Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-20 / 246. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. október 20., kedd Cél: a társadalom valamennyi alkotó erejének összefogása Politikai rendszerünk fejlődésének útja NEM VÉLETLENÜL hasz­nálják mind gyakrabban a politikai Viszonyok, a külön­féle intézmények és szerve­zetek működésének elemzői a politikai rendszer kifeje­zést. Az élet tapasztalatai ugyanis arról tanúskodnak, hogy a különböző politikai intézmények és szervezetek tevékenysége között szoros kapcsolódás, összefüggés, kölcsönhatás van. Ha műkö­désük hatásfokát tovább akarjuk javítani, ettől a ténytől a legkevésbé sem tekinthetünk el. Hiszen ami­kor például a szakszervezet társadalmi szerepének vagy az ifjúsági szövetség befo­lyásának a növelése került napirendre, azt kellett ta­pasztalni: törekvéseink csak akkor járhatnak sikerrel, ha ezzel párhuzamosan más intézmények és szervek munkájának tartalmát és módszereit is tovább csi­szoljuk, finomítjuk. Egyedül, a politikai rendszer egészé­ből kiragadva nem megy a jobbítás — sem országosan, sem helyileg. Sőt, mindin­kább meggyőződhetünk ar­ról, hogy az intézményeken és szervezeteken túlmenően a politikai rendszer más összetevőit is számításba kell venni. így fordul foko­zott figyelem újabban a po­litikai kultúra, tudás, mű­veltség, a közéleti cselekvést szabályozó írott és íratlan normák, szabályok, elvek felé. A politikai viszonyok fej­lesztésének egyik lényeges elemévé vált tehát e rend­szersí emléletű megközelí­tés, a politikai élet külön­féle tényezőinek együttes számbavétele és tökéletesí­tése. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, mintha e tényezők a fejlődés során immár egyre jobban össze­olvadnának. Éppen ellenke­zőleg: az élet ezek szerepé­nek jobb, pontosabb elha­tárolását tűzte napirendre. Vagyis ahogy mondani szok­tuk: mindegyik a maga rendeltetésszerű feladatát lássa el, s óvakodjék a te­endők bármifajta átvállalá­sától avagy mások munka­stílusának másolásától. Nem jobban, hanem rosszabbul működik a politikai rend­szer, ha például a párt- szervezet magára vállalja a szakszervezet vagy a tanács teendőit, ha a szakszervezet csak nevel, de nem véd ér­deket, ha a KISZ,„kis párt- szervezetet” játszik, vagy a tömegmozgalomban elural­kodik a hivatali munkastí­lus. Politikai rendszerünk fejlesztésének a jelen körül­mények között egyik lényegi eleme, hogy a munkameg­osztás és feladatelhatárolás elveinek következetesen ér­vényt szerezzünk. Ami a fejlesztés tartalmi oldalát illeti, azt tömören úgy foglalhatnánk össze, hogy célunk a szocialista demokrácia további mélyíté­se és szélesítése a politikai rendszer egészében és vala­mennyi láncszemében. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában ez általános, átfogó érvényű, mondhatnánk: stratégiai cél. Érvényre juttatásának mód­ja természetesen mindig az adott időszak konkrét fel­tételeitől és feladataitól függ. A JELEN KÖRÜLMÉ­NYEK között nincs napi­renden intézményrendsze­rünk valamiféle nagyszabá­sú reformja, újabb intéz­mények létrehozása sem. Je­lenleg a hangsúly a meg­levő intézmények munkájá­nak tartalmi javításán, a formális elemek kiküszöbö­lésén, az itt rejlő tartalékok kiaknázásán van. Ez persze nem azt jelenti, mintha se­hol semmiféle szervezeti vál­tozásra ne kerülhetne sor. Bizonyos területeken elkép­zelhetők ilyen lépések is, de egészében véve most nem új formák keresése, hanem a jelenlegiek hatékonyságá­nak növelése az időszerű. A demokratizmus elmélyí­tése politikai rendszerünk­ben összetett, több irányú teendőket foglal magába. Talán egy régi jelszóval le­hetne sűrítetten érzékeltetni ezeket: a „néppel a népért összefogva" szavakkal jelölt cél érvényre juttatásához keressük a mai körülmények között legjobban megfelelő utakat, módokat, eszközöket, Ebben most az egyik leg­fontosabb, hogy politikai rendszerünk keretei között tovább fokozódjék a dol­gozó tömegeknek a döntések előkészítésébe és meghoza­talába való bevonása. A döntéshozatalban történő részvételhez a párt-, állami és mozgalmi- élet különböző területein nem kevés forma és fórum áll rendelkezésre. Annál eredményesebb és demokratikusabb ezek mű­ködése, minél nagyobb gon­dot fordítanak az ott részt­vevők érdemi tájékoztatásá­ra, valóságos döntési alter­natívák előferjesztésére, mi­nél inkább biztosított a megvitatás lehetősége, érvé­nyesül a kritikai és vita­szellem. El kell érnünk, hogy lehetőség szerint ne szüles­sék — legalábbis nagyobb horderejű — döntés az ér­dekeltek és érintettek véle­ményének előzetes meghall­gatása, megismerése nélkül. Nem működhet eredmé­nyesen a politikai rendszer egyetlen láncszeme sem a tömegek bizalmát élvező, hozzáértő tisztségviselők há­lózata, a jól képzett, szak­szerű tevékenységre képes apparátus nélkül. A fejlődés e gárdának nem a gyengí­tését, hanem erősítését igény­li — párhuzamosan a mű­ködésük felett gyakorolt tár­sadalmi ellenőrzés további elmélyítésével. A közvetlen kontroll ebben éppoly fon­tos, mint a választott tes­tületek, a képviseleti szervek részéről történő számonkérés. A számadási kötelezettség lelkiismerete? teljesítése, a választók észrevételei nek’_ gondos hasznosítása az egyik legfőbb mutatója napjaink­ban annak, hogy mennyire érvényesül a tisztségviselők munkájában a valódi, tartal­mi demokratizmus. MINDEZ AZÉRT IS fon­tos, mert a demokratizmus elmélyülése révén válnak képessé politikai intézmé­nyeink a különböző társa­dalmi csoportok kÖ2ös, il­letve sajátos érdekeinek pon­tosabb, érzékenyebb kifeje­zésére. Nagy társadalmi energiák szabadulhatnak fel és hasznosulhatnak, ha politikai rendszerünk eredményes működése révén optimális hatásfokkal megy végbe az érdekek rangsoro­lása és egyeztetése, s ennek eredőjeként végül is a tár­sadalom legfontosabb érde­kei jutnak érvényre. Az ilyen tartalmú érdek- összehangolás ad alapot ah­hoz, hogy politikai rendsze­rünk sikerrel teljesítse egyik legfőbb funkcióját: a társa­dalom valamennyi alkotó erejének összefogását, egye­sítését céljaink valóra váltá­sára. E feladat teljesítése le­het leginkább a mércéje an­nak, jó úton haladunk-e po­litikai rendszerünk alkotóele­meinek tökéletesítésében, munkájuk tartalmi fejleszté­sében. Gyenes László NAGYGOMBOSON Tej diszkózenére Makó Lajos műszakvezető a következő szállítmány zsírtartalmát vizsgálja (Szabó Sándor képriportjaj A Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygombosi tangazdaságában 1978-ban adták át a 80 millió forintos költség­gel készUlt Holstein-fríz szarvasmarha­telepet. Kanadából importált üszőkkel — melyek 5600—5800 liter tejet adnak évente — Indult meg a tejtermelés, s ma az ezres állomány fele már keresz­tezett a Jól bevált magyar fajtával. Fel­vételeink a tejtermelő nagyüzem mun­kájába nyújtanak bepillantást. Azt mondják — diszkózenére jobban tejelnek a tehenek A Bou-Matic rendszer üveg- tartályain keresztül Is lehet ellenőrizni a hozamot A hét öröme-gondja Csányban Van már napközi, de hiányzanak a já utcák Sok a földes utca Csány- ban, a tanács ezen szeretne változtatni. Tavaly sínre is tették az ügyet, megállapod­ván a vámosgyörki Barát­ság Termelőszövetkezet ve­zetőivel, hogy most október­ben a pályafelújításokból ki­kerülő zúzaléklkövet a falu­ba szállítják. Múlt hét vé­gén viszont a szövetkezet le­mondta az üzletet, szállító- kapacitás szűkében. — És most? — Hát igen, az előttünk álló hét legnagyobb gondja, hogy rendezzük az 500 ton­nányi kő ideszállítását — jegyzi meg Csiszár József tanácselnök, akinek ajtaján hétfőn reggel a hivatallkez- dés perceiben kopogtattunk. — Éppen a Betonútépítő Vállalathoz indulok, amely készségesnek mutatkozott, hogy e heti szabad szombat­ján kisegít bennünket a baj­ból. Ma egyeztetjük a szál­lítási tervet. Sorrend: Rákó­czi út, Táncsics utca, és ha kapunk még további kétszáz tonna zúzalékot, akkor az Úttörő úttal fejeződik be a program. Mint megtudtuk: öröm is, gond is Csányban a szep­tember elején megnyílt is­kolai napközi otthon, amely 140 százalékos kihasználtság­gal kezdett. Az egészség- ügyi, műszaki alapfeltéte­leket biztosították, a működ­tetéshez van kellő munka­erő, csak éppen a nevelő béralapja hiányzik. Kedden Morvái István vtrtitkár emi­att utazik Gyöngyösre a já­rási hivatalhoz. A héten tisztázza a községi tanács­vezetés az esedékes tanács­tagi beszámolók rendjét is! Ferencz Jenő pártszervezeti titkárral, valamint Bötös Sándor községi népfront­titkárral nagyjából egyeztet­tük a napokat, és abban is megállapodtunk, hogy a 35 körzet beszámolóit két hét leforgása alatt bonyolítják le. — Van még egy fontos feladatom — mondja ké­sőbb a tanácselnök. — A végrehajtó bizottság ülésére kell előkészítenem a község­ben végzett társadalmi munkák jelentését. Azt hi­szem, örömmel nyugtázza majd mindenki, hogy három év alatt 18 forintról 265 fo­rintra sikerült feltornáznunk Csányban az egy főre jutó társadadmi munka éltekét, további 120 éter forintot pe­dig a helyi lakosoktól, in­tézményektől készpénzként kaptunk. A Búzakalász Termelőszö­vetkezetben Rai György el­nökkel váltottunk szót. El­mondotta, hogy vasárnap sem siettek a gépek, így e hét végére betakaríthatják a még lábon álló 200 hek­tárnyi kukoricát, ami 50 mázsa átlagterméssel fizet, a hó utolsó napjáig pedig vé­geznek 1200 hektár búza- és árpavetésükkel. Gond ugyanekkor, hogy a talaj- munkákhoz nem kapnak erő­gépet. Pedig két új megren­delt MTZ-re is nagy szükség lenne... (moldvai/) A társadalmi munka kitüntetettje Egyszerűen, szépen élni A Volán 4. számú Válla­lat üzemszervezőjével, Tóth Józseffel beszélgetünk. Élet­út járói, a múltról, jelenről. Munkájáról, s a megbecsü­lésről. Népi ellenőri tevé­kenysége elismeréséként a közelmúltban vette át a Társadalmi Munkáért kitün­tető jelvényt. Higgadt, magabiztos em­ber benyomását kelti. Vála­szaiból úgy tűnik, mindig tudta, mit akar. — Paraszti családba szü­lettem — mondja. — Az apám ugyan hentes és mé­száros szakmát örökölt a nagyapámtól, de a mester­emberből aztán földműves lett, elszegényedtünk. így amikor kikerültem az isko­lapadból, a Heves megyei Építőipari ' Vállalatnál ko­pogtattam. Szakmám, vég­zettségem nem lévén, hát segédmunkásiként, akkor igen kevés keresetért húz-- tam le a napi nyolc órát. A következő évben már beta­nított gatterffirés zésként a felnémeti fűrészüzemben láttam lehetőséget a jobb megélhetésre. Itt már nem­csak a napi munkával tö­rődtem, hanem mint az üzemi bizottság, tagja, szín­játszó csoportot szerveztem. Majd jött a katonaság. Le­szerelés után gépkocsiveze­tői engedéllyel a kezemben az aktkori 32-es AKÖV-nél, a jelenlegi vállalatomnál je­lentkeztem — fel is vettek. — Szerettem a volánt, de a tanulás, az ismeretszerzés vágya nem hagyott békén. Már elmúltam húszéves, amikor elvégeztem a dolgo­zók gimnáziumát, majd még ugyanebben az évben for­galmi tiszti vizsgát tettem. Megváltam a sofőrködés* től, s közúti ellenőrként folytattam a munkám. Majd 1970-ben a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola forgalmi üzemi szakos hall­gatója lettem. Tóth József a vállalat szervezési osztályán már hat éve szakszervezeti bizalmi, társadalmi népi ellenőr, a Volán Tröszt szervezési bi­zottságának tagja. Munkája elismeréseként 1975-ben megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntetést, öt év múlva -pe­dig a tízéves szolgálatért Honvédelmi Érdeméremmel tüntették ki. — Hogyan tud eleget ten­ni ennyi feladatnak?-— Szervezés az egész. Ér­dekel, kivel, mi történik, ott segítek, ahol tudok. Nem ismerek kis ügyet. A népi ellenőrzésben többször ve­zettem csoportot. Az alap- vizsgálatok különösen sok időt, alapos munkát igényel­nek. Csak néhány példát: a ruházati szövetkezetnél az üzemszervezést, az Öntödei Vállalat egri gyárában a műszakfejlesztési feladatok végrehajtását ellenőriztük. Legutóbb az energiagazdál­kodás területén végeztünk utóvizsgálatokat az egri ál­talános iskolákban. A -hibák persze bekerültek a jegyző­könyvekbe, de mindenütt az volt a szándékunk: éreztek, segíteni akarunk. Töb{? ja­vaslatot is tettünk, s ezek később javarészt meg is hozták az eredményeket. Ta­vasszal a NEB egyhetes ve­lencei továbbképzésén vet­tem részt. Olyan szakmai „fogásokat” ismertem meg amelyek könnyíthetdk, ugyanakkor sikeresebbé te­hetik az ellenőr munkáját. — A kitüntetés nagy elis­merés. Igen jólesik. Én kü­lönben az a fajta ember va­gyok, aki egy jó szónak, egy igaz baráti kézfogásnak is örül... — Szabad idejét, ha van, mivel tölti? — Szeretek élni — moso­lyog. — Olyan, otthont te­remtettem, amire mindig vágytam. A feleségem is dolgozik, a srácok tanul­nak, segítenem kelL Az apámról maradt rám, hogy nagyon szeretek főzni. Hat- százötven négyszögöl szőlőt művelgetünk. Most, a szüret idején a barátok szívesen jönnek, dolgozunk, miköz­ben rotyog a bográcsban ’ a gulyás. — Mit szeretne még el­érni? — Ügy hiszem, boldog embernek mondhatom ma­gam. Sikerült megvalósíta­ni a kitűzött célokat. De hogy mégis mit? A gyerme­keim útját egyengetni, hogy nekik könnyebb legyen. Egyszerűen szépen élni. Kéll ennél több ... ? Tereny Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom