Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

4. : : ■ " NÉPÚJSÁG, 1981. október 25. vasárnap Készül a gyöngyösi kórház rekonstrukciójának programja Gyógyír égési sebekre MINDENNAPI NYELVÜNK Hevesaranyos A címül Idézett helynévről la­punk hasábjain ezeket olvashat­tuk: „Ritka szép falunév. Va­jon honnan kaphatta nevét? Aranka volt az egykori földbir­tokos feleségének a neve. Pon­tosabban Aranyos Arankának hívták. Innen az elnevezés-. Ez ugyan nem biztos, de így tud­ják az erre lakók.” (Népújság, 1981. szept. 2«.). Valóban „nem biztos”: nem helytálló ez a népi eredeztetés. Az Aranyos helynév az arany főnév származéka. A magyar nyelvterületen több helység kapta ezt a nevet. Kisebb ere­ket, patakokat még gyakrabban neveztek meg vele. A régebbi térképeken és az oklevelekben csak az Aranyos név szerepel. A Heves megkülönböztető ké­sőbb társult a falu nevéhez, s a megyei hovátartozását Jelezték vele. A Laskó-patak nyugati ágának mindkét partján elterülő falu nevében nem szerepelt soha a Laskó pataknév, hanem csak az Aranyos megnevezés, annak az is lehet a magyarázó oka, hogy ezt az ágat valószínűleg az Ara­nyos névvel Illették e helység és a szomszéd faluk lakói egy­aránt. Így .valóban a patak ne­vét vette fel a mellé települt falu Is. A népi szólások is ezt a ne­vet emlegetik. Az aranyosiakat minősítő jelzők is ezt Ismétel­getik: aranyosi vadráeok, csinos aranyosiak. Az Aranyos falunév Játssza a kulcsszerepet ezekben a szólásokban is: Megette, mint az aranyosi legény a mosócsu­takot. Utolsó, mint Aranyoson az Istencipója, Az aranyosi cipó a szegényeknek is Jár. Kenyér­sütéskor a kemencébe utóljára betett cipót azoknak szánták, akik imát mondtak a megholtak lelkiüdvéért. Ezt a cipót küldték el a magányosan éldegélő sze­gényeknek is. Erre a valóság- háttérre emlékeztetnek az idé­zett szólások. Elevenen él egy-egy régi hely­név is a falu népének szólásai­ban : Meghált, mint Náni Rózsi Pósváron. Valamikor Aranyos­hoz tartozott Pó5VáraIja puszta. Ma csak így emlegetik: Pósvár. A falu népének szóláskincsé­ben igen értékes elemek azok a szólásformák, amelyekben egy- egy családnév, vagy ragadéknév játssza a kulcsszerepet, s az egészséges népi humort Is pél­dázzák : Egyél, Jó tölteléket fő­zött Ilánk. Akkor mondják, ami­kor már nincs miből enni. A mondás hátterét világítja meg a szólásforma teljes változata. Ugyanis így folytatódik: Én már megettem hetet. A búcsúra főzött nyolc darab töltött ká­posztáról van szó. A furcsa kí­nálást figurázzák ki ezzel a sa­játosan aranyosi mondással. Ezek a szólástípusok lassan kiavulnak a nép nyelvhasznála­tából. Ezért kell összegyűjte­nünk. Ehhez kérünk olvasóink­tól Is megértő segítséget. Dr. Bakos József Hallani is riasztó: étetve- szélyes a gyöngyösi kórház épülete. — Ezt a megállapítást ala­pos vizsgálatok előzték meg — hallottuk dr. Mátyus László igazgató főorvostól. — De a mennyezetet tartó gerendák is ezt a tényt jel­zik. Mindebből az következnék, , hogy a kórházat be kell csuk­ni, a betegeket pedig?... Mit lehetne tenni a betegek­kel? — Erről a végveszélyről szó sincs — nyugtatott meg az igazgató. — De az tény, hogy az átmeneti erősítgetések nem tarthatók fenn sokáig. Meddig? Bizony, még éve­kig. Igaz, a rekonstrukció programján már dolgoznak, és ha az illetékes szervek azt jóváhagyják, akkor a terve­zők leülhetnek a rajzaszta­lok elé. — Több ütemben valósít­ják meg az intézet teljes felújítását. Az építkezés kez­detének időpontja 1983 ele­je. Ennek az első ütemnek a befejezése átnyúlik a követ­kező ötéves terv időszakába is. Mintegy 300 millió forin­tot igényel összesen. Mindenekelőtt azt a töm­böt hozzák tető alá, amely­ben a sebészet, a szülészet és nőgyógyászat, illetve a belosztály kap helyet. A mai központi épület a krónikus betegek elhelyezésére szol­gál1 még addig, amíg a vég­leges helyét el nem készítik annak az osztálynak, ahol a gyógyítás hosszadalmas ke­zelést igényel. — A kórház befogadó ké­pessége, személyi állománya lényegesen nem változik meg. Belső átszervezést haj­tunk majd végre éppen az integráció keretében, és en­nek előkészítését is már megkezdtük. Magyarán: a párhuzamos­ságot szüntetik meg. Nem lesz tehát két labor, két röntgen és két sebészet, nem lesz itt ás egy szakorvos és ott is egy ugyanolyan képe­sítésű, hanem a rendelőin­tézet betegeit is ugyanott vizsgálják meg, ha műszeres eljárásra van szükségük, ahol a kórháziakat. — Még a rendelőintézet épületének mai különállását is megszüntetjük. Külső megjelenésében is egységet képez majd a kórházzal. Ennek az integrálásnak az is a következménye lesz, hogy bizonyos mértékű meg­takarítást tesz lehetővé or­vosokban, középkáderekben és segédszemélyzetben. Ugyanakkor a műszerezett­séget a kedvező színvonalon tudják majd kialakítani, és ennek a technikai felszere­lésnek folyamatos igénybe­vételét is biztosítani lehet. — Az intézet jellegétől függően a rendeletek szab­ják meg, hogy milyen tech­nikai eszközöket kel) besze­reznünk. Ez tehát nem egyes személyek véleményétől és kívánságaitól függ. Nagyon fontos, hogy a gyógyító ember is közölhes­se, milyen körülmények se­gítik a legeredményesebben a rábízott személyek egész­ségének visszaadását. — Nekünk orvos-szakmai programot kell összeállíta­nunk, amely tartalmazza az egyes osztályok és helyisé­gek felszereltségét, a beren­dezések elhelyezésének mód­ját is. Ezt a programot a szakminisztérium is átnézi és véleményezi. A tárgyalá­sok sorozatával alakítjuk ki az egyeztetett álláspontun­kat minden kérdésben, amit a tervezőknek figyelembe kell venniük. Az elmondottakból kide­rül, hogy egy ilyen nagy je­lentőségű feladatnak az elő­készítése ugyan semmi lát­ványosságot nem mutat, mégis fontos, elkerülhetetlen és meghatározó szakasza a majdani építkezésnek, (gmf) A társadalom széles körű, gyors, őszinte tájékoztatásá­nak szükségességét és fon­tosságát igazolta a televízió csütörtökön este. A tizenöt perces Célegye­nesben az égési gyógyszer című műsorban Szegvári Katalin keresett-kereset- lenséggel és örömmel adha­tott hírt arról, hogy sok hu­zavona után Széles Lajos találmányai, az égési sebeket gyorsan és fájdalommente­sen gyógyító szer, végre megvalósulhat. Ennek a hímek hallatán azonban nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy ez a gyógyszer — vagy kozmeti­kum (?) — aligha születhe­tett volna meg, ha három esztendővel ezelőtt ugyan­csak a tévé képernyőjéről nem szerezhet róla tudomást a magyar társadalom egé­sze. A Vitrai Tamás Csak Hátka kivételes egyénisége volt a magyar operaének­lésnek Palló Imre. Az a fél­óra, amit most kaptunk ró­la a tévében, még csak meg­erősítette azt az érzést, hogy az igazi tehetség, az elhiva­tottság még a föld rögei alól is kibúvik. És nem ki­sebbítésére mondom a magas kort megélt művésznek, de most is inkább szívbéli bi­zonyítása hatott meg. Az in. dulás, amiről a kurta mű­sorban kétszer is énekelt a székely keservesek imádsá- gos - megremegő hangján, olyan mint egy mese. A csíki parasztgyerek még az utolsó békeévek idején be­jelentette az apjának, hogy operaénekes lesz. Apa és fia akkor egyaránt, csak egy- mondatnyi tudomással bírt arról, hogy az opera az Pes­ten van, és az országban is csak egy van, és az a tulaj­donsága annak a társulat­nak, hogy ott az előadást végigéneklik. És ahogyan ezt az indu­lást az Ötszemköztben el­ülök és mesélek-jében be. mutatott elixír sorsa azóta üggyé vált. Beszéltek róla az utcán, a hivatalokban, munka és szórakozás köz­ben egyaránt. Közüggyé vált és ezért nem jutott sok társa mostoha sorsára. Hány meg hány helytelen, vagy nem elég alapos és kö­rültekintő döntés létrejöttét kerülhetnénk el, ha ez a módszer általánossá válna, s a közvéleményt mindig az őt megillető módon tájékoz­tatnánk „a dolgok állásá­ról”. Felesleges feszültsé­geknek, országos szintű, vélt és valós sértettségének vehetnénk elejét. így kezel, hetnénik a társadalom meg­levő égési sebeit is, ame­lyekre sajnos mégsem Szé­les Lajos találmánya je­lentheti a gyógyírt..» (szilágyi) mondta! Az a csendes, halk rámosolygás, amivel az éle­te csúcsián járó Palló, a sza­vakat kíséri a tévé, a film jóvoltából, ma is «bi­zonyság. Mennyire magasz­tos érzés, milyen képzelet, mekkora tudat és elszántság vezette a csíki paraszivadé- kot arra, hogy azt a bárso­nyos hangot, azt az évtize­dekre élményt és szerete- tet nyújtó orgánumot ott szólaltassa meg. A pesti Operában. És az országnak a rádióban, a tévézés előtti korszakban. A megemlékezés hang­súlyait, jó helyre tette a rendező, Gedeon Judit a két székely népdallal és a vallomással. Baranyi Ferenc rövid, de szubjektív elemekkel fölö­sen átszőtt szövege sem ter­helte meg a kép- és hang­anyagot annyira, hogy Palló visszaemlékezése el ne ér­hette volna nemes célját. (farkas) „Elindultam szép hazámból...” Magatartás A magyar származású Robert Capa Capa, a magyar 1945. június 6-án Párizs­ba érkeztem, hogy részt ve­gyek az Európában állomá­sozó amerikai csapatok szá­mára rendezett turnén. Pá­rizs csodálatos volt. A ne­héz idők ellenére.- amit vé­gigcsináltak, az árú- és élelmiszerhiány ellenére a szellem töretlen maradt, öt éve nem voltam Európá­ban. és úgy éreztem újjá- szülietek. A Ritz Hotel volt az amerikai haditudósítók fő­hadiszállása, és egyben . mű­vészek lakóhelye - is: Nem sokkal a megérkezésem után vacsorára szóló meg­hívást csúsztattak be az aj­tóm alatt. A feladó: Robert Capa. Lementem hozzá a szálloda bárjába, és meg­tudtam. hogy Bob ismert fényképész és háborús tu­dósító. Első látásra megértettem magam vele. Pompás estét töltöttünk együtt. Egy kis étteremben ültünk, megis­mertem a barátait. Nevet­tünk és táncoltunk. Az el­ső pillanattól kezdve nagyon tetszett Bob Capa, aki ma­gyar volt. vidám és nagyon kedves. Turném nem is kezdődhetett volna nagy­szerűbben. Cápát a turné egyik állomásán láttam vi­szont. Berlinben. A város, úgy tűnt. mintha megszám­lálhatatlanul sok darabra hullott volna Amikor visszaértem Pá­rizsba a művészcsoporttal. Bob Cápát ismét ott talál­tam. Azt hiszem, ekkor sze­rettem bélé. Egyszer csak azt mondja nekem: „Bo­lond vagy. hogy így élsz. Te a saját iparod vagy, egy önálló vállalkozás, egy in­tézmény. Meg kell próbák nőd. hogy újra ember légy. Téged mindenki manipulál, a férjed, a filmtársaságok. Az életed a munka, a mun­ka, a munka. Közben elfe­lejted azokat a dolgokat, amelyek értékessé teszik az életet. Nincs időd az igazi életire.” Ha Capa azt mondja ne­kem. „házasodjunk meg”, biztosan követem Ehelyett azt mondta, nem tud fele­ségül venni, mert nem akarja lekötni magát. ..Ha holnap Ázsiába kellene utaznom, és meg lennénk esküdve, lénne egy gyere­künk. nem tudnék elutazni. És ez nem megy. Nem va­gyok a házasságihoz való alkat.” Nagyon jól megér­tettem. De aszerint, aho­gyan engem neveltek, az ember feleségül megy ahhoz a férfihoz, akit sze­ret. Visszamentem New York­ba, hogy megkezdjem az „Orteans-i Johanna” pró­báit. Cápától sok levél ér­kezett. Franciaországból is: „Elővigyázatosnak kell lenned, mert a siker ve­szélyes. és jobban korrum­pál téged, mint a sikerte­lenség. és ezt nem tudnám elviselni... Most abbaha­gyom. Kiszáradt a tintám, és éppen most beszéltem veled telefonon, te kedves hollywoodi svéd lány. Na­gyon szeretlek.” Angliából;: „Mindig, ha kocsmába megyek, ha szín­házba, ha a ködös utcán sétálok, mindig szorosan magam mellett szeretnélek tudni .. Törökországból:- „Vasár­nap délután van. A szo­bám teraszán ülök, átné­zek a Boszporuszon és a minareteken? és mindig csak a te arcodat látom.” Következik: Ki ez a ren­dező? A televízió riportere min­dig nehezebb, bonyolultabb helyzetben dolgozik, mint akár a nyomtatott sajtó, akár a rádió munkatársa, öt ugyanis látják munka közben. Nem csupán az a fontos, hogy mit és hogyan kérdez, hanem az is, aho­gyan mozdul, ahogyan meg­áll, ahogyan ránéz beszélge­tőpartnerére. Nem azért fon­tos ez, mert a néző kíváncsi a személyiségekre — egyébként azért is —, hanem azért, mert ez az a ritka pillanatok egyike amikor a forrna, szemünk láttára válik tartalommá. Így történt ez a héten, ami­kor Baló György egy be­szélgetésben felidézte, meg­idézte a negyedszázaddal ez­előtti tragikus 1956-ot. Nem csupán az indulatoktól mén. tes, nyugodt, pontos drama­turgiával felépített vita volt a történelmi témához mér­ten. megszerkesztve. A ri­porteri magatartás is kellő­en érzékeltette, kiemelte, hogy nemzeti félmúltunk sú­lyos, ha nem a legsúlyosabb, a legfájdalmasabb kérdései kerültek szóba. Baló György, aki évek alatt szinte észrevétlenül nőtt föl az egyre nagyobb és nagyobb igényű feladatok­hoz, most talán élete legne­hezebb vizsgáját tette le az ország figyelő szeme előtt. Nem csupán riporteri felké­szültségből, de emberi ma­gatartásból is jelesre vizsgá­zott. (szigethy) Találkozások A Megyei Művelődési Központ Találkozások sorozatá­nak második rendezvényére kerül sor október 26-án, hétfőn este hét órakor. Az irodalmi találkozások al­kalmával ezúttal az Alfölddel ismerkedhet meg az egri közönség. A művelődési központ sikeresnek indult kezdeményezésére sorra látogatnak a megyeszékhelyre vidéki folyóiratunk főszerkesztői és rangos irodalmi munkatársai. Hétfőn az MMK-bán Juhász Béla főszer­kesztővel, Imre Lászlóval, a szerkesztő bizottság tag­jával, valamint két költővel, Aczél Gézával és Miklai Adámmal folyik majd a disputa. Bevezetőt az irodal­mi estek házigazdája, Cs. Varga István mond.

Next

/
Oldalképek
Tartalom