Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

„Ah, de elmúlt az én híres leányságom.. Pusztai Balázs bácsi a nagybőgőnél Kórus búcsúztatja a menyasszonyt „Lakodalom van a mi utcánkban...” „Amikor még nekünk szólt a muzsika... ” Balvóink, községeink munkás hétköznapjai között ez ■ egyik legnagyobb ünnepnek számít egy-egy esküvő és az azt követő lakodalom. Ilyenkor díszbe öltözik a falu apraja-nagyja, hogy osztozzanak az ifjú pár és azok hozzá, tartozóinak örömében. Mindenki szeretné kivenni a részét ' a ritka eseményből, különösen, ha az a régi, színes hagyó, mányok szerint zajlik... Van egy falu azonban, Egertől nem is olyan messze, ahol egy nyáron félszáz lakodalmat is rendeznek, méghozzá a legszebb, az öregek őrizte szokások törvényei szerint: Mikó. falva. ; • — Több mint tíz esztendeje, hogy elkezdtünk muzsikálni, ek. kor alakult meg a kórus is — meséli Pusztai Balázs bácsi, aki a falu tanítója volt, csaknem negyed évszázadon keresztül —, majd jöttek a táncosok és ma már ötvennél is többen va­gyunk. Hírünk eljutott az ország határain túlra is. Voltunk már Csehszlovákiában, és bemutattuk műsorunkat az oszt­rák sógoroknak is. Alsó.Ausztriában. Idén negyvenedszer hangzott fel a napokban a néhai mikófalvi kovácsmester háza előtt a vőfély leánykérője. Ez­úttal a lakodalmasok között az IBUSZ holland és nyugat, német vendégei figyelték „áhítattal" az eseményeket és hall. gatták a sebtiben fordított húncutkodó szöveg megfelelőjét. — Néhány éve kötöttünk szerződést az IBUSJí-szal — mondja Nemes Józsefné, a mikófalvi népi táncegyüttes ve. zetője — azóta fogadjuk itt a legtávolabbi földrészekről érkező idegeneket, akik tanúi szeretnének lenni egy Ilyen szép eseménynek, fis egy hamisítatlan lakodalmi vacsorának, amit az egri Park ftterem készít számukra. Közben folyik a mulatság. A táncos lányok és legények már a vendégeket tanítják a lépésekre, s fáradhatatlanul mosolyognak, ahogyan az illik egy lakodalomban klvllágos. kivirradtig. „Amikor majd nekünk szól a zene..." (Fotó: Köhidi Imre) A sok énektől könnyen megszomjazhatik az ember ügye, hogy nem is olyan ördöngösség? Rivil&gos-kmrradtig Mff má . a számítógép? • Szép nagy terv készül. Lényege: a készletező nagy- vállalatoknál üzembe he­lyeznek egy olyan számító- géprendszert, amelyről az üzemek pillanatokon belül lehívhatták a percre kész adatokat, hogy milyen anyag, milyen mennyiségben és hol érhető el. Szaknyelven szólva: készletoptimalizálási rendszer készül. Egyre több Ilyen szép, nagy terv készül, valameny- nyi a számítógépek alkal­mazásával kapcsolatos. El­érkezett az az időszak, ami­kor a számítógépkérdés al­kalmazási kérdéssé vált, hogyan lehet a drága gépe­ket — melyek egyébként külföldön egyre olcsóbbak lesznek — a gazdálkodás szolgálatába állítahi.' Például gépre vinni a műszaki ter­vezést, a termelésirányítást, megvalósítani a számítógépes automatizálást, vagy épp a már említett készletgazdál­kodást. Az elkövetkező öt eszten­dőben — és gyanítható, hogy az.után is — az alkal­mazás lesz. a ház-' számí­tástechnika fő kérdése. Húszezer „kiképzett” Nemrégiben az OMFB- ben a hazai számítástechni­ka helyzetéről folyt vita. Az országban 740 univerzális nagygép, fiOO minikomputer és 800 mikroszámítógép mű­ködik. Csaknem húszezer embernek van valamilyen szintű számítástechnikai ké­pesítése. Megkérdeztem, mi­lyen hát nálunk a gépek ki­használása? Napi 17 óra — fe­lelte az. osztályvezető, azaz egy átlagos számítógépet ennyi ideig üzemeltetnek a magyar vállalatok, intézmé­nyek. Ez kétségkívül szép gépi idő, hiszen jól emlék­szünk még arra az időre, amikor a vállalatvezetők státuszszimbólumként kezel­ték a több tízmilliós értékű gépeket, pontosabban nem ke­zelték: a komputerek üre­sen ásítoztak, s legfeljebb csak év vége felé kapcsoltak teljes üzemre, hogy jópofa üdvözlő lyukkártyákat ontsa­nak az új esztendő tisztele­tére. Nos. ennek a korszaknak úgy tűnik. vége. a vállala­tok elvileg már a gazdálko­dás eszközének tekintik a gépeket. Napi tizenhét óra. Az ám. mondta a főosztály- vezető. csakhogy ez nem je­lent semmit! Az Egyesült Államokban például alig ki­lenc és fél órát üzemelnek a gépek, ott — és általában a fejlett ipari államokban — mégis sokkal jobb és fő­leg értelmesebb a g^oek ki­használása. Es gazdaságo­sabb. Nyilvánvaló: ahol olcsóbb és a korábbi évekhez képest szinte filléres termék egy gép. ott az állásidő is fillé­rekbe kerül. Magyarországon viszont, ahol a számítógép- park kétharmada itthon, il­letve szocialista országokban készül, drágák a számítógé­pek, következésképpen az állásidő is többe kerül. Mindez még erőteljesebben indokolja, hogy a fő figye­lem a gépkihasználásnak szóljon. Az alkalmazásnak. Annál is inkább, mert a számí­tógép-gyártás termelékenysé­gét. — amit az egész magyar ipar termelékenysége meg­határoz —, aligha lehet Szélkerék Szélkerék emeli ki a vizet a fi méter mélységű kútból a lébénymiklósi termelő- szövetkezet 350 szabadban tartott szarvasmarhájának itatására. A több méter ma­gas oszlopra függesztett szél­kerék egy rúdazattal és szí- vósaerkeaettel kiegészítve egyik évről a másikra tete­mesen javítani. De egyébként is megté­vesztő ez a tizenhét óra. Mit számít a számítógép ti­zenhét óra alatt? Zenélt, mint a süket Az, egyik megyei vállalat jut eszembe, ahol pár éve a gyár méreteihez képest gi­gantikus teljesítményű szá­mítógépet helyeztek üzem­be, azzal a céllal, hogy be­kapcsolják a termelésirányí­tásba. Be is kapcsolták, s a gép minden hónap elején termelési programot készí­tett. Megmondta, hogy mit gyártsanak a szalagokon as első dekádban, milyen anya­gok és percre mikor kellenek a második dekádban és ho­vá irányítsák az embereket az utolsó héten. A gép dol- -gozott, de munkájának már a harmadik napon nem volt semmi értelme, mert a me­net közbeni üzemi változá­sokról. a szállítmányok ké­séséről, a rendelések válto­zásairól, a géphibásodások- ról nem kapott információt. A gép kiszolgálását nem szervezték meg, fgy aztán a gép csak zenélt, zenélt, mint süket a zenekarban; fantom­program irányított fantom­termelést. Igaz,, ez még min­dig jobb, mint az üdvözlő lyukkártya termelése, hisz legalább képezhették, gya­korolhatták magukat a szakemberek. Mit számít a számítógép? Sokat. De a számítógép hi­bája-e. ha egy tizenöt per­cet élt kisfiú személyi szá­mát kézbesíti a posta, vagy hogy a korszerű csirkeneve­lésre vonatkozóan azt hozza ki végeredményül egy prog­ram, hogy a táplálék meg­felelő vegyítésével és a lég­kondicionálás biztosításával a csirkék a születésük utá­ni százötvenedik másodperc­ben elérik az optimális test­súlyukat? Utóbbi klasszikus történt az egyetemeken. A számítástechnika alapjai, cí­mű tantárgy alaptörténete. Arra hívja fel a figyelmet,’ hogy a számítógép kihasz­nálása. értelmes működte­tése alapvetően nem számí­tástechnikai feladat. A hiba nem a gépben van Hogy mennyire nem, azt bizonyítja egy olyan eset, amikor a számítógép kivá­lóan és megfelelően előké­szítve. információkkal ellát­va dolgozhatott. Az egyik számítástechnikai intézetben betáplálták a gépbe az ősz- szes magyar jogszabályt, majd egy kiállításon bemu­tatták, hogy lám, mi min­dent tud a gép. Különféle kérdéseket tettek fel a gép­nek. például, hogy ilyen és ilyen vitás esetre milyen jog­szabály vonatkozik. A szá­mítógép ontotta a válaszo­kat. Többnyire egymásnak ellentmondóan: volt olyan kérdés, amelyre egyszerre hét jogszabály, rendelet, ha­tározat is vonatkozott, az egyik ezt mondta, a másik azt. a harmadik ugyanazt, mint a negyedik, csak ke­vésbé érthető nyelven; fél nap alatt egy sereg átfedés^ ellentmondást ontott magá­ból a gép. Precíz, pontos gép volt; tökéletesen és tárgyilagosan dolgozott. Nem benne volt a hiba. Megyesi Gusztáv a legelőn emeli ki a kútból és juttat­ja az itatóedényekbe a vi­zet. Ha többet hoz a felszín­re annál, amennyit az álla­tok megisznak, akkor a fe­leslegből 3000 litert a szél­csendes időszakokra' tárol­nak, a többit pedig az öntö­zőcsatornába vezetik, s így hasznosítják. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom