Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-17 / 218. szám

Iskola és társad ül A demográfiai hullám csúcsa — Száznegyven százalék az óvodákban Az anyanyelvi oktatás döntő fontossága — Nem adminisztratív intézkedésekkel — Veszélybe kerülhet az innováció A pedagógus aktívaülés vitaindító előadását Búzás Lajos, a Heves megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője tartotta. Be. vezetőként arról tájékoztat­ta a tanácskozás elnökségé­ben helyet foglaló Pozsgay Imre minisztert, hogy me­gyénkben a kulturális ága­zatban kiegyensúlyozott, idő­arányos, de nem gondmen­tes munka folyik. Rátérve az iskolapolitikai kérdésekre, elmondta, hogy itt is érez­hető elmozdulás történt a nevelő-iskola irányába. Utal­va az 1972. évi oktatáspoli­tikai határozatra, melyet a XII. pártkongresszus állás- foglalása megerősített, s a századfordulóig határozta meg a feladatokat, a helyi tennivalók közül a követke­zőket említette. Kitartó erő­feszítéseket kell tenni az óvodai hálózat fejlesztésére, teljes * kiépítésére. Tovább kell csökkenteni a különbö­ző típusú intézmények kö­zött még meglevő színvonal­beli különbségeket. Megyénk egyike az ország azon területének, ahol vi­szonylag magas létszámú a cigánylakosság. S javítani szükséges a cigánygyerekek iskoláztatásán, segíteni kell továbbtanulásukat. A megyei tanács osztály- vezetője rámutatott arra, hogy a pedagógusok közül egyre többen értik meg azt az ellentmondást, amely munkájukkal kapcsolatban a fokozottabb társadalmi köve­telmények és a gazdasági le­hetőségek közt feszül. Külön' megemlítette az óvónők pél­dás helytállását. A 140 szá­zalék körüli zsúfoltság elle­nére végzik mindennapi, nagy gondosságot és türel­met igénylő munkájukat. Megyénk 163 óvodájában az ővodajogosultak 83 százalé­kát lehetett az idén elhe­lyezni, de biztató, hogy va­lamennyi ötéves tankötele­zettség előtt álló gyermek felvételt nyert az óvodákba. Az alsófokú oktatási-neve­lési intézmények munkájá­ról szólva a következő gon­dokat említette meg: a vá­rosokban és a nagyközségek egy részében tanteremhiány és korszerűtlen körülmények gátolják az optimális gyer­mekelhelyezést. Kiépítetlen a differenciált beiskolázást biztosító intézményhálózat, zsúfoltak és korszerűtlenek a napközi otthonok. Űj intézmények belépésé­vel, intézménybővítéssel és a körzetesítés átgondolt vég­rehajtásával jelentős előre­lépés történt a szakrendsze­rű oktatásban, melyben a tanulók 99.5 százaléka vesz részt. Rosszak viszont a sza­kos oktatás arányai kémiá­ból és a készségtárgyakat oktatók tekintetében, A középfokú tanintézetek­ről szólva megemlítette, hogy a továbbtanulási igé­nyek és a felvételi lehetősé­gek nincsenek teljesen és mindig összhangban, A nyolc osztályt végzett tanulók 50 százaléka kerülhet szakmun­kásképző intézetekbe, 50 szá­zaléka pedig gimnáziumba, illetve szakközépiskolákba. Ez az arány évek óta. Az egri gimnáziumokba és egyes szakközépiskolákba történt túljelentkezés társadalmi fe­szültségeket okoz. Az idén csaknem 700 fellebbezést kellett elbírálni a művelő­désügyi osztálynak. Ugyan­akkor a szakmunkásképző iskolákban néhány szakmá­ban, a szakközépiskolákban egyes szakokra a beiskolázás gondot jelent. E területen sok a tennivaló, hogy a pá- lyairányultság aránytalansá­gait meg lehessen szüntetni. A közoktatási és közmű­velődési intézmények együtt­működéséről szólva megem­lítette, hogy Heves megye az országban elsőként indí­tott kísérletet 1974-ben Sa­rudon, Besenyőtelken, Nagy- ütőn és Poroszlón. Gyakor­latilag megvalósították a fü. zesabonyi járás e négy köz­ségében a közművelődési in­tézmények és az iskolák épü­leteinek, eszközeinek közös használatát. Az átszervezé­sek következtében egyértel­műen javultak mind az is­kolai, mind a közművelődési funkciók gyakorlati feltéte­lei. A kísérletek eredmé­nyeit figyelembe véve Heves megyében 1977-től újabb nyolc községben alakult komplex intézmény. Az előadó ezután a művé­szetek által történő nevelés lehetőségeit vizsgálta az ál­talános iskolai oktatásban. Végezetül áttekintette az idei tanév feladatait, tenni­valóit, s azzal a korántsem szokványos formulával fe­jezte be mondanivalóját, hogy több őszinteséget kí­vánt a pedagógusoknak az egymás közötti kapcsolatok­ban és demokratikusabb lég­kört az iskolákban. A vitában elsőként Pádár Dénesné, a lőrinci általános iskola igazgatója szólalt föl és nyomatékosan felhívta a figyelmet az olvasás és írás­tanítás igen vitatható ele­meire. S'cmegt Gyula, a gyöngyösi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Iskola igazgatója a szakmunkásképzés egész rendszerének átgondolását és megújítását sürgette hozzá­szólásában. Pólyák Alajos, az egri Szilágyi Erzsébet Gim­názium igazgatója az új ne­velési és oktatási tervről mondta el tapasztalatait és a világnézeti nevelés kérdései­vel foglalkozott. Ezután kért szót Pozsgay Imre. a művelődési minisz­ter. Elsőként a hozzá inté­zett kérdésekre válaszolt, majd a?, iskolák szerepéről és a működésüket meghatá­rozó társadalmi körülmé­nyekről szólt. Az iskolaügy egyik legna­gyobb gondját a jelenlegi helyzetben a demográfiai hullám okozza. Nagyon fon­tos — mondotta a minisz­ter —, hogy e hullám csú­csán beérkező nemződékép­pen a sok gond, a felhal­mozódott és összesűrűsödött problémák miatt nehogy va­lamiféle vesztes, már indu­lásában rossz előjelekkel ren­delkező seregként vonuljon be a köztudatba. Igaz, hogy a demográfiai hullám foga­dására annak idején nem történt meg minden kellő intézkedés, s most az ország gazdasági erejét meghaladó mértékben igyekszik csele­kedni, hogy a népes generá­ciónak a lehetőség szerint rendelkezésre álljanak az oktatási feltételek. |A népe­sedés kérdéséről szólva egy gondolat erejéig kitért arra, hogy inkább látja szívesen minden következményével együtt a túltelített tanterme­ket, mivel ez még mindig édesebb gond, mint a saj­nos rohamosan csökkenő szü­letési arány. Az iskola és társadalom kapcsolatáról szólva kitért az úgynevezett társadalmi mobilitás kérdésére. Ma — mutatott rá Pozsgay Imre —, amikor már lezajlottak a tömegméretű osztály és cso­port átrétegeződések, a társa­dalmi mobilitás fő csatorná­jává az iskola válik. Ezért nagyon fontos — hangsú­lyozta —, az oktatásban, a tanulásban, a képességek ki­bontakozásában az egyenlő esélyek megteremtése. Ezt intézkedésekkel kell és lehet azonban nem adminisztratív megteremteni. E témakörhöz kapcsolódott az a megállapí­tás. hogy bizonyos mértékig növekszik a hátrányos hely­zetűek száma. Ha pedig ez a folyamat tartós, akkor az ország fejlődéséhez nélkü­lözhetetlenül szükséges inno­váció kerülhet veszélybe. Az említett gondok megoldásá­ban csakis a tömegesség és a minőség összekapcsolása lehet a továbbhaladás for- rása. A művelődési miniszter elismerését tolmácsolta He­ves megyének az iskola és közművelődés összekapcsolá­sa terén kifejtett kísérletező tevékenységéért. Az itteni tapasztalatokat példaadónak nevezte. — Ismerjük az iskolák minden gondját, baját — folytatta hozzászólását a kor­mány művelődési tárcájának vezetője —, és ennek ellené­re valljuk és vallom, hogy a sok lelket, becsvágyat nyo­morító napi küzdelem, egy- egy rövidebb vagy tartó- sabb rossz hangulat ellenére lehet, ma jó alkotóműhely a tantestület. Lehet is, kell is hogy az legyen, mivel a nemzet számára a legfonto­sabb közművelődési intéz­mény az iskola. Az iskola tekintélyét meg kell őrizni és ennek nem mond ellent, hanem ezt segíti elő a de­mokratikus légkör. E szel­lemben dolgozik a közokta­tási terven a minisztérium is. Célunk a hagyományőr­zés és a megújulás. Pozsgay Imre után Végh Mihály, a sarudi komplex intézet igazgatója számolt be a községben végzett munká­ról, majd Juhász András hangsúlyozta az anyanyelvi nevelés döntő fontosságát. A tanácskozást Markovics Ferenc szavad zárták be. A Heves megyei Tanács elnö­ke az aktivaülés résztvevői­nek útravalóu], a következő­ket mondta: — Az egyik legfontosabb feladat az iskolákban, hogy a felnövekvő generáció olyannak lássa a világot, amilyen az valóban, ne pe­dig olyannak, amilyennek mi, a jövőre felkészítők sze­retnénk azt látni. Még na­gyobb őszinteséget követel ez a munka a felnőtt nem­zedéktől. Ennek előfeltétele még következetesebb, még nyíltabb eszmecserék folyta­tását igényli a pedagógusok között és egyéb területen is. Szigethy András Heves megyéről is Az orszéiiyiós szociális és egészségügyi bizottságának ülése Heves és Somogy megye esészségügyi fejlesztéséről tanácskozott az országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottsága szerdai ülésén. Elsőként a Heves megyei eredményeket, terveket is­mertette Szdlay István. a megyei tanács általános el­nökhelyettese. Az elmúlt tervidőszakban Hevesben 6SS millió forintot költöttek az egészségügyi-szociális in­tézmények bővítésére, kor­szerűsítésére, további 140 millió pedig a felújítást szol­gálta. (Ám az ily tetemes fejlesztés ellenére is a ren­delők. kórházak jelentős ré­sze zsúfolt.) A megyei kór­ház rekontsrukciójának utolsó üteme már jó ideje tart. s 1983-han befejeződik. hogy máris hozzáláthassanak a gyöngyösi kórház rend be­hozatalához. Mindezt tenni kell megannyi kellemetlen, ám elkerülhetetlen körül­mény szorításában. Miköz­ben ugyanis az épület egyik felében műtik a beteget, a másikban szétbontják a fa­lakat. Juszt László egészségügyi miniszterhelyettes hangsú­lyozta hozzászólásában: a rekontsrukciók időszakát él­jük; megőrizve a meglevő értékeket, ésszerű szervezés­sel a régit felújítva, bővít­ve kell magas színvonalú ellátást biztositani. Megéri? — teszik fel még ma is, so­kat a kérdést, felemlegetve a rekonstrukciók buktatóit. Ám vitának csak akkor len­ne értelme, ha valamiféle bőségszaruból bőven merít­hetnénk ... A népgazdaság jelenlegi helyzeteben viszont marad a felújítás, korszerű­sítés, egyáltalán nem meg­vetendő módszere,.» ehhez a költségvetés az ágazatnak kiemelt összeget biztosított a VI. ötéves tervidőszakban. A Somogy megyei fejlesz­tésekről Balassa Tibor. a megyei tanács elnökhelyette­se szólt. Heves és Somogy megye példája azonban nemcsak a fejlődésre, hanem az egész­ségügyet is terhelő számta­lan beruházási gondra is jellemző. Általában jellemző, hogy a tervezéstől az épít­kezés befejezéséig olyan hosszú idő múlik el, hogy a tervezett műszerek, készü­lékek jelentős része hasz­nálatba vételekor erkölcsileg már elavult. S. hogy az idő múlása ezen túlmenően is mit jelent, arra érzékletes az a Heves megyei példa, mely szerint a megyei kór­ház rekonstrukciójának első üteme az engedélyokiratban 314 millió forintos summát tartalmazott, a most vár­ható végszámla pedig már a félmilliárdhoz közelít. A probléma fő forrása, hogy az egészségügy kötötten. költ­ségvetésből gazdálkodik, az építői. szállítói viszont a pi­actól és nyereségre ösztön­zött ek. (MTI) Keli-e nekünk az őszi BNV? AMIÓTA HEVES VITÁK és zúgolódások közepette a Budapesti Nemzetközi Vá»- sárt testvériesen kettéosztot­ták, az ősz visszavonhatat­lan kezdeteként tartjuk szá­mon a BNV nyitását. A fo­gyasztási javak bemutatója program a családnak, olyan alkalom, amikor érdemes a fővárosba utazni. Szeptern bér 18—27. között nyolcad­szor kerül sor a seregszem­lére. Várhatóan ezúttal is több mint egymillió ember­keresi majd fel a vásárvá­rost, ami önmagában is csattanós válasz azoknak, akik kudarcot jósoltak az új helyszínen, új formában megrendezendő BNV-nek. Mostanában gyakran hal­lani: kell nekünk a jelenlegi gazdasági helyzetben ilyen méretű vásár? Nem lenne célszerűbb helyette csak szakkiállításokat szervezni? Korántsem csak a látványos­ság és a hagyományok mon­datnak határozott nemet a hazai vásárlók hűséges lá­togatójával. Sokkal nagyobb súllyal esnek latba a gazda­sági megfontolások. Így min­denekelőtt a megméretés le­hetősége. Idén 765 magyar vállalat mellett negyvenegy ország és Hongkong hozza el áruit a vásárra. Az össze­hasonlítás próbája önmagá­ban is érdekes, hiszen a fejlődés, a sokat emlegetett exportképesség, a világszín­vonal mércéje egy-egy pa­vilonban összemérhető. Elég csak a híradástechnikai cik­keket említeni, hiszen az Orion, a Videoton HI-FI színvonalú tornyai, rádiói, erősítői a Sonyval és más, nem kevésbé márkás társai­val láthatók majd együtt. A kiállítás egyben a hazai ipar vizsgájának is tekint­hető. Az egészséges versen­gés. a termékszerkezet kor­szerűsítése, a rugalmasság, a kis-, közép- és nagyvállala­tok közötti megfelelő ará­nyok, az import helyettesí­tése megfelelő hazai termék­kel — egytől-egyig a vásár­ló számára legfontosabb mércével vethető össze: a termék színvonalával. AZ IDEI BNV-N, hanem is tömegesen, de minderre láthatunk majd biztató pél­dákat. A cipőgyárak évről- évre szélesebb választékot kínálva, egészséges verseny­nyel késztetik egymást 'a kollekció megújítására. (Más, kérdés, hogy a direkt el- osztásos rendszer emlékeit idéző cipőbörzék kötöttsége éppen a rivalizálás ellen hat). A folytonos megújulás, a piac igényeihez igazodó áruskála kialakítása érződik — jelek szerint — a BUBIV standján. A bútoripari vál­lalat idén teljes gyártmány­szerkezetének 10—15 száza­lékát cserélte újakra. A meglepetésekkel várhatóan a vásáron rukkolnak ki. Régi vád, s nem is 'jog­talan, hogy amit a vásáron bemutatnak a hazai válla­latok, annak egy részét már előző évben láthattuk — vagy még régebben. Csak éppen az üzletekben nem lehet egyikhez-másikhoz hozzájutni. Tavaly ügyes kezdeményezésként jó né­hány új terméket már a vásár idején megvásárolhat­tunk. Ami minden ígéretnél ékesebben bizonyítja, hogy csökken azoknak a vállala­toknak a száma, amelyek a mintadarab „mézesmadzag­jával” jönnek anélkül, hogy a termék sorozatgyártásához szükséges termelési háttér a birtokukban lenne. A rugalmasság főként a divatérzékeny ágazatokban sorskérdés. Épp ezért érde­mes lesz felfigyelni az ör­vendetesen szaporodó szövet­kezetek és közös vállalatok jelentkezésére. Annál is in­kább, mert nem egyszer hi­ánycikkek pótlására, import helyettesítésére vállalkoz­nak. Igazolják ezt a Sport- áruipari Szövetkezet sport­szerei, sátrai, vagy a Duna- plast pvc-vel bevont kerí­tésfonata. Ezek nem tartoz­nak a nagy látványosságok közé. ám a vásárnak azok a rejtett „kincsei”, melyek­nek hétköznapjaink során még komoly hasznát vehet­jük. VILÁGPIACI MEGJELE­NÉSÜNKNEK, a hazai vá­laszték bővítésének egyik módja, a nemzetközi együtt­működés. Bizonyára sok ér­deklődőt vonz majd a Zas- tava gyár bemutatója. Az új gépkocsikhoz, a magyar— jugoszláv autóipari egyez­mény keretében hazánk szál­lít részegységeket. Cserébe a BNV-n bemutatott kocsikat kapjuk, melyek már az idén kaphatók lesznek nálunk is. Vásárnyitás idején rékor- dokat emlegetünk. Ezek! többnyire meglehetősen semmitmondó csúcsok, hi­szen az a tény, hogy „n” négyzetméterrel nagyobb lett a vásárterület, önmagában nem bizonyit semmit. Ez­úttal a bővülés tartalomban is igaz, ezért érdemel emlí­tést. Két nemzetközi szak- kiállítás költözik ugyanis „társbérlőnek” a nagy vásár mellé. Először rendezik meg hazánkban a „Csináld ma­gad” nemzetközi barkács- és kiskert kiállítást. Tapéták,' poszterek, kéizszerszámok, hobbi cikkek, autóápolási felszerelések láthatók itt; külhoni és hazai kiállítóktól,1 A másik érdekesség, az im-i már harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Inter- playexpo, azaz a nemzetközi játékkiállítás. A magyar já­tékgyártás gyors fellendülés se — avagy inkább a mu­lasztások 'pótlása — alig néhány éve indult. Ma több mint ötven termelő egység foglalkozik játékgyártással; és — főként a bővös kocka révén — logikai játékaink keresett portékák a világ­ban. A mostani bemutató ezt a lendületet kívánja ser­kenteni azzal, hogy alkal­mat nyújt a nemzetközi ösz- szehasonlításra. A vasak ideje alatt jelentős üzletkötéseknek is híre me^y. Hajlamosak va­gyunk rá, hogy ilyenkor azt higgyük: ettől függ a BNV sikere. Ennél sokkal fonto­sabb, hogy a Neckermann- tól- a Qelléig a világ nagy kereskedelmi konszernjei és külkereskedelmi vállalatai jegyzik a vásárunkat, elkül­dik Budapestre szakembe­reiket, és sokszor a tárgya­lások igazi haszna csak hó-^ napok múltán mérhető. Á BNV tehát alkalmat jelent a közeledésre, egymás jobb megismerésére. Kell-e ennél több konfliktusokkal terhes világunkban?! (G. F.) NI«»«—Volán együttműködés Szerdán a MÁV Vezér- igazgatóságán az együttmű­ködés fejlesztéséről tárgyal­tak a , MÁV és a Volán képviselői. Egyebek között megállapodtak abban, hogy közös belföldi szállítmányo­zási irodát hoznak létre, mely lehetővé teszi, a piac­kutató tevékenység össze­hangolását. Tovább folytatja- a Vo­lán a gyenge kihasanált- ságú vasútvonalak személy- forgalmának átvételét. Egyezteti a két vállalat a menetrend-tervezeteket, s továbbfejlesztik a vasúti autóbusz-csatlakozások rend­szerét. Megállapodtak abban is, hogy együttműködnek az ötnapos munkahét bevezeté. sével kapcsolatos forgalom­fejlesztési és -szervezési fel­adatok megoldásában, vala­mint abban, hogy tovább javítják az utaskiszolgálást és utastájékoztatást. Az együttműködés koordinálá­sára közös személyszállítási szakbizottság létrehozásáról határoztak. MMkM® 1981. szeptember ITL, csütörtök %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom