Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-15 / 216. szám

Indokolatlan különbségek RAJUK IS SZÜKSÉG VAN Az MSZMP Központi Bizottságának 1918. március 15-i ülése és a XII. kongresszus a termelőszövetkezetek közötti különbségekből kiindulva, a gazdálkodás színvonalától függően a nagyüzemek egyes csoportjaira eltérő feladato­kat határozott meg. Ennek megfelelően a IV. termelőszö­vetkezeti kongresszusra készülődve a Heves megyei TE- SZÖV figyelemre méltó vizsgálatot folytatott a közelmúlt­ban a közös gazdaságok közötti termelési és jövedelmi kü­lönbségek okairól. Ixporlmunkp ■ importgépekkal Az olyan, egyszerűnek látszó munkák eszköztára is ugrás­szerűen fejlődik, mint a sza. bás-varráa, Az Egri Ruha­ipari Szövetkezetben — ahol évi 30 millió forint értékű termékei exportálnak — ügyes importgépek könnyítik a munkát. A felvételünkön látható öltönyök széleinek el. dolgozását végzi A látszat csal: nem vasalást, hanem öltönyragasztást mu­tat a kép, olasz gőzvasalóval (jobbra) (Fotó: Kőhidi Imre) Otthon kiállítás a vásárvárosban Hatvan százalékkal több Megállapították, hogy me­gyénk szövetkezetei az V. ötéves tervidőszakban je­lentősen fejlődtek. Dinami­kusan növekedett az áru­termelés és 1980 végére 60 százalékkal meghaladta az 1975. évit. Kialakultak a megfelelő gazdasági méretek is, az üzemi nagyság eléri a négyezer hektárt. A terme­lés; alapok közül az álló­eszközök 36, a gépek 55 szá­zalékkal bővültek öt eszten­dő alatt. A termelést szol­gáló forgóeszközök értéke pedig másfélszeresére növe­kedett. A tagok száma ugyan csökkent a szövetkezetek­ben, ezzel együtt az egy dol­gozóra jutó termőterület viszont négy százalékkal nőtt. Emelkedett a munkaidő, de még így is nagy az eltérés a különböző területeken fog­lalkoztatottak között. A dol­gozók jelentős részének le­terheltsége meghaladja az évi 2700 órát, ami annak a következménye, hogy kevés például a traktoros, az állat- gondozó. Az elmúlt öt esz­tendőben javult a nők fo­lyamatos foglalkoztatása, de ez még nem minden gazda­ságra jellemző! A lányok, asszonyok egy része ugyanis alig teljesít száz napnál töb­bet egy 'évben. Több a fel­sőfokú végzettségű szakem­ber az üzemekben, de több­re is szükség volna. Megváltozott feltételek között A természeti körülmények miatt évente változnak a szövetkezeti eredmények, 1976-ban és 1979-ben aszály­károk sújtották a gazdasá­gokat. Az ár. és belvíz fő­leg a Tisza térségében visz- szatérő 1978 óta! A szövet­kezetek fejlődését különösen az V. ötéves terv második felében a szigorúbb közgaz­dasági feltételek is nehezí­tették, Fokozottabban ter­helték a közös ‘gazdaságo­kat is az emelkedő anyag- és energiaárak. A megvál­tozott feltételrendszerhez a különböző fejlettségű üze­mek nem tudtak azonos mó­don alkalmazkodni, ami a termelésben, a nyereségben és a személyes jövedelem­ben is megmutatkozott! Ezek közül meghatározó volt az árak változása. A mezőgazdasági termelés rá­fordításait befolyásoló árak a felvásárlási áraknál erő- teljésebben növekedtek. A központi intézkedések elle­nére az alacsonyabb jöve­delmű gazdaságok a legke­vésbé tudtak igazodni ehhez Heves megyében is. Az ár­változásokkal összefüggő többletköltségek sem mér­sékelték számottevően a gon­dokat ezeknél a termelőszö­vetkezeteknél. Egyidejűleg a fejlesztési támogatásoknak a felvásárlási árakba való „beépítésével” növekedett a saját fejlesztési források jelentősége. Ezek pedig fel­erősítették a különbségeket a gazdálkodásban és a nye­reségben. A lehetőségeket kihasználva Mindezek ellenére Heves megye 54 termelőszövetkeze­tében a nehezebb közgazda- sági környezet hatásait a belső tartalékok feltárásával igyekeztek ellensúlyozni. Fokozódott a tervszerűség, javult a hatékonyság, növe­kedett az élőmunka terme­lékenysége. A termelési költségek növekedési üteme azonban meghaladta az ár­bevételek emelkedését! A bérek a tervezetten felül, 20,5 százalékkal növekedtek. Az ipari eredetű eszközök, anyagok, és az import ta­karmányok ára a koráb­biaknak csaknem másfélsze­resére, a bankköltségek pe­dig az előzőek másfélszere­sére emelkedtek! A szövetkezeti nyereség Heves megyében az V. öt­éves tervidőszakban csupán 1977-ben és 1980-ban halad­ta meg az 1975. évit. Míg a IV. ötéves terv1 végén nem volt veszteséggel zátó gaz­daság, addig 1976-tól éven­te 27—49 millió között vál­tozott a veszteség összege megyénk gazdaságaiban. A költségvetési befizetések öt év alatt 32,7 százalékkal nö­vekedtek, a támogatások viszont ezek mérséklésére 72,8 százalékkal emelkedtek. Különösen a tejtermelés nö­velésére adott prémium volt több, melynek további nagy­ütemű emelésére nem szá­míthatnak a gazdaságok.. A magasabb követelmé­nyekhez főleg azok az üze­mek tudtak alkalmazkodni, amelyek körültekintően és céltudatosan kihasználták minden lehetőségüket. Az V. ötéves tervben felerősöd­tek a szövetkezetek közöt­ti különbségek, melyek nem mindig magyarázhatók ter­mészeti okokkal: aszállyal, bel- és árvízzel. Az 54 ter­melőszövetkezet 11 százaléka veszteséges lett az elmúlt öt évben, ahol a hatékony­ság és a jövedelmezőség romlott, 1975-höz képest. Az élenjáró gazdaságok a szi­gorú feltételek között még erősebbek lettek, tovább szilárdult termelési alapjuk, gazdálkodásukat pedig az átlagot meghaladóan javítot­ták. Ebben az adottságok kihasználása mellett döntő része volt a vezetésnek, a megfelelő üzem- és munka- szervezésnek, továbbá az adottságokhoz igazodó ter­melési szerkezeteknek. ötvennégyből hat az élen 1980-ban hat szövetkeze­tünkben — Nagyrédén, Det- ken, Mátraderecskén, Erdő­telken, Pélyen és Füzes­abonyban — az egy főre jutó jövedelem meghaladta a 84 ezer forintot, nyeresé- ségük pedig az 54 megyei közös gazdaság nyereségé­nek 34 százalékát adta. Ez­zel szemben nehéz helyzet­be került a gazdaságok je­lentős része. A szigorúbb közgazdasági feltételek miatt a termelőszövetkezetek csak­nem 28 százalékában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az 52 ezer fo­rintot. Ezek az üzemek a megye mezőgazdaságilag művelt területének 30 szá­zalékán gazdálkodnak, és ezek körében vannak a veszteségesek is, így Do. moszló, Verpelét és Mező- szemere. A megye termelő­szövetkezeti nyereségében mindössze 3,7 százalékkal részesülnek. Az említett gazdaságok szinte képtelének a bővített újratermelésre és a tavalyi kedvező esztendő ellenére is termelésüket alig több, mint öt százalékkal növelték. Ezekben* az üzemekben fo­lyamatosan romlik a gépek, az eszközök állapota, kevés a megfelelő számú szakem­ber és egyre kevesebb ve­zető vállai felelősséget a ki­látástalan helyzetben. A VI. ötéves terv élelmi­szer-gazdasági célkitűzései nagyobb feladatokat köve­telnek Heves megye terme­lőszövetkezeti mozgalmától is. Gazdaság- és társadalom- politikai szempontból sem mondhatunk le az alacsony hatékonysággal és kedve­zőtlen termőhelyi adottsá­gok között dolgozó szövet­kezetek munkájáról, a terü­letek hasznosításáról. Ezek­ben az üzemekben az indo­kolatlan különbségek alapja n vezetés és a szakember­ellátás hiánya, melyen mi­előbb változtatni kell! A visszatérő belvízkárok csök­kentésére Hevesben is el­engedhetetlen a komplex melioráció, mellyel gabona- termő-területek vonhatók tartós termelésbe. A gazdaságokban az ér­dekeltség fokozásával a ter­mőföld teljesebb körű és ésszerűbb hasznosítását se­gíthetik elő. Nagy lehetőség kínálkozik a háztáji és a nagyüzemi gazdálkodás szo­rosabb együttműködésében, a gazdaságilag erősebb nagyüzemekkel való rend­szeres kapcsolatokban, főleg a gabona, és hústermelés­ben, valamint a kiegészítő tevékenységben. Így várha­tó, hogy ezekben a gazda­ságokban is mihamarabb megteremtik az eredményes tevékenység feltételeit. * Mén túsz Károly A bútorszakma szokásos évi nagy hazai seregszemlé­jére, az őszi Budapesti Nem­zetközi Vásáron megrende­zett Otthon ’82 kiállításán kerül sor. A sorrendben tizenhatodik otthon-kiállítás — melyen hazai és külföldi vállalatok mutatják be 1982. évi kíná­latukat — alapvető célja, hogy kereskedelmi fórum le­gyen. egyszersmind fejlessze a közönség ízlését. Az idei kiállításon minden eddiginél több új terméket vonultat­nak fel az iparág képviselői mintegy öt és fél ezer négy­zetméteren. Az „A” pavilon­ban kapnak helyet a bútorj gyártó vállalatok és szöveté kezetek, valamint a lakás­textil-vállalat és a Soproni Szőnyeggyár termékei. A kiegészítő lakberendezési tárgyakat a „C” pavilon­ban helyezik el, SZOKATLAN CSÚCSOK Á kis vérkörtől Dr. Wiltner Willibald, a Magyar Allergolégiai és Klinikai Immunológiai Tár saság tegnapi, kékestetői tudományos ülésén átvette a szervezet Hajós Károly emlékérmét. Mindig van bennem va­lami furcsa, félelemmel ve­gyes tisztelet, ha egy gyó­gyító intézet bejáratához közeledem. Így volt ez most is, Kékesem pedig ez a szép épületegyüttes ittf a He­gyen, sok minden mást idéz­het a rácsodálkozóban. mint a betegséget. Park szegélyezte, fenyő- sudarak őrizte út vezet a belső portáig, amely mintha egy szálloda hallja lenne, kényelmes fotelekkel, a pult­tal elkerített nyilvántartó­val, amelynek hátsó falát a sok kis falakkal felosztott kulcstartó tölti ki. — Dr. Wiltner Willibald főorvos urat a három-per-á osztályon tetszik megtalál­ni,, majd a liftes segít — előzékenykedett a recepción vezetője. Hát nem olyan minden, mintha nem is gyógyintézet lenne? Árulkodó külsőségek * Sok bölcs mondásunk van arról, hogy mi minden jel­lemez e'gy-egy személyt. A hajviselettől kezdve lakásá­nak a berendezéséig lehetne sorolni azokat a szellemes­kedéseket, amelyek így kez­dődnek : Mutasd meg a ... (konyhádat, könyvtárad, für­dőszobád és így tovább) és megmondom, ki vagy. Ez a főorvosi lakás is ilyen. A régi, intarziás fió­kos szekreterfélétől a mély öblű, sokkal fiatalabb fote­leken át a vastag takaróval borított heverőig, a metszett üvegkelyhektől a mai kis papíremblémákig eléggé vál­tozatos a kép. Mindennek a középpontjá­ban a szikár, de mégsem nyúlánk termet, a mosoly­gós. de mégis komolyra met­szett arcvonások, a kissé magas homlokot' körülvevő szálkás, hosszúra hagyott hajkoszorú: azt. jelzi, hogy dr. Wiltner Willibald nem­csak nevében üt el a meg­szokottól, hanem sok minden egyébben is. Például abban, hogy im­már több mint három évti­zede kutatja, keresi a kis vérkör és a tüdő együttes munkájából kiindulva a lég­zésnehézségek okát! De ha arra gondolunk, hogy már 1941-től, mint orvostanhall­gató is segédkezett profesz- szorápak, akkor az előbbi időtávlatot módosítanunk kell. Valamiféle megszállott ember lenne? Aligha erről vasa szó. Kezdeti kitérő Az orvostudomány a lai­kus számára — borzongató. A titokzatos latin-szavak mögötti még titokzatosabb testi-élettani tartományok húzódnak meg. Mostani be­szélgetésünk során mindig vissza-visszatér az immuno­lógia megjelölés. Ez nagyjá­ból az a tudomány, amely az emberi szervezetnek a betegségekkel szembeni vé­dekezésével foglalkozik. Esetünkben az asztmával és a hörgők tágulásával. Átfo­góbban : a légzési nehézsé­gekkel. Fiatal orvos, amikor 1944- ben a budapesti II. sz. bel­klinikára meghívják, díjta­lan gyakornoknak. Egy évig G y óngyösön is dolgozik a kórházban, majd 1945-ben újból a klinikán tevékenyke­dik. Szakvizsga után a meg­alakuló ÍII. sz. belklinika osztál y\ ezető je, tanársegéd­ként. Megpályázza a bala­tonfüredi kórház osztályve­zető főorvosi állását, ahon­nan 1957-ben a Kékestetői Állami Gyógyintézetbe ke­rül ugyancsak főorvosi be­osztásba. Azóta is ott él és dolgo­zik, immár majdnem egy negyed százada főorvos ugyanabban a gyógyintézet­ben. —, . — Soha nem jutott az eszébe, hogy „kinevezhetnék már" igazgatónak is? — Másoknak eszükbe ju­tott, de gyorsan „leszerel­tem” őket. Itt igazgatónak lenni annyi, mint a szó szo­ros értelmében „mindennel törődni”: lakáskérdésekkel, étkezési feladatokkal, isko­láztatással, családi ügyek­kel, hogy csak néhányat em­lítsek a nem éppen orvosi teendők közül. Kékesen másként nem lehet. Mi lett volna akkor a kedvenc témájával, ami annyi évtizeden keresztül nem hagyta nyugodni? Gyöngyösön született, édesapja szintén ott volt or­vos és a fia is idekerült visz- sza — a hegyre. Kékesre, A kör bezárult. Bezárult? Nem. Kitágult. Csapatmunka Hosszan lehetne sorolni, mi minden kell a tudomá­nyos kutatáshoz, hány segí­tőkész kolléga áll .oda a té­ma tulajdonosa, mellé, hogy a lassan pergő évek ideg­nyúzó hatásával is dacolva csak arra az egy dologra összpontosítsanak. Hogy is lehetne megma­gyarázni. köznyelvre fordíta­ni a kékestetői kutató cso­port munkáját? Megfigyel­ték, hogy a szívpanaszokkal érkezők nem tudják elvisel­ni a magaslati klímát. De miért? Vizsgálatok sora kö­vetkezett és úgy tetszik, meg­van az ok: hormon a neve. Egyfajta honapo, amely... De ez mát messzire vezet­ne. Gyorsan bejelentették megállapításukat az egyik tekintélyes szaklapnak, amely ezt az ..előzetest” közre ad­ta és ezzel biztosította a kékestetőiek tudományos el­sőbbségét ebben a témában. Egyben a helyet is a lap­ban a publikációhoz. Pedig a világ minden tá­járól a kutatók szinte „sor­ba állnak” egy ilyen lehető­ségért. Itt tartanak most. Dr. Wiltner Willibalddal az élükön. Szekatlanságek Milyen ember a kékeste­tői három-per-á osztály ve­zető főorvosa? Ki tudná ezt pontosan megmondani? Alakja, öltözködése, frizu­rája, lakása a látszat. Hogy szabad idejének'egy tekinté­lyes részét a természetben tölti télen-nyáron — ez le­het kondíciótartás is. Spor­tol? Nem. Versenyszerűen nem. Hogy minden zenei eseményre felmegy Pestre? Hogy nem nyílhat meg a tárlat a fővárosban nélküle? Ez lehet afféle különckö­dés is. Lemezei, kazettái nincsenek. Hogy a barátai szintén Pesten élnek? Ott él a felesége is. Szavaival: — Távházasságnak is mondhatjuk ezt, ami nagy­szerű dolog mindkettőnk számára. Igaz, azt sem tud­ják sokan, hogy egyáltalán nős vagyok. — Meggyőződésünk a fej leségemmel együtt, hogy ku­tatómunkát végezni és gye­rekeket nevelni egyszerre.. j aligha lehet olyan alaposJ Sággal, ahogy kell, ahogy érj demes. Sorolhatnánk azokat az orvosi társaságokat, ame­lyeknek tagja. Hazaiakat és külföldieket. Szeptember 14-én a MaJ gyár Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság tu­dományos ülése kezdődött a Kékestetőn, ahol dr. Wiltner Willibald nemcsak úgy sze­repelt, mint a társaság ala­pítása óta megválasztott fő-: titkár, hanem bevezető elő­adást- is tartott Klímaterápi. ás lehetőségeink címmel. Még valamit. Hetenként egyszer Gyöngyösön, édes­apja volt rendelőjében álta­lános belgyógyász orvosként fogadja a hozzáforduló bete­geket. — Nemcsak azért, mert ápám asztalánál ülhetek, az ő felszerelését használhatom. Ez sem mellékes. De meg­győződésem, hogy átfogó belgyógyászat nélkül nem le­het egy-egy részterülettel sem eredményesen foglal­kozni. Ez is egy adalék a sze­mélyiségéhez. Jellemző ada­lék. G, Molnár Ferenc 1981. szeptember 15., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom