Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-12 / 214. szám
Ügy kellemes csalódás képei Solo Sunny Szétnézve az egri Vörös Csillit mo2i nézőterén a Solo Sonny című színes NDK fűm vetítése előtt az a gondolatom támadt, hogy mozi után meghívom a nézőteret egv jtal melletti baráti beszélgetésre, Ha két kört rendel mindenki altkor is kijövök egy ötvenesből. Később kifelé jövet aztán egészen más gondolatok foglalkoztattak melyet most röviden így foglalhatok össze: Élményszámbs menő filmet láttám. egyénién rabulejtő. A käme, ra megszólaltatja a néma tekinteteket. amelyek sörös estéken merednek a semmibe, elidőz egy kottára .állított szimbolikus német sörön, ''égigpásztáz a málló vakolata bérkaszárnyák sivár, lekopasztott talán, 'rávillan az ablak mógtíl sej fel niesen kukucskálókra, s szándékoltan hosszan, kínos feszengő percekig tartja a vásznon a film vége felé tehetetlenül vergődő.'zokogó Sunnyt. akit volt sz.övőnőtársa vigasztal vele együtt sírva. f Maga a történet akár lehetne szokványos Is. Egy volt szövőlány a Tornado együttessel járja az NDK-t. mint a zenekar énekese, A haknibrigád szereplésein ke. resztül ránk csap a részeg. 1 ságbe fúló esték üressége, amikor a zenészek összeve. széseik. nyüglődéseik közepette arról ábrándoznak. ' hogy valami forradalmian új zenét kéne játszani, de 1 mindig,' minden marad a 1 régiben, Megérjük, hogy Sunnyt kidobják az együt- 1 tesből, hogy öngyilkos lesz, 1 megmentik, vissza próbál térni a szövőgyárba, de nem sikerül, átvergődünk reménytelen szerelmi próbálkozásokon, amelyek szintén kudarcba fulladnak, s végül a főhős kiköt egy tinikből alakuló új zenekar próbáján. ' A történet, amit Konrad Wolf rendező elmesél ennyi. De a művészet ‘ nem attól művészet elsősorban, amit mond. hanem ahogyan mondja. S ettől az a hogyantól válik ez a film alkotássá. l Nagy fegyelemmel. jó arán vérzőkkel építkezik. > bomlik ki előttünk a történet. s a rendező olyan méltó társra talál Eberhard Gélek operatőrben, aki segít megfogalmazni az ábrázolás művészi hogyanját. Sok esetben nem is a szöveg beszél, nem az közöl gondolati tartalmakat, hanem a képek, a színek, s a fanyar, kissé nosztalgikus zene. Sunny bukik és újra bukik. Otjai sötét, sejtelmes lépcsőházakon vezetnek keresztül a záróképig, a tini zenekar raktárhelyiségbeli próbájáig. Közben felvillannak a hatalmas építkezések, az új ipar,és lakótelepek körvonalai. de Sunny kívül reked ezen az optimista, jelzett lendületen, mint ahogy kívül marad minden közösségen. Valószínű bennem van a baj — mondja a filmben s.a rendező úgy fogalmaztatja velünk a választ, hogy is. is. A film azonban nem kíván ránkerőszakolni, helyesebben kicsikarni belőlünk kategorikus kijelentéseket. Elbeszélésmódiától tartózkodóan távol áll mindenfajta merev, dogmákba bújó ábrázolás. A Német Demokratikus Köztársaság filmgyártásának ez az alkotása messze több égy harmadrangú zenekar életéről készített műnél. Finom pasztellszínek árnyalatváltozásain. funkcionális zenei kifejezési eszközökön keresztül pillanthatunk be egy olyan társadalmi metszetbe. ahol nem a hurrá optimizmus hangulata uralkodik. A nyári western áradat, után valóságos oáz.is ez a film azok számára, akik veszik a fáradtságot és a mély mögöttes gondolati tartalmakat kihámozzák a festői tónusok mögül. f Kétségtelen, hogy az ope- í rátör jól eszébe véste Bob főssé Kabaré című filmjét, s nem egyszer lehet nyakon- ’ csípni utánérzésen is. Látás 1 és láttatásmódja azonban ' minden kétséget kizáróan Külön érdekessége a film. nék. hogy a főszereplő Renata Krössnér — Sunny — tavaly a nyugat-berlini film- fesztiválon a legjobb női ala. kf ti sért megkapta az Ezüst- Medve-díjat.... Szigethy András Debreceni siker után ma Egerben: A Pori Big Band Mint már lapunkban hírül adtuk, ma kerül sor Egerben a Pori Big Band együttes nagyszabású dzsesszkoncértjére. A megyeszékhely finn testvérvárosából érkezett „bánd" a napokban már meghódította Debrecen zenekedvelő közönségét. Hatalmas sikerrel léptek fel ugyanis, a Hajdúság főváJMSmuzSbi 1981. szeptember 12., szombat rosában immár tizedik alkalommal megrendezett nemzetközi dzsesszfesztiválon. Ez. persze nem is csoda, hiszen maga Pori is rangos fesztiválváros. A zenekarnak minden lehetősége megvan tehát fiatal muzsikusok bemutatására, újfajta zenekari játék próbálására, új kom. pozíciók előadására. Az 1971-ben alakult együttes vezetője Jari Perkiömäki. A hangszerek közt szakszo. onok, trombonok, trombi- ák, gitárok, dob, konga • terepeinek. A koncert este 7 órakor kezdődik a Gárdonyi Géza Színházban. Testvéri látogatás Befejeződött finn és csuvas vendégeink látogatása megyénk ben. A Népújság csuvas testvérlapjának, a Kommunlzm Jalave című újságnak főszerkesztő-helyettese, Arkagyij Pét rovics Kazanov és rovatvezetője. Valérián Fjodorovies Sztye. panov (bal oldali képünkön) az egri Fi nnmszerei vény gyárban tett látogatást pénteken délelőtt. Finn testvérlapunk, a Satakunnan Työ című lap igazgatóját- Vilko HaananHmit és szerkesztőjét. Seppo Hurstit az F.gri Dohánygyárban örökí- Iették meg fotóriportereink A vendégek nemcsak gazdasági életünkkel ismerkedtek a pár napos látogatás alatt, hanem tá jékozódlak a pártszervezetek. Illetőleg a társadalmi szerv ek munkájáról is. Mindkét delegáció tagjait fogadta Kis* Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A finn ven dégek már ma búrsúznak megyénktől. Szentendrére gurul a busz Avagy: a Hatvani Galéria őszi kínálata Az idei év legsikeresebb kiállításai — japán szőttesek, a vásárhelyi népélet fotói — tartanak nyitva a Hatvani Galériában, de már elkészült az ősz ígérete. a decemberig tartó program is. Szeptember 10-án, szerdán fél 7-kor például a most 75 éves. kiváló művész, Borsos Miklós szobrászatéról tart előadást dr. Végvári Lajos egyetemi tanár. Szeptember 19-én Szentendrére gurul a galériabusz, ahol Barcsay Jenő. Ligeti Erika, Papachrístos Andreas, Káka Ferenc műtermeibe. a Kovács Margit-,' Kmetty- és Czóbel-múze- umokba látogatnak el az utasok. hazajövet pedig a Thália ^zínhéz előadásáttekintik meg. Illusztris vendége lesz a galériapódiumnak is szeptember 30-án: / ' 41. Rumata lopakodva igyekezett az arkanarl püspök kancelláriája felé. Városi polgárok szűk kis udvarain settenkedett keresztül, krumplisorok között mászott négykézláb. Mégsem sikerült elkerülnie a fekete hadnép éber szemét. Miután kiért a szemétlerakóhoz vezető keskeny, szűk sikátorra, két komor szerzetesbe ütközött. Megpróbálta kikerülni őket, a barátok azonban kihúzták kardjukat, s útját állták. Rumata kardjai markolatához kapott, mire' a szerzetesek három ujjúkat szájukba dugva füttyentet- tek, segítséget hívtak. Rumata lassan hátrált, de hirtelen egy jelentéktelen arcú, kicsiny, fürge emberke ugrott ki elébe. Nyilvánvalóan a . figyelésemmel megbízott besúgó, gondolta Rumata. És még nem is leplezi magát túlságosan. Körültekintő az ar- kanarj püspök. Kíváncsi vagyok, vajon inkább tőlem fél, vagy engem félt? A mellékutca kihalt volt De már halkan megcsikor- dultak a spaletták, csapódtak az ajtók, félénk sugdoBárdy Györ-gy előadóestjét rendezik meg. És nem különben nagy érdeklődésre számíthat Fett Jolán Mun- kácsy-díjas iparművésznő göbelinkiállitása, amelyet szeptember 29-én este fél 6-kor dr, Bereczky Loránd műtörténész, az MSZMP KB munkatársa nyit meg. Ami a későbbi programokat illeti: októberben ismét a galéria vendégei, lesznek Mazsola, Mánócska és társaik, megrendezik Darvas Iván. Bessenyei Ferenc, Virágh Tibor önálló estjeit, az Egri Vonósnégyes koncertjét, megkezdődnek a képzőművészeti szabadegyetem előadásai. Egerbe, illetve Budapestre indul a galériabusz. közben pedig folynak a IIT. országos port- rébiennálé és az „In melózás hallatszott. Egy félig elkorhadt kerítés mögül kihajolt egy elcsigázott, sovány arc. — Bocsánatot kérek, nemes dón, még egyszer bocsánatot kérek. Nem árulná el. .mi történik a városban? Kikusz kovács vagyok, a műhelybe kellene mennem, de félek... — Ne menj — tanácsolta Rumata. — A szerzetesek nem ismerik a tréfát A király nincs többé. Don Reba uralkodik, a Szent Rend püspöke. Úgyhogy maradj veszteg. A kovács minden szóra bólintott, szeme bánattal és kétségbeeséssel telt meg. — Szóval a Rend... — dünnyögte. — Ó, a dögök... Bocsásson meg, nemes dón. A Rend... No, és ezek mifélék, szürkék vagy másmilyenek? — Dehogy — 'válaszolta Rumata. miközben kíváncsian mustrálta a kovácsot. — A szürkéket alighanem lemészárolták. Ezek szerzetesek. — Hű, az áldóját! — mondta a kovács — Szóval, a szürkéket is... Hát ez a Rend! Az nem rossz, hogy a szürkéket lemészárolták. De móriam Bartók Béla" érempályázat kiállításainak előkészületei. E kettős tárlatot, a hagyományokhoz híven, a város felszabadulásának évfordulója alkalmából november utolsó vasárnapján nyitják meg. Előző nap délutánján pedig művészek, műkrillkusok, érdeklődők részvételével a portré műfajában kiemelkedő alkotásokról tart előadást tudományos ülésen dr. Pogány ö. Gábor, Tasnádi Atfila dr. Végvári Lajos, Dömötör János és dr. Losonci Miklós. Folytatja egyébként munkáját , a galéria képző- művészeti stúdiója is, a környező települések kiállítási igényeit kielégítendőn pedig Horton, Boldogon, Heréden lesz kihelyezett kamaratár- lata a Hatvani Galériának. rólunk, nemes dón, mi a véleménye? Be tudunk illeszkedni, ugye? — Miért ne? — mondta Rumata. — A Rendnek is kell enni-inni. Be tudtok illeszkedni. A kovács megélénkült: — Nekem is az a véleményem, hogy beilleszkedünk. Az a fő, hogy senkit se bánst, akkor téged se bántanak, ugye? . Rumata a fejét csóválta. '— Azt már nem. Aki nem bánt, azt kaszabolják leginkább. • — Az is igaz — sóhajtott fel a kovács. — De hát mitévő legyek... Hisz egyedül vagyok, mint az ujjam, ráadásul nyolc kölyök kapaszkodik a nadrágomba. Ej, Szűzanyám, legalább a mesteremet lekaszabolnák! Tiszt volt a szürkéknél. Mit gondol. riemes dón, lekaszabolhatták? öt arannyal tartozom neki. — Nem tudom’ — mondta Rumata. — Lehet, hogy lekaszabolták. Inkább a következőt fontold meg, kovács. Te egyedül vagy, mint az ujjad, de ilyen ujj jó tízezer van a városban. — No és aztán? — kérdezte a kovács. — Hát gondolkozzál — mondta mérgesen Rumata, és faképnél hagyta. Korai még neki a gondolkodás. Pedig azt lehetne hinni, mi sem egyszerűbb:' tízezer efféle pörölyforgató, ráadásul, ha feldühödik, bárkit izzé-porrá zúzhat. De ők még nem dühödtek fel. Csak félnek. KNki önmagáért, az isten mindenkiért. A háztömb szélén levő bodzabokrok hirtelen mog- rezdültek. dón Tameo bújt kj a mellékutcába. Amikor észrevette" Rumatót, felkiáltott: — Nemes donom! MennyiBorzkaland Különös kalandban volt részé egy ormánsági vadásznak, a Vajszló közelében élő Lovas Bélának, akit borz támadott meg az egyik éjszakán. Kukoricatábla mellett haladva arra figyelt fel, hogy valaki, vagy valami tépi a csövek csuháját, mintha csak kukoricát fosztanának. Hirtelen különös — a liba sziszegésére emlékeztető — hangot hallott. & valamiféle állat tört feléje a kukoricásból. Rálőtt, ’ de a sötétben célt. tévesztett. Ekkor o puska tusával.« próbálta leütni, az állat azonban gyorsabb volt és ráugrott. Lovas Bélának sikerült elhajolnia a támadás elöl. így csak a vállát súrolta a rávetődő állat, amely azután el is tűnt n sűrűben. Egy borz volt, s éppen ez adja az esét rendkívüli voltat, hiszen, növényevő állat lévén általában vem tárnád in meg az embert. bár a iéVenzetcsen éjszakai állatnak hatalmas állkapcsa, erős fogazata van. Lovas Béla másnap felkutatta az állat rejtekhelyét, és a kutyája segítségével meglógta. Ekkor derült ki. hogy adu hatalmas — tizenöt-húsz kilós — nagyerejű kan volt az éjszakai ellenfél. A borz Ilyentájt párzik. feltehetőén ezzel függött össze a különös eset: a párja is ott lehetett a kukoricásban és annak védelmében támadott az emberre. re örülök! ön is a kancelláriába tart? — Természetesen, nemes donom — válaszolta Rumata, és ügyesen kitért az ölelő karok elől. — Megengedi, hogy csatlakozzam önhöz, nemes dón? — Megtiszteltetésnek veszem, nemes dón. Hajlongva köszöntötték egymást. Nyilvánvaló volt, hogy dón Tameo tesnap el* kezdett inni, s még nerp tudta abbahagyni. Bő. sárga nadrágjából előhúzott egy finom mfvű bütyköst. — Nem óhajt, nemes dón? — kínálta udvariasan. — Köszönöm — felelte Rumata. — Rum! — jelentette ki dón Tameo — Igazi anyaországi rum. Egy aranyat fizettem érte. Leereszkedtek a szemétdombhoz, és orrukat befogva, hulladékkupacokon, kutyatetemeken és fehér férgektől nyüzsgő, bűzös pocsolyákon át gázoltak. Smaragdzöld legyek miriádjai- nak szüntelen zúgása töltötte be a reggeli levegőt. — Milyen furcsa — jegyezte meg dón Tameo —, azelőtt sohasem jártam Itt. Rumata hallgatott. — Én mindig is rajongtam Rebáért — folytatta Tameo. — Bizonyos voltam benne, hogy végül megbuktatja a semmirekellő egyeduralkodót, új utakat szab számunkra, ragyogó távlatokat nyit. A nagy Szent Rend áldásától beragyogva, amelynek irányában én mindenkor a legnagyobb tiszteletet tápláltam, páratlan felvirágzáshoz jutunk el, amikor majd egyetlen paraszt sem merészeli tekintetét a nemesre emelni. (Folytatjuk)
