Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-03 / 232. szám

NÉPÚJSÁG 1981. október 3., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9*

Szász Endre hollóházi porcelánra égetett képei

(Fotó: Kőhidi Imre)

talos nemsokára elhalt, s maradt a más kettő.

Míg Bemmel személyesen nem találkoztak, csendes, nyájas levelezést folytattak. Bem engedni látszott. Szíelben bevétele után Csá- nyí Kolozsvárról rögtön Bemhez ment diadalán szerencséltetni. Itt a eeremónáális fogásokon túlesve, átmentek a katonaság rongyos, ságáira, éhezésére, fizetésük több hetekről maradt hátralékéira, dacára annak, hogy ezek fedezésére elegendő pénz küldetett, de a rendetlen, rossz gazdálkodás miatt elpaza- roltatott — s azonnal összezördültek.

Csányi oly szándékkal indult volt Kolozsvárról, hogy a Szászföld kormányzását átvéve a további szász fondorkodást lehetetlenné tegye. De sajnálatos, összekoccanásuk után a politikai adminisztráció körüli terveit a közügy veszedelmeztetéséért, annyiba kellett hagyni, s hiúsult tervei miatt szorult szívvel tért vissza Kolozsvárra.

Bem a nem-katona emberről egyáltalán semmit sem tartott, mit szóval és. tettel mindegyikkel megéreztetett, és a közügyet nagyiban veszeclelmeztette.

Ez időben Erdélyben csak egy ellenség nem volt mlég legyőzve, a láncútól vezetett rendetlen tábor, mely a hozzáférhetetlen havasok közt — néhány jelen törtélen kísérletet meghiúsítván — némi hinne kapott volt, de a fontosabb tárgyakon átesve, csupa gyermekjátéknak leendett a havasi toúvólyukak kitisztítása.

A magyar tábor legnagyobb része véres csata után pihent babérjain; midőn a másik részével Bem segélyére sietett a Bánátban működő magyar hadseregnek, melynek élén Perezel Mér állott.

Bem mint villám érkezett, megverte ott is az ellent, s egyszersmind Puohnernek meghiúsította azon tervét is, hegy a Vaskapun Erdélybe betörhessen.

A politikai kormány pedig küzdött a rendnek helyreállításává] és az adminisztráció szervezésével.

A napi politikusok szentül hívók most, hogy itt a tény beveszett, hogy a drága hon halálos ellene, a bécsi s széfben! reakció meg Van törve. Csalatkoztak a jámborok, mert a reakció még 1848-ban érintkezésibe tette magát az orosszal, és segítségére hívta, mit a Bukarest konzuljától — Tiimonitól — elfogott levelek eléggé bizonyítottak. Puchner főhadi kormányzó kérte ki a segélyt, de az orosz arra utasította, hogy a nép kérje. Így aztán Szeben és Brassó városa küldöttei jelentél? meg Lüders oláhországi orosz hadvezérnél, s ezeknek a segély ímegígértetett. Ez ígéret folytán egy muszka hadtest bé is jött az országiba, de meg sem pihenhetett, mert rögtön ' kiveretett a németekkel együtt. És már 1849. június 12-én vévé Csányi Jassiból a titkos intést, hogy a muszka hadsereg be fog tömi Erdélybe. A tudósításban le volt írva pontosan, mely pontokon hány ezer orosz és melyik napon működend. Ügy lett, mint írva volt. Verestoronymál, Temesen. Ojtózon, Besztercén egyszerre rohanták meg az országot, s óriás küzdés és vérontás után az érintett szorosokon sikerült a betörés. Háta mögött jött az egykor kivert osztrák tábor, kiéhezve, elrongyolva és undok férgekkel megtelve. Velük egyszerre jövének a hazából régebb kiszökött honáruló szászok, oláh tribünök s egy pár gyalázatos magyar. Nevük gyalázatát az. utóikor tartja fenn magának.

És most következett be a magyar had halálharca. Minden talpalatnyi főidet vérével borított, míg végbe kénytelen volt hátrálná az ellenség húszszoros száma előtt, s a sok véres csatáiban többnyire elhullván fiai, egy lás csapat Zsábónál, a más Dévánál fegyverét leraiká.

Ezután a német országlás újból helyreállott, orosz fegyverek élén. És újból felírá zászlójára ősi jelszavát: „Hungáriám faciam catiholiicam, gerimanam et misenam!”

És e jelszava valósítására elkövet minden utat s nem irtózik semmi eszköztől. Főleg napjaimban, midőn a forradalmat nemzetemre erőszakolván, s később, nem önerején, hanem idegen segítséggel legyőzvén, Magyarhont mint martalékot tekinté, s naponta a legborzasztóbb s vérlázítóbb jeleneteket idézte elő. Szemtanúja valók az embertelen rettenetes eljárásnak. Melyek hanyatló éveimre kártékonyán hatva, meggyengült kezeim alig bírják már a tollat. De ■ utolsó erőmet felhasználom, mert hazaifiúi kötelességemnek tartom a közeli múlt borzadalmait, úgy mint szemeim előtt föltűnedeztek, az utókor számára följegyezni.

(Itt megszakad és véget ér az emlékirat.)

Új könyvek

„Ennek a történelmi és egyházi kincsnek, amely csaknem ezer évig központi szerepet játszott a nemzet történelmében, Magyarorszá. gon a helye, ahol az ország népe, tisztelettel adózhat neki. Carter elnök levelet intézett az önök elnökéhez, amelyben megállapítja: A

büszkeség őszinte érzésével tölt el, hogy visszaadhatom Mjagyarország népének ezt a felbecsülhetetlen értékű kincset, amelyet megóvni a II. világháború szörnyű pusztítása óta az Egyesült Államok számára megtiszteltetés volt.” Nem nehéz rájönni, hogy ezeket a szavakat Cy- rus Vanee amerikai külügyminiszter mondotta el a Parlamentiben 1978. január 6-án. Ősi és valóban szent ereklyénk annyi megpróbáltatás után végre hazaérkezett, s annak tulajdonában van, akit illet. Kalandos, szomorú út, melyet megtett II. Szilveszter pápától Fort Knoxon át a Magyar Nép- köztársaságig. Többször ellopták, majdnem elveszítették — rejtegették, fényes kísérettel hordták végig az országban, elzálogosították; pihent szigorú és kakastollas őrség állandó őrizete mellett, lapult porhanyós földben, anyagi természetű érték volt idegien udvarokban, piszkolódott és rongálódott olajos- hordában — nemrégiben hazatért. Ennek a sokat hányódó koronának a históriáját írta meg rendkívül izgalmasan és szépen Ruffy Péter a Koronák könyve című legújabb művében. A Magyar Nemzet neves újságírója az ifjúságinak szánHazánk a zenei világ középpontja

A világ zenei központja lesz Budapest szeptember végén, október elején. Ekkor tartja ugyanis az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa (CÍM) közgyűlését és a köré csoportosuló kisebb tanácskozásokat, valamint zenetudományi kongresszusát A magyar zenekultúrának, az egész országnak nagy megtiszteltetés, hogy az UNESCO zenei csúcsszerve — amelynek tagja 68 ország nemzeti bizottsága és 18 nemzetközi zenei társaság — elfogadta meghívásunkat. Sokoldalú vállalkozás ez, hiszen hazánkban még nem rendeztek hasonló nagyszabású zenetudományi eseményt. A tanácskozás témájában a Bartók-centenáriumhoz kapcsolódik.

A Nemzetközi Zenei Tanács eseménysorozata szeptember 25-én kezdődik a CÍM végrehajtó bizottságának ülésével. Szeptember 27-én kerül sor a CtM európai regionális csoportjának közgyűlésére, majd szeptember 28-án ünnepélyesen megnyitják a Nemzetközi Zenei Tanács közgyűlését, amely október elsejéig tart. Az UNESCO CÍM zenei díjak átadására az UNESCO főigazgatójánál? személyes megbízottja érkezik hazánkba, hogy hét kitüntetettnek átadja a magas elismerést. A díj Borsos Miklós e célra készített Bar- tók-plakettje.

A közgyűlés, a vb-ülés, a tanácskozások lényegében a zenei szervezet belső ügye. A nyilvánosság számára sokkal érdekesebb és zenei, szakmai, közművelődési vonatkozásában sokoldalúbb a CÍM zenetudományi kongresszusa, amely október 2-től október 5-ig tart. Mottójául a következő mondatot választotta: A zeneszerző a XX. században, Bartók Béla születésének 100. évfordulóján. Megnyitó ülésén két átfogó témájú előadás hangzik el, Üjfalussy József akadémikus, a Zeneművészeti Főiskola rektora Premisszák a Bartók-zene megértéséhez címmel és az olasz Luigi Nono A zeneszerző ma címmel tart referátumot. A két előadás között Sebő Ferenc és népi muzsikusai magyar népzenei bemutatót tartanak. A kongresszus hat kerekasztál-vitával folytatódik, neves zenetudósok vezetésével és közreműködésével.

Zenekultúránkban először zenei világhét központja is Magyarország lesz ebben az időben. A megnyitót október elsején a zeneakadémián tartják, és az esemény jelentősegeit hangsúlyozza, hogy Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Sir Frank Callaway, a CÍM elnöke mond ünnepi köszön tőt. A hangverseny műsora szorosan kapcsolódik a Nemzetközi Zenei Tanács nagyobb vállalkozásaihoz: elhangzik Szöl- lősy András III. concertója, amely a CÍM 1970-es párizsi zeneszerzői tribünjén első díjat nyert mű, és Perényi Miklós gordonkaművész — aki 1975-ben első díjat nyert a CÍM Pozsonyban tartott fiatal előadóművészek tribünjén — Lutos- lawski gordonkaversenyét adja elő. S természetesen felhangzik Bartók-mű is, a Cantata profana.

A Nemzetközi Zenei Tanács budapesti rendezvénysorozatához és a zenei világhéthez számos hangverseny is kapcsolódik. Ekkorra időzítették a nemzetközi Liszt—Bartók zongoraverseny díjnyerteseinek gálaestjét. A kongresszus magyar rendezőinek kezdeményezésére néhány különleges hangversenyt is rendeznek. A harmadik világ szerepét hangsúlyozva Arvind N. Piarikih és négytagú együttese hagyományos indiai zenét mutat be a Vigadóban, Munir Bashir iraki lantművész régi arab zenei improvizációkkal rádióhangversenyen lép fel.

Mivel a kortárs zeneszerző a Nemzetközi, Zenei Tanács történetében első ízben kerül tudományos kongresszus középpontjába, a mai zeneszerzés különböző útjaira három hangverseny hívja fel a figyelmet: dzsessz, mint modem zene az angol Azimuth-együttes fellépésével a zeneakadémián, a kongresszuson részt vevő Luigi Nono elektronikus zenéjének bemutatója szintén a zeneakadémián és a mai magyar zeneszerzők estje a Vigadóban. Ez utóbbi Vidovszky László, Bozay Attila, Kadosa Pál, Sárai Tibor, Kosa György és Kurtág György zenéje szólal meg.

(K. M.)

ta, de bárki felnőtt belelapoz, elragadja a sízöveg érzelmeiktől sem mentes nemessége és az a szeretet, melyet Ruffytól korábbi könyveiben már megszoktunk és megszerettünk. A gazdag képanyag főiként azokat a helyeket mutatja be, ahol a korona megfordult; a koronázási jelvények színes fotókon való bemutatását a Corvina Kiadó már elvégezte az eUmúlt éviben. S hogy menynyire érintett szinte mindén maigyar honfit a korona hazatérése, elég, ha a Nemzeti Múzeum előtt kígyózó sorok, ra gondolunk. De arra is, hogy miután végre először a közönséget is megkérdezték a könyvkiadás szakemberei, melyik könyvet tartják az elmúlt esztendő legszebb könyvének — jó néhány szuperprodukció előtt a Corvina Kiadó Magyar koronázási jelvények című kötete nyerte el a Szép Magyar Könyv 1980. évi közönsógdíját.

Az Európa Kiadó Magyar Helikon osztályának Bifolio- theca Historica sorozata olyan művelődéstörténeti munkák, emlékezések, összeállítások gyűjteménye, mely régóta hiányzott könyvkiadásunk palettájáról. Az eddigi

kötetek szép kiállításukkal, igényes szerkesztésűikkel, illetve tematikai változatosságukkal méltán értek el nagy sikert. A legújabb kötet a III. Béla emlékezete címet viseli Az „emlékezet” szó hallatán arra gondolunk, mit mondtak, írtak hajdanán, no meg persze azt is, miiként emlékezünk róla most. E kettős megfontolást vitte s viszi végibe magas színvonalon a sorozat korábbi, e legújabb kötete is. Ugyanakkor bevezető gyanánt széles kor- és tájrsadaiamrajzot ad. III. Béla nevével, noha csaknem negyedszázadon át ült a magyar trónon, s európai mércével is számottevő uralkodó volt, írott forrásainkban alig találkozunk. Éppen ezért úttörő jellegű vállalkozás, hogy eddig le nem fordított és csak kevesek által hozzáférhető görög és latin kútfői? nyomán Kristó Gyula és Makk Ferenc összeállította e kötetet. Ugyanők látták el jegyzetekkel s kitűnő bevezetővel. A gazdág képanyag Marosi Ernő válogatását dicséri, a kötet kiállításai a korábbi kötetekhez képest átlagos, tipográfiája viszont nem kelti a szokásos gondosság és rrúvesség benyomását.