Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-01 / 204. szám
KORSZERŰ GYÓGYÁSZÁT ...ás a Szép Síó is vitázott a feltett kérdésben; Szeretjük é a klasszikus irodalmat? Volt műsor A CÍMBELI TÖMÖR ki, j*ltnté mondat nem kívánt mást feoaslnj, mint amit: volt műsor a? álmúlt héten iá a távéban. Két csatornán, n«ffl kévét órab iámban, jobbéra színes adásban és aligha tagadhatnánk, hogy ami a haszna# időtöltést, ? szórakozás perceit illeti, —■ még órákkal is számolhatunk, Mi kell több? Veit móka, kara. gás —, ha néha kissé erői. ködve is — a Vidám Színpadról, volt A Uíe özvegy és Bemek felügyelő, az „ínyencek" ssémára Családi kör, westorn fi lm, szivet szaggató film. Mi kell több? Volt műsor a televízióban. Es ezzel a megállapítással akár le is tehetném a tol. Lat — helyesebben az írásé, pet —, hiszen ahol ennyi műfaji változatosság tarkítja a hét hat műsornapját, ott ennek elismerő felsorolása önmagában lg felér egy nagyobb lélegzetű tévékritikával. Mindez nyilván így is történt volna és a kedves olvasó már félre is tehetné a „kritikát”: e néhány sorral bevégeztetett. Volna. Ha emlékezetemben és. a televízió programjában nem „lapoztam” volna visz- sza, meggyőződni akarván: igazam van-o, vagy sem? Sajnos igazam volt és lett. A televízió az elmúlt héten egyetlen önálló televíziós játékkal, tévé-filmmel sem jelentkezett, nem avatott Új szerzőt, rendezőt, nem adott okot e tekintetben. Nem találkoztunk így színészi meglepetésekkel, új vagy már ismert arcokkal, nem dicsőült meg senki, igaz, nem is bukott meg- Még egy jelleg, télén közepes, vagy közepesen jellegtelen alakításra sem futotta a héten. Ez a kifogás, e kritikai hang voltaképpen akár a Magyar Televízió dicsérete is lehetne. Ügy adatott, hogy számos ország televíziós műsorát nézhettem már, pontosabban számos ország televíziós műsorába nézhettem bele, ám nem tartozott a mindennapok természetes televíziós élethez az, amj nálunk azzá vált: két, néha három bemutató egyetlen héten önálló hazai televíziós alkotásként Illetőleg: a televíziós alkotás szándékával és annak tudatos vállalásával. MOST MEG EGY OLYAN hét áll mögöttünk, amikor — volt műsor. Es erre a műsorra j eszerint, mint „műsorra", mint házi mozira, sőt mint házi tanácsadóra, karossaékhez jövő bel- és külpolitikai tájékoztatóra még különösebb panaszunk sem lehet.. Es lám, mégis erős a hiányérzet. Megszoktuk — talán csak mi, kritikusok? —, hogy egyet-. értsünk, vagy hogy' inkább fenntartásokkal éljünk a heti bemutatóval, vagy bemutatókkal szemben. Megszoktuk, hogy az önálló írói, rendezői, színészi véleménynyel szembeszegezzük a hárammilliónyi önálló egyé. ni véleményünket. Hogy ne tessék az, ami másnak tetszik, hogy tessék az, ami másnak nem, és hogy az átlagon felüli — a világban is kevés sajnos az ilyen — alkotások végül is egyöntetű elismerést arassanak — általában. Ezen a héten mindez nem adatott meg a televízió nézőinek, köztük a kritikusnak sem. A táncdalfesztivál lezajlott, önálló tévédráma meg nem alkottatott — miről vitatkozzunk?! HOGY MILYEN felháborító is az, ha nincs min vitatkoznunk •,. Gyürke Géza A szakemberek azért vitatkoztak — mert kell a szén..! Egészségügyünk egészsége A magvar egészségügy fő jellemzője, hogy valamennyi magyar állampolgár magas színvonalú, díjtalan ellátásra jogosult, Az 1972, évi egészségügyi törvény rögzítette jog gyakorlati érvényesülése persze sok tényezőtől függ. Befolyásolja az intézmények területi elhelyezkedése, vezetése, munkájuk szervezettsége. Az olykor területenként. változó színvonal egyenletessé tétele, a mindenki gyógyításához szüksége« gyógykezelés — divatosan — a progresszív ellátás biztosítása az egészségügy vezetésének egyik fő célja. Elérésének feltétele: a szocialista egészségügy tervszerű fejlődése. Ez a fejlődés általában tépést tart a nálunk gazdagabb, technikailag előbbre járó országokéval. Jóllehet, a műszerezettségben egvre több nehézséget okoz a világpiaci árszínvonal emelkedése, a hazai szervátültetés eredményei a fejlett országokéhoz hasonlóak. A szívműtétek ugyancsak rövid múltra visz- azatekintő iskoláját sikerrel kijártuk, a daganatos betegségek gyógyszeres kezelésében a KGST-n belül is előkelő helyen állunk. A csecsemőhalálozást különösen az utóbbi néhány évben sikerült — ha nem is a kívánt mértékben — jelentősen visszaszorítani, amiben nagy szerep jutott a koraszülöttek védelmét szolgáló intenzív centrumok hálózatának és a csecsemő-szívsebé- SEetnek. A KÖJÁL gondja Kevesell!iik azonban eredményeinket a megelőzésben. Ez elsősorban szemléleti elmaradottságban gyökerezik. Az orvos — és még mindig ez a jellemző — több fantáziát lát a gyógyításban, mint abban, hogy a bajoknak elébe menjen. A megelőzésnek' mégis erős bázisai vannak, mindenekelőtt a közegészségügyben és az üzemorvosi munkában. Az utóbbinak ered menyei lamérhetők a foglalkozási megbetegedések ritkulásában. Az előbbié a lakosság általános közegészség- és járványügyi helyzetében. A feladat kiterjedt mivoltára jellemző, hogy a KÖJÁL hálózata országosan több mint 180 ezer olyan objektumot tart nyilván nagyüzemtől élelmiszerboltig —, amelyeket időszakonként rendszeresen ellenőrizni kell. Kötelezettségét, túlnyomórészt teljesíti. Azért nem száz százalékban, mert krónikus létszámhiánnyal küszködik. Szakmailag megalapozott, törvényes eljárásait jellemzi, hogy a viszonylag kevés fellebbezésnek is csak töredéke bizonyul indokoltnak, Közegészségünk minden próbát kiáll az olyan betegségek leküzdésében, amelyek ellen védőoltás létezik. Ennek megfelelően az ország járványügyi helyzete jó, Javulásában persze számottevő tényező az életszínvonal, valamint a higiénés viszonyok kedvező alakulása, a mindenkinek hozzáférhető díjtalan egészségügyi ellátás, ezen belül a járványügyi szolgálat munkája. A védőoltások hatása Az utóbbi húsz évben tovább fejlődtek a járványügyi eljárások, a járványügyi mikrobiológiai diagnosztikai módszerek, a hazai oltóanyag-termelés. A védőoltásokkal megelőzhető megbetegedések száma a kőtelező védőoltások rendszerének kialakításával és az oltások rendszeres beadásával igen jelentős mértékben csökken. A hastífusz az 1950-esévek elején megkezdett tervszerű, komplex járványügyi intézkedések és a javuló higiénés viszonyok eredményeként fokozatosan visszavonult, 1075 —77-ben évi átlaga az 1059 —08. évinek csupán 10 százaléka. Az 1953 óta kötelező djfléHa-^szamárköhngés—tetanusz elleni védőoltás eredményeként mindhárom betegség egyre ritkább. Az utóbbi három és fél évtized legfélelmetesebb betegsége, a gyermekbénulás az 1950-es években többször járványos mértékben fnrdujt elő. A legtöbben — 3994-en — 1957-ben betegedtek meg. Az 1959—H0 óta alkalmazott, élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinával sikerült csaknem teljesen felszámolni, s az 19HÍ —1077. evekben összesen S3 esetet derítetted fei, A kanyaró elleni védőoltás, bevezetés« alőtt évente átlagosan 40 ezer megbetegedés volt, Az oltás hatása, ra 1975—77-ben ez a szám 337-re csökkent, Nem változott azonban lényegesem a vörheny, a dizentéria, és a járványos májgyulladás gyakorisága, mert oltás nincs még ellenük, Világszerte, így hazánkban is nőtt a szalmo- nellozis-fertőzés veszélye, elsősorban az élelmiszerek és az állati takarmányok megnövekedett nemzetközi kereskedelmi forgalmával van összefüggésben, A sokszorosára nőtt idegenforgalom ugyancsak károsan befolyásolhatja a járványügyi hely- , »etet, amit csupán tiltó rém- . delkezésekkel nem lehet. kJ-4 védeni. A járványügy vál-|< tozatlariul nagy kérdőjele azfj influenza, amely ellen ma i még szintén nincs teljesen ' hatásos védőoltás. n A tetanusztól az influenzavakcináig Az elkövetkező időszakú legfontosabb feladata aa,: életkorhoz kötött, kötelezd) védőoltásokkal elért ered-4 menyeket fenntartani, to-íf vabb javítani. Elengerthetet-; len egyes oltóanyagok béta- nusz) alkalmazásának kitér-] jesztése, újabb védőoltások:' bevezetése a lakosság nagyobb vagy kisebb csoportjaiban, illetve egyes foglalkozási ágakban (pl. rubeolái mumpsz, kullancs-eneephali- tis ellen). Az influenzavakcina kifejlesztése la sürgető. A fertőző betegségek megelőzésében tehát megfelelő ütemben haladunk a korral. Kevésbé mondható el ez pél. dául az életmódról. Dohányzásban, alkoholfogyasztásban ugyanis — erősen kétes értékkel — az élbolyban vagyunk, aminek feltétlenül szerepe van a keringési betegségek gyakorisagában; a szí\'—érrendszeri bajok a halálokok között az első helyen állnakJavulás pedig itt Is esäk a KÖJÁL-éhoz hasonló módszeres tevékenységtől, okos felvilágosító munkától, szervezéstől, gondozástól várható. (L. M ) Szeptember 3-tól: Kulturális hetek Petőfibányán A hagyományokhoz híven, esen a? őszen is m«grendezik Petőfibányán a bányász kulturális heteket. Szeptember 3.an a helyi művelődéig ház ad otthont a bányász- napi ünnepségnek, Ezen fellép a nemrég aranyfokozatú minősítést szerzett fúvószenekar. Ötödikén délután autóé ügyességi verseny szórakoztatja majd a? érdeklődőket. A program utcabállal zárul. Hatodikin reggel n#m marad el a szokásos zenés ébresztő. Tizenegyedikén nyitják meg Koszt» Rotálta festőművész kiállítását, Árubemutatóval egybekötött kozmetikai tanácsadásra várják a lányokat az asszonyokat Uten. Huszonegyedikén a könyvbarátok számára kínál tartalmas kikapcsolódást az az író-olvasó találkozó, amelynek vendége Fillöp Jártás lesz. aki műveiben első- íörban a kamaszok világának rejtélyeit kutatja. Szerelem. minden mennyiségben címmel színházi előadást tartanak október 3-án. Ebben a hónapban érdekes TIT-előadásek is elhangzanak. 31. Budák néhány üvegcsét szedett elő táskájából, kihúzta a dugójukat, megszagolta őket, és sorba állította ag asztalon. Azután fogta a király serlegét és félig töltötte borral. A serleg fölött mindkét kezével bűvös mozdulatokat tett, s miután elsuttogta a vara Zsigákét, gyorsan a borba ürítette valamennyi üvegese tartalmát. — Ezzel kell bedörzsölni? — kérdezte a király, és fejével a serlegre bökött. — Dehogy, felség — válaszolt Budah- Már kissé összeszedte magát. — Igya meg. — Megigyam? — A király sértődött arcot vágott. — Nem iszom meg. Dörzsöld be vele. — Ahogy óhajtja, felség — mondta Budah. — De bátorkodom figyelmeztetni, hogy a hedörzsölésnek nem lesz hatása. — Mindenki bedörzsöli — jegyezte meg a király —, te pedig belém akarod diktálni ezt a kotyvalékot, — Felség — jelentette ki Budah büszkén —. ezt az orvosságot csak én ismerem! Ezzel gyógyítottam meg az irukani herceg nagybátyját. Ami pedig a be- dörzsölőket, illeti, azok nem gyógyították meg felségedet... A király dón Rebára nézett. Az együttérzően elmosolyodott. — Gazember vagy — mondta a király kellemetlen hangon az orvosnak. Mindjárt a pofádba vágok ezzel a serleggel,,, — Belenézett. — És ha kihányom? — Akkor meg kell Ismételni, felség — jelentette Ui bánatosan ” — Jól lünk az Isten! — m . király,és már,már szájához emelte a serleget, de hirtelen olyan hevesen tolta el, hogy a bor kiloccsant. — Nosza, előbb igyál csak magad! Ismerlek én benneteket, irukaniakat, eladtátok Szent Mikát a barbároknak! Budah sértődött arccal felvette a -serleget, és néhányat kortyolt belőle. — Nos, milyen? — kérdezte a király. — Keserű, felség — felelte Budah. — De meg kell inni. — Ke-ell..' — dohogott a király. — Magam is tudom, hogy kell. Add ide. No lám, a felét megittad. Egy szuszra felhajtotta. Az asztal mentén együttérző só. hajok szálltak — és hirtelen mindenki elcsendesült. A ki. rály mozdulatlanná dermedt. Szeméből patakzott a könny; lassan bíborvörösre vált, azután elkékült. Az asztal fölött kinyújtotta a kezét, görcsösen pattintgatott ujjaival. Don Reba sietve odadugott egy só« uborkát, A király szó nélkül dón Rebához vágta az uborkát, és megint a kezét nyújtotta, — Bort — nyögte rekedten. Amikor a kancsó kiürült, a király Budahhoz vágta, de elhibázta. — Te szemét! — dörögte. — Miért öltél meg? Nem eleget akasztottak fel *közületek? Elhallgatott, és megérintette a térdét. — Fáj! Mégis fáj! — Felseg — sgólt BudftSi — A teljes gyógyuláshoz legalább egy hétig naponta kell innia ezt az orvosságot... — Kifelé! -- kiáltott ; a király. — Kifelé innen!Mindenki! Az udvaroncok a karnsz- székeket feldöntve rohantak az ajtóhoz. — Kifelé-é-é!,.. — ordította a király, s leseperte az edényt az asztalról, A herceg ágyasháza előtt éjfélkor kellett átvenni az ügyeletet, és- Rumata Úgy határozott, hazamegy és megnézi, minden rendben van-e, s átöltözik. Az esti város képe megdöbbentette, Az utcák síri csendbe merültek, a kocsmák zárva voltak. Az utcakereszteződéseknél rohamosztagosok álltak csoportosan. Az előszobában együtt voltak a eselériek, mindenkinek a kezében fegyver. Kiderült, hogy már néhányszor megpróbáltak bejutni s házba. Kumntának ez nem tetszett. — Hoj van Pampa báró? — kérdezte. Unó azt válaszolta, hogy „a báró már délben felébredt, megitta a házbap található összeg sóslevet., és elment mulatni". Azután közölte, hogy Kira nagyon nyugtalankodik, és már nemegyszer érdeklődött a gazdáról, — Rendben van — mondta Rumata, és megparancsolta a személyzetnek, hogy sorakozzon fel, A szakácsnőt nem szá- mítva, hatan voltak, egytől egyig utcai verekedéshez szokott, dörzsölt fickók. A Szürkékkel természetesén nem mernek ujjat húzni, fél. nek a mindenható minisztér haragjától, az éjszakai hadsereg toprongyosaival szemben azonban helyt tudnak állni. Két kézíj, négy csatabárd, nehéz mészároskések, vaspántos ajtók. •. Vagy talán mégse menjen el? Rumata felsietett az emeletre, s bement Kira szobájába, Kira ruhástul aludt a vetetten ágyon. Rumata kis ideig mellette állt. a mécsessel. Menjen vagy ne menjen? Semmi kedve sem volt elmenni. Betakarta a lányt a pléddel, megcsókolta. és visszatért a dolgozószobába. Mennie kell. Bármi történjék Is, a felderítőnek az es®, menyek középpontjában kell lennie Meg a történészeknek is hasznára válik. Lévette fejéről az abroncsot, puha szarvas bőrrel megtÖ- rölte az objektívet, s újra feltette az abroncsot. Azután hívta Unót, és méghagyta, hozza be katona! öltözékét és fényesre .tisztított rézsisakját. így szólt Unóhoz: — Ide hallgass. Benned mindenkinél jobban bízom. Bármi történjék Itt, Kirának sértetlenül kell maradnia,' Leéghet a ház, széthordhatják az összes pénzt, Kjrát azonban őrizd meg nekem. (Folytatjuk) j
