Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

Aggódó lapvélemények A Sicilcilsíjgér nSvekvé kísértése A hivatalos Párizs arra hivatkozva, hogy a wa­shingtoni döntés értelmében az új fegvvertípust amerikai területen tartják, kitér a neulron-állé‘foglalás elől, ám a francia sajtó leplezet­len nyugtalansággal kom­mentálja a fegyverkezési verseny új fejleményét. A L’Humanité vezércikkében íves Moreau, a külpolitikai rovat vezetője — mint a kommentátorok általában — kétségbevonja azt, hogy a neutron fegyvert amerikai földön fogják tárolni. — Ha nem feltételezzük, hogy a Pentagon stratégái Kanada, vagy Mexikó 'ellen készíte­nek elő háborút nemigen érthető: mire szolgálna ez a kis hatótávú hordozóeszkö­zökre tervezett fegyver — mutat rá a szerkesztő. — A valóságban mindenki tudja, hogy esetleges európai had­színtérre szánt fegyverek­ről van szó. A halálsugár egyfajta korszerű változatá­ról, amely könnyen minia­türizálható, szállítható, és így veszélyes mértékben le­egyszerűsíti a felhasználást, s növeli ennek kísértését. Nem is tüntetett Az Izvesztyija hétfőn este washingtoni tudósításban foglalkozik a Reagan-kor- mányzatnak a neutronbom­ba gyártására vonatkozó döntésével. A tudósítás meg­állapítja: — Washington most azt magyarázza döbbent szövet­ségeseinek, hogy az elnöki döntés állítólag nem irá­nyozza elő a neutronfegyver telepítését, csupán gyártását és- raktározását, kizárólag az Egyesült Államok területén. •A washingtoni kormányzat ezzel most némiképpen mó­dosított változatban ismétli meg az előző kormányzat­nak azt a suta figyelemel­terelő manőverét, amellyel ünnepélyesen esküdözött, hogy nem a neutronbomba, csupán néhány „összetevőjé­nek” gyártását kezdte meg. A jelenlegi kormány ezek­ből az „összetevőkből” most összerakja a bom­bát, és szintén ünnepélyesen ígérgeti, hogy csak saját raktáraiban őrzi azt. De ahogy mondani szokás, bo­lond, aki elhiszi... A nyugatnémet kormány hétfői ülésén kialakított, Karhatalmi erőszak Ulsterben Ojabb tiltakozó megmoz­dulások robbantak ki Észak- Irországban szombaton este, miután ismeretessé vált Tho­mas Mcllwee, a kilencedik éhségsztrájkoló halálhíre. A brit rendőrség közlése sze­rint két ember meghalt és hárman megsebesültek, 30 tüntetőt letartóztattak. Az egyik embert a karha­talmi erők plasztiklövedéke ölte meg Belfast közelében. A másikat Belfastban a rend­őrök fejbevágták és ebbe halt bele. Ez a fiatalember nem is vett részt a tünteté­sen. Űjabb személy csatlako­zott hétfőn a Belfast mellet­ti Maze-börtönben éhség- sztrájkot folytató IRA-ta- gokhoz. A huszonhárom éves Patrick Sheehant egy Bel­fastban elkövetett bomba- merénylet miatt tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. Az Ír Köztársasági Had­sereg bejelentése szerint a szervezetnek több mint öt­ven börtönbüntetését töltő tagja áll készenlétben, hogy csatlakozzon az éhségsztráj­kot folytatókhoz. Michael O’Leary, az ír Köztársaság miniszterel­nök-helyettese vasárnap az ír rádiónak adott nyilatko­zatában élesen bírálta a brit kormányt az éhség- sztrájkolókkal szemben ta­núsított, magatartásáért. Ki­jelentette, hogy kormányé a nemzetközi közvélemény mozgósításával kísérli majd meg rákényszeríteni a Tha- tcher-kormányt egy kompro­misszumos megoldás elfoga­dására. egyértelműnek távolról sem nevezhető álláspontja sze­rint ..egyelőre nem jöhet szóba" az amerikai neutron- bomba állomásoztatása a Német Szövetségi Köztársa­ság területén — jelentette be hétfőn Bonnban Lothar Ruehl, a kormány helyettes szóvivője. Hozzátette: ha azonban az Egyesült Államok kormánya felvetné a neutronfegyver NSZK-ban történő állomá­soztatását, akkor természe­tesen a nyugatnémet kor­mány megvizsgálná a kér­dést. Ellentétben a bonni kor­mánnyal, a Nyugatnemet Szociáldemokrata Párt hét­főn „mélységes csalódottsá­gát” fejezte ki amiatt, hogy az amerikai kormány a neutronfegyver gyártására vonatkozó döntés meghoza­tala előtt nem konzultált nyugat-európai NATOszö- vetségeseivel. Mór a franciák sem Balesetek, áldozatok az USA légterében Amerikai kollégáikkal való szolidaritásuk jeleként a francia repülésirányítók el­határozták, hogy vasárnap déltől nem engedik felszáll­ni az Egyesült Államokba tartó gépeket, illetve nem engedik be az ország légi- terébe a más országokból szintén az Egyesült Államok felé tartó repülőgépeket. Az ezzel kapcsolatos döntést a repülésirányítók szakszerve­zeteinek képviselői hozták nyilvánosságra. A szolidari­tási sztrájkhoz a francia re­pülésirányítók túlnyomó többsége csatlakozott. Ami pedig amerikai kol­légáikat illeti, a hatóságok fokozzák a bírósági megtor­lást a repülésirányítók sztrájkolói ellen. Az ameri­kai Igazságügyminisztérium bejelentette, hogy a külön­böző bíróságok jelenleg 72 szakszervezeti aktivista „ügyével” foglalkoznak, s a posta vasárnapig több mint hatezer felmondólevelet kéz­besített ki. A kanadai repülésirányí­tók szakszervezete is- döntést hozott: hétfőn reggeltől ti­lalmat rendelnek el az Egye­sült Államokból érkező és oda induló gépekre. Az Egyesült Államokban a repülésirányítók sztrájk­jának kezdete óta 10 baleset­ben összesen 22 személy vesztette életét repülőgép­szerencsétlenség következté­ben. Az amerikai szövetségi re­pülési igazgatóság hétfőn délben közölte, hogy a ka­nadai repülésirányítók szo­lidaritási akciója miatt leál­lítja az amerikai keleti par­tot Európával összekötő lé­gijáratokat. Lemondott a portugál kormány Az amerikai repülésirányítók tömeges elboesájfása miatt kénytelenek voltak katonákat irányítani a repülőterekre, hogy a repülés biztonságát lehetőleg megőrizzék. POLITIKAI ALVILÁG Holttestek egy fehér furgonon Francisco Pínto Balsemao, Portugália ' szociáldemok­rata miniszterelnöke hét­főn bejelentette hét hónapja hatalmon levő koalíciós kor­mányának lemondását, Az ellentétektől szabdalt szo­ciáldemokraták a hét végé­re összehívták pártjuk orszá­gos értekezletét, hogy azon kijelöljék Balsemao utódját. A lemondására azután ke­rült sor. hogy egy hétvégi maratoni pártértekezleten a kormányfő képtelen volt el­hallgattatni bírálóit, és nem tudta egységesen maga mö­gé állítani a pártot. Balse­mao teljes támogatást köve­telt egy olyan kormányát­alakítás végrehajtásához, amelyet szükségesnek tar­tott politikai irányvonalának Véget ért Bolíviában Na- tusch Busch és Anez Rive- ra tábornokok felkelése Gar­da Meza tábornok puccsis­ta rendszere ellen. Áz ötna­pos felkelés összeroppant. miután a népszerűtlen Gar­da Mezát felváltó háromtagú katonai junta mozgósította erőit, és kilátásba helyezte, QM&MíM 1981. augusztus 11., kedd érvényesítéséhez. Bírálói gyenge vezetéssel vádolták, és szemére vetették, hogy túlságosan is békülékeny volt Eanes elnökkel szem­ben. Balsemao és a kormány­ban részt vevő többi párt vezetői a nap második ré­szében tanácskozásra gyűl­tek össze. Az új miniszter- elnök kiválasztása mind­azonáltal a legtöbb képvi­selővel rendelkező szociál­demokrata párt feladata lesz. Megfigyelők véleménye szerint Balsemaónak nincs egyértelmű utódja, ezért nem tartják kizártnak, hogy rendkívüli pártkongresszust kell összehívni a válság megoldására. hogy csapást mér a felkelők kezén lévő Santa Cruzra. Ezzel szemben Natusch Busch tábornok, Santa Cruz- ban rádióbeszédben jelentet­te be. hogy megállapodott a juntával egy olyan átmeneti kormány létrehozásában, amely „a demokrácia Jelé vezeti majd az országot”. O maga pedig lemond rang­járól és távozik a közélet­ből. Az ország spanyol uralom alóli felszabadulása óta el­telt 156 év alatt ez a pén­teken éjjel megbukott felke­lés volt a ;94. puccs, illet­ve puccskísérlet. Fülledt, meleg volt az az éjszaka. Az időpont: július 19, kora hajnal, A színhely: a La Bastide nevű tanya Marseille és Aubigne kö­zött, egy Auriol nevű tele­pülés. A vidék gyéren la­kott. Egy korán kelő szom­széd kinézett az ablakon és azt mondta ébredező felesé­gének : — Szél lesz, vörös az ég alja ... De nem ... Az Iste­nért, mi ez? Az a vörös izzás a tanya felől látszott. A kihívott tűz­oltóknak már nem volt sok dolguk: a ház félig leégett; azért nem teljesen, mert egy otthagyott gázpalack robbanása kioltotta a lán­gokat. Ez az, amire a tette­sek nem számítottak. Így találhatott a rendőrség épen egy poharat, amelyen köny- nyen azonosítható volt a környék egyik hírhedt figu­rája, Jeari-Bruno Finochietti .31 éves szélsőjobboldali ta­nító ujjlenyomata. Amikor erről Francoise Guérin asszony, marseillei vizsgálóbíró értesült, elren­delte Finochietti azonnali letartóztatását és az utóbbi idők egyik legnagyobb stáb­ját — ötven nyomozóból ál­ló-különleges csoportot! — indított a tettesek után. Egy gyújtogatásért? Nem. A helyszínre érkezett detektí­vek számára az első perctől kezdve világos volt, hogy. a gyúj tóga tás egy gyilkosság — méghozzá tömeggyilkos­ság! — nyomait lett volna hivatva eltüntetni. A meg­maradt épületrészben a sző­nyegeket és a bútorokat vér borította. Sok vér. Ember azonban, sem élő, sem holt, nem volt a tanyán. La Bastide-ban Jacques Massie marseillei rendőrfel­ügyelő és családja élt. A ti­zenegy napos, Franciaország történetében páratlanul bra­vúros nyomozás során ösz- szeállt tragédiájuk iszonyú filmje. Lövések a felügyelő autójára 1958. Franciaországban De Gaulle hatalomra jutása után a tábornok szélsőséges híveiből megalakul a SAC (Service d’ Action Civique — „Polgári akciószol gálát”), amely fő feladatának a bal­oldallal való leszámolást vallja. 1959. Pierre Debizet. a SAC alapítója (a másik hírhedt terrorszervezethez, az OAS-hoz hasonlóan) el­határolja magát De Gaulle- től, mert az elnök beleegye­zik Algéria függetlenségébe. 1969. A baloldali sajtó intéz­kedéseket követel a szak- szervezetek és haladó cso­portok ellen- gyakran erő­szakkal fellépő és a becslé­Bolívia Junta-paUnta > KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: | Megdöbbente i cflönfés A világ valamennyi hírügynöksége gyorshírben je- ! j lentette, hogy Reagan elnök elrendelte a neutronfegyver gyártását és felhalmozását — „egyelőre az Egyesült Ál­lamokban”. (A Fehér Ház szóvivője szerint az új fegy­vert „csak válság esetén” szállítják át Nyugat-Európába.) A döntés jellegére és horderejére jellemző, hogy azzal még a nem éppen megfontoltságáról ismert Haig külügy­miniszter is szembeszállt, mondván: a határozat tovább növeli az amerikai fegyverkezési politikával kapcsolatos nyugat-európai aggályokat. A neutronfegyver — mondják a szakértők — affélét miniatürizált hidrogénbomba; hőhatása és robbanóereje viszonylag kicsi és a pusztító energia aránytalanul nagy része sugárzás formájában szabadul fel. Hatása ennek folytán az, hogy aránylag kis károkat okoz a fegyver­zetben, épületekben, szóval tárgyakban és — kimondani is ördögien groteszk — „jobbára csak az élőlényeket pusztítja el”. Sajnos, van ennek a fegyvernek egy má- \ sik, hosszabb távon nem veszélytelenebb, potenciális ha­tása is. Amerikai érvelés szerint a viszonylag „kordába 1 szorított pusztítóerő” azt jelenti, hogy a neutronlöve­dék nem hadászati (stratégiai), hanem harcászati fegy- ( vérként fogható fel. E „logika” szerint tehát bevetésé­hez viszonylag alacsonyabb szintű döntés is elég, nem feltétlenül szükséges hozzá a Fehér Ház jóváhagyása. Ezt a lehetőséget nemcsak a szocialista országokban, hanem világszerte úgy értékelik, mint az „atomfegyver-bevetési i küszöb” életveszélyes leszállítását, vagyis az általános atomháború kitörési lehetőségének növelését. \ Ezért fogalmaz úgy a TASZSZ. .hírügynökség, hogy „a Reagan-kormányzat rendkívül veszélyes lépést tett a fegyverkezési hajsza fokozása és egy atomháború elő­készítése felé”. A döntés — tette hozzá a Moszkvai Rá- ; dió kommentárja — kihívás az egész világ közvélemé- í nyével szemben”. j> Ez a közvélemény jól emlékszik arra, hogy vagy három esztendeje a Carter-kabinet állt eló a neutron- i; fegyver gyártásának és felhalmozásának tervével. Leo- i nyid Brezsnyev akkor leszögezte: a Szovjetuniónak — természetesen — szintén módja lenne ilyen fegyver elő­állítására, de ehelyett szívesen fogadna egy olyan meg­állapodást, amelyben mindkét kormány kötelezné ma­gát arra: lemond a neutron fegyverek gyártásáról. Leonyid Brezsnyev már 1978 tavaszán hangsúlyozta, hogy a „neutronfegyverek gyártásának további sorsa az amerikai magatartástól függ”. A jelenlegi helyzetben ez értelemszerűen azt jelenti, hogy szovjet részről is nyil­ván megteszik az elkerülhetetlen ellenintézkedéseket. A történtek után az sem lep meg senkit, hogy Moszkvában erősen kételkednek annak az amerikai ígéretnek a Hi­telében. amely szerint a legyártott neutronfegyvereket \ „csak válság esetén” telepítenék át Nyugat-Európába. Ez a kitétel nyilván megpróbálja legalábbis csökkenteni az amerikai fegyverkezési politikával szemben amúgy is meg­levő és erősödő nyugat-európai tiltakozást. Mindössze néhány kabinet reagált az amerikai dön- . télire egyértelmű helyesléssel, köztük az angliai Margaret 1 Thatcheré és nem meglepő — a Kínai Népköztársaságé ... \ Ugyanakkor Japánban — ahol éppen most emlé­keztek meg a Hirosima és Nagaszaki ellen végrehajtott- atomtámadás áldozatairól — hírügynökségi jelentések szerint „döbbenettel” fogadták a Fehér Ház'közlését. A döbbenet nemcsak Japánra vonatkozik. Reagan döntése j újabb része annak az amerikai koncepciónak, amely „adott 1 esetben” éppen Nyugat-Európát tenné nukleáris lőtérré. \ Miközben a világ reménvkedve várt a Washington által i is megígért őszi tárgyalásokra a közép-hatótávolsági) nukleáris rakéták ügyében, a Potomac partjáról a fegy­verkezési hajsza új szakasza előtt villantották fel a „zöld fényt”. Iszonyú fény ez; azt bizonyítja, hogv az Egyesült j Államok új vezetése milyen felelőtlenül teszi kockára az emberiség jövőjét. HARMAT ENDRE sek szerint országszerte húszezer tagot számláló SAC ellen. 1977. Reimsben SAC- merénylők golyói oltják ki egy üzemi sztrájkőr életét. 1980. Defferre marseillei polgármester kijelenti: „Vá­rosunk a politikai és a kri­minalisztikai alvilág legfon­tosabb érintkezési pontja. Szomorú példa erre a SAC”. Ugyancsak 1980. A SAC leváltja a Marseille-környé­ki szervezetek vezetőjét, Massie rendőrfelügyelőt í!) és helyére Jean-.Joseph Ma­riát nevezi ki. 1981. április 26. Massie hivatalosan beje­lenti : kocsijára egy szágul­dó motorkerékpárról lövése­ket adtak le. Megnevez há­rom általa gyanúsítottat: Bruno Finochietti, Jean-Jo- seph Maria és Lionel Col- lard. 1981. május 5. Mar- seille-ben titkos megbeszé­lésre ül össze Debizet or­szágos SAC-elnök, Massie és Maria. Csuklyás gyilkosok 1981. július 18. reggel hat óra. öttagú kommandó kez­di meg La Bastide távcsö­ves megfigyelését. 1981. jú­lius 18. este hat óra. A kommandó behatol a tanyára, tagjai csuklyát viselnek. A házban hatan vannak; a rendőrfelügyelő, akinek me­nesztése óta nyilvánvaló né­zeteltérése van a szervezet­tel, felesége, nyolcéves (!) kisfia és három rokon. A merénylők csak Massieval akarnak végezni, de a fel­ügyelő felesége a csuklya ellenére felismeri az egyik merénylőt és — kétségbe­esés vigyázatlanságával — hangosan a nevét kiáltja. Ez megpecsételi minden je­lenlevő sorsát. 1981. július IS. este 6,23 óra. Fehér furgon indul el a tanyáról, belsejében hat holttesttel. 1981. július 30. A letartóztatott gyilkosok elvezetik a rendőrséget az elásott holttestekhez, bevall­ják, hogy „bizonyos doku­mentumokat” akartak megszerezni a tanyán: letar­tóztatják Pierre Debizet or­szágos SAC-elnököt; kide­rül, hogy a kommandó pa­rancsnoka a Massie ellen áp­rilisban megkísérelt merény­let harmadik gyanúsítottja, Lionel Collard volt. 1981. augusztus 1. „Elő­ször fordul elő — írja ve­zércikkében a LHumanité —, hogy egy olyan ügy, amelyben a SAC emberei szerepelnek, ilyen gyorsan és eredményesen felgöngyö- lődik. Nem nehéz elképzel­ni. mi lett volna a korábbi kormányzat idején az aurioli tömeggyilkosság epilógusa”. r­>

Next

/
Oldalképek
Tartalom