Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-06 / 209. szám

r 150 ÉVE SZÜLETETT IZSÓ MIKLÓS

„A szobrászat újra megszületik itt”

Százötven éve, 1831. szeptember 9-én született Izsó Miklós, a XIX. századi szobrászat legjelentősebb alakja. Tipikus magyar művészsors voit az övé. Életében küzdelmek, meg nem értés, sikertelenség, kenyérharc jutott osztályrészéül. Csak akkor döbbentek rá kortársai, mekkora tehetség veszett el, amikor meghalt fiatalon, váratlanul. Sárospataki gimnazistaévei után 1848-ban még gyerekfejjel honvédnek állt. meg is sebesült, majd a szabadságharc leverése után bujdosott. Rimaszombatban ismerkedett meg Ferenczy Istvánnal, s három évig nála dolgozott. tanítványa volt. Ferenczy alig egy héttel halála előtt útjára bocsátotta Izsót, s „mint ügyes és szorgalmas embert, a Művészet pártfogóinak kegyeibe” ajánlotta. „Ha nem is akarjuk túlbecsülni a rokkant. öreg mesternek a fiatal művésszel való véletlen kapcsolatát— írja Petrovics Elek —, mégis azt hisszük, hogy a világlátott és közlékeny Ferenczy három év alatt többet adott. Izsónak a puszta kézi ügyességénél. Érintkezésük nyomán így egy percre mintha egymásba fonódnék a múlt és a jövő, s megindulna az, amit a fejlődés folyamatosságának szoktak nevezni.”

Izsó Pesten kőfaragóként kereste kenyerét, mígnem a bécsi magyar ifjak pártfogásával az osztrák városba került szobrászsegédnek, majd a müncheni akadémián j tanult.

Első portréját és zsáner- szobrát (Széchenyi és a ! Puszták furulyása) is Münchenben mintázta, amelyekkel Pesten szép sikert aratott. .„Müncheni fogantatású, máig leghíresebb szobra a Búsuló juhász, amelynek már az is történeti érdekességet ad — jegyzi meg egy életrajzírója —, hogy az első igazán magyar szellemű szobor, amelyet azonban a jellemzés mélysége és komolysága művészi tekintetben is magasan felülemel az etnográfiai érdekesség színvonalán.”

1862—töl már Pesten élt,

főként portrékat mintázott — nem megrendelésre, saját ambícióból — szellemi életünk nagyjairól, írókról, színészekről, művészekről

(Arany János, Egressy Béni, Megyeri Károly, Fáy András, Almási Balogh Pál). „Mellszobrain — írja Keserű Katalin — nemcsak akadémikus felkészültségéről adott számot, hanem egyéni elkötelezettségéről is az ábrázoltak életműve iránt, szobrainak éppen az akadémizmus- tól eltérő realizmusával, lé- nyegretörő, jellemábrázoló képességével, összefogott formaalakításával.”

Előzetes ígéret ellenére sem kapott megrendelést a Tudományos Akadémia ekkor épülő palotájának szobordíszeire. Csupán Révay Miklós egész alakos szobra és néhány dekoratív plasztikai munka viseli magán Izsó keze nyomát. Érdemes megnézni, az épületet díszítő többi szobor közül hogyan emelkedik ki nemes egyszerűségével, művészi hitelességével ez a szobor!

Tervet készített az Akadémia előtt felállítandó Szé- chenyi-emiékszoborhoz. Bár pályamunkáját a bírálók a legjobbnak ítélték — „a his. toricus érzés, a magyar typus, s a büszke férfias , jellem Izsóban oly szerencsés kifeF onóházi jelenet

Búsuló juhás*

(MTI fotó — KS)

jezést nyert” — mégsem az ő terve valósult meg.

Egyetlen maga tervezte és befejezett emlékműve a debreceni Csokonai-szobor — amelyet 1871-ben avattak fel —, remekbe készült alkotás. Élete utolsó éveiben két monumentális emlékmű foglalkoztatja — a budapesti Petőfi. és a szegedi Dugondcs- szobor. Hirtelen halála miatt e két köztéri szobrát már nem fejezhette be.

Életművéből kiemelkednek remek terrakotta szobrocskái, a Táncoló hajdúk sorozat. „A szobrászat újra meg. születik itt ősi mivoltában — írja Fülep Lajos — a maga törvényeivel és tiszta művészi lehetőségeivel, jellegzetes testformát, mozgást és temperamentumot választva magának anyagul.” Tán- \

coló figuráiban a szobrászi megfogalmazás nagyszerűsége az emberi, nemzeti jelleggel párosul, amint az em. béri test és a tánc sajátos szobrászi értékét mutatja fel egyéni formanyelven.

Jelentőségéről idézzük Petrovics jellemzését: „a magyar szobrászat csöndes vizéből Izsó Miklós szinte úgy bukkan föl egyszerre, mint valami eruptív természeti tünemény. (5 az első magj'ar szobrász, aki nemcsak emberi érzésben, hanem művészi munkájában is magyar volt. s aki magává] hozott mindent, ami addig hiányzott: a romanticizmus felszabadító szellemét, a nemzeti tartalmat, s mindezt egy nagy és ereded tehetség fényében.

Kádár Márta

Hét koporsó

Barta János könyvéről

Nem túlzottan gyakori tör. ténetírásunkban, hogy szakmailag „befutott” szerző olyan könyv írására vállalkozik, amely ugyan vitathatatlanul szélesebb olvasói igényt elégít, ki, de sajátos módon kiválthatja a szakma ellenszenvét. Ha nem is gyakori jelenség ez. s talán nyomtatott formában alig- aíig fogalmazódik meg. de szakmai berkekben gyakoribb a legyintés, mint az egyértelmű elismerés. Ez alól talán kivétel lehet Barta János könyve, amelyet nagyban valószínűsít az. hogy a szerző „szakmailag is” befutott kutató, a magyar felvilágosodás korának egyik legképzettebb szakembere.

Mostani kötete a szerző munkásságéban is egyedi vállalkozás, hiszen tizenéven felülieknek kellett, „érthető” formában történelmet írnia. A választott téma. a Marti- novics-féle összeesküvés pedig mind szakmailag, mind a szélesebb olvasói közönséget figyelembe véve, igencsak izgalmas kérdésnek ígérkezik.

II. József felvilágosult ah ' szolutista törekvéseit nem csak az utókor ítéli meg ellentmondásosan, de kor. társi fogadtatása is ellenvélemények füzével találkozott, A magyar rendi nemesség, a több mint hatezer! reformrendeletben privilégiumai megnyirbálását látta, a polgári Magyarország felé áhítozó erők pedig mindezt kevésnek találták. Igaz, az utóbbiak, a XVIII. század végének Magyarországán még kevesebben voltak, mint az előbbiek, de társadalmi tudatformáló szerepüket és befolyásukat már ekkor sem szabad lebecsülni, A Marti- novics-mozgalomban már az új elvek szerint tájékozódó, haladó értelmiség került szembe nemcsak a felvilágosult abszolutizmussal, de a régi rend híveivel is. A század végének nagy dilemmája ugyanis az volt hogy az uralkodó vagy reformpolitikát folytat, vagy mereven elzárkózik az új kezdeményezésektől. Ha az előbbit választja, szembekerül a rendi jogait védelmező nemességgel, ha az utóbbit, akkor

a jozefinista értelmiség; egyébként is meglévő, elégedetlenségét szítja. II. József a reformpolitikát választottadé — a belső társadalmi körülmények és a külső viszonyok alakulása követkéz, tőben — egyik fél érdekeit sem sikerült maradéktalanul kielégítenie. A Martinovics- féle összeesküvés egy gyor. san összeomló, de nagy koncepcióval felépített uralkodói életmű után szerveződött, kísérletet téve arra, hogy az új kor küszöbén, társadalmi programot és szervezeti formát adjon a polgári Magyarországért küzdő erőknek.

Barta János könyve ezt a mozgalmat és az irányító személyek szerepét, társadalmi programjukat, célkitűzéseiket elemzi. Végigkíséri a szerveződés körülményeit, a legnagyobb munkát végző személyek egyéni elképzeléseit, s az elbukást. Nem hiányzik az áttekintésből sem a történelmi háttér árnyalt felvázolása, sem a nemzetközi viszonyok bemutatása. Így nemcsak a precíz eseménytörténeti elbeszélésre nyílik alkalom, hanem annak érzékeltetésére is, hogy a mozgalom valójában milyen helyet töltött be a magyar polgári átalakulás történetében. A szerző a hiányzó történeti adatokat jól valószínűsíthető, és hipotetikusan elképzelhető szituációkkal helyettesíti.

Nemzeti önismeretünk szempontjából nem mindegy, milyen műveket adunk a fiatalabb nemzedékek kezébe. S az sem közömbös, hogy a nevelési célzattal is mesz- szemenően hasznosítható műveket, milyen szakemberek írják. Akkor amikor valamilyen elhibázott döntés folytán még a középiskolai történetoktatás lehetőségei is beszűkültek, különös gonddal kell ügyelni arra, hogy minden lehetőséget felhasználjunk a történeti nevelés csiszolására. Barta János könyve kiváló alkalmat teremt erre, s népszerűsítése, olvasói táborának szélesítése, még pedagógusoknak sem lenne lebecsülendő feladat (Móra, 81-) j

HALMI TÓTH ENDRE:

Sziklaiom

Z

ágon doktor napközben a kertben szöszmötölt. gratuláló levelet írt fiának, aki bekerült egy országos vetélkedő televíziós döntőjébe, elfogyasztott egy bögre aludttejet, lehúzta a vécét, pizsamába bújt.

Harminchét évig gyógyított, ebből húszat a kis lélekszámú, de nagy kerületű faluban, ahonnét gyerekei kirepültek, ahol feleségét eltemette.

Háromévi nyugdíj után még mindig nem élt gyógyszerekkel, ötven- kilós szikárságát irigyelték az érvagy emésztőrendszeri problémákkal küzdő aktív kollégák.

A faluban, a tanyákon minden, kit ismert, apra.iát-nagyját, gondját, baját.

Bekapcsolva a tévét, keze ügyébe készített egy zamatos almát, amit többnyire akkor szokott elrágni, amikor a híradó a nemzetközi helyzet újabb konfliktusairól tájékoztatta.

Amikor a bárgyú krimi elkezdődött, levette a hangot, leoldotta láncáról, és enni adott a kutyának, bezárta az utcai kaput, a konyhában eloltotta a villanyt.

Mert vérből, tragédiából volt elég. Az öreg Kárász Panna néni, ki hat gyereket felnevelt, de egyedül élt. hetvenéves korában leesett a fáról, gerinctörése a kórházban tett pontot életére. Az átlőtt karú szökött katona negyvennégyben. Biczó papa. a téesz állatgondozója, akit megtaposott a bika. Bírta Pista tizenkét éves lánya, akit apja megerőszakolt. A kislányt a rendelőből vitték el a mentők, a tárgyaláson mint orvos, doktor Zágon volt a koronatanú. Bírta Istvánt több évre ítélték. Bent nem jutott ■szeszhez, jó magaviseleté miatt harmadolták. Mikor kiszabadult, tíz kilóval volt nehezebb, mint előtte.

Az utcán találkoztak össze.

— Nem isimer. meg, doktor úr? Ugye nem? Pedig mikor lecsuka- tott, gondolhatta volna, hogy egyszer még találkozunk. Fogunk még, dokikám. Fogunk. Ezt jegyezze fel magának — közölte vele a másfél fejjel föléje tornyosuló ember.

A krimi után a vetélkedő első döntője következett.

— Ki a szerzője, és mi a címe a könyvnek, amelyből a kővetkező résziéit elhangzik:

„Lehár egy ideig elgondolkodva bámult maga elé, nem értette a kis kígyó szavait, de hirtelen felcsillant a szerr.e.

— Eresszek magamból vért, kis kígyó? — kérdezte.

— Ne eressz, úgysem érnél vele semmit.

— Hát akkor, mit kell tennem.

kis kígyó? *

— Emeld meg azt a sziklatömböt”.

Ekkor csengettek. Az utcai kapun. Bosszúsan lépett az udvarra. A ház előtt mentőkocsi állt, a kapunál fehér köpenyes kolléga, és egyenruhás betegkísérő a járási kórházból.

Lakatos Menyhért: A hosszú éjszakák meséi.

— Elnézést, kolléga, hogy pihenését zavarjuk, de nem volt más vé asztásunk. Doktor Soóst. a körzeti orvost nem találjuk. Telefonon hívtak bennünket egy asz- szonyhoz, aki megmérgezte magát. De a nő már egzitált. Hullaszállítót kell küldenünk, de az serr. viheti

el addig, amíg a rendőrség nem látta a helyszínt. Az itteni rendőrt sem találtuk, a járási kapitányságról kellene járőrt küldeni. Ké-*" rém, szíveskedjék velünk jönni és biztosítani a helyszínt, míg a rendőrség megérkezik, Maximum félóra az egész, és ők visszahozzák önt kocsival — közölte a főorvos egy szuszra. *

— És kihez kell menni? — kérdezte doktor Zágon.

— Bírta Istvánék. A férj hivatott bennünket, de már részeg, mint a csap.

— Egy kis türelmet, felöltözöm.

A képernyőn látható fiára pillantott, kikapcsolta a készüléket, nadrágba, zakóba bújt, orvosi táskájáról letörölte a port, bezárta a bejárati ajtót.

— Egyszer még találkozunk. Egyszer még találkozunk — zakatoltak agyában Birta szavai.

— Egy pillanat még,.valamit elfelejtettem.

Vissza a házba, villany fel, táskából szike a zakózsebbe, zsebken. dobé. hogy a szövetet ki ne vágja.

— Mi van. doki? Fázik? Fázik? — böfögi rá a pálinkabűzt Bírta, mikor a lakásba lépnek.

A mentőorvos kezével félretessékeli a házigazdát. Az nekitántoro- dik a falnak, és csuklani kezd. A szobát savanyú hányadékszag tölti be.

A betegkísérő kinyitja az ablakot.

A mennyezeten negyvenes égő gyér fénye világítja meg a szoba koszos falait.

— Megmérgezte magát... — ott az üveg... az asztalon — botladozik Birta nyelve.

Az asszony az ágyon fekszik, ruhája gondosan begombolva, elsimogatva.

— Jöjjön csak, kolléga .11 — szól a mentőorvos, és félrehúzza a hulla frissen fésült haját.

A nyakon karcolások, véraláfu- tások árulkodnak a fojtogatásról. A gége roncsolt, a száj üregben sérülések.

Birta az asztalnál ül, egy vadász, tőrrel játszik.

— Mikor találta meg a feleségét? — teszi fel a kérdést Zágon doktor, nyomatékül táskája csattan az asztal közepén. Egyik keze zsebben, a betegkísérőre pillantva szemöldöke' sürgetően megrándul.

Birtát a határozott mozdulat meglepi, bambán bámul az orvosra, nem veszi észre, hogy a betegkísérő mögé lép.

— Mikor ért haza? — vonja ma. gára a férfi figyelmét a mén főorvos.

Egy villanás, és a kés Zágon doktor kezéből a táskába hull. Kattan a zár, Birta szemében gyűlölet csillan. 22 óra 7 perc: a mentőorvosék mögött becsukódik a bejárati ajtó.

— Harminc perc — gondolja Zágon doktor, és a szobaajtó mellett egy székre ül.

Az ütött-kopott szekrény tetején borosüvegekbe eltett paradicsom. A szekrény oldalába vert szögön lóg egy pecsétes télikahát. Az ablak nyitva.

22 óra 31 perc: az ágy alatt sáros bakancsok, magas szárú női cipők, kilógó béllel. Birta az asztalnál ülve alvást mímel, félig húny.t szemmel figyeli az orvost.

A nyitott ablakon távoli kutyaugatás hallatszik.

23 óra 21 perc: a falon Birtáék esküvői képe. Mellette a kislány, mint elsőáldozó.

— Igen, huszonkettő lehet most

— számol az orvos.

A szobában távolodó motor zúgása oszlik semmivé.

23 óra 22 perc:

— Átöltözöm — közli Birta, és mozdul.

— Nem! Maradjon ott, ahol van!

— vágja rá az orvos, miközben

zsebre vágott keze a szikét szorít- ja. '

A távolban kutyák csaholnak egymásnak. !

0 óra 12 perc: j!

— Hugyozni megyek! — emelke- j. dik fel Birta. :

A sarokban kupacnyi szennyes ' ■

ruha. A konyhában koszos edények, vagonnyi üres üveg. Felszakad a felhőzet, az égen feltűnik a hold.

0 óra 34 perc: két rendőr lép a '

lakásba. A kereszthuzat az asztalról földre sodorja az orvos véres ingét. '!

A konyha földjét vérbe alvadt üvegcserepek borítják. Köztük egy nagy darab férfi fekszik eszméletlenül. A másik mellette térdel, karján gézkötés, atlétatrikója, nad- h rágja alvadt vértől szennyezett. , Doktor Zágon nem veszi észre a rendőrök érkezését, szorítókötést [ teker Birta felkarjára. j

A Megyei Bíróság megállapította: j

Birta István délután feleségével a falu italboltjában szeszt fogyasz. j tott. Este hazatérve szóváltás köz- • > ben megfojtotta élettársát. A halál beállta után a tetem torkába fakanállal gyógyszert dugdosott. 1 hogy tettét öngyilkosságnak álcáz- ! za. majd a postáról mentőért tele. fonáltatott. A mentők által lakására szállított Zágon doktor ellen előre .megfontolt szándékkal em- i berölést kísérelt meg. Hogy nem | sikerült, az csak az orvos lélekje- | lenlétén múlott. I

A bíróság a vádlottat első fokon 'kötél-általi halálra ítélte, Másodfo- || kon az ítéletet életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta a Leg- 1 felsőbb Bíróság. 1

■> Zágon doktor hazament, friss í kötést rakott karjára .. . feladta fiának a gratuláló levelet.. . helyettesítette a körzeti orvost... megmetszette a gyümölcsfákat... törött csontokat rakott sínbe... ;

gyógyszereket írt ki . .. szüléseket vezetett le.. . bort fejtett... permetezett ... majd...