Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-29 / 228. szám
NÉPÚJSÁG 1981. szeptember 29., kedd- í S* Akik a Szabadság-tód budai oldalánál álldogálva a Gellérthegy bánatos szürke oldalát nézegetik, csak hosszabb szemlélődés után fedezik fel, hogy nem is olyan egyforma az a színbéli egyhangúság. Látni ott egy jókora — ház nagyságú — foltot, amely szeszélyes körvonalával azt sejteti: egykor valamiféle . barlang tátonghatott e meredélyben, és annak a száját zárták el cementes tapasszal. Barlang a Gellérthegyben E főitételezés tökéletesen igaz, mert még nem is olyan régen, az 1940-es években is látható volt ez a jókora üreg, amely akkoriban mint a bűnözők tanyája vált hírhedtté. Hogy kik, s mint vertek a jelzett esztendőkben ott tanyát, ne firtassuk, ám az vitathatatlan tény, hogy emberi szálláscsinálásra hosszúhosszú évszázadokon át alkalmasnak bizonyult a hegyfalba mélyedő óriási gödör. Igaz, az 1913-ban ott végzett igái kis méretű —alig kétszer kétméteres alapterületű — ásatás során nem kerültek elő olyan bizonyítékok, amelyek az őskor, vagy az ókor emberének ottani jelenlétére utaltak volna, ám a környék annyira gazdag efféle maradványokban, hogy szinte elképzelni sem lehet, hogy az egymást váltó nemzedékek ne kerestek volna ott menedéket. Annál kevésbé, mert a legendák egész csokra kötődik e kupolás csamokocská- hoz. Ismerünk boszorkányos meséket, amelyek azt mondják, hogy a söprűn lovagoló vénasszonyok telepedtek meg a sziklaboltozat alatt, és éj- szakánkint onnan indultak ri- asztgató kőrútjaikra; és ugyanúgy tudomásunk van egy bizonyos Iván nevű jóságos remetéről is, aki a hozzá ellátogató betegeket a lakhelyétől nem messze lévő meleg forrás vizében, az úgynevezett Sárosfürdőben gyógyította. Azaz éppen azon a helyen, ahol ma a Gellért- gyógyfürdő áll. Iván remete hihető ott- tartózkodása után azonban igen terjedelmes időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Buda természeti ékessége látványként is megörökítődjék. Erre a műveletre a múlt század elején került sor, amikor valaki egy tetszetős akva- rellt festett a Gellérthegy oldalé róL Ez a kép azt mutatja, hogy a mélyedésben egy emberi lakásra alkalmas kunyhó áll. A Vasárnapi Újság 1866- ban pedig azt írta, hogy „...a Szent-Gellért-hegy déli oldalán lévő barlang tisztességes lakhelyet képez, épületekkel, kerítéssel, udvarral, fával az udvaron, és a könnyen kielégíthető emberek nemcsak lakályosnak találhatják, hanem még vonzerőt is fedezhetünk föl ama kettős kilátásban, mely a 70 láb magas szikláról, elöl a Duna-menti termékeny rónára. s a promontorvidéki hegyekre, pár lépéssel oldalt a Rákoson épült ifjú óriásra (mármint Pestre) nyílik.” A barlang tüzetes mérnöki felmérésére azonban századunk elejéig kellett várni. Egészen addig, amíg Kadic Ottokár geológus nem vette a fáradságot, hogy az üregről hosszában is, magasságában is pontos mértéket vegyen. Amint jelentéséből kitűnik, Iván remete barlangja a Ferenc József-híd (mai Szabadság-híd) budai végével Szemben, a Gellérthegy kiugró sziklaormának tövében, mintegy 20 méteres magasságban a Duna szintje fölött fekszik. 12 méter széles és 6 méter magas ív alakú nyílása délkeletre néz. Ez a nyílás egy szintén 12 méter hosszú, és 11 méter széles elöl 8 méter magas — tágas csarnokba vezet, amely hátrafelé egy oldalsó és egy há- tulsó fülkével bővül ki, a mennyezet pedig 13 méternyi magas kupolaszerű boltozatot alkot. Az oldalsó fülke 5 méter hosszú, és a közepén 3 méteres üreg van. A nagy csarnok hátulsó részéhez 3 méternyivel magasabban fekvő fülke csatlakozik. Így festett tehát a gellérthegyi barlang legelső szakszerű szemrevételezésekor, ám a környéke e mérnöki leírás elkészítése után mindinkább megváltozott. Hogy csak a legfontosabb eseményeket említsük, a hegyormot a folyamparti út kiszélesítése miatt lerobbantották, és ugyancsak lebontották azt a bizonyos Sáros-fürdőt is, amelynek helyén 1918-ban a Gellért-fürdő és szálloda felépült. Az a Gellért-fürdő és szálloda, amelynek vendégei nemigen szívlelhették, ha a szemközti barlang nyomortanyái tűntek a szemükbe. A viskókat tehát lerombolták, majd 1925-ben egy látványos sziklakápolnát formáltak ki ott. Ennek elkészülte után egyházi célokat szolgált a mélyedés ... Hogy mi történt a természeti képződmény majd négy évtizednyi befalazása után? Erről annyit tudunk, hogy jó másfél évtizeden át a budai hévforrások adatait, gyűjtötték, elemezték ott a hidro- lógusok, majd pedig ők is eltávoztak. A cementes tapasz mögötti rész tehát üres. Hogy mikor válik ismét történelmi és geológiai látványosságé — ki' tudja ... A. L. f« r , •• | v rr Szentuzelesu autó Az amerikai General Motors meghajolt a haladás előtt, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy nyilvánosság előtt bemutatta széntüzelésű autóját. Egy autóban a szén meghajthat egy gázturbinát, vagy egy dugattyús motort A GM-féle változatban, az AGT—5-ben sűrített levegő sodorja magával a szenet a a motorblokkban levő tárolóból a turbinához. Ezt egy kevés benzinnel gyújtja be. Amikor a motor már magától jár, a nyomás alatt levő szénpor úgy áramlik, mint valami folyadék, gáznemű égési termékei pedig nagy hatásfokkal hajtják meg a turbinát. Ez a hatásfok a szén esetében 95 százalék, szemben a benzin és a me- tilalkohol 55 százalékával. Al Bell, a GM-neJt a programért felelős mérnöke elismeri, hogy a jelenlegi szén- feldolgozási módszerek nem elégítik ki azokat a finomsági követelményeket, amelyek az alacsony üzemköltségekhez, illetve a nagy hatásfokhoz párosulnak. Vasúti mozdonyok tudnak ugyan működni olyan szénporral, amelynek az elemi szemei 53 —74 mikrométer átmérőjűek, az AGT—5-nek viszont 2—3 mikrométer átmérőjű porszemekre van szüksége, különben kis hatásfokkal működik. Kereskedelmi mennyiségben ilyen minőséget egyetlen társaság sem szállít. Noha a nagyon finom szénpor úgy viselkedik, mint a folyadékok, nem olyan egyszerű bánni vele, mint a benzinnel. „Ilyen méretben olyan, mint a cigarettafüst” — mondja Bell — „és nagyon nehéz kezelni”. ■ Ehhez a motorhoz nincs szükség jó minőségű szénre — működik közepes minőségű, bitumenes szénnel is. Akármilyen legyen is azonban a szén minősége, ahhoz, hogy a kocsi megfeleljen a környezetvédelmi szabványoknak, drága szűrőre lesz szüksége, hogy az égéstermékeiből eltávolítsák a kéndioxidot és a füstrészecskéket. (New Scientist) Védik a Kaszpi-tenger vizét A Kara-Bogaz-Gol öböl elzárása (Fotó: APN— KS, Sz. Kortnikov felv. — KS) A Kaszpi - tengert hosszú időn át csak olaj- és gázlelőhelyként tartották számon. A Kara-Bogaz-Gol Kaszpi-tengeri öböl azonban gazdag szulfátrétegekben, sajátos a tenger ökológiai rendszere is: itt található a világ tokhalállományának több mint 80 százaléka. Immár másfél évtizede, hogy a tenger állandóan visszahúzódik, felületéről évente mintegy 350 köbkilométernyi víz párolog el. Ennek jelentős részét a Kara-Bogaz-Gol öböl nyeli el. Az öböl ugyanis a tenger keleti részén fekszik, ott, ahol Türkménia víztelen pusztaságai terülnek el. A tengerszint 1977-re 29 méterrel lett alacsonyabb a világóceánok szintjénél. Az elmúlt 500 évben ekkor volt a Kaszpi-tenger vízállása a legalacsonyabb. A Kara-Bogaz-Gol, a „Fekete-torok” több mint száz kilométerrel benyúlik a napégette pusztába. Gyakorlatilag itt csapadék nincs, ezért az öböl óriási természetes vízpárolóvá lett. A kaiszpd-tengeri komplex program megvalósításában az első lépés a Kana- Bogaz-Golt a tengerrel ösz- szekötő szoros elzárása volt, 1980 elejére sikerült a tengervíz útját elzárná, s így további párolgását megakai- dályozmd. Az intenzív párolgás következtében ugyanis növekszik a víz sókoncentrációja, ami kárt okozhat a halállományban. Figyelmet érdemel egy 1100 kilométeres csatorna építésének terve, amely a Fekete-tengert kötné össze a Kaszpi-tengerrel. Ez a terv sok vitát váltott ki. Így a világtengerrel kapcsolatban álló Fekete-tenger megoszthatná vízének egy részét a Kaszpi-tengerrel. Ez esetben azonban lényegesen megváltozna a KaSszpi-tenger vizének vegyi összetétele. Ez pedig előre nem látható ökológiai változást okozna. A természet gyakran korrigálja az ember tevékenységét. így van ez a Kaszpi- tengernél is. 1977-től — miután elérte legalacsonyabb szintjét — a tengerszint fokozatosan emelkedni kezdett és 1980-ra 28,5 méteren stabilizálódott. De lehet-e továbbra is számítani a természet ilyen kegyére? Óvják a víz tisztaságát is. Ma már valamennyi olajkikötőiben tisztítóberendezést építettek. jíf1 A-'hoIré Cpubére: Veszélyben Párizs! Elszaporodtak a galambok! — verték félre a Fény városának harangjait a közelmúltban. No hiszen, kaptak az alkalmon a kopott bukszájúak, munkanélküliek, suhancok. A polgármester fölhívására készséggel sorakoztatták fel erőiket, s még oly szerény kisüzemi módszereiket. Galambnyak és tojás után kotorászó kezek verték föl a poros padlások csendjét, a tereken szakadt alakok grasz- száltak, kezükben rongyos hálókkal; az utcakölykök arzenáljából ismét előkerült a csúzli, légpisztoly. Ahol közvélemény van — márpedig Párizs polgárai köztudomásúan éber lokálpatrióták —, ott nem kerülhetők el az összecsapások sem. Beigazolódott ez most is. A csendes kis Vogézek terén immár mindennapos esemény lett, hogy a padokon üldögélő korosodó hölgyek, akik az imént még az Öregkort bearanyozó nyugalommal hintették zizegő zacskóikból a kukoricadarát turbékoló párt- fogoltjaiknak, egyszer csak hegyes végű esernyőket szegeznek, és harsány rikácsolás közepette rárontanak az orvul támadó galambvadászokra. A megrémült madarak ilyenkor csattogó szárnyakkal rebbennek föl, hogy az apró teret körbefogó házak ereszén találjanak menedéket. Innen figyelik a fejleményeket: miként űzik ki birodalmukból a vérszomjas betolakodót a csattogó papucsok, fémcsatos retikülök. Aztán ha a vihar elült, leereszkednek újra a térre, s mintha mi sem történt volna, önfeledten totyorásznak tovább hű védelmezőik lábai körül. A galambok verték föl monsieur Ali kisvendéglőjének meghitt békéjét is a rue Mouffetard-on. Lévén piacutca a városnak ez a hangulatos szórakozó és sétahelye, előszeretettel látogatják a galambok is a mindig friss csemege reményében. Egy napon délidőben egy fehér öltönyös, szalmakalapos vendég, asztalát felrúgva kirohant Ali úr kocsmájából. Eközben éktelen üvöltözéssel adta ország-világ tudtára, hogy az aranyosan csillogó kuszkusz levében csirkehús helyett holmi hitvány galambcombokat fedezett föl. Hajh, ha máraz ínyencek is hallatják hangjukat Párizsban ... ! Bretagne eldugott csücskéből, a Lamartine megénekelte, tengerhullámoktól ostromolt Douamenez-től ugyancsak különös hír érkezett. Előrelátó gazdák egy csoportja galambtenyésztésre szövetkezett, mondván, a bősz párizsiak úgyis túlontúl alapos munkát fognak végezni, így fél év múlva nem győznek majd galambokat vásárolni, már csak az idegenforgalom kedvéért is. Ez lesz ám csak az üzlet... ! Az élővilág, a természet párizsi híveinek egyetlen reményük maradt csupán: Picasso olajágas galambját talán nem éri utói a végzet! Fordította: Grabócz Gábor A HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, Eger, Lenin út 140/b. munkavállalókat keres az alábbi szakmákban: vízvezeték-szerelő, hegesztő, kőműves, ács-állványozó, lakatos, villanyszerelő, műköves, asztalos, segédmunkás. JELENTKEZÉS: A HÁÉV MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN
