést. Wlodzimierz Mokrzysz- czak, a kb titkára a központi bizottság titkárságának tájékoztatóját ismertette. Eszerint a negyedik plénum óta — ha nem kielégítő mértékben is — de fokozódott a LEMP számos szervének és szervezetének aktivitása, valamelyest javult a párttagság hangulata. A jelenlegi körülmények között, hangoztatta, a politikai harc minden célravezető eszközét alkalmazni kell. A „Szolidaritás” bizonyos szervezetei ugyanis egyre fokozódó támadásokat intéznek az üzemi pártszervezetek ellen. Ezzel a pártépítés lenini alapjait veszik célba, s arra törekednek, hogy meggyengítsék a párt munkás jellegét, korlátozzák a párt befolyását az üzemek életére. A Nemzeti Egyetértési Front megteremtése jelenthet csak esélyt arra, hogy az országot politikai eszközökkel sikerül kivezetni a válságból — mondotta Mok- rzyszczak. A megnyitó és a két referátum után a LEMP KB ülésén megkezdődött a vita. lentése szerint Begin a körülményekhez képest „kitűnő állapotban” van. Az előzetes orvosi vélemények szerint a miniszterelnöknek néhány hetet kórházban kell töltenie, de hamarosan képes lesz arra, hogy hivatali teendőinek egy részét ellássa. Begin balesete Európa és p fejlő országok Százmilliókat érintő témával foglalkozó tudományos ülésszak zajlott le Budapesten, november 11—15. között. Itt tartotta harmadik konferenciáját az EADI, magyarul a Fejlesztési Intézetek Európai Társasága. A több mint százharminc európai intézményt tömörítő szervezet a nemzetközi tudományos élet neves fóruma. Bár nem rendelkezik anyagi vagy politikai eszközökkel, s így nem dönthet a fejlődő országoknak szánt támogatásokról, segélyekről, de tagjai javaslatokat tehetnek, s tesznek is kormányaiknak a fejlődő országok megsegítésére. Az EADI így komoly szerepet tölt be a mai világgazdaságban, s az elkövetkezendő években sokat tehet a fejlődő országok, s a világ fejlettebb régiói között egyre mélyülő szakadék felszámolásáért. A budapesti konferencia megnyitó ülésére és az azt követő több napos tanácskozásra a fejlesztési kérdések számos nemzetközi hírű szaktekintélye érkezett hazánkba. Köztük volt Willy Brandt is, a Szocialista In- ternacionálé és az NSZK szociáldemokrata pártjának elnöke, Amir Jamal, Tanzánia pénzügyminisztere, Francisco Delich argentin szociológus és még sokan mások.* Miről tanácskoztak a meghívott vendégek és a magyar vendéglátók, a téma hazai szakértői? Bár a fejlődő országok fogalmába több európai ország is beletartozik, ezúttal mégsem róluk, hanem az ún. harmadik világ gondjairól folyt az eszmecsere. Mint Bognár József akadémikus, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója az ülésszak megnyitásakor elmondotta, a mai világgazdaságot sújtó két legnagyobb probléma a fegyverkezési verseny és a kelet—nyugati együttműködés nehézségei. A fegyverkezés az emberiség legsürgősebb tennivalóitól, pl. a „harmadik világ” egyre súlyosabb gazdasági nehézségeinek megoldásától vonja ei a szellemi és anyagi erőforrásokat. Mivel a fegyverkezési verseny tulajdonképpen csak következménye a kelet—nyugati viszony alakulásának ez azt jelenti, hogy a világ politikai és gazdasági klímája ma is függvénye ezeknek a kapcsolatoknak. A konfliktusok további élezése így nemcsak egy újabb háború kirobbantásával fenyegeti a világot, de katasztrofális hatással lehet a jövő világgazdaságára is. Willy Brandt referátumában azt hangsúlyozta, hogy „Észak” és „Dél” államai kölcsönösen egymásra vannak utalva, s éppen ezért közös tervet kell kidolgozniuk a „harmadik világ” hátrányainak leküzdésére. A legutóbbi energiaválságos évek bebizonyították, hogy alig van olyan ország, amely gazdaságilag olyan erős, vagy a nyersanyagpiactól annyira független, hogy le tudna mondani a fejlődő országokkal folytatott kereskedelemről. ,A fejlesztési kérdések másik világszerte elismert szakembere, a tanzániai pénzügyminiszter, egy afrikai ország politikusának tapasztalataival gazdagította a tanácskozást. Azt fejtegette, milyen nehéz felszámolniuk a függetlenné vált egykori gyarmatoknak a gyarmatosítók által hagyományozott gazdasági örökséget. Hiszen a fiatal afrikai államokban megvalósuló fejlődési modellek egytől egyig a francia, brit, portugál, belga, spanyol, illetve olasz kormányzási módszerekben gyökereznek. A másik súlyos gondot az jelenti — mondta Amir Jamal —, hogy a „harmadik világ” országainak ma sem sikerült kitörnie az Észak és Dél között kialakult munkamegosztás hagyományos kereteiből, sőt az északi államok fejlett technikájáért egyre több nyersanyaggal kell fizetniük. Azok a kirívó egyenlőtlenségek, amelyek ily módon a világ különböző részei között kialakultak, hosszú távon a földgolyó gazdagabb országai számára sem kifizetődőek. Ezért Európának sürgősen meg kell találnia a megoldást, hogy kiszabadítsa a fejlődő országokat e bűvös körből. Az érdekes eszmecsere a konferencia második napján a televízió Szemle című műsorának kamerái előtt folytatódott. - A Társadalomtudományi figyelő meghívott vendégei: az angol Dudley Seers, a holland Louis Em- merij, a francia Jean Masi- ni, valamint a már említett tanzáíniai Amir Jamal, valamennyien közgazdászok. A Közgazdaságtudományi Egyetem tanárával, Szentes Tamással és a műsorvezetővel, Kalmár Györggyel arra a kérdésre keresték a választ, mik a legsúlyosabb akadályai a fejlődő országok gazdasági nagykorúsításának, s mit tehet Kelet és Nyugat a „fejlődők” több évszázados elmaradottságának enyhítése érdekében. Szakály István-( Küí^öJJtikai kommentárunk )— Valóban zöld fény? AMI VÁRHATÓ VOLT, BEKÖVETKEZETT: a spanyol szenátus, mint azt a hírügynökségek gyorshírben jelentették, felhatalmazta a kabinetet: kezdjen tárgyalásokat a Spanyol Királyság NATO-belépéséről. Ezzel megkezdődik a belépés esetére jó előre kidolgozott forgatókönyv új fejezete. A most soron következő két lépés a következő: 1. az ország brüsz- szeli nagykövete hivatalosan közli Joseph Luns-szel, az Atlanti Szövetség főtitkárával: a madridi kormányzat „kész elfogadni” a szervezet felkérését, hogy országa lépjen be a katonai tömbbe, és 2. ennek nyomán december 10-én, a szervezet miniszteri tanácsának ülésén, az erre az alkalomra Brüsszelbe utazó Jósé Pedro Perez-Llorca spanyol külügyminiszter jelenlétében, elhangzik majd a meghívás. A belépési eljárás már megindult és minden jel arra mutat, hogy a célszalag átszakítása már csak idő (és nem is olyan hosszú idő) kérdése. A SZENÁTUS DÖNTÉSÉNEK az a lényege, hogy — miután a cortez, a parlament alsóháza jóváhagyta a belépés tervét — a felsőházi jóváhagyás jogilag zöld fényt jelez a Brüsszel felé vezető úton. Ám — erről mostanában sokat cikkezik a NATO-ellenesnek nem mondható nyugati sajtó — kizárólag csak jogilag. Sem a világ, sem a spanyol nép nem felejti el, hogy az eljárás morális háttere több szempontból is megkérdőjelezhető. Ez a megállapítás mind a belpolitikai módszerekre, mind a veszélyes külpolitikai kisugárzásokra vonatkozik. A belpolitikában két tényező érdemel figyelmet. Az egyik, hogy hiába tiltakoztak óriási tömegtüntetéseken Hispániában, hiába mutatta ki valamennyi felmérés, hogy népszavazás esetén a spanyol nép nemet mondott volna a belépésre, a spanyol népet gyakorlatilag nem kérdezték meg, sőt akarata ellen hoztak történelmi horderejű döntést. A másik tényező a hadsereg szerepével kapcsolatos. Nyílt titok, hogy a madridi vezetés azt reméli: az atlanti tagsággal a korábbinál jobban kordában tartható a puccsveszéllyel fenyegető spanyol hadsereg. Az ellenzék azonban joggal emlékeztet arra, hogy az ugyancsak NATO-tag Görögországban a NATO hallgatólagos támogatásával fojtotta meg évekre a demokráciát az ezredesek puccsa. AMI PEDIG A KÜLPOLITIKÁT ILLETI, a kép — sajnos — még egyértelműbb. A Nyugat, amely oly szívesen beszél egyensúlyról, szemrebbenés nélkül borítja fel a katonai szövetségek valóban létfontosságú és valóban érzékeny zzal, hogy * Európa egyik legnagyobb o lanti tömbbe. Endre Mintegy kilencezer nő tüntetett Hágában az eurorakéták telepítése ellen. A nagyszabású megmozdulás résztvevői a városi parkból vonultak a parlament elé, ahol tiltakozó iratot adtak át a holland képviselőknek(Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A kislakásépítők és lakásfelújítók szolgálatában 1981* december 1-én nyit közös mintatermünk A TUZÉP ÚJ TELEPÉN, EGER, KISTÁLYAI ÚT (déli ipartelep): BEMUTATÁS. SZAKTANÁCSADÁS, ÉRTÉKESÍTÉS, ANYAGBIZTOSÍTÁSI MEGÁLLAPODÁS, HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS. GÉPKÖLCSÖNZÉS.