Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-23 / 249. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. október 23., péntek Társadalmi juttatások természetben és pénzben Több osztálytermet és kórházi ágyat Rohamosan változó vilá- gunkban, a szűkös anyagi erőforrások időszakában felértékelődött az emberi tényező szerepe, növekedett a képzettség, a műveltség, az erkölcsi tulajdonságok jelentősége. A társadalmi juttatások közvetve és közvetlenül segítik az alkotó- képességek kifejlesztését, az aktivitás fokozását. az óvodákban az általános Iskolákban a szakmunkásképző Iskolákban a középiskolákban a felsőoktatásban 1980-ban. Szó szerint, anyagiakban számolva is a legnagyobb érték az ember, annak munkavégző képessége. A gyermeknevelés az egészségvédelem költségeit is figyelembe véve, egy segéd-, vagy betanított munkás, a becslések szerint félmillió forintjába kerül a társadalomnak. A felsőfokú képesítésű szakember pedig ennek kétszeresét, egy millió forint „beruházást” igényel. A lakosság munkavégző képességének minősége már forintban nehezen mérhető, noha a fejlődés itt is vitathatatlan. Jelzi ezt egyebek közt, hogy a lakosság iskolázottsági színvonala jelentősen emelkedett. A közép- és felsőfokú végzettségűek száma másfélszerese, a szakmunkásképző iskolát végzetteké kétszerese az 1970. évinek. Az általános iskola nyolcadik osztályát befejező száz fiatal közül 97 tovább kíván tanulni. A lehetőségek megteremtésével, az igények felkeltésével lényegében általánossá vált hazánkban a továbbtanulás a közép- és szakmunkásképző iskolákban. Az általános • iskola 8. osztályánál alacsonyabb végzettségűek számaránya a felnőtt lakosság körében jelentősen csökkent. _ De még mindig száz tanuló közül 14 éves korukban 15-en, 16 éves karukban pedig 8-an nem végezték el a 8. osztályt. Az általános iskolák a fejlődő településeken, a városok új lakónegyedeiben többnyire zsúfoltak. (Az osztálytermek 17 százalékában váltott rendszerben oktatnak.) Az 1981—82-es tanévet elkezdő új, és az őket követő népes korosztályok fogadása az általános iskolákban különösen nehéz feladat. Arra számíthatunk, hogy az 1980-as évtized első felében 130 ezer fővel nő az általános iskolákban tanulók lélekszáma. A VI. ötéves népgazdasági terv ezért az általános iskolai feltételek javítására összpontosítja az oktatási költségvetést. Többek között 1985-ig felépül 5500—6000 általános iskolai osztályterem. Az oktatás-nevelés tartalmának, belső struktúrájának fejlesztése már túlnő az általános iskolák keretein és minden szinten segíti majd a korszerű műveltség, az alkotó- és kezdeményezőkészség megalapozását. Az alapozást, a munkára, a hivatásra való felkészítést az iskolarendszerű oktatás különböző szintjein és formáiban végzik. Az 1980—81- es tanévben 2 millió 290 ezer lakos tanult. Mibe került ez az országnak? A ráfordításokat jól érzékelteti az egy főre jutó átlagos költségvetési kiadás, amely 8 898 forint, 7 865 forint, 14 521 forint, 16 328 forint, 54 046 forint volt A természetbeni társadalmi juttatások másik fő formája az egészségügyi ellátás, ennek keretei korszerűek. Az ingyenes egészségügyi ellátást a 70-es évek közepétől nálunk állampolgári jogán bárki igénybe veheti. Ez szocialista társadalmunk jelentős vívmánya. Hazánk orvosellátottsága a nemzetközi élvonalba tartozik. Az alapellátást nyújtó körzeti orvosi szolgálat dinamikusan fejlődött az utóbbi években. Egy körzeti orvos 1980 végén átlagosan mintegy 2100 lakost lát el,‘csaknem 200- zal kevesebbet, mint öt esztendővel ezelőtt. Az ápoló és egyéb egészségügyi dolgozók száma 16 százalékkal nőtt ugyanezen időszakban, bár jelenleg is kevés a szakképzett ápolónővér. A kórházak és rendelőintézetek integrációja, a járó- és fekvőbeteg-ellátás elkülönülésének megszüntetése jelentősen hozzájárult a meglevő anyagi eszközök és szellemi erők hatékonyabb színvonalának emeléséhez. Az egészségügy gyenge pontja a fekvőbeteg-ellátás. A meglevő ágyak jelentős hányadán jelenleg utókezelésre szoruló és elfekvő betegeket ápolnak. A VI. ötéves tervidőszakban az egészségügyi ellátás fejlesztése kiemelt feladat. Ilyen célra 30 százalékkal többet költünk mint a megelőző öt esztendőben, összesen 6500—7000 kórházi ágy létesül öt év alatt. Fontos megoldásra váró feladat az idős, munkaképtelen és többnyire magányosan élő emberekről való fokozott társadalmi gondoskodás. A szociális otthonok férőhelyeinek gyarapításán túl új megoldások (garzonházak, gondozó intézetek, házi gondozók stb.) szükségesek. *" Egészségünk védelme nem lehet csupán a fejlődő-bővülő egészségügyi hálózat feladata, annak társadalmi üggyé kell válnia. A helyes életmód, az ésszerű táplálkozás, a higiéniás kultúra népszerűsítése, az alkoholizmus, a dohányzás elleni küzdelem fontos ismeretterjesztői, közművelődési feladat. De olyan általános szemléletváltozás is szükséges, amely a munkahelyi és otthoni környezet felesleges feszültségeinek, káros jelenségeinek felszámolását, az egészséges életmód részének tekinti. Kovács József Zsák helyett — konténer Az idén első alkalommal zsák helyett konténerben szállították az őszi búza ve- tőmagját az Akadémia Mar- tonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetének erdőháti vetőmagüzeméből néhány állami ■ és szövetkezeti gazdaságba. Az új, egyelőre még csak kísérletképpen kipróbált szállítási mód jól vizsgázott a gyakorlatban. Meggyorsult a szállítás, megszűnt a szóródási veszteség, kevesebb munkaerőre volt szükség. A kipróbált műanyag konténerek 600 kiló, tehát körülbelül három hektár bevetésére elegendő vetőmag szállítására alkalmasak. Nagyon kedvezőek a felhasználók, közöttük a sere- gélyesi Alkotás Termelőszövetkezet és az agárdi mező- gazdasági kombinát tapasztalatai is. A módszert éppen ezért jövőre már széleskörűen alkalmazzák. A bizalom politikája Az év végi beszámoló taggyűlésekhez közeledve — hasonlóan az országos gyakorlathoz — megyénk minden pártalapszervezetében sor kerül a kommunistákkal való egyéni beszélgetésre. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, s bizonyára így lesz ez most is, hogy a párttagok igen nagy felelősség- érzettel fejtették ki nézeteiket munkahelyük eredményeiről, gondjairól s elmondták azokat a javaslatokat is, amelyek valóra váltásával még színvonalasabbá válhat a gazdasági munka, a pártélet. örvendetes volt az is, hogy a kommunisták nem csupán munkahelyi szinten fogalmazták meg véleményüket, hanem felelősséggel szóltak az országos helyzetről, elsődlegesen pedig pártunk politikájáról. Arról a politikáról, amely immár negyedszázada következetesen és határozottan szolgálja egész dolgozó népünk és országunk érdekeit s vívott ki magának nagy tekintélyt országhatárainkon túl is. Nem csak a baráti szocialista országokban, hanem még a tőkés világban is. E politika révén — mely előtérbe állította, hogy mindennek az emberért kell történni — országunk gazdasága igen jelentős eredményt ért el. Iparunk elérte a közepes fejlettségi szintet, sőt néhány ágazata már a világszínvonalhoz közelít. Annak ellenére, hogy nagyon őszintén és kritikusan tárjuk fel gondjainkat és problémáinkat, fejlődésünk világszerte elismerést kelt. Vagy egy más példát említve, éppen pártunk következetes agrárpolitikája, s annak részeként a mezőgazdaság szocialista átszervezése tette lehetővé, hogy a magyar mezőgazdaság a Világ élvonalába zárkózott fel, s az ország belső ellátásán túl arra is képes, hogy akár még hárommillió lakos szükségletét is kielégítse az export révén. Természetesen nem csupán a gazdaság területén születtek jelentős eredmények. Űj iskolák, tantermek ezrei bizonyítják, hogy hazánkban óriási jelentőséget tulajdonítunk a közoktatásnak, annak, hogy „kiművelt emberfők” dolgozzanak az ország jövőjén. Jelentősen fejlődött a kulturális, az egészségügyi intézményhálózat, s hozzá kell tenni, hogy nem csupán mennyiségében, hanem minőségében is... S természetesen számtalan olyan területe is van az életnek, ahoii a fejlődést már nem lehet számszerűsíteni, de annak ténye mégis nyilvánvaló. Ilyen fontos tényező például a társadalmi élesünkben bekövetkezett demokratizálódási folyamat, amelynek ugyan még korántsem értünk a végére, de a nyílt, őszinte, a gondokon, a problémákon vitatkozó légkör bizonyítja, hogy hazánk szinte minden lakosa felelősséget érez az ország sorsáért, a kisebb-nagyobb közösségek boldogulásáért. Pártunk belpolitikájával szoros kapcsolatban van külpolitikánk, hiszen ez utóbbi egyik fő célja, éppen az ország számára a békés alkotómunka feltételeinek biztosítása. Az SZKP és a többi szocialista ország munkáspártjával összehangoltan külpolitikánk alapvetően a béke megőrzésére, az enyhülési folyamat elmélyítésére, a problémák tárgyalásos rendezésére irányul. Ezért vívta ki világszerte a békeszerető erők elismerését. Negyedszázad múltán számunkra természetes, hogy pártunk politikája határozott, következetes, ugyanakkor rugalmas és az ország jelenét, jövőjét szolgálja. Éppen ebből következik, hogy ez a politika nem csupán a kommunisták, hanem hazánk egész lakosságának bizalmát élve$. De ebből következik az is, hogy e politika megvalósításából szintén népi csupán a párttagok veszik ki részüket, hanem egész dolgozó népünk. Népi, nemzeti egységben tevékenykedünk azon, hogy feladatainkat minél jobban teljesítsük, gondjainkat felszámoljuk, problémáinkat kiküszöböljük. Mindenki előtt ismeretes, hogy ez a mai, igen bonyolult külpolitikai és külgazdasági viszonyok között nem könnyű. De éppen a párt iránti töretlen bizalom jelent garanciát arra, hogy építőmunkánk továbbra is eredményes marad. Kádár János, pártunk Központi Bizottságának első titkára utalt rá egy beszédében, hogy annak idején az MSZMP megalakulásakor az ország nem egy emberként sorakozott fel a párt politikája mögé. Sokan kételkedtek benne. De ő bízott benne, hogy a tettek és az idő bizonyítja maj<Ö egyszer a meghirdetett politika helyességét. Ma már egy negyedszázad tapasztalatai bizonyítják ezt. Igazolják, hogy a kijelölt út helyes volt és ezen kell járnunk tovább. Kaposi Levente Új biztosítási lehetőségek Vízügyi együttműködés Szorosabbra fűzi kapcsolatát a magyar és a jugoszláv vízügyi szolgálat a Dráva vízminőségének védelme érdekében. A két ország közötti vízgazdálkodási együttműködés keretében eddig negyedévenként végeztek közös vizsgálatot a folyón, meghatározott helyeken merített vízminták alapján. Az elemzés tapasztalatait a szakértők évente egyeztették. Saját célra viszont mindkét ország vízügyi szervei heti mintavétellel is figyelemmel kísérték a Dráva vízminőségének helyzetét. Ez év őszétől ezeket az adatokat is egymás rendelkezésre bocsátják. Nehéz elképzelni, hogy ez á mai, jó erőben levő, zömök férfi hajdanán vékony, szikár termetű volt. Mint a kétkezi munkások, akiknek erejét elszívja a mindennapi verejtékezés. — Négy gyerekkel maradt magára, az anyánk egészen fiatalon, nem is tudom, hogyan tudott felnevelni bennünket — emlékezik Magda István, a viszneki Béke Tsz nyugdíjasa. Ez a tény megszabta szinte az egész további életét. Még úgy is, hogy amikor 1943-ban a frontra került, egy év elteltével hazaengedték, mert özvegy anyja és három testvére nem nélkülözhette az ő gondoskodását. — Én már akkor úgy jöttem haza, hogy mindig csak azt nézem »ezentúl, mi az érdeke a parasztnak, a népnek. Láttam, amit láttam, és sok mindent megértettem. Pedig nem volt rossz sorom a mundérban sem: kovács voltam a front mögött. Amikor a vörös csillagos katonák már karnyújtásnyira jutottak Visznek szélső házaihoz, Magda István feljött a többiek közül a pincéből, és várta, hogy meglássa az első szovjet katonát. Kézzel-lábbal magyarázta, hogy barát, ahogy a falubeliek nagy része is az. Aztán még alig indultak neki a szövetkezeti gazdaságok megszervezésének, ő már az elsők között aláírta a papírt. — Első típusú gazdaság lett a miénk 1951-ben. Én öt (Folytatás az 1. oldalról) sítást tartunk nyilván, ebből a helyi takarékszövetkezetek 42 ezerről vezetnek kartotékot. — Szó esett a jégkárokról, korábban pedig arról, hogy a megyében is érdemes len. ne megszervezni a rakétás jégelhárító rendszert. — Baranya, Bács és Szabolcs után a negyedik helyen állunk a jégverés okozta károk „listáján”. Valóban szükség lenne rá, mert 80 százalékos, biztonságot nyújt, s csak nálunk mintegy 1,5 milliárd forint értékű terméket lehetne megmenteni. Az anyagi lehetőségek azonban csak a következő ötéves tervben lesznek meg a rendhektár földet, egy lovat, kocsit, ekét vittem be. összesen lehetett vagy száztíz holdunk. Két évvel később már megalakítottuk a harmadik típusú tsz-t, aminek akkor Béke nevet adtuk. Ma is így hívják a mi gazdaságunkat. Még 53-ban kérte magát a pártba is. Rövidesen az alapszervezet vezetőségébe is beválasztották. — Kemény napok jártak mifelénk is ötvenhat októberében. Néhány ember megszédült, többen pedig úgy csapódtak hozzájuk. Az alapszervezet tagjai azonban együtt maradtak. Lehettünk vagy huszonötén. Hol itt, hol ott találkoztunk, beszélgettünk, fontolgattuk, mi lesz, hogyan lesz. Aztán halljuk ám, hogy a tanácsháza előtt jó néhányan azt követelik, oszlassák fel a tsz-t. Odamentünk mi is. No, emberek, mit is akarnak? Kérdeztem. Földet? Karót a földbe? Hát lehet, hogy így lesz, de csak akkor, ha rendelet jön rá. Addig a közös az közös marad. Maradt is. — Volt nekünk fegyverünk is, vadászpuskánk. Amikora felszabadulás után megalakítottuk a községben a vadásztársaságot, jól megnéztük, kinek a kezébe való a fegyver. Mert akkor még a hatalom kérdése sem dőltei. Magabiztosak voltak, tudták, mit akarnak, tudták, mit kell tenniük. — Amikor a pártot újjá kellett szervezni, nálunk szer megszervezésére és működtetésére. A jég és a belvíz egyébként hét közös gazdaságnak okozott nagy kárt, a legtöbbet — 10 millió forintot — a hevesi tsz. nek fizettünk ki, de sokat szenvedtek az ostorosi, az egri, a gyöngyöspatai gazdaság táblái is. — A biztosítóhoz nemcsak ilyen ügyekkel fordulnak. Mennyire rúg egy-egy esz- tendőben a kártérítés me. gyénkben? — Az elmúlt év hasonló időszakáig 150 milliót' fizettünk ki a különböző károkra, az idén eddig 154 milliót, de az év végéig várhatóan 200—230 millió forintra nő ez az összeg. Jellemző, hogy csak a gépkocsikáro. nem volt gond. Akik együtt voltunk októberben, együtt is maradtunk. A munkásőrségnek is egy rajt adott Visznek. A parancsnokuk Tari János volt. A párttitkár pedig Tóth Lajos. — Mi úgy hívjuk, hogy Nagykoma, mert ebben a faluban mindenkinek van ragadványneve. Sokakat a köznép nem is ismer másként. Magda Istvánért a felesége nyugtalankodott otthon. Az a Horváth Mária, akivel 1930-ban kötötték össze egy életre a sorsukat. — A testvéreimmel is tartottuk a kapcsolatot, meglátogattuk egymást akkor is, később is. Egyikük sem akart lebeszélni soha arról, hogy a mások sorsával is törődjek. A tsz-ben brigádvezető lett Magda István. 1975-ben ment nyugdíjba. De ma is ott van mindennap a határban: mezőőr. A gazdaság vezetőségének üléseire pedig elvárják, mert úgy mondta az elnök neki: a tapasztalataira szükségük van azoknak a fiataloknak, akik utána jöttek. — Szeretek én mindenfelé járni, de a legszívesebben mégiscsak a Farkas-tanyán időzöm. Ott mi kezdtük el valamikor a sertésólak építését. Milyenek voltak azok akkor, és milyenek ma! Micsoda a különbség. Jó ezt látni. , Senki sem mondaná ma az „öregről”, hogy a hetven. egyedik évét tapossa. kért egy hónap alatt 1,8 millió forintot kellett térítenünk a tulajdonosoknak. — Ügy tudjuk, az AB dolgozóinak is igazodniuk kell majd az ötnapos munkahéthez. Mit jelent ez önöknél? — Több korszerűsítésünk is lesz: a hétvégeken ügyeletet tartunk majd például a gépkocsikárok intézésére, de más ügyben is adunk felvilágosítást, segítséget, s üzletkötésre is vállalkozunk. Jövőre pedig elkészül az egri Lenin úton az új gépkocsikár-rendezést fiók, ahol fedett téren, az AFIT szakembereivel együtt intézzük az ügyfeleink kárigényeit. Szilvás István — Vadászni még ma is eljárok. Ez volt mindig a legfőbb szórakozásom. Van még valami, amire készülünk, ötven éve élünk együtt a feleségemmel. Ügy gondoltam, levágunk egy disznót, összehívjuk a rokonokat, jó barátokat," ünnepeljünk együtt, velük, ötven év nem kis idő. Bizony, futnak a percek, alig eszmélünk fel és napokká, hónapokká, évekké sokasodnak össze. — Pedig mintha tegnap lett volna az is, amikor... Magda István maga elé néz, hallgat, megcsóválja a fejét, mintha nem értené, hogyan- vált történelemmé mindaz, amit ő is átélt, ami vele is megtörtént. Mikor is? Tegnap? Tegnapelőtt? — Hát így volt. Ez volt. Hogy meddig még? ... Kívánjuk: jó egészséggel, sokáig. G. Molnár Ferenc Magda István, párttag
