Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

NÉPÚJSÁG, október 28., szerda □ s. 'V Hat évvel ezelőtt, 1975- ben az Egri Dohánygyár­ban egy komplex \ ifjúsági brigád alakult Balázs Ig­nác néven. Az alapító ta­gok közül hatan ma is eb­ben a közösségben dolgoz­nak. Egy évvel később a ba­ráti társaság már egy bri- gádesküvőt ünnepelhetett. A Pogonyi-házaspár a dohány­gyárban, s a Balázs Ignác brigádban ismerkedett meg. S mielőtt mi is közelebbről megismerkednénk a 12 főt számláló fiatal munkáskol­lektívával, elöljárójában csak annyit: több kitüntető elismerés fémjelzi eddigi munkájukat. — Kik is a tagjai a bri­gádnak, s mit jelent a meg­nevezésben a komplex szó?, — kérdeztük Sztankó Zol­tán brdgádvezetőtöl. — Nyerges Istvánná, Po- gonyi László, Lezsák Sándor, Kormos László s jómagam tartozunk az alapító tagok közé. Később csatlakozott hozzánk: Tóth Tamás, Bóta Sándor, Fülöp András, Ittes István és Tarai Miklós, aki jelenleg sorkatona, illetve Sebéné Studer Judit, aki pedig éppen gyesen van. A puszta felsoroláson kívül még annyit hadd mondjak el, hogy ez valóban egy ba­ráti társaság. S ez különösen abból látszik, hogy habár egy brigádba tartozunk, munkahelyünk különböző. Ezért komplex brigád a mi­énk. A gyár szinte valameny- nyi üzemrészében tényke­dünk. így' a szivargyártá­son, a tmk- és az eléktroni- Kai műszerész műhelyekben, a tervezési osztályon, a fil­tergyártáson, valamint a mű­szaki raktárban. így aztán nem konkrétan egy üzemrész vállalásához csatlakozunk — veszi át a szót Sebéné. — Kollektíván nem kifejezetten a munka- vállalásokba kapcsolódunk be, ezt mindenki a saját te­rületén teljesíti. A mi fővál­lalásunk a DH-rendszerhez kapcsolódik. S ezek után egy újabb felsorolás következik. Azok a tettek, amelyek igazolják döntőben szereztem bronzér­met. Ez is fémjelzi a brigád sokoldalúságát csakúgy, mint az, hogy Fülöp András a vállalati KISZ-bizottság tit­kára, Lezsák Sándor az Ankli József KlSZ-alapszer- vezet titkára, Bóta Sándor és Sztankó Zoltán pedig ugyanitt vezetőségi tagok. Nyergesné pedig a vállalati KISZ-esek gazdasági felelő­se. Amikor az elismerésekről, kitüntetésekről esik szó, szin­tén felsorolás következik. Az utóbbi három évben^ a Vállalat kiváló brigádja elismerést vívták ki. A KISZ KB Dicsérő oklevelé­nek is birtokosa a közösség, csakúgy, mint egyénileg Fü­löp András, Lezsák Sándor és Ittes István. Sebéné már­ciusban Aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott, míg öten a vállalat Kiváló dol­gozója kitüntetést érdemel­ték kii. Rövid ismerkedésünk so­rán az is kiderült, hogy nemcsak a munkahelyeken, hanem azon kívül is sokszor együtt van a társaság. Hall­hattunk röpke élménybeszá­molót csehszlovákiai kirán­dulásukról, s pillanatok alatt keletkezett parázs vita arról, hogy a következő, Bulgáriá­ban, közösen a családtagok­kal együtt eltöltendő sza­badságra repülővel, vagy vonattal utazzanak. — Csak egy rendezvény volt, ahol nem mindenki vehetett részt, — tesz elém egy meghívót Sztankó Zol­tán, ami Fülöp András le­génybúcsújára szólt. — Itt rendeztük a K1SZ- klubban, de a szabály az szabály. Legénybúcsún höl­gyeknek semmi keresnivaló­juk ... S mint arról meggyőződ­tünk, a Balázs Ignác komp­lex ifjúsági brigád tagjai nemcsak ebben a kérdésben ilyen következetesek... Kis Szabó Ervin Aki „benősült” a brigádba: Pogonyi László (Fotó: Perl Márton) dr. Huszti Ferenc műszaki igazgató véleményét is, mi­szerint egy aktív, jó közös­ségi szellemmel rendelkező társaság ez. — Minden területen, szán­té maximálisan lehet rájuk számítani — hallhattuk. — Akár egyénileg, akár együtt, mind a termelő, mind a mozgalmi munkában. S hogy mi mindenre jut az idejük a mindennapi munka s a tanulás mellett? Például: a brigád minden tagja tanul, még a sorkato­nai szolgálatot teljesítő Ta­rai Miklóst is beleértve. Er­dei tornapályát építettek a felsőtárkányi KISZ-tábor mellett. 1977 óta patronál­ják a makiári óvodákat. A gyár jelenlegi KlSZ-klubjá- nak kialakításában jelentős szerepet vállaltak csakúgy, mint a későbbi rendezvé­nyek lebonyolításában. Lát­hatjuk munkájuk eredmé­nyét a gyári szaunában, s a kondicionálóteremben. A mozgássérültek egri egyesü­letének — a megalakulása óta — állandó segítői. — Most aztán elmesélhe­ted, hogy milyen úszó- s autóversenyző is vagy — mondják egyszerre többen is Ittes Istvánnak, ö szeré­nyen, de nem kis büszkeség­gel tett eleget a felszólítás­nak. — A közelmúltban Stutt­gartban rendeztek úszóver­senyt a mozgássérülteknek. Ott a második helyezést ér­tem el. Az augusztusi me­gyei autós ügyességi ver­seny megnyerése után pedig a szombathelyi országos A dohányát­vételt ellen­őrzi Kormos László Lezsák Sándor, a szivar­gyártó gép karbantartója DOHÁNYGYÁRI PÉLDA Fiatalok az élmezőnyben Múzeumi játék —fiataloknak Dombormű az emlékparkba Huszonnyolc méter hosszú Valéria Szegeden élő szob- művet formázott az ópuszta- rászművész. A monumentá- szeri Nemzeti Történeti Bm- lis alkotás az emberek lékpark nemrég elkészült felszabadultságát, munká- bejáratd díszkapujához Tóth bán talált örömét idézik. A találkozás persze nem a véletlen műve a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyá­rában. Idősebb mesterektől kérek segítséget, hogy egy pályakezdő fiatal eddigi munkájába betekinthessek. — A Tibi, tudod melyik, a besenyőtelki Fodor gyerek — hangzik az ajánlás. — Dol­gos is, szorgalmas is. A rövid útbaigazítás után már együtt ülünk Tibivel egy faládán, az egyik üzemrész félreeső zugában. — Hallottam, hogy két hó­napja vagy aktív dolgozója a gyárnak. — Na, azért ez így túlzás. Egyelőre csak ismerkedem a munkával. — Nem értem. Hiszen most végezted el a szakmun­kásképzőt Egerben, és a ter­melési gyakorlatokon is el­sajátíthattátok az egyes fogá­sokat. — Való igaz. Csakhogy én vas- és fémszerkezeti laka­tos bizonyítványt szereztem, de géplakatosként dolgozom, tehát nem a szakmámban, így kerültem a tmk nagyja­vító üzembe. Azt hiszem, há­rom, vagy négy év szükséges ahhoz, hogy otthon legyek ebben a szakmában. Mon­dok egy példát. Tegnapelőtt reggel szólt a főnök, hogy egy javítást végezzek el, az alkatrészcsere-tisztítással együtt. Ezt a munkát egy ta­pasztaltabb, régi dolgozó fél nap alatt helyre vágja, ezzel szemben nekem két nap kel­lett. De biztos vagyok abban, hogy következő alkalommal már könnyebb lesz. — Akkor miért nem ezt a szakmát választottad a kez­det kezdetén? — Ha még azt is elmon­dom, hogy szobafestő szeret­tem volna lenni, akkor meg fogsz lepődni. — És mi akadályozott meg ebben? — A közepes tanulmányi eredményem, s az, hogy sok volt a jelentkező. Ügy lát­szik, mindenki gyorsan akar pénzt keresni. — Ha már a pénznél tar­tunk, te mennyit kereset? — Amit otthon az . asztal­ra teszek, az 2600 forint kö­A múzeumi hónap alkalmából az egri Dobó István Vármúzeum és a Népújság négyrészes vetélkedőt indí­tott. Ezen a héten kerül sor az utolsó fordulóra, amely­nek megfejtéseit vagy az előző három feladvány meg­fejtéseivel együtt, vagy külön lehet beküldeni a kö­vetkező címre: Dobó István Vármúzeum, közművelő­dési osztály, 3300 Eger, Vár 1. Határidő: október 31. A helyes megoldásokat és a nyertesek névsorát novem­ber 4-i számunkban közöljük. A NEGYEDIK HÉT KÉRDÉSEI: 1. Látható-e Egerben valahol a középkori városfal maradványa? 2. Az ősember egykori tüzrakó helyét egy bükki barlangban a régészek megtalálták és kiemelték. Hol van a lelőhely és hol látható ma az említett tüzrakó hely? 3. Dormándon született 1900-ban. 1919-ben hátat fordított osztályának és földbirtokos családjának. A legszegényebb emberek életét élte, és a társadalmi igazságok harcosa lett. Ki ő? 4. Írj egy-egy példát Heves megye területén álló barokk, rokokó, vagy klasszicista stílusú épületre! 5. Ki hozta létre az első nyilvános képzőművészeti gyűjteményt az országban, és milyen kapcsolatban van városunkkal, Egerrel? 6. Az egri várban katonáskodott ötven lovas had­nagyaként 1579—82. között. A magyar nyelvű líra első kiemelkedő, világirodalmi rangú képviselője. Ki ő? 7. Mikor épült a ma is álló egri minaret? 8. Mi-a csanak? Ifjú házasok tündöklése és bukása zöttük. Párizsban is fellé­S zaádi, a nagy sejk egyszer vigyázatla­nul azt tanácsolta: minden tavasszal új lapját szakítsd le a kalendáriumnak és gyúlj új szerelemre!... Ez azonban csak a feudális időkben volt így — most minden másképp van. Mos­tanában — Állatinak hála! — nincs se hárem, se meny- ásszony-váltságdíj. Manapság minden férfi­nak egyetlen törvényes fe­leség jár, és ezért szerelem­re gyulladni is csupán egy­szer lehet — és akkor is örökre... Abdurasid diák egyszer és mindenkorra beleszeretett Gulnora diáklányba. Tavasz volt. Bódítóan virágoztak az akácok a szabadidő-parkban. A városi központi házasság­kötő terem előtt egyre nőtt a fehér ruhás és fekete öl­tönyös szégyenlős fiatal há­zasulandók sora. Abdurasid így szólt Gul- norához: — Virágba borult a szí­vem, akár az akácfa. Gye­re, iratkozzunk fel a háza­sulandók listájára. Gulnora így válaszolt: — Szívem rózsaszála ki­várta a maga csalogányát. Férjhez megyek hozzád ... Abdurasitfl elment az aty­jához, és elmondta neki, hogy el akarja venni Gul- norát. Mire az apja: — Mindent tudok, fiam. Gulnora apja megtelefonól- ta. Megtárgyaltuk a lakoda­lom tervét. Kell tíz birka, öt zsák liszt. Három zsák rizs. Tíz láda vodka. Tíz ki­ló édesség. Húsz üveg pezs­gő és konyak. — De apa, mi csak egy­szerű diákesküvőt akartunk tartani — vágott szülője szavába szorongva Abdura­sid. — Háromszáz vendéget hívtam! Ez a legszűkebb rokonság és a legközelebbi barátaink! Tíz taxit rendel­tem! Végig kocsikázzuk a várost és a környező hegye­*ket! Hadd lássák a szom­szédok, hogy én semmit sem sajnálok az egy szem fiam­tól! Tíz éve gyűjtöm a pénzt erre a napra! Hála Állati­nak, hogy ma már kiment a divatból a menyasszony-vált­ságdíj. Különben minden pénzt oda kellene adnunk a menyasszony szüleinek! Jaj de nagyot vigadunk, fi­am !... Még kakasviadalt is rendeltem!... Táncosokat és citerásokat is hívtam. Egy érdemes művész is van kö­pett... — Nem lehetne kakasvia­dal és a párizsi citerás nél­kül? — kérdezte szomorúan Abdurasid. — Lehetetlen, fiam. Bodó Manszúr szomszéd még kecs­keviadalt is rendezett a fia esküvőjén. Sajnos, nekem csak kakasviadalra telt. Bo­dó Manszúr csak kilenc bir­kát vágott, én viszont tízet vágok! ... Három napig vigado- zott, zsibongott, nótázott, ropta a táncot a lakodalmas nép Abdurasid és * Gulnora esküvőjén. A háromszáz vendég annak rendje és módja szerint elfogyasztotta a tíz birkát, a három zsák rizst, az öt zsák lisztet, a tíz kiló édességet stb., stb . A háromszáz vendég, mintha csak játszadozna, megitta a tíz láda vodkát, a húsz üveg konyakot és pezsgőt Élietre-halálra viaskodtak a mérges kakasgladiáto­rok !.. .* öt citerán játszott egy­Az út kezdetén Munka közben... (Fotó: Szabó Sándor) rül van. Egyébként a család valamennyi tagja dolgozik. Édesanyám a Gyógynövény Vállalat telepén betanított munkás, édesapám nehéz- gépkezelő a vízműveknél, az idősebbik bátyám hentes, a kisebbik ács, a nővérem pe­dig szabó. — Akkor akad dolgod oda­haza is? — Igen. Ez akkor is len­ne, ha csak fele ennyien len­nénk. A szüleim állattartás­sal is foglalkoznak: két hí­zó, két koca. Otthon nem sok hasznomat látják. Ed­zésekre járok, késő este érek haza. Amikor Egerben jártam is­kolában, az ESE ifi 1-es csa­patának voltam a kapusa. A füzesabonyiak felfigyeltek rám, s mikor végeztem, meg­kerestek. ök ajánlották az állást a Fémművekben. Ki­derült, hogy nem is olyan vészes a beilleszkedés. Sok ismerős köszönt rám a bu­szon, amikor első nap mun­kába indultam, a falumbe- liek voltak. Aztán a klubtár­saimat is ismertem, akik szintén itt dolgoznak. Jól érzem magam a gyárban és az új csapatban is. — Gondolom, azzal nem árulok el titkot, ha azt mon­dom, hogy a jó sportolókat előnyben részesítik a mun­kahelyeken ... — Többnyire így van. Én is csak egy műszakban dol­gozom, így biztosítják a fel­tételeket az edzésekhez. Persze, néha hibáztam is, ez főleg abból adódott, hogy nem volt tiszta előttem, hogy mit lehet, és mit nem lehet csinálni. Még a legele­jén történt: szó nélkül el­mentem egy orvosi vizsgá­latra, reggel persze kerestek, senki nem tudta, hol vagyok. Mátnap nyugodtan bemen­tem, kezemben az igazolás­sal, — jól helyreigazítottak. — A munka és az edzések után fennmaradó idődet mi­vel töltőd? — Klubrendezvényekre já­rok. Elég jó programok van­nak. Amit most nagyon vá­runk, az a szüreti bál... Tereny Andrea szerre az őrdöngős párizsi citerás! Eltelt a három nap. Fel­virradt a hétfő. A boldog ifjú házasok a diákotthon csöpp szobájában ébredtek. Menni kellett az órákra. Ab­durasid megcsókolta gyönyö­rű ifjú hitvesét, és kiléptek a reggeli tavaszi utcára. — Trolin megyünk? — kérdezte Gulnora. Abdurasid zavartan turkált a zsebeiben. Csak levegő volt bennük: a lakodalmi kakasok mindent elnyeltek. — Gyere, menjünk gyalog! Üde, napfényes reggel van! — szólt romantikus mosoly- lyal az ifjú férj. Bódítóan virágoztak a ta­vaszi akácok. Szaádi, a nagy sejk valamikor azt mondta; minden tavasszal új lapját szakítsd le a kalendárium­nak és gyűlj új szerelemre! De ez régen volt. Manapság minden férfinak egyetlen törvényes feleség jár. És dicsőség érte Állati­nak! Ugyan kinek telne két esküvőre?!.. Timur Zulfikarov (Zahemszky László fordítása) összeállította: Szalay Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom