Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-26 / 226. szám
I / NySrsgS v3s3nfSros Péntekig: félmillió vendég A HUNGEXPO vásárirodájától kapott tájékoztatás —érint a pénteki „népszámlálásig” már félmillióan látogattak el az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárra. Ha meggondoljuk, hogy az igazi roham a zárás előtti két napra — mára és holnapra — várható, Igencsak újabb rekordot sejtet ez a nagy érdeklődés. A nyüzsgő vásárvárosban akad látnivaló, látványosság bőven, s dolguk végeztével az üzletemberek is átengedték már a terepet a közönségnek. Vagyis: szabad a vásár! A csehszlovák Skoda gcpkocsigyár termékei (MTI fotó: Hadas János felv. — KSj A veszprémi MEZŐGÉP kiskerti gépei A Centrum Áruház divatbemutatója A gyes falun Hogyan telik el a három év? f Több mint tíz év telt é azóta, hogy Magyarországon bevezették a gyermekgondo. ■ zási segélyt. Akkoriban nagyon sokan éltek a lehetőséggel. A megváltozott társadalmi, gazdasági helyzet, a jobb bölcsődei, óvodai ellátás, a szakképzett nevelés, s nem utolsósorban az anyagiak miatt, ma már egyre kevesebb nő marad otthon három évig. Megyénkben jelenleg 7300 kismama van gyesen. Kö_ j zülük hárommal a hevesi járásban beszélgetünk. Bocónádon Berta József ék szép. új nagy házába nyitunk be. Az egyik szobában gumicsizmák, és szerszámok. ' a másikban tíz zsák táp az állatoknak, az utolsóban ta_ I láljuk Ancikát háromhóna- pos kisfiával. I _ Berta Józsefné húszeszten- dős. de már hat éve dolgozik az egri Finomszerei- I vénygvár hevesi gyárában. I Betanított gépmunkás. I — Éppen vasaláshoz ké- I szülőd tem — mondta. Nyö. ' szörög, mocorog a kicsi, az anyja karjára veszi, úgy ülünk le beszélgetni. ' — Mivel telik el egy napja ■> — Reggel ötkor együtt kelünk a férjemmel. Ö a tsz_ben zetoros. Mikor elmegy'. visszabújnék. de már a fiam is ébren van. Reggeli után kitakarítok, rendét teszek, kimosok, teregetek. Délután mikor alszik, fellélegzem. kint a kertben. Négyszáz négyszögöl, akad OMmkm Í981. szeptember 26., szombat ott is tennivaló. Magunknak termelünk zöldségfélét, napraforgót. — Három év itthon hosz- szú idő. Mit tervezett ezekre az esztendőkre? Megrövidül a szeme alatti barázda, derűs arca kissé komorabb lesz. — Nyolc osztályom van. Talán tavasszal sikerül bejutnom a szakmunkásképző esti tagozatára. Sokszor bemegyek Hevesre, az üzembe, meglátogatom a munkatársaimat. Hiányzik a társaság, munka itthon is akad bőven. Délutánonként átruccanok a szomszédasszonyomhoz. Egyszerre szültünk. Rövid cseverészés a gyerekekről. aztán sietek haza. etetni, főzni ... ★ A vasaló már rég felmelegedett, elbúcsúzunk .... A következő faluban. Tar. nazsadányban a Sallai családot látogatjuk meg. A fiatalasszonyt a hátsó udvarban találjuk, a nyu- lakat eteti. A ház még vakolatlan, az építkezésből visszamaradt homokban kis vödör, lapát. Sallai Józsefné oktatási és közművelődési előadó a tar_ namérai Lenin Tsz-ben. — Nem az átlagos kismama vagyok ... — ...Ezt, hogy érti? A házra mutat. , — Tudja, ötven-hatvan kilót nyom egy-egy tufakő, én -is úgy emelgettem, mint a férfiak. Segítettem a férjemnek. Amit csak tudtunk, magunk csináltunk a házon. A lakásban mindennek megvan a helve A könyvespolcon ott hever ,A csecse- mőgondozás és gyermeknevelés”. a szakkönvvek és szépirodalom mellett. A sarokban varrógép és kötőgép, rajta színes gombolyagok. '— Szeretem a gyerekeket. Előfordult már, hogy egész óvodára való nyüzsgőit itt az udvaron. A múltkorában is segítettek, kis játéktrak- torral hordták nekem a fát a kamrába. Mint a hangyák, úgy dolgoztak. Azt hiszem, a munkára nevelést nem elég korán kezdeni — fűzte hozzá nevetve. — A kislányom is. még csak kétéves múlt, de a jószágok etetésekor az ő kezében is ott a kisvödör. s mint a nagyok, ő is teszi a „dolgát”. — Sok gondja akadt a gyermekneveléssel? — A Ián vom első gyermekként született, s mint kezdő anyuka, nem mindig tudtam mikor szaladjak orvoshoz, mikor ijedjek meg. A hasznos tanács elkelt volna. Talán ha . a művelődési házban néha tartanának fel- viláeosftó. kismamáknak szóló előadásokat... A palántákkal egvütt aztán a gondok is szaparodnak. Az utcánkban sok a gverek, a játéknak nem egyszer veszekedés a vége. De rajtuk a mamák szeme. Igaz, a munka megvár .. — Hiányzik a munkahely? — Bizony, szeretnék már visszamenni, A két év alatt felhúztuk: a házat, előbbre jutottunk, a többit már munka mellen is elvégezhetjük ... ★ így is lehet. S hogy mások hogyan csinálják. azt mér Komlón, Kis Andrásék- nál tudjuk meg. A két gyermek édesanyja 1975 óta betanított állattenyésztő a komlói tsz borjú- nevelőjében. A faluban nincs bölcsőde, a nagyszülők is távol élnek, a fiatalasszony már négy éve van otthon a gyerekekkel. — Nem tudtam egyről a kettőre lépni — mondja. — Elhatároztam, hogy tanulni fogok. Nem sikerült. Minden energiám, szabad időm a ház körüli munkára megy. Egész kis gazdaságot gondozok. 20 süldő, egy tehén, 3 bika. 80 csirke, s ehhez még ott a kert. Most már valamivel könnyebb a dolgom, a nagylányom óvodás lett az ősztől. Szeretnék vamogatni, néha egy moziba elmenni, talán ha nagyobbak, önállóbbak lesznek a gyerekek, akkor oda is eljutok. Addig marad a megszokott napirend, s este fáradtan zuhanok az ágyba, hogy másnap újra kezdjem.... Tereny Andrea Sztrapaeska Szokásos nyári kóborlásaink során elkeveredtünk a szlovákiai Divénybe. Ott van, nem messze Losonctól. Az úti könyvből megtudtuk, hogy valamikor a Zichyek birtokolták a vidéket, és egykori váruk romja ma is uralkodik a tájon, hajdani, zömök kastélyuk pedig a községben bújik meg a „polgári házak” sorában. A település határában mesterséges tó nyújt pihenési és táborozási lehetőséget. A valóságban nemcsak ennyi volt jgaz. A tő ott hullámzott az enyhe domborzatú hegyek karéjában. Színes sátortábor vidámkodott a fövenyen. Tábla — kemping vagy más — sehol. Ellenben ifjúsági telep és sok. tucatnyi szebbnél szebb nyaraló, aztán zöldséges és élelmiszeres pavilon, az igen. Rögtön az jutott az eszembe: merjen valaki itthon a köszörűvöl- gyi vagy a csórréti víztároló közelébe jutni a Mátrában. Az útelágazásnál sorompó várja. Még a markazi. erőműi tó üdülési lehetőségeinek a felmérése és parti sáv kiparcellázása is éveken át okozott fejtörést és tárgyalási kötelezettséget féltucatnyi illetékes szervnek. Mert mi olyan „precízék” vagyunk a lehetőségeink kiaknázásában. Vajha megközelítően ilyen precízek lennénk a gyártási, fejlesztési, szállítási és tervezési kötelezettségeink végrehajtásában is. Ezt csak sóhajtásnyi megjegyzésként fűztem a divényi tényékhez. De aki már járt szomszédainknál. tapasztalhatta maga is, hogy Divény egyáltalán nem kivétel. Sőt! Természetes tartozéka az odakint honos gyakorlatnak. És miután eljött az ebédidő, a település központjában pedig ott kínálta magát az étterem, mi sem látszott egyszerűbbnek, mint oda betérni. Tehát betértünk. Mit mondják? Az emeletes épület kívülről is felkeltette a figyelmünket. De hát a felét egy élelmiszer- és egy vegyesipar- cikk-áruház foglalta el. Akkor még nem gondoltuk ott. a téren bámészkodva, hogy a vendégek két teremben is asztalhoz ülhetnek, ha behúzzák maguk mögött az előtér üveges ajtaját. Két pincérnő szorgoskodott az asztalok körül. Étlapot kaptunk és a húszféle ajánlat között felfedeztük a brindzás galuskát, amit mi „magyarítva” sztra- pacskaként emlegetünk. A cigánypecsenye után néhány perc elteltével megérkezett a meleg, remegő, tepertős sztrapaeska. Még párázott a tányéron, amikor letették elénk. Divény akkora falu lehet, mint Szajla vagy Gyöngyös- oroszi. Tessék a párhuzamot kibontani. Vigyázat, eszem ágában sincs sem Szajlának. sem Gyöngyösoroszinak egy ekkora éttermet „követelni”. De ha arra gondolok, hogy a már meglévő „melegkonyhai” bisztrókban, kisvendéglőkben mikor juthatnék hozzá sztrapacskához — étlap szerint, akkor kénytelen vagyok felszisszenni. Vendéglátói, általános magatartásunk ellen van kifogásom. A sztrapaeska csali ürügy. Ahogy Divény is az. Eszemben sincs ázt állítani,1 hogy Szlovákiában felks-* szültebbek a vendéglátás szakemberei, kiterjedtebb s3 üzlethálózatuk, bárha arra gondolok, hogy ott a hegyvidéki üdülőterületeken., j no, ezt hagyjuk. Mifelénk kialakult valamiféle „nagyüzemi” vendéglátás. Futószalagon gyártjuk a - bécsi szeletet és a pörköltet. Mert azon van haszon. Az árrés akkor ia annyi, ha az étel ötven forintba kerül, vagy ha csak tizenkettőbe. A százalék után járó forint viszont nagyon js eltér a két étéi ésé- tében. Mi tehát a lényeg? A kevesebb munkával nagyobb haszon. Ami a mindennapok gyakorlatában egyáltalán nem igaz. Csak akkor igaz, ha rendezvényeket tudnak szervezni, ha az utazási irodák és a tsz-ek csoportokat jelentenek be Ma már aligha van a zónapörköltnek, a Jókai-bablevesnek vágy a túrós csuszának, törzsközönsége. Hányán járnak vissza rendszeresen ezekért vála- mélyik étterembe? Az ilyért vendég ma már liértí vétt- dég. Az Ilyért vendégekre nem is épít egyetlen üzletvezető sem. Neki „hózni kéll a tervet”, az „egektie érő üzemi költségeket ki kéll gazdálkodnia”, tehát nem vacakolhat sztrapacskával és palacsintával, ahogy csülkös babfőzelékkél sem. A bécsi szélét akár magától „belemegy” a tálba. Folytassam ? Amikor még „vicc” volt helyet szerezni egy-égy étteremben. akkor alaktjlt ki a mai gyakorlat. A ’.visz- szaköszönő” étlapok rendjé és fegyelme. A nagyrédéi Szőlőskert étterem szinté megmosolyogni való csodabogárnak számít a maga zsíros kenyerével, pogácsájával és főtt kukoricájával. De sztrapacskát vagy palacsintát véletlenül sem írnának ki ők sem az étlapra. Ebből a „nagyüzemi merevségből” kell miéiöbb kigyógyulnia a köznapi vendéglátásunknak. Nem az osztályon felüli helyekre gondolok. Nincs ebben sém- mi újdonság, rendkívüliség. A valamikori kereskedő vagy vendéglős is úgy tartotta, hogy a kis hal is hal. Igaz, ők általában családi vállalkozásban „üzemeltek”, nem pedig egy ilyen tengeri kígyóvá felduzzasztott adminisztrációval és belső igazgatási apparátussal, mint manapság a vállalatok é6 az áfészek. Hogy mennyi éb- ben a túlbiztosítás, mennyivel lehetne olcsóbban adni a becs; szeletet is, és mikor lenne üzletnek sem rossz a sztrapaeska, az valószínűleg az íróasztalok számától is függ. Egyszóval: bonyolult dolog ez a sztrapaeska. Csak látszólag annyi az egész, hogy bemegy az ember Dévényben az éttérerribe és néhány perc múlva ott gőzölög előtte a... Hagyjuk. Maradjunk házai tájakon. Köztudott, a sztrapacskát otthon is el lehet késziteni. Jó étvágyat! G. Molnár Ferenc Zebrahír A hir körülbelül így hangozhatnék: mától áfjy újabb zebrával — vagyis gyalogátkelőhellyel — gyarapodik az égri Lenin út. A szeptemberben átadott új iskolát és az ifjúsági lakótelepet ugyanis elválasztja az autófolyam négy sávja, bizony veszélyes átszaladgálni a hátitáskás gyerekeknek. Indokolt, sürgős munka volt. A zebrát felfesteni azonban nem elég. Az út két oldalára különleges sárga fényű lámpa kell. egyenként 12 ézérért, plusz a felszerelés. Pénz, anyag, ha nehezen is, de összejött. Tehát ez szintén rendben. De: az ÉMASZ szakemberei két hónapja, pontosabban július 8-án adták át a Lenin út gyalogátkelőhelyeit kivilágító lámpasort. Most e „sürgős" munka miatt újra .,kábé!- idomítás" következett, vagyis az út szélét újra felbontották, a szerelés idejere egy-egy sávot újra elfoglallak. Az iskola már a nyáron is a helyén állt. Miért nem volt sürgős ez a szerelés a többivel együtt? _______________ _ (kékéit) „ Nem tudtam egyről a kettő, re lépni.” i (Fotó: B. Kun Tibor)
