Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-08 / 185. szám
KÉT FILM 25 millió fontos váltságdíj Színes angol kalandfilm Nyár van, méghozzá alig élvúelhatő kánikula. Ilyenkor az ember nem magasröptű, tzupertanulsigoe drámákra vágyik, hanem a könnyű műfajra szavaz. Valószínűleg ezért várta telt ház Egerben a 25 millió fontos váltságdíj című színes angol kalandíilm bemutatóját. Az is tény, hogy mindenki elegedetten hagyta el a nézőteret, ugyanis jóval többet kapott, mint amit remélt. Az egyéni ízű, fordulatokban bővelkedő sztorit a szinte utánozhatatlan, de mindig hatásos brit humor szőtte át, nem kímélve a rekeszizmokat. Mindez Jack Davies érdeme, aki arra vállalkozott hogy ötletekben, nem szokványos figurákban gazdag novellájából izgalmas, lendületes forgatókönyvet írt. Ez maradéktalanul sikerült is. A főhős gonddal megformált 'alak. A szerző-forgatókönyvíró Ru- fus Exallbur Folkest, ezt a skót nemesurat nem terepszínű személyiségnek, nem valamiféle csodaszellem megszállottjának ábrázolja. A nagy Lloyd-biztosító társaság megbízottja különc karakter, ám épp így lopja be magát a mozilátogatók szivébe. Szabad óráiban macskákat nevel, rajongásig szereti ezeket a npm szolgalelkű, de igen okos négylá- búakat. Emellett hímzéseket készít, italbarát: üvegből hörpinti a whiskyt. Ráadásul nőgyűlölő, méghozzá a legkonokabb, a nézeteihez legkitartóbban ragaszkodó fajtából. Nem kell bizonygatni, hogy az ilyesféle jellem humoros helyzetek bőséges forrása lehet, ha teremtője így akarja. Különös charme- ot ad az egésznek, hogy ezt az Íróasztalnál remekbe mintázott szellemi szülöttet a gyengébb nem millióinak bálványa, az idősebb korában reprezentativ megjelenésű, a színésznek is a legjobbak közé sorolható, a makacsul közelitő öregséggel mindmáig eredményesen birkózó Roger Moore jeleníti meg, ifeaolv», hogy hajdani varázsa mi i* töretlen. ő keveredik veszélye« harcba azokkal a banditákkal, akik az Északi-tengeren levő, csillagászati összeget érő olajkitermelő telepeket felrobbantással fenyegetik. A várt 25 milliós váltságdíjból azonban nem lesz semmi, mert a bátor és leleményes nagyúr, ha nehezen is, de csak leszámol — előbb azonban végrendeletébén cicáira hagyja tetemes vagyonát — a marcona banditákkal. A hálás kormány és a királynő tudja, hogy a jutalomnak szánt címeket és rangokat megveti és szinte a mi Gárdonyinkhoz hasonlóan úgy véli, hogy ezek csupán csokornyakkendők a csontvázon. így aztán egy elegáns bíbo-színű dobozban adják át neki a népes ünneplő bizottság jelenlétében Esthert, Ruthot és Jennifert, a- három hófehér kismacskát. Ezek után érthető, hogy fütyül a protokollra, faképnél hagy mindenkit, s elindul, hogy megetesse új kedvenceit. A macskabarátok őszinte örömére, s a Roger Moore- rajongók bánatára ... Pécsi István N em tartozom a Hobo Blues Band és „Ho- bó”, alias földes László fenntartás nélküli rajongóinak igazán népes táborába. Mégis megörültem, amikor jóval előbb tudomást szereztem arról, hogy Szomjas György rendező az ő főszereplésükkel forgat filmet. Miért? Meggyőződésem: a „Hobó-jelenség” sokkal több annál, mint egyszerű zenei irányzat. A zene csak ürügy olyan igazságok kimondására, olyan üzenetek továbbítására. amely a mai magyar társadalom ifjúságának — nem ily csekély hányadának — szól, és akiknek sorsa sokkal több feszítő problémát vet fel, mintsem azt egy-egy vállrándítással, cinikus megjegyzéssel elintézhetnék. Vélt. vagy valós okokból perifériára került gyerekek további életéről van szó. Az állomásokon, aluljárókban nyomorgókról, * Kopaszkutya a csövesekről, az el(meg)té- vedtekről, meg(el)tévesztet- tekről, korunk romantikus „bujdosóiról”, akik nem lehetnek közömbösek számunkra. Szomjas György a közönség előtt már ismertté tette nevét mint két eastern: Talpunk alatt fütyül a szél és a Rosszemberek alkotója. Azt azonban már kevesebben tudják róla, hogy korábban dokumentumfiimekben foglalkozott a fiatalokkal és világukkal. Ml kell hát több ennél egy film elkészítéséhez? — egy igaz gondolat. A Kopaszkutyából pedig ez hiányzik. Mintha a film Íróiban — Kardos István és Szomjas György — kevés lett volna a mersz, hogy közéjük, vagy általában közelükbe merjenek menni azoknak a fiataloknak, akik ott tombolnak az induló csapat (a Kopaszkutya) bluesir. Talán féltek attól, hogy bepiszkolódnak a csövesektől... ? Így aztán nem maradt más, mint az együttes érdektelen karrierjének még, érdektelenebb tálalása. Az „öregedő” zenészek utolsó lehetőségükbe, és a sikerbe kapaszkodva meglovagolják a bunkókat (sic!) ... Hamis film. Nem azért, mert esetleg nem történhetnek így az Életben a dolgok, meglehet, hogy csak így történnek ... Hamis, mert elkendőzik a valós problémát, egy korosztály gondját- baját. Felmerülhet a kérdés, kell-e blues ürügyén súlyos politikai mondanivalót hordozó, boncolgató film. Ezt mi nem dönthetjük el. Döntse el az alkotó. De döntse el! A Kopaszkutya esetében a műfaji kérdés, úgy érezzük, nem dőlt el. Ahogy esik, úgy puffan ... Ezért aztán a néző egy széteső, ritmustalan filmen unatkozik — zenével. Elolvashat néhány, a vásznon megjelenő feliratot Bob Dylan-tól, Mick Jagger-től stb. Ami aztán csak tovább növeli zavarát, míg végül ebben a nagy hibavalóságban már maga sem tudja eldönteni a H.B.B. — Kopaszkutya énekesével és a film rendezőjével együtt, hogy „tó vagyok én?” Ha az alkotók egyetlen célja volt, hogy erre ráébresszenek, és egy közhelye« kérdés nagyítója alá helyezzen mindenkit — sikerült. De ekkor adódik egy másik kérdés is: mi is a film? Szilágyi Andor IéSSnek iám 12. — Mégis ostoba vagy — felelte Rumata. — No, jól van. elhiszem. Mit is akartam? ... Megvan! Holnap felveszel két új oktatót. A nevük: Tarra atya, igen tiszteletre méltó öregember. .. kozmográfiával foglalkozik, és Nanyin testvér, szintén hűséges ember, a történelemben jártas. Ezek az én embereim, tisztelettudóan fogadd őket. Itt a zálog. — Zacskót dobott az asztalra. — A te részed: öt arany... Mindent megértettél? — Igen. nemes dón — felelte Kin atya. Rumata ásított egyet, és körülnézett. — Jó is. hogy megértetted — mondta. — Apám nagyon 1981. augusztus 8„ szombat szerette őket, és a lelkemre kötötte, hogy gondoskodjam róluk. Hát magyarázd még nekem, tudós ember, honnan lehet egy módfelett nemes lelkű donban ekkora vonzalom az írástudó iránt? — Esetleg valami különleges érdemek? — Mire gondolsz? — kérdezte gyanakvón Rumata. — Bár miért ne? Igen... Csinos lánya vagy nővére lehet... Bor persze nincs nálad? Kit atya bűntudatosan széttárta a karját. Rumata felvett, az asztalról egy papírlapot, és szeme elé tartotta. — „Felkarolás”..— olvasta. — Micsoda bölcsek! — Leejtette a lapot a padlóra, és felállt. — Vigyázz, nehogy a tudós bandád megsértse őket. Én alkalomadtán eljövök, és ha megtudom... — Kit atya orra elé emelte az öklét. — No. jól van, ne félj, nem bántalak. Kin atya tisztelettudóan kuncogott. — Rumata biccentett, és sarkantyújával a padlót karcolva, az ajtó felé indult. A Roppant Hála utcán be. nézbett egy fegyverüzletbe, kipróbált néhány tőrt, azután letelepedett a pultra, és a tulajdonossal, Gaufc atyával beszélgetett. Gauk atyának szomorú, jóságos szeme és tintafoltos, vértelen kis keze volt. Rumata egy keveset vitatkozott vele Curen verseinek erényeiről. Távozása előtt elszavalta a „Lenni, vagy nem lenni”-t, saját iru- kani fordításában. — Szent Mika! — kiáltott' Gauk atya. — Ki írta ezt a verset ? — Én — felelte Rumata, és kiment. Betért a „Szürke Öröm”, be, megrvott egy pohár ar- kanari savanyú lőrét, ügyes mozdulattal felfordította a kifejezéstelen szemmel őt bámuló hivatásos besúgó asztalát, azután a túlsó sarokban megkeresett egy szakállas embert. — Adj’ isten. Nanyin testvér — mondta. — Hány kérvényt Írtál ma? Nanyin testvér szégyenlősen elmosolyodott. — Manapság kevés kérvényt írnak, nemes dón. Egyesek úgy vélik, kérni céltalan. mások pedig arra számítanak, hogy a legrövidebb időn belül engedély nélkül is markolhatnak. Rumata a füléhez hajolt, és elmesélte, hogy a Hazafias Iskolával nyélbe ütötte az ügyet. — Itt van két arany — mondta. — Öltözzél fel. hozd magad rendbe. És légy óvatosabb. ... legalább az első napokban. Kin atya veszélyes ember. — Felolvasom neV* a ..Tanulmány a kósza hírekről” című írásomat. Köszönöm, nemes dón. — Mit meg nem tesz az ember az apja emlékére! — jegyezte meg Rumata. — Most pedig azt móndd meg, hol találom Tarra atyát? Nanyin testvér abbahagyta a mosolygást, és zavartan pislogni kezdétt. — Tegnap itt verekedés volt — felelte. — Tarra atya pedig egy kicsit felöntött a garatra. Meg aztán vörös hajú is... Eltörték a bordáját. Rumata bosszúsan kráko- gott. — Micsoda szerencsétlenség! — mondta. — De miért isztok olyan sokat? — Néha nehéz megállni — válaszolta szomorúan Nanyin testvér. — Ez igaz — mondta Rumata. — Nesze, itt van még két arany, és vigyázz Tarra atyára. A kikötőben olyan szag volt, mint sehol másutt Ar- kanarban. Sós víz, áporodott iszap, fűszer, kátrány, füst szaga terjengett, a kocsmákból sült hal, megsavanyo- dobt házisőr bűze áradt. A fülledt levegőben soknyelvű szitkozódás lebegett. A mólókon, a raktárak közti szűk folyosókban, a tavernák körül ezer meg ezer vad külsejű ember verődött össze: pimasz matrózok, felfuvalko- dott mogorva halászok, rabszolgakereskedők. lánykeres, kedők, kifestett leányzók, részeg katonák, fegyverrel te- liaggatot* gyanús személyek. Valamennyien izgatottak és dühösek voltak. Don Reba parancsára már harmadik nania esyet'en hajó. csónak sem hagyhatta el a kikötőt. (folytatjuk) MIÉRT SZERETEM, MIT SZERETNÉK .:: t Én és a Népújság A KPM Kft*, úti Igazgatóságának egri telepén reggeltől estig nagy a forgalom, gépkocsik, emberek állandó jövés-menésben. A nagy műhelycsarnokban úgyszintén. Itt dolgozik — kellemes, jókedé- lyű munkatársak között Magyar Simon autószerelő, akitől ezúttal — rendhagyó módon — nem a munkájáról érdeklődünk elsősorban, hanem az olvasmányairól. Ezen belül is arról, hogy szereti-e az újságokat, s melyik a kedvenc. A kérdés hallatán többen mosolyognak, tréfálkozva Siratják a megkérdezettet, s ő hasonló stílusban felelget, majd komolyra fordítja a szót: — Gondolom, nem mondok vele újat, de olyan korban élünk, amikor csak úgy zúdul az emberekre az információ. Tévé, rádió, újságok, folyóiratok, a tömegkommunikáció valóságos tengere, szinte kitérni sem lehet előle. A világ eseményeiről még akkor is értesülünk, ha nem akarunk. Más kérdés, hogy ilyenről természetesen nincs szó, érdeklődési körének megfelelően mindenki szeret jól tájékozott lenni. Magam serr. vagyok kivétel ebben, és ezért is tíz év óta járatom már a Népújságot. — Milyen témájú cikkeket szeret leginkább a lapban? — Mivel egerszalóki vagyok, szívesen olvasok a falunkról, meg a környékünkről, hogy hol milyen eredményeket értek el a fejlődésben, hogy a többiek között. mi hol tartunk a sorban? — A Népújság tehát ebben ad jó útmutatást? — Nézze, az az igazság, hogy én szeretem ezt a lapot, különben nem járatnám már tíz esztendeje, de a helyzet mégis az. hogy nem mindig találok benne olyan cikkeket, amelyek engem érdekelnek. — Például? — Mint sok más újságolvasó, én is nagyon szeretem a sportot, ott kezdem az olvasást, de a járási labdarúgó-bajnokságról például nagyon keveset közölnek. .. — Igaz, de sajnos, a le(Fotó: Perl Márton) hetőség csak korlátozott, Az egyéb jellegű írásokról hogyan vélekedik? — Ügy gondolom, kelen-i dőbb lenne az újság, ha hosszú és néha bizony terjengős cikkek helyett rövi- debb, érdekesebb, olvasmányosan megírt riportokat közölnének. Egy lepedőnyi betűhalmaz elolvasásához nincs sok türelme, meg ideje sem az embereknek. — Legutóbbi vasárnapi számunkról mit tudna mondani? — Azt, hogy nem olvastam. Hét végén ugyanis,’ szombaton és vasárnap társadalmi munkában betonoztuk az óvoda járdáját.. Látja, erről is szívesen olvastam volna egy kis híradást, meg arról is ennek kapcsán, hogy ezzel kapcsolatban milyen gondok vannak a faluban: 25 gyerek számára készült. illetve eny- nyire alakították ki az épületet, de majdnem kétszer ennyit kell elhelyezni... — Előreláthatólag egy hónap múlta ofszet nyomásban, korszerű nyomdatechnikával, szép kivitelezésben jelenik meg lapunk, Mint régi olvasónk, mit kíván a Népújságnak? — Mindnyájan érdeklődéssel várjuk, és azt reméljük, hogy nemcsak szebb lesz, hanem tartalmasabb is, úgy értve, ahogy az előbb mondtam: még több érdekes cikket szeretnénk magunkról; a munkánk eredményeiről, környezetünk fejlődéséről. .. Ezt kérnénk, és éhhez kívánunk sok sikert az, újság készítőinek, szerkesztőknek, riportereknek. B. Kun Tibor Világviszonylatban is egyedülálló Gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti atlasz Hazai és — minden bizonynyal — világviszonylatban is egyedülálló vállalkozásra: gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti atlasz kiadására készül a Kartográfiai Vállalat. A különleges atlasz koncepciótervét az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai készítették. Olyan tanulói segédeszközt alkottak, amely elősegíti a gazdasági, társadalmi folyamatok, viszonyok, művelődés- és életmódtörténeti jelenségek összefüggéseinek megértését. a tanulók történelemszemléletének kialakítását. Nem kisebb a feladat, mint az, hogy papírra — térképre — vessék azt a sok adatot, ismertető, amely a hazai és az egyetemes történetet, a gazdasági, társadalmi. kulturális fejlődést szemlélteti. Térképeken ábrázolják többek közt, hogy a termelőeszközök fejlődése mikéi hatott a világ országaina gazdasági, politikai fejlődési re, az emberek életmódjí ra, kultúrájának alakulás; ra, a jogi kapcsolatok vált< zásaira, s hogy az európ; úthálózat hogyan segíte te elő a kereskedelmet: demográfiai „hullámok pusztító járványok követke: tében milyen mértékben vá tozott a föld lakóinak szám A körülbelül 40 oldal te: jedelmű térképet és H0—t térképszelvényt tartalma: kiadvány előrelátható« 1985-ben jelenik meg. középiskolai tanulók, i egyetemi és főiskolai hal gaíók segédeszköze lesz. Vái ható anzonban, hogy nerr csak a diákok, hanem szakemberek, a művelődi vágyók körében is kerese lesz. (MTI)