Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-17 / 244. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1981. október 17., szombat Napjaink súlyos gondja a környezet szennyeződése, a természet pusztulása. Mind többet beszélünk erről, riasztó példákat sorolunk fel, de úgy tűnik, a valóban hatékony cselekvés még mindig hiányzik. Ezért is volt nagyon fontos, hogy az országgyűlés napokban befejeződött őszi ülésszakán napirendre tűzték a környezet- védelem témáját. Mai összeállításunk a határokon túlról hoz példákat a környezetszennyezés megfékezésének kísérleteiről. Barátunk és ellenségünk az ultraibolya sugárzás Földünkön — a nukleáris folyamatok és az árapály kivételével — minden energia végső forrása a Nap elektromágneses sugárzása. A Nap fényén azonban nem a köznapi értelemben vett — az emberszámára — látható sugárzástartomány tértjük, hanem azt a széles sugárzónát, amelynek energiája már elégséges a biológiai fontosságú kémiád reakció kiváltáséihoz. E széles sugár- tartomány egyik szélén helyezkednek el a legrövidebb hullámhosszú ultraibolya sugarak. A Nap elektromágneses spektrumának ultraibolya tartományából, a 280 nanométernél rövidebbek a Föld légkörében elnyelődnek, a 310 nanométer hullámhosz- szig tartók erősen legyengülve érkeznek a Földre, ezek a bőrben, az irha felső rétegében nyelődnek el. A 280 nanométernél rövidebb hullámhosszú ultraibolya sugárzásihoz, a törzsfejlődés során nem szokott hozzá az emberi szervezet, ipari körülmények között viszont ilyenek is keletkezhetnek. Az ultraibolya sugárzások hatása elsődlegesen az anyagok atomjainak gerjesztésén alapszik, ami esetleg ionizációt is kiválthat. Ezután másodlagos reakciók sorozata kezdődik: különböző fotokémiai reakciók, fehérje- kicsapódás, hisztaminszerű anyagok felszabadulása, ami a bőrben pirosságot, majd bámulást, súlyosabb esetben gyulladást okoz. Ezért kell fokozatosan adagolni a napozást. Nyáron, tiszta napsütéses időben, a déli órákban folyamatosan napozva, 15—20 perc alatt jut a bőrfelületre annyi ultraibolya energia, amennyi a napfürdőhöz nem szokott bőrön, néhány óra múlva pirosságot vált ki. A bőrben lejátszódó fotokémiai reakció eredménye, egy biológiailag fontos anyag is, az ergoszterinekből képződő D-vitamin, amelynek fontos szerepe van a szervezet ásványisó-anyag cseréjében, Mesterséges D-vitamin, csak részben ellensúlyozza az ultraibolya sugárzásra a bőrben képződő bioaktív anyagok hatását.. Az ultraibolya sugarak fehérjekicsapó hatásán alapszik baktériumölő ké. pességük; ilyen szempontból legelőnyösebbek a 200— 313 nanométer hosszúságú sugarak. Mesterséges fényforrásokkal ezeket kórházakban a levegő csírátlanítására fis használják. Az általános szervezeti hatásokon túlmenően ultraibolya hatásokkal, a mezőgazdaságban és az iparban, az elektromos hegesztőknél, olvasztároknál, öntőknél találkozunk, amikor az elektromos ívben és az olvadó fém magas hőfokán keletkeznek ultraibolya sugarak. Az ilyen munkánál — mint képünk mutatja — kötelező az ultraibolya sugarakat elnyelő szemüveg vagy álarc használata, «mert ezek hiányában kötőhártya-gyulladás fejlődik ki, amely krónikussá válhat. A föld alatti munkát végző bányászoknál, alagútfú- róknál a természetes ultraibolya sugárzás hiányát mesterséges besugárzással — kvancolással — pótolják. A mocsarak lecsapolása Az elmúlt évtizedben a Belorussziában folyó mo- csárkiszárítási, talajjavitási munkák alapos változást hoztak a természeti viszonyokban. Több mint egymillió hektár mocsaras területet tettek termővé. Nem szabad azonban arra az álláspontra helyezkedni, hogy a jövőben minden mocsár elkerülhetetlenül a kiszárítás sorsára jusson. A mocsaras területek ugyanis fontos szerepet játszanak a környezet vízháztartásában: a felesleges vizei magukba szívják, s ezt a szárazabb időszakokban visszaadják. Sok esetben célszerűbb a mocsarak természetes formában való megőrzése és gazdasági hasznosítása. Azt is figyelembe kell venni, hogy a vízelvezetések sok növény és állat kipusztulását is maguk után vonják. Éppen ezért egy-egy nagyobb terület vizeinek elvezetése, kiszárítása előtt sokoldalúan meg kell vizsgálni a várható gazdasági & ökológiai mutatókat. Földre hozott energia Az Amerikai Űrkutatási Hivatal clevelandi intézetének kutatói egy olyan ter- moelektrorr.os berendezést dolgoztak ki, amely képes a lézer energiáját elektromos energiává átalakítani. Működésének lényege, hogy egy szén-dioxid-lézer sugarát ar- gonplazmában elnyeletik, s így a plazmában megnő az elektronok sebessége. A magas gerjesztettségű elektronokat ezután elektródákkal elvezetik. Az új eljárás azért jelentős, mert lehetővé teszi a nagy felületű kollelekto- rokkal ellátott geosztacioná- rius („álló”j műholdak által összegyűjtött napenergia Földre történő továbbítását. A biológia jövője A világon mindenütt foglalkoznak a biológusok azzal, hogy 2000-re a biológia ipari célokat szolgáljon. Egy ötszáz kilós szarvasmarha ma egy nap alatt kb. 0,5 kg fehérjét állít elő. Közben az állatnak magának is táplálkoznia kell, helyre van szüksége, ami nem kis költséget jelent. Ugyanezen idő alatt 500 kilogramm baktérium 5—50 tonna fehérjét termelne viszonylag kis helyen. Az erjesztő baktériumokat már régóta ismeri az ember, de igazi jelentőségüket csak újabban ismerte fel. A japánoknak nem kevesebb mint 4000 kutatójuk dolgozik ebben az iparágban. Brazíliában, NagyBritanniá- ban, Svédországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Kubában és másutt is erjesztéssel állítanak elő fehérjéket és energiaszolgáltató anyagokat. Por- és atkaallergia Már régóta ismert, hogy az atkák allergiás tünetek kiváltói lehetnek. Az atka általában a háztartási porral kerül a szervezetbe, ahol orrüreggyulladást és asztmás légzési nehézségeket okoz. A háztartási por szá-l mos állatfajt tartalmaz, elsősorban Európában és az USA keleti részén. A lakásokban az atkák főleg a há-j lószobákban, ezen belül az ágyakban találnak kedvező feltételeket a szaporodáshoz: nagyobb páratartalom, matrac, ágyhuzat (élőhely), fej- korpa (táplálék). Gyakori porszívózással, ágyneműcserével védekezhetünk. A háztartási porallergia az egyik leggyakoribb allergia. Felmérések szerint az USA és Svájc lakosságának 4 százaléka érzékeny rá. összeállította: Hekeli Sándor Az óceánok olajszennyezettsége Az energiafogyasztás — a mindenütt életbe léptetett takarékossági intézkedések ellenére — világméretekben növekszik, hiszen gyors ütemben növekszik az ipari és mezőgazdasági termelés mennyisége, valamint a közlekedés volumene is. Növekszik azért is, mert a termelőtevékenység bővülése és a fejlett • ipari országokban egyre szűkebben rendelkezésre álló munkaerő megkövetelheti, hogy az élőmunkát egyre nagyobb mértékben helyettesítsék gépekkel. Mindez természetesen elsősorban a villamos energia termelésének növelését igényli. Az olajrobbanás már évekkel ezelőtt lefékezte az addig oly rphamosan nőtt s zénhidrogén-felhas zn á - lást a villamosenergia-ter- melésben, és egyöntetű a vélemény, hogy számos előnye ellenére sem lesz újra gazdaságos a kőolaj elégetése hőerőművekben. Jól helyettesíti az atomenergia, az atomerőművek építési költsége azonban ma még igen tetemes. Sok helyen visszatértek tehát a széntüzelésű hőerőművekre, gondot jelent azonban súlyos környezet- szennyezésük. Valóban elrettentő látvány a szénerőművek kéményeiből kiömlő sűrű, fekete füst. Most arról érkezett hír, hogy egy svéd cégnek sikerült Európában először olyan tisztítóberendezést gyártania, amely a szénnel működő hőerőművekben a kén-di- oxidot leválasztja a távozó végtermékről. Ennek eredményeképpen a széntüzelésű hőerőművek mintegy negyedannyi szennyeződést bocsátanak csak ki, mint az olajt üzelésűek. Az új eljárás jelentősége, hogy a környezetszennyezési hátrányok kiküszöbölésével az olajjal versenyképes energia- forrássá válik a szén. Olajszállító hajók katasztrófái következtében 1962—80 között több mint 1,5 millió tonna nyersolaj ömlött a tengerekbe. Ez a szomorú adat egy ENSZ hajózási szervezet által Londonban kiadott tanulmányban olvasható. Sajnos ez az olajmeny- nyiség csak egy részét képezi a tengerek olajszennyezésének, mert a fúrószigetek környékén néha kisebb-na- gyobb arányú szennyezés következik be. Szovjet felmérések szerint riasztó méreteket öltött a világtengerek olaj_ és fémszennyezettsége. A Szovjetunióban a világóceán problémáival számos intézmény foglalkozik. A Szovjet Tudományos Akadémia Óceano- lógiai Intézetének kollektívája laboratóriumokban és kutatóhajókon az óceánok fizikai, kémiai, geológiai és biológiai jelenségeit vizsgálja. Az intézet leningrádi tagozatának munkatársai különféle módszereket dolgoztak ki a tengereken az ipari eredetű szennyezések és olaj- szennyezések felderítésével kapcsolatban. A szovjet óceánkutatók, biológusok nagy gondot fordítanak saját tengereik tisztaságának védelmére. A Kasz- pi-tenger víztükre felett olajfúrótornyok százai emelkednek, és évtizedek óta folyik ezen a tengerszakaszon a kitermelés. Ennek során azonban a szakemberek nem feledkeznek meg a tengervíz tisztaságáról és különféle programokat dolgoznak ki a vízszennyeződés megelőzésére és a tengeri növény, és állatvilág megóvására. (APN—KS) Képünkön: a tankhajó az Atlanti-óceánon Az Európában épülő széntüzelésű hőerőművek egyike A berendezés háromfokozatú. Az első lépcsőben elektromos szűrővel leválasztja a kormot, a másodikban a kén-dioxidot kötik meg mésszel egy reaktorban, a harmadik fázisban textilszűrő működik. A kéntartalmú anyagok 90—95 százalékának kiszűrésén kívüf* ihég a szén higanytartalmának 50—75 százalékát is visszatartja az új eljárás. Ez az eredmény még a kutatókát is meglepte. A berendezés elég drága, mégis kifizetődőnek tartják a jelenlegi olajárak mellett, hiszen az elektromos energia előállítása a szénerőműben a tisztítóberendezéssel együtt is olcsóbb — és most már tisztább is. HÍREK — érdekességek A környezetet nem szennyező hőerőmű
