Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-11 / 213. szám
■ PICASSÖ ÓHAJA Utazik a Guernica Pisacco kívánságának megfelelően visszaszállítják Spanyolországba egyik legjelentősebb alkotását A legnagyobb titoktartás és biztonsági intézkedés.k közepette indították útnak Madridba >,Guernica” című, hétszer háromméteres, a fasizmus borzalmait szimbolizáló festményét. A 42 évig a New Ycrk-i Modern Müvé"aetek Múzeumában őrzött alkotást október 25-én, Picasso születésnapján a madridi Pradóban mutatják be a közönségnek. Folytatódnak a debreceni dzsessznapok Szakmai beszélgetéssel folytatódtak a 10. debreceni dzsessznapok eseményei csütörtökön a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban. Este a színházteremben Jerry Rick amerikai blues- énekes, a jugoszláv Marko- vithy-Gut szextett és a Kaszakő együttes mutatkozott be. Hangversenyek voltak a városi sportcsarnokban és az Arany Bika Bartók-ter- mében is. A dzsessz-ked vei őket érinti az a változás, amit csütörtökön jelentettek be: betegség miatt elmarad a Larry Coryell—Philip Catherine duó nagy érdeklődéssel várt szombat éjjeli fellépése. Helyettük Christian Escoude gitáros és Yochko Seffer szaxofonos, illetve a Super Jam Session együttes ad műsort. k. Könyvkereskedők tanácskozása Szeptember 15. és ÍR. között rendezik meg Budapesten a szocialista országok könyvkereskedelmi szervezeteinek V. nemzetközi tanácskozását. A szakemberek egyebek között megvitatják az előző, az 1979-es szófiai találkozó ajánlásainak megvalósulását, hogyan alakult az országok közötti kiadványcsere, a könyvterjesztők együttműködése, milyen jelentőségük volt a nemzetközi könyvkiállításoknak. A szovjet delegáció előterjesztése a könyvkereskedelemmel, mint az ideológiai-politikai és nevelőmunka fontos tényezőjével foglalkozik. A magyar küldöttség a könyvtárellátás hazai rendszeréről, tapasztalatairól számol be. A tanácskozás résztvevői megvitatják a következő, 1983-as, prágai konferenciáig terjedő időszak ajánlásait. Olvasótáborok megyénkben is Összegezték a tapasztalatokat Immár egy évtizede tevékenykednek hazánkban az olvasótáborok. Számuk az idén tizenhárommal növekedett. A megyékben 139 közösségi műhely nyitotta meg kapuit, s mintegy tízezer hátrányos helyzetű irodalomra fogékony tehetséges fiatalt fogadott. 79 az általános iskolásoké, 26 a szakmunkástanulóké, 15 a cigányszármazású diákoké, három pedig a szakközépiskolásoké volt. Tizenöt' községben nemzetiségi — 80 szlovák, négyben német, kettőben délszláv, egyben pedig román — fiatalok vettek részt a foglalkozásokonSzűkebb hazánkban — s ez már hagyomány — sikeresen fejezte be munkáját a hatvani — itt cigány- gyerekekkel törődtek — és a tárnáméra! tábor. Az utóbbiban az olvasást és a zenét kedvelő ifjak gyara- píthatták ismereteiket. A 10—12 napos programok során a tanulók könyvtárosoktól, népművelőktől, pedagógusoktól, íróktól, képzőművészektől, biológusoktól, fizikusoktól kaptak segítséget a közösségi gondolkodáshoz, a művelődés értékeinek teljes felfogásához. A mozgalom elvi, módszertani irányítói az elkövetkező időkben arra törekszenek, hogy a tábori munka ne csupán nyári akció legyen, hanem az iskolai nevelő-oktató tevékenység szerves részévé váljékNumizmatikai kiállítás Kalocsán A korszakok szerint csoportosított numizmatikai tablók (MTI fotó — Karáth Imre felv. — KS) Kalocsán, a közelmúltban felújított Visky Károly Mú- 1 zeumban numizmatikai állandó kiállítás nyílt. Az érméket a múlt század * dereTr 1”***“^*^ 1861. szeptember 11., péntek kán kezdték gyűjteni a kalocsai gimnázium jezsuita tanárai. A gyűjtemény ma már nyolcezer-ötszáz értékés régi pénzt számlál, a római kortól napjainkig. A szaksze. rű felmérés után, korszakon, ként tablókra bontva és magyarázó térképekkel, szőve, gekkel kiegészítve került bemutatásra a gyűjtemény. Hanglemezújdonságok — Zenei régészet Nagy magyar előadók Számos komolyzenei hanglemezújdonság kerül a boltokba az év utolsó harmadában. A Nagy magyar előadók sorozatban lát napvilágot Hernádi Lajos lemeze. Az egyik legsikeresebb, zongorapedagógusként is számon tartott művész tolmácsolásában Beethoven- és Liszt-művek csendülnek fel. Magyar operaénekesek címmel kiadvány jelenik meg a negyvenes és az ötvenes évek. kiemelkedő művészeinek archív-felvételeiből. Az összeállításban többek között Osváth Júlia, Orosz Júlia, Rösler Endre, Svéd Sándor és Székely Mihály népszerű operaáriákat énekel. Bővül a teljes operaleme- - zek köre is: ezúttal Rossini Mózes című dalművének felvétele jelenik meg. A Magyarországon ritkán hallható művet — olasz nyelven — Kalmár Magda, Hamari Júlia, Miller Lajos és Begá- nyi Ferenc tolmácsolja. A karmester Lamberto Gar- delli. Az album magyar és olasz nyelvű kísérőtanulmányt is tartalmaz. A Bartók-évforduló alkalmából, neves szovjet művészek közreműködésével készült el a zeneszerző operájának, a Kékszakállú herceg várának magyar nyelvű felvétele, Jevgenyij Nyesztye- renko és Jelena Obrazcova előadásában. A zenei régészet eredményeként született meg a Reneszánsz lantzene és a Collegium Musicum című kiadvány — Benkö Dániel, Andrea Von Ramm, a Bakfart Consort és az Ifjú Zenebarátok Kórusának közreműködésével. A kortárs zeneszerzők képviseletében Pet- rovics Emil jelentkezik újabb lemezzel. 40. A szürkék késsel dobálták, Unó leroskadt. Erre lehozták’ és elkezdték lábbal tiporni, fejszével vagdalni. Ekkor megjelentek a házban a fekete szerzetesek. Megöltek két szürkét, a többit pedig lefegyverezték s kivezették az utcára. Muga hangja elnémult. Rumata azonban még sokáig ült Unó lábánál. Azután nehézkesen feltápászkodott. letörölte a kétnapos borosta között megrekedt könnycseppeket, megcsókolta a fiú dermedt homlokát, és fölván- szorgott az emeletre. A fáradtságtól és a megrendüléstől szinte félholt volt. Üggyel-bajjal felkapaszkodott a lépcsőn, átment a szalonon, elvergődött az ágyig, a párnákra borult. Beszaladt Kira. Rumata annyira kimerült, hogy segíteni sem tudott a lánynak, aki vetkőztetni kezdte. Kira lehúzta róla a csizmát, azután — a férfi feldagadt arca fölött sírva — letépte a szakadt egyenruhát, és megint sírdogált egy sort az összevert teste láttán. Rumata csupán most érezte, hogy minden csontja fáj. Kira ledörzsölte ecetbe mártott szivaccsal, ő pedig, szemét fel sem nyitva, összeszorított foga között sziszegte: „Pedig agyoncsaphattam volna... Mellette álltam... Megfojthattam volna... Hát élet ez? Menjünk el innen... Ez a Kísérlet velem folyik, nem ővelük.” Észre sem vette, hogy oroszul beszél. Kira riadtan pillantgatott rá és leszaladt, hogy forralt bort készítsen. Rumata lemászott az ágyról, átcsoszogott a dolgozószobába, kinyitotta az íróasztal titkos rekeszét, turkált a gyógyszerládában, be. vett néhány tabletta szpora- mint. Amikor Kira visszatért, hozta a gőzölgő bort, ő a hátán feküdt, s azt figyelte. hogyan csitul a fájdalom, múlik a zúgás a fejében. és teste felfrissül, új erőre kap. Megitta a bort, és már egészen jól érezte magát. Behívta Mugát, meghagyta, készítse ki a ruháját. — Ne menj, Rumata — kérlelte Kira. — Ne menj. Maradj itthon. — Mennem kell, kicsim. — Félék, maradj... Megölnek. — Ugyan mit beszélsz? Miért ölnének meg? Hiszen mind félnek tőlem. Kira újra sírva fakadt. Halkan sírt, mintha attól tartana, hogy a férfi megharagszik. Rumata a térdére Minden esztendőben bekopog, ránk köszönt és mi mindig számítunk rá, várjuk. A természet hozza a gyümölcsérlelő őszt. A vénasszonyok nyarával búcsúzik tőlünk a nyár. Délben melegen süt a nap, de a hajnalok ködös párája már a vendég érkezését jelentik. Néhány rozsdásodé levél az ágakon, az őszi kikirics lila virága, a röpködő fecskék, a vándormadarak búcsúzása, mind-mind csalhatatlan jele: hogy vége a nyárnak. — Szereti az őszt? — Hangulatrontó! — És ön? — A legkedvesebb évszakom. — Miért? A mosoly egyben válasz is: — Az ősznek számomra csodálatos hangulata van. A néhány órás napsütés, a hűvös, estébe hajló délutánok, amikor az erdők koronás királyai szerelmi mámorukban megszólalnak és felfedik hollétüket a kereső vadász előtt, a színesedő erdők, mind a szívemhez nőttek. Ügy érzem, nélkülük szegényebb lenne az életem, becsapott, megcsalt lennék. — Pedig az ősz valaminek az elmúlását jelenti! — Elmúlás és születés. Így a kettő már nem lehangoló! A búza, a jövő évi kenyémekvaló ősszel kerül a földbe és sarjad. Ez már új élet! Ez már remény, a holnap, a jövő reménysége. — Sokat jár ősszel a természetben? — Ősszel gyakrabban, mint bármikor, hiszen az őszt nem lehet a szobából szeretni. Az őszi ködös reggeleket, ahol a kelő nap ragyog, át kell élni, látni kell. Az erdők, a mezők színpompáját csak közvetlenül lehet megcsodálni úgy, hogy szeresse is az ember. — Az ősz gazdag évszak! — Az érlelő nyár gyümölcseit az ősz adja. A szőlőtőkék beérett kincsét az ősz dédelgeti, babusgatja, mindaddig, amíg hordókba nem kerül a termés. A gyümölcsfák ágai alázatosan hajolnak meg a termés alatt é6 titokban nagyot sóhajtanak, amikor megszabadulnak édes terheiktől- Amit a tavasz és a nyár megadott, azt az ősz terített asztalunkra teszi. Magam is az őszi erdőt járom. A természet kegyes, mert a nyárra emlékeztető nappalok szinte csalogatnak, dé a délutánok, a hűvös fuvallat már jelzi, hogy a nyár csupán megtűrt vendég itt a fák között, ahol nagyokat koppan egy-egy lehullott makk és reccsen a gally, ha véletlenül rálép a csapásán váltó vad. A levelek színesednek, a csipkebogyók pirosodnak, a kökények kékülnek, a bodzák feketédnek, a réti kikiricsek lilán búcsúznak a hegy mögé csúszó naptól. Egy ember jön, kosarában gomba. — Hallja a szarvasbőgést? Választ sem várva mondja: — Hárman, négyen is felelgetnek egymásnak a hegy túloldalán. Egész hajnalban zengett tőlük az erdő. .. Csörgedező patakhoz érek. Gumicsizmámmal megpiszkálom a köveket, ujjaimmal megsimogatom a kavicsokat, amelyek sok ezer évvel ezelőtt, talán egy kősziklából szakadtak. Egyszer jön egy fuvallat és a patakocskára hajló ágakról mint színes eső hull-hull a csillogó vízre az aranysárga levél. Így veti le szép lassan az erdő lombruháját, mert a csupasz, fagyos tél után tavasszal újra, talán még pompásabban, öltözni akar... Szalay István ültette, és simogatni kezdte a haját. — A legszörnyűbb már elmúlt — mondta. — Meg aztán mi el akarunk menni innen... A lány hozzásimult és elcsendesedett. — Előbb azonban sok elintéznivalóm van itt — folytatta Rumata. — Ma éjszaka sok embert megöltek. Meg kell tudnom, ki maradt életben, és ki halt meg. És segítenem kell megmenteni azokat, akiket meg akarnak ölni. — És neked ki segít? — Boldog az, aki másokra gondol... Meg aztán pékünk hatalmas emberek segítenek. — Én nem tudok másokra gondolni — felelte a lány. — Félholtan jöttél haza. Unót agyonverték. Hová tették a szemüket^ a te hatalmas embereid ?.' Miért nem akadályozták meg a gyilkosságot? Szabadulni próbált, a férfi azonban erősen tartotta. — Mit lehet itt tenni — szólt Rumata. — Ez alkalommal kissé elkéstek. De rriost újra figyelnek bennünket, és vigyáznak ránk. Miért nem hiszel nekem? Magad is láttad: félholtan jöttem haza, és nézz meg most!... — Nem akarlak nézni — mondta a lány, és elrejtette az arcát. — Nem akarok megint sírni. — Nahát! Néhány karcolás ! Semmiség.. . A legszörnyűbb már elmúlt. Legalábbis mi kettőnk számára. De vannak igen derék, nagyszerű emberek, akik számára ez a rémség még nemért véget. És nekem kötelességem segíteni rajtuk. Kira nagyot sóhajtott, megcsókolta a férfi nyakát, és szelíden kiszabadította magát. — Jöjj haza ma este — kérte. — Hazajössz? — Okvetlenül! — felelte hevese^ Rumata. — Korábban jövök, és valószínűleg nem egyedül. Ebédre várj. A lány félrevonult, leült egy karosszékbe, kezét térdére tette, s nézte, hogyan öltözik Rumata. ö pedig, orosz szavakat mormolva, felhúzta • csengettyűs nadrágját, újra felvette az áldott páncélinget, és végül kétségbeesve mondta: — Kicsikém, értsd meg hát, hogy mennem kell! Mit tehetek?! Feltétlenül mennem kell! Kira váratlanul, elgondolkozva így felelt: — Néha nem fér a fejembe, miért nem versz. Rumata, akj már begonv bolta dús csipke-nyakfodros ingét, mozdulatlanná meredt. — Hogyhogy miért nem verlek? — kérdezte zavartan. — Hát lehet téged verni? — Te nem egyszerűen jószívű, derék ember vagy — folytatta a lány, aki oda sem figyelt —, hanem nagyon különös is. Valóságos arkangyal. .. Melletted bátor vagyok. Most is bátor vagyok. .. Rumata odalépett hozzá, felsebzett ajkával erősen szájon csókolta, azután levette kezéről a vas karperecét, s átnyújtotta. — Tedd fel a bal csuklódra. Ma bizonyára már senki sem jön hozzánk, de ha mégis jönnének, mutasd meg ezt. Kira utánanézett, és Rumata pontosan tudta, hogy mit gondol: „Nem tudom, talán ördög lehetsz, vagy aZ isten fia. de ha nem térsz vissza, akkor én meghalok.” És a lány hallgatásáért Rumata végtelenül hálás volt, mert most roppantul nehézére esett elmenni, mintha napsütötte, smaragdzöld partról bűzös pocsolyába ugrana fejest. (Folytatjuk) i
