Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-08 / 236. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. október 8., csütörtök !► Egyenlőség, nemzeti függetlenség, béke Magyar küldöttség utazott a nők világ- kongresszusára Szerdán Prágába utazón a Magyar Nők Országos Ta­nácsának küldöttsége. A tíztagú delegáció — Duschek I.ajosnénak. a MNOT elnökének vezetésével — részt vesz a nők világkongresszusán, amelyet a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség összehívására tartanak ok­tóber 8. és 13. között a csehszlovák fővárosban. Még hatékonyabbá tenni m a tanácsi munkát A történelemben a husza­dik század kivételes korszak a nők életében. A technikai haladás, a társadalmi formák változásai lehetővé és szük­ségessé tették bekapcsolódá­sukat a társadalmi munka- megosztásba. Századunkban a világ egy részén valóság­gá vált az egyenjogúságon alapuló társadalom, de még mindig vannak a földnek olyan országai, ahol a nő élete nem mondható emberi­nek. A világ haladó nőszerve­zeteit és mozgalmait össze­fogó Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség megalakuló, sa óta erősíti és támogatja azoknak a nőknek a küzdel­mét, akik az egyenlőségért, a nemzeti függetlenségért, a világbéke megóvásáért száll­nak síkra. A kongresszusain megfogalmazott akcióprog­ramok a különböző orszá­gokban élő nők cselekvései­nek a vezérfonalául szolgál­nak. Ismeretes, hogy az ENSZ- közgyűlés XXVII, ülésszakán hozott határozat 1975-öt a nők évévé nyilvánította. Még ebben az évben két kiemel­kedő nemzetközi eseményre került sor. Az egyik a me­xikóvárosi ENSZ nők világ- konferenciája, a másik a nők berlini világkongresszu­sa volt. Mexikóvárosban ha­tározták el azt is, hogy meg. hirdetik a nők évtizedét, hi­szen egy év a föld különbö­ző részén élő lányok és asz- szonyok problémáinak a fel­tárására sem elegendő. Az elmúlt év nyarán, Koppenhágában került sor a dekád félidejének az értéke­lésére. Sok eredményről, de sok, még meglevő problémá­ról számoltak be az egyes országok delegátusai. A Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség javaslatára 1981. október 8—13. között, Prágában rendezik a nők vi­lágkongresszusát. Közvetle­nül utána, ugyancsak a csehszlovák fővárosban ren­dezik meg az NDN VIII. kongresszusát. A világkongresszus jelsza­va: egyenlőség, nemzeti füg­getlenség, béke. E hármas (Folytatás az 1. oldalról) munkában az intézmények, vállalatok, üzemek közgaz­dászai. A szervezet gondos­kodik rendszeres továbbkép­zésükről, friss információk­kal segíti tevékenységüket. Ugyanakkor a megyének szüksége van arra, hogy fejlesztési célkitűzéseink megvalósításához e szakembe­rek minél szélesebb rétegének véleményét, javaslatait is­merjék a döntésekért fele­lős politikai, társadalmi ve­zetők. A szervezet öt szakosz­tállyal dolgozik, munkater­veikben időszerű feladatok­hoz kapcsolódó rendezvé­nyeket, ankétokat, előadáso­kat szerepeltetnek. A Köz­gazdasági Társaságnak a megyében már 23 tagválla­lata van, s nem is a tagok számának gyarapítása mára fő cél, hanem az elmélyül­tebb minőségi munka. Az jelszó köre csoportosul a tartalmi munka, amelynek előkészítését ez év elején kezdték meg. Márciusban Budapest adott otthont an­nak az előkészítő konzulta­tív tanácskozásnak, amelyen nemzetközi és regionális szervezetek, az ENSZ külön­féle szakosított szervezetei vettek részt, és megálla­podtak a világkongresszuson megvitatásra kerülő témák, bán, Prágában október 8— 13-a között plenáris ülése­ken, és hét munkabizottság­ban tanácskoznak a küldöt­tek a nők béke és a lesze­relés érdekében végzett te­vékenységéről, a nők rész­vételéről a nemzeti felszaba­dításért vívott harcokban, a női egyenjogúság problémai­ról, a dolgozó nők, közöttük a falun élők és a mezőgaz­daságban dolgozók körülmé­nyeiről. Szó lesz a nők sze­repéről a társadalmi élet kü­lönböző területeit érintve, valamint a nő és a család témaköréről is, Külön mun­kacsoport foglalkozik a ne­héz körülmények között élő nők helyzetének elemzésével. Szó lesz majd a szocialista országok asszonyainak sike­reiről, problémáiról,, a tőkés országokban élő nők harcai­ról, eredményeiről, és meg­vitatják a gyarmati kizsák­mányolás alól nemrég fel­szabadult fejlődő országok­ban élő nők problémáiról szóló iájékoztatókat, A jelenlegi nemzetközi helyzet megköveteli, hogy minden fórumon, így a nők világkongresszusán is külö­nös figyelmet fordítsunk a világbéke megóvására. A nő egyenjogúságért vívott harc nem választható el a nem­zeti függetlenségért, a faji megkülönböztetésért, a vi­lágbékéért folytatott küzde­lemtől. Bízunk benne, hogy a prágai világkonferencia — melyen a magyar nőket kép­viselő delegáció is ott lesz — sikeresen teljesíti feladatát, és részévé válik majd a bé­kéért, a leszerelésért és az egyenjogúságért küzdő világ- mozgalomnak. egyesület fontosnak tartja, hogy figyelemmel kísérje a pályakezdő közgazdászok sorsának alakulását a mun­kahelyeken, segítse őket a gyakorlati munkában, ta­pasztalataik gyarapításában. A vitában elsőként dr. Zsíros István, a számvizs­gáló bizottság elnöke szá­molt be a szervezet gazdál­kodásáról. A közgazdász tanárok nevében Ferenczi Pál, az Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskola igazgatója kért szót, és mél­tatta a szervezet segítő munkáját az oktatásban. Dr. Domán László, a MTESZ megyei szervezetének titká­ra a Közgazdasági Társaság és a megye többi tudomá­nyos egyesületének együtt­működéséről szólt; a közös rendezvények sorozata éppen a napokban, a műszaki­közgazdasági heteken kezdő­dik ismét. Bolgár barátaink Füzesabony* bán és Kiskörén (Folytatás az 1. oldalról) Testvérmegyénk képvise­lői érdeklődéssel hallgatták a vadgazdálkodásról szóló beszámolót is, amelynek al­kalmával például arról érte­sülhettek. hogy a meglehe­tősen változatos és gazdag állományból a ritka túzok sem hiányzik. A védett nagy testű szárnyasok óvására a füzesabonyiak külön is nagy gondot fordítanak, hasonlóan a szintén csökkenő foglyok, hoz A tájékoztatói követő be­szélgetésnél a látogatók szá- mos részletkérdésről is ér­deklődtek. Kíváncsiak voltak például arra, hogy a gazda­ságban milyen búzafajtákat termelnek, s melyek adják a legjobb hozamokat; a te­henészetben milyen a takar­mányozás, az abrak összeté­tele, mennyisége; mekkorák a termésátlagok silókukori­cából, s a földeken általában miként hasznosítják a ható­anyagokat, A gazdasági, politikai élet­ről folytatott eszmecsere után a vendégek üzemláto­gatáson is ismerkedtek a füzesabonyiak munkájával. Knston Gáspár kalauzolá­sával megtekintették a már évi nyolcezer állatot feldol­gozó húsüzemet, ahol mint­egy félszázféle termék ké­szül. A nemrégiben fejlesz­tett takarmánykeverőt a 600 vagonos magtárral együtt Síréba István, a gépjavító telepet Koós László mutatta be a vendégeknek. Végül pe­dig Antal Lajos a füzesabo­nyi járás hétköznapjaiba, eredményeibe és törekvései­be engedett bepillantást rö­vid tájékoztatójában. A delegáció Füzesabonyból Poroszlón át Tiszafüredre folytatta útját a délutáni órákban, s a „Kisköre" nevű kishajóval utazott tovább a hasonló nevű település ki­kötőjéig. A targovisteieket. illetve a hozzájuk csatlako­zott Boncso Mitevet, a Bol­gár Népköztársaság magyar- országi nagykövetét, s vele együtt Horváth Árpádot, az MSZMP KB munkatársát, Vaskó Mihályt, a megyei pártbizottság első titkárát. Markovics Ferencet, a megyei tanács elnökét Nagy Károly, a hevesi járási pártbizottság első titkára fogadta a helyi vezetőkkel. A folyón tartott ismertetés kiegészítéséül Ti. szay József, a KÖTIVIZIG szakaszmérnökségénelt meg­bízott vezetője szólt bőveb­ben is a Tisza II-ről, majd a vendégek végül megtekin­tették a vízlépcsőt és az erő­művet. Boroszlói Vince, a mező- gazdasági szakosztály mun­kájáról számolt be a köz­gyűlésnek, majd a vita be­fejezéseként Szabó Imre, a Közgazdasági Társaság or­szágos szervezetének titkára szólt a társaság közelgő közgyűlésének céljairól, e tu­domány művelőinek felada­tairól. A gazdaság szünte­lenül változó körülményei között mind nagyobb a köz­gazdászok felelőssége — mondta — hiszen fontos a szerepük a rugalmas alkal­mazkodásban, a gazdaság minőségi átalakulásában. , Barta Alajos zárszava után a jelölőbizottság ja­vaslata alapján a közgyűlés újabb öt esztendőre megvá­lasztotta a szervezet tiszt­ségviselőit és az országos értekezlet küldötteit. A me­gyei szervezet elnöke ismét Barta Alajos, titkára pedig Kántor Imre lett. Még hatékonyabban, még színvonalasabban végezni a tanácsi munkát — ez volt a mottója annak a megyei ak­tívaülésnek, amelynek meg­tartására tegnap került sor Egerben a megyei pártbizott­ságon. A megjelenteket — a helyi tanácsok, a járási hi. vatalok elnökeit, a megyei tanács osztályvezetőit, a köz­ségi, nagyközségi pártszer- vek, járási, városi pártbizott­ságok titkárait, a megyei pártbizottság osztályvezető­it — Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára kö­szöntötte. Megjelent az ak­tívaülésen Patkó Imre, a — A nyúl? — tűnődik el dr. Okos Ernő, aki ma, nyugdíjasként is a nyúlügyek gazdája az egri áfésznál, harminchat év szolgálatával a háta mögött. — Az, ami régen a kecske volt: a, sze­gényember pénze! A „hős" nyúl A hasonlat, mint mind­egyik, kissé sántító. Való igaz, ahol jól megy a me­zőgazdaság, nemigen foglal­koznak a nyúl tenyésztésé­vel. A szakcsoportok első­sorban a bányásztelepülése­ken, az iparból élő, elzárt hegyi falvakban alakultak meg, és a tenyésztési kedv ma is ott a legélénkebb. De ki nevezné ma szegény em­bereknek a bányászokat? Az iparban dolgozók kö­zül azonban valóban a har­mincon túliak sportja a nyúl: pepecselés, állategész­ségügyi ismeretek éppúgy nélkülözhetetlenek a tenyész­téshez, mint — a pénz. Vass Alajos, aki Bélapátfalva egyik legrégebbi szerződött nyúl- tenyésztője, épp emiatt há- borog: — Drága a nyúltáp, me­gint felemelték az árát, most 593 forint mázsája. Egy hat nyúl tartására al­kalmas ketrec ára ma már négyezer forint! Én évente csak gyógyszerre költők vagy kétezer forintot. Ehhez jön még 100—200 mázsa nyúl­táp, — de legalább lenne bennük annyi becsület, hogy ne legyen annyira poros, hogy a nyúl csak tüsszög tőle, nem eszi! A múltkor meg — mutatja öklét — ekkora kölöncöt találtam benne! Az átvételnél beszélge­tünk. Sokan várnak a sor­ra, többen beleszólnak: — A támogatást is mondjad! — Jó, hát persze, hogy támogatnak! Máskülönben nem is csinálnám! Mert ez a környék nemigen kedvez a nyúlnak. A takarmánynak való zöldre rászáll a ce­Megyei aktívaülés Egerben Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának főosztályvezetője és dr. Csiba Tibor, az MSZMP KB munkatársa is. Markovics Ferenc, a me­gyei tanács elnöke előadásá­ban a tanácsi munka jelen­tőségéről és fontosságáról be­szélt. Elmondta, hogy az el­telt ötéves tervidőszakban a tanácsok jól megoldották fel­adataikat, a mostani, hatodik ötéves tervidőszakban azon­ban megváltoztak a körül­mények. Éppen ezért lénye­ges a munkájuk hatékonysá­gának a növelése a tanácsi tevékenység minden terüle­tén és egyre inkább a minő­mentpor, a Bükkalja Téesz ezért tavaly óta zöldtakar­mányt is oszt. De a rob­bantás ellen nem tudunk mit csinálni: a nyúl még talán a rókát is megkerget­né ijedtében. Ügy vannak itt a nyulak, mint én a gróf­sággal: ha cserélnék a gróf­fal, ő belerokkanna az én körülményeimbe, én meg tudnék grófként élni két évig is! A bélapátfalvi nyúl kiváló jószág tehát! Nem sikoltozik mint a disznó, jobban is fi­zet. Vass Alajos szerint: — Meghálálja a törődést! Anyánként — negyven anyát tartok — ezer forintot ka- szírozok tisztán évente. Min­den kiadás-bevételt vezetek már tíz éve, csak az nincs az írásban, ami az én mun­kám. Ami a sok! Meg a féltés! Mert egy rendes be­tegség, és kaput! Az átvétel közben rend­ben folyik: Nagy Sándorné, áfész-megbízott, és lánya Mikó Lajosné ügyel, hogy hiba ne legyen. Egy-egy át­vételkor 1500 tapsifüles is érkezik a 75 szerződőtől. Évente 18 ezer, csak Bél­apátfalváról! Ök árulják a tápot is, a Környei Állami Gazdaság produktumát. Ez a gazdaság a rendszergazda, a bonyolítás az egri áfész dolga ezen a környéken. Ne én minősítsem munkájukat: még az Ózd környékiek is velük szerződnek. Miért? A kedv a lényeg — Közel negyven év ta­nított meg rá: a kisállat­tenyésztőt még a pénz sem ösztökéli annyira, mint a figyelem munkája iránt. — folytatja beszélgetésünket Okos Ernő. Negyven köz­ségben foglalkoznak nyál­lal, 60—70 vagon kerül raj­tunk keresztül közvetlenül, vagy feldolgozva exportra: már „politikai” kérdés, hogy megy a bolt. Az ország évente 4000 vagonnyi fülest exportál, a mienk ebből vagy ■SS ségi szemléletnek kell elő­térbe kerülnie. A minőségi munka érdekében a taná­csoknak még inkább igényel­nie szükséges a pártszervek, a társadalmi szervek se^ítí- ségét. Az új munkastíllis, munkamódszerek kialakítás sa lehetővé teszi a lakossági gal való közvetlen kapcsolati tartást, az állampolgárok ügyeinek gyors és kielégítő intézését. ■US Markovics Ferenc előadása után felszólalások következ+ tek, majd Vaskó Mihály zárszavával ért véget az akJ tívaülés. 130 vagon: ötvenmillió fo­rint, egymilliónál több dol­lár! — Igaz. Van áfész a me­gyében, amelynek szakcso­portja — szervezési hibák miatt — egyik napról a másikra átpártolt a duna- varsányi téeszhez, boldogul lását keresve. De mivql tart--‘ ható fenn a tenyésztésikedvf — Az érdekek összehan-a golásával, flott szervezéssel. _ A Környei Állami Gazda­ság szoptató, hizlaló granu—| Iáit tápot kever a hozzájuk! tartozó tenyésztőknek. A3; említett 4000 forintos ketAl récét öt év alatt kell kifí-j zetni; de ügyes lakatos se „koppintja” le sokkal olcsób­ban. Tenyésznyulat adnak, hat hónap múlva kérik az árát — addigra a szaporulatból! az bőven bejön már. Űjabk» bán baknyulakat is kih&*; lyeznek, másfél év múlva) kell azonos súlyú vágónyiad lat adni érte. Mindezt azértp mert bebizonyosodott: a fe»i hér bundájú nyúl élő súlyáéi nak 55 százaléka a hús, '&■ tarka 48 százalékával szem« ben. A fajtisztaság mellett' szól, hogy a fehér prém festhető is. A kömyeiek most óránként 2200 nyulat fogadó vágóhidat építene^,, holland segítséggel — koma-, lyan veszik a fejlesztést. l|?| amiről a táp kapcsán nenij esett szó: a nyúlhús ára is') nőtt, most 39, télen 46 fo-. rint az élőnyúl kilója. Az állami gazdaság jól munkája mellett azért az' egri áfészé is kell ahhóz, hogy az olaszok heti 20(1 ezer (!) tapsifülest szállítsa^ nak hazájukba. A bonyolí­tás mellett az áfész szerve­zi a tagok továbbképzését például. Oktatófilmek, elő­adások a téli időszakban,, ,lág togatás a legújabb módsiet- rek műhelyében, a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézetben — mindez npp) elsősorban pénzkérdés. Csak; kulcskérdés. -meri i !ß>! Kőhidi Imre Nógrádi Tóth Erzsébet A gazdaság változó körülményei közt Átvételnél, Bélapátfalván Dollárt—tapsi! ülésért

Next

/
Oldalképek
Tartalom