Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk Ismét Manahem Begtn (szemben) alakított kormányt Izra­elben, A miniszterelnök a kisebb vallási pártok bevonásával tudta a koalíciót létrehozni. A képen: folyik a parlamenti vita. (Népújság telefotó—MTI—KS) Á hét 3 kérdése 1, Mi volt a célja a Kop­penhága—Párizs béke­menetnek? A békemenet június 23-án indult Koppenhágából és augusztus 6-án érkezett Pá­rizsba Kezdeményezője há­rom norvég asszony volt, akik — mint mondották — nem akarnak atomfegyverek árnyékában élni. A békeme­net indulásának és érkezésé- nek is jelképes dátumot szabtak: a Szovjetunió elle­ni hitien tamadas évfordu­lóját, Illetve a Hirosima el­leni amerikai atomtámadás napjait. A menet résztvevőinek szá­ma az 1900 kilométere^ úton jelentősen megszaporodott: néhány százan indultak Kop­penhágából és több mint há­romezren érkeztek a francia fővárosba. De ezen túlme­nően-is ezrek és milliók tá­mogatták a békéért gyalog­lókat. Mind.m.tnd olyan em­berek, akiknek meggyőző­désük. hogy a fegyverkezé­si őrületnek valahol véget kell vetni. A békemenet ha­tása messze túlnőtt az . ötlet­adók és a hozzájuk csatlako. zók vállalkozásán. Hogy mennyire így van. arról ta­núskodik Leonyid Brezsnyev üzenete, amelyet a résztve­vőkhez, s személyükön ke­resztül a világ valamennyi békeszerető emberéhez in­tézett, A szovjet államfő biztosította őket. hogy a szovjet nép támogatja kö­veteléseiket. azt. hogy a vi­tás nemzetközi kérdéseket ne fegyverrel, hanem egyen­jogú és hatékony tárgyald, sok útján oldják meg. Sajnos, az Egyesült Álla­mok és néhány nyugat-eu­rópai ország kormánya nem vette túlságosan komolyan az európai békemenet köve­teléseit Sőt Washington ezen a héten is újabb példá­ját adta elszántságának, hogy a Szovjetunióval szembeni „technológiai és ipari fölé­nyére” építi a ’ kormány ke­let—nyugati tárgyalási takti­káját. Reagen elnök a Wa­shington Star hasábjain tud. túl adta: nem hiszi, hogy az Egyesült Államok valaha is ratifikálná a SALT—II. szer, ződést. azt legfeljebb „kiin­dulópontnak” hajlandó te­kinteni. Amikor az amerikai fővá­rosban a héten hírül vették, hogy Bonn — súlyos gazda­sági gondjai miatt — a ka­tonai kiadások mérséklését tervezi. Weinberger hadügy. miniszter azon nyomban rea_ gált: „Ha Bonn valóban csökkentené hadikiadásait, az minden körülmények kö­zött kiábrándító lenne a NATO központi frontjának erősitésével kapcsolatos fel­adatok és a megnövekedett szovjet fenyegetés fényé­ben”. A Szovjetunió — bár egy­re nagyobb aggodalommal figyeli az amerikai kor­mányzat militarizálódását — még mindig nem mondott le a tárgyalások felújításának lehetőségéről. Ez derült, ki Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker kedden, a- Krím­ben folytatott megbeszélései­ből, A két államfő újból sík_ rászállt az enyhülés elmélyi. téséért és a fegyverkezési hajsza megfékezéséért. Re­ményüket fejezték ki. hogy Washington felismeri a Szov. jetunióval folytatandó tár­gyalások szükségességét, az európai nukleáris fegyver- korlátozás kérdéseiről. 2. Milyen eredményt hozott Szadat elnök washingto­ni tárgyalása? Mindenekelőtt arra a kér­désre kell választ keresnünk, hogy milyen céllal utazott Washingtonba az egyiptomi államfő. A hivatalos beje­lentés szerint feladata az úgynevezett Camp David-i folyamat meggyorsítása lett volna'. Szadat tényleges cél­ját azonban másutt kell ke­resünk. Megfigyelők szerint egyrészt személyes kapcsola. tot próbált teremteni Reagen elnökkel, másrészt újabb amerikai gazdasági-katonai segélyt próbált kijárni. Sza- datot Carter elnök választé. si veresége igen érzéke­nyen érintette úgy éreste — es joggal —, hogy Egyiptom ezzel megszűnt központi sze­repet játszani az amerikaiak közel-keleti politikájában. Washington pillanatnyilag sokkal inkább figyeli az iz­raeli—libanoni, s az izraeli —szíriai fejleményeket. Szadat azt is bizonyítani akarta, hogy valójában nem árulta el a palesztin ügyet, továbbra is szószólója ma­radt a palesztin népnek. Er­ről próbálta meggyőzni hall_ gátéit a csütörtöki záró saj­tóértekezleten is. ahol hang. súlyozta: a Camp David-i autonómiatárgyalásokba be kellene vonni a palesztino­kat is. Sietett azonban hoz­zátenni — a házigazdák nem kis megnyugvására —. hogy a PFSZ a palesztinoknak nem az egyetlen képviselője. Szadat fenti kijelentése Washington és Kairó for­málódó új taktikájáról ta­núskodik, amelynek valósá­gos célja a palesztin mozga­lom megosztása az izraeli megszállás alatt élő gázai és „nyugati-parti” lakosság, il­letve a szomszédos arab or­szágok területén élő palesz­tin közösségek elválasztása útján. Az Egyesült Államok — a kiszivárgott hírek sze­rint — a megszállt területek lakosságának képviselőit haj. landó bevonni a tárgyalá­sokba, ha nem a PFSZ kép­viselőjeként lépnek fel. A tak­tika sikere részben azon mú­lik, hogyan reagálnak erre a megszállt területek izraeli börtönöket megjárt vezetői: hajlandók-e feladni a PFSZ. szel vállalt közösségüket az izraeliek által kínált korlá­tozott önállóság fejében. A másik kérdés az: vajon Iz­rael hajlandó-e „kockázatot” vállalni, azaz a Palesztinái mozgalom egy feltételezett ú,i frakciójával tárgyalni? 3. Ml a háttere a héi la­tin-amerikai fejleményei­nek? A most lezajlott bolíviai puccs — amelynek persze még távolról sincs ''égé — erőszakos hatalomátvételi kí­sérlet volt az ország 150 éves függetlensége során. A gya­kori zendüléseket korábban ázzál magyarázták, hogy az öt. szomszéd valamelyikével háborúzó tábornokok a honi politika küzdőterén próbál­tak kárpótlást találni. A jelenkori puccsdömpinghez viszont az ország súlyos gaz. riasági helyzete, a korrupció, s a helyi kokainmaffia űzel- mei szolgáltattak okot. Tavaly kísérlet történi *r. ra, hogy megszakítsák a jobboldali katonái diktatúrák sorát, s rövid időre úgy tűnt, hogy Bolívia kiutat talál a polgári demokrácia . irányá­ba. A latin-amerikai „test­vér-diktatúrák”, de minde­nekelőtt az Egyesült. Álla­mok azonban nem kívána­tosnak minősítette a válasz­tásokon nyertes baloldali Si- les Zauzót. Főleg argentin, s a színfalak mögött amerikai támogatással, ismét katonák léptek a politikai arénába. A mostani lázadás* irányi, tó két főtiszt. Natusch Busch és Luis Anez Rivera feltété, leket kíván szabni a Garcia Meza exelnök által kinevezett háromtagú juntának. Ma még korai lenne megítélni, hogy a jelenlegi puccs milyen változást hoz az ország éle­tében. A korábbi államfő. Natusch Busch, jobboldali nézeteiről ismert, kormány­zása idején többször is ösz- szeütközésbe került a haladó erőkkel. Most viszont maga mögött tudhatja a legna­gyobb szakszervezeti tömö­rülés. a Bolíviai Munkásköz­pont és a kommunista párt támogatását is. Salvadorban. Közép-Ame. rika frontországában. ko­rábbi hevességével lángolt fel a harc a junta és a fel- szabadítási front gerillái kö­zött. A kormánykatonák nem kímélik a polgári lakosságot sem. A héten egy vietnami méretű tömegmészárlás nyo. maira bukkantak a hazafi­ak: 130 parasztot öltek meg a junta emberei azt állítván, hős?' gerillákat bújtattak. A kormány „pacifikációs terve”, a jövő évre meghir­detett választás tehát- nem más. mint politikai csalétek. Salvadorban változatlanul érvényben van a kivételes állapot, az éjszakai kijárási tilalom. A junta biztonsági alakulatai és a szélsőjobbol­dali csoportok üldözik a ha. ladó nézeteikről ismert ve­zetőket. A Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Frontnak azonban nagy befolyása van a lakosságra. Salvadorban ma tulajdonképpen kettős a hatalom, a mozgalom reális politikai erővé vált. A kö­vetkező időszakhan katonai erőik összpontosításával dön. tő ütközetre készülnek, amelytől az ellenség felmor. zsolását remélik. Seres Attila LENGVE! KORMÁNY­DOKUMENTUM fl Szolidaritás hagyjon fel a politikai tevékenységgel A lengyel kormány szom­baton hajnalban a PAP' hír- ügynökség útján közzétette a Szolidaritás szakszervezet­tel való együttműködésének feltételeit tartalmazó állás­foglalását. — A mélyülő gazdasági válság és a növekvő politi­kai feszültség leküzdésé ér­dekében a társadalmi erők széles körű összefogására van szükség — mutat rá a kor­mánydokumentum. A len­gyel minisztertanács sürge­ti, hogy a szolidaritás mi­előbb lépjen az építő együtt­működés útjára, és hagyjon fel az alapszabályának ke­reteit túllépő politikai tevé­kenységgel. A kormány kö­veteli. hogy a Szolidaritás tagjainak és kiadványainak állásfoglalásai ne irányulja­nak a Lengyel Népköztársa­ság szövetségi kapcsolatai ellen, és ne kérdőjelezzék meg a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepét. — A lengyel kormány el­várja — folytatódik a doku­mentum —. hogy n Szolida­ritás vegyen részt a gazda­sági reform megvalósításá­ban. A kormány követeli, hogy e szakszervezet tartóz­kodjon a sztrájkok és utcai tüntetések szervezésétől. S ha már tüntetésekre kerül sor. a Szolidaritásnak min­dent el kell követnie annak érdekében, hogv azokon ne hangoztassanak a szakszer­vezet hatáskörét meghaladó politikai jelszavakat. A len­gyel kormány szorgalmazza, hogy a Szolidaritás segítse elő a mezőgazdasági termé­nyek betakarítását és a szén- termelés növelését.' Varsóban szombaton nyil­vánosságra hozták a pénteki sztrájkok által okozott ká­rokról szóló jelentést. A fe­keteszén-bányászatban a pénteki négyórás termelés- kiesés 200—250 ez.er tonna veszteséget okozott. Fidel Castro Cozumel szigetén AZ ÚJ IRÁNI ELNÖK üsiy iifffssí S"JS fa) fl Fidel Castro kubai és Jó­sé López Portillo mexikói elnök a Mexikóhoz tartozó karib-tengeri Cozumel szi­getén megkezdte hivatalos tárgyalásait. Jól értesült körök szerint a két államfő megvitatja a Kuba és Mexikó közötti ke­reskedelmi. technológiai és ipari együttműködés fejlesz­tésének lehetőségeit, és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéséiről cserél véleményt. Ennek keretében foglalkoz­nak a mexikói, venezuelai, kanadai és amerikai külügy­miniszterek nassaui találko­f zójával, valamint a legfejlet­tebb kapitalista országok ottawai csúcsértekezletével. Ezenkívül Eide! Castro tá­jékoztatja López Portillót a huszonkét ország állam- és kormányfőinek ősszel Mexi­kóban tartandó csúcstalál­kozójával kapcsolatos állás­pontjáról. López Portillo elnök dísz­vacsorát adott vendége tisz­teletére. Pohárköszön tőjé­ben hangoztatta, hogy a két ország közötti hagyományos barátság keretében került sor a mostani. találkozóra. Ijjohammad Ali Radzsai. az Iráni Iszlám Köztársaság új elnökének személyében — mint Teheránban mondják — egy igazi „maktabi” foglalta el az államfői pozíciót. A je­lenlegi iráni politikai szó- használatban ezzel a jel­zővel illetik az. olyan mély­ségesen elkötelezett iszlám harcosokat. akik ..minden kérdés nélkül követik Kho- meini imám politikai vonal- vezetését”. Az új államelnök megválasztása előtt a mi­niszterelnöki székben, sőt egész életével és politikai pályafutásával bebizonyítot_ ta, hogy rászolgált erre a jelzőre. Radzsai 1933-ban született az Irán északnyugati részén fekvő Kazvin városában. Matematikai és fizikai dip­lomát szerzett, majd a pe­dagógiai főiskolát is elvégez, te és az ötvenes években különböző teheráni főiskola, kon tanított. Politikai pá­lyafutása voltaképpen 1963- ban kezdődött, abban az év­ben. amely a sah rendsze­rével szemben kibontakozó ellenállás egyik legharcosabb és legfeszültebb esztendeje volt, Radzsai akkor az ..Irán Szabadságáért Küzdő Mozga­lomhoz” csatlakozott. Kho- nieini ajatollah már szám­űzetésben volt. Az említett szervezetet a haladó polgári elveket iszlám elkötelezett­séggel ötvöző Bazargan (ké­sőbbi miniszterelnök), vala­mint az iráni egyházi veze­tés egyik leghaladóbb, az­óta elhunyt, kiemelkedő alakja. Taleghani ajatollah vezette. A mozgalomban vég­zett szervezői munkája mi­att Radzsait a sah hírhedt' titkosszolgálata, a SAVAK kétszer is letartóztatta, és bebörtönözte: 1974-ben és 1978-ban. Amikor 1978 végén a már ingadozó császári rendszer egyik kormánya amnesztiát hirdetett, kisza­badult a börtönből és Kho- meini mozgalmához csatla­kozott. Mohammad Ali Radzsai kezdettől fogva különbözött azoktól a „civil” politikusok­tól, akik Khomeinit körül­vették. Amikor Khomeini, mint a sah uralmának meg­döntéséért küzdő mozgalom elismert vezetője iraki szám, fizetését a politikailag aktív párizsi száműzetéssel cserél, te fel, vendéglátója és bizal. masa elsősorban Baniszadr, a közelmúltban lemondatott köztársasági elnök volt. Bani­szadr és a hatalomból már jóval korábban kiszorított társai az iszlám elkötelezett­séget összhangba próbálták hozni a nyugat-európai pol­gári liberalizmus, illetve szó. ciáldemokrácia eszméivel Radzsai. aki Iránt sohasem hagyta el és minden nem vallási jellegű eszmei áram­latot (a polgári liberaliz­mustól a marxizmusig) a leg­mélyebb gyanakvással utas: tott el. a forradalom első pillanatától kezdve a val­Virág­vásár Bgmrbmn A O SZOMBATHELYI O KERTÉSZ ® MTSZ VIRÁGVÁSÁRT O TART ® AUGUSZTUS 14-15-ÉN, 0 A O CENTRUM O ÁRUHÁZ MELLETT O 30-40% ÁRENGEDMÉNY! Mohammad Ali Itadzsai a teheráni parlamentben leleszi a hivatali esküt lási vezetésnek kötelezte el magát. A papi .vezetés alatt álló Iránban ő volt az a ci­vil. tehát nem egyházi poli­tikus. aki minden feltétel nélkül elismerte a főpapi uralom felsőbbségét és an­nak szolgálatába állott. A sah bukása után Rad­zsai rövid ideig oktatási mi­niszter. majd a főpapi ural­mat megtestesítő Iszlám Köztársasági Párt egyik ve­zető tagjaként ő hajtotta végre a közoktatás és a kultúra „iszlámosítésát". amely végül az. egyetemek és főiskolák mindmáig tar­tó bezárásához vezetett. A konzervatív papi vezetés iránti megbízhatósága emel­te 1980 augusztusában a mi­(Fotó: AP — MTI — KS) niszterelnöki székbe Ettől kezdve az iszlám elkötele­zettségű politikusok és a fő­papság képviselői közötti harc jórészt az elnök és a kormányfő. Baniszadr és Radzsai párviadalaként je­lentkezett a nyilvánosság előtt. Amikor 1981 derekán Khomeini elfogadta az Isz­lám Köztársasági Párt és Behesti ajatollah érvelését, és Baniszadr ..trónfosztása” mellett döntött, már világos volt: csakis Radzsai lehet az a nem egyházi szeméi?', aki a főpapság bizalma bői' elfog­lalhatja az államelnöki szé­liét. miközben továbbra is Khomeini tekinthető az or­szág szellemi és politikai ve­zetőjének. —i—c.

Next

/
Oldalképek
Tartalom