Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
f«mnyfcen a foqycLsriákért Divatbutikok AZ EMBER, különösen hé fiatal és a szebbik nemhez tartozik, él-hal a divatos öltözködésért. Munkásszállásokon megfigyelhető, hogy a kis fizetésű lányok olykor másra sem gyűjtenek, mint egy-egy „menő” ruhadarabra, amely rangot jelent a társaságban, A pénz többnyire könnyebben jön össze, mint az áhított öltözék. A legújabb divathullámok ugyanis inkább a turistautak csatornáin át jutnak el hozzánk, semmint a hazai kereskedelmén. / . Persze távolról sem csak a kereskedők hibáztathatók. A magyar ipart általában a góliát méretű egységek jellemzik, s nem kivétel ez alól a konfekcióipar, a kötöttáruipar, sőt, a cipőipar sem. A nagyüzemek meglehetősen lomhán követik az igényeket, inkább arra törekszenek, hogy minél nagyobb szériákat gyártsanak. Számukra ez a kifizetődőbb, és ez a biztonságosabb is. Nagy sorozatban pedig el sem lehetne adni például a répanadrágot, amit igazán kevesen viselhetnek: csupán azok, akik egyszerre merészek, karcsúak és nagyon fiatalok. Bár a divat minden iparilag fejlett országban nagy üzlet, a legújabb kreációk Párizsban és Londonban sem az áruházak fogasain jelennek meg először. Hanem hol? Természetesen a butikokban, a kis divatáruüzletekben. És tegyük hozzá — csillagászati árakon. No, nem is az kéne nekünk, ami ott látható, és itt megfizethetetlen. Beérjük mi azzal, ami egyszerre viselhetőnek is és tartós divatnak is bizonyul. Ezt azonban már, úgy tűnik, megcélozhatjuk, sőt meg is vehetjük. Erre a derűlátó megállapításra az ad okot, hogy a divatszakmában megjelen- ' tek és mind nagyobb szerephez jutnak a kistermelők, és áruik forgalmazói, a butikok. Nem, vagy legalábbis nemcsak azokra a maszekokra gondolok, akik — visszaélve divatéhségünkkel — silány minőségű ruhaneműt kínálnak borsos áron valamelyik belvárosi ház udvari üzlethelyiségében, a villogó fényreklámok alatt. Inkább gondolok azokra a vállalkozó szellemű kereskedőkre, akik — az új rendelet értelmében — bérbe vettek egy-egy állami üzletet, vagy valamelyik kiskereskedelmi vállalattal, szövetkezettel szerződve vezetik annak a cégére alatt a boltot. Másként, mint eddig, más árut kínálva. Nekik, akik szerződésben, vagy bérletben vezetnek divatáruüzletet, több a lehetőségük, min* a hagyományos , rendszerű boltok vezetőinek. Onnan vásárolnak árut, ahonnan akarnak, akár a magánkisiparostól, akár valamelyik ktsz-től rendelnek, szabályosan járnak el. És mivel a kockázatot maguk vállalják, alaposan meggondolják, hogy mit szerezzenek be. Csakis olyan árut, amelynek piaca, vásárlóközönsége van. ALIGHA VÉLETLEN, hogy a sok ezer meghirdetett, szerződésbe, vagy bérletbe adandó üzlet körül a legkelendőbbek — nem számítva a vendéglátóhelyeket — a divatáruboltok. Ezekre licitálnak a legtöbben, mert látják bennük az üzleti lehetőséget. Itt vannak azután a Módi butikok, a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat hasonló jellegű, de szerényebb választékú üzletei, amelyek hagyományos rendszerben működnek. És a közelmúltban megjelent a versenytárs-hálózat: a Skála-Coop beharangozta az „S-modell” üzleteket. Meg is nyitott már közülük négyet Budapesten és egyet Dunaújvárosban. A reklámkampány meghozta a hatását: a nyitás utáni első napokban akkora volt a vásárlók érdeklődése, hogy hosszú sorokban az utcán várakoztak a bejutásra. Hogyne, hiszen a Skála-Coop azt ígérte, butikjaiban mindent kínál, ami a jólöltözött- séghez szükséges: sportos és elegáns finomkonfekciót a szőrmétől a blúzokon átegé. 'szen a fürdőruháig. „Az S- modell üzletek divattanácsadói — akik a divatot sze- mélyreszólónak tekintik — örömmel segítik önt abban, hogy kiválaszthassa, ami egyéniségének. ízlésének legmegfelelőbb” — hirdeti' a legújabb butikhálózat. Bár a valóságban a válogatás, a vásárlás egyelőre nem ilyen elegáns és kényelmes körülmények között folyik, és az árak is egy kicsit magasak, tény, hogy az S-modell szintén valami újat hozott. A tervek szerint 1985-ig összesen 40 boltot nyitnak; jövőre például Nyíregyházán, Szombathelyen, Ttatabányán, Egerben. A nagy- és a kistermelők áruit egyaránt forgalmazzák, de a kis szériákhoz — mint mondották — ragaszkodnak. A SZERZŐDÉSES BOLTOK. a magánkereskedők, és mellettük a két hálózat — a Módi 'és az S-modell — üzletei már nemcsak a kisszériás divatcikkek megjelenését jelzik, hanem arra is engednek következtetni, hogy verseny alakul ki közöttük. Tehát a divatos öltözködésre az eddiginél több lehetőség nyílik. (G. Zs.) Bortermelők elismerése Tegnap délután osztották ki az egri városi tanács székházában az Agria kistermelői borverseny díjait. A második alkalommal versenyeztek boraikkal azok a kistermelők, akik a nagyüzemekkel ugyan nem mindig állnák az összehasonlítást, de a maguk lehetőségeit a legjobban használják ki. A szakértői minősítést Tóth Mihály zsürielnök ismertette. A 40 benevezett bor közül — a valódi arányoktól eltérően —. 20 fehér bor találtatott; a tavalyi kedvezőtlen időre ezek kevésbé Voltak érzékenyek. Ebben a kategóriában hét arany, hat ezüst, négy bronz minősítésű oklevelet osztottak ki. A vörös borok közül 12 lett arany, 3—3 pedig ezüst, illetve bronz minősítésű. Várhatóan ezek az elismerő oklevelek kikerülnek a pincék falára is — reklámnak sem rossz a jó eredmények bizonyítóka. A díjakat Kalmár Péter, a városi tanács elnökhelyettese, illetve Veres István, a Hazafias Népfront titkára adta át. A termelők ezután egymás borait ízlelgették — az oklevelek mellé jó szóval _ is társult az elismerés. Export ék hétköznapok (!.) Méltóan a névhez Megyénkben — hasonlóan az országos helyzetképhez — ma szinte mindenütt tapinthatók azok az erőfeszítések, amelyeket a népgazdaság külkereskedelmi egyensúlyá. nak helyreállítására, a minőség, a hatékonyság javítására határozott el a gazdaságirányítás. Mára a hétköznapok gyakorlatává vált az élő. eleven kapcsolat a világpiaccal. Nem vált diadalmenetté: sok esetben ma is átmeneti áldozatokkal jár, hogy kihívjuk az e területen már rutinosabb ellenfeleket. Ugyanakkor ez a kihívás rendkívül fontos a dolgozó ember száinára is! A maga megmérésének lehetősége, önbecsülésének próbaköve, ha munkája közvetlenül ösz. szehasonlítódik az azonos munkát végző német, spanyol, holland kollégáéval. Vagy akkor, ha az ő terméke a piacon már jobban kell, vagy — a napi nem. zetközi munkakapcsolatokban is hasonlíthatja magát, igen! Sorozatunk három darabja vidéki gyáregységeinkben készült: .ott, ahol az exportmunkához kapcsolódó jelen, ségek mögött még nem_ áll akkora tapasztalat, mint- az önálló exportjoggal Is bíró „nagyoknál”. Elsősorban azokat a vezetőket kerestük, akik naponta őrlődnek a „zsinórban” való munkához szokott szakmunkásgárda, és a már új munkastílust követelő anyagyári vezetés között. Nem a közgazdasági elemzés a célunk, hanem az, hogy érzékeltessük: a bevezetőben említett jelszószerű címszavak közvetlen napi élményeivé váltak munkásainknak, vezetőinknek. ♦ megbízható, pontos tömegmunkát. Azt. amelyhez a szakértelem alig több mint egy évtizede gyűlik az apcí, petőfibányai, rózsaszentmár- toni, zagyvaszántói asszonykezekben. Olyan asszonyok kacsóiban, akik egy emberöltő előtt a macskáén kívül prémet még csak nem is simogathattak — és akik ma már koreai hegyikutya szőrét dolgozzák fel. — Sűrű tizenkét év kellett mindehhez — folytatja a .telepvezető. A hulladékfeldolgozás már ujjgyakorlat volt a betanított munkásoknak. amikor nyolc éve bőrés szőrmekabátok gyártásához fogtunk. Közben többnyire a gárda is folyamatosan változott. A gyesen lévők száma évek óta 25—28 körül mozog. Visszajönnek, igaz, hiszen jól megtalálták számításukat nálunk. Két- négy hétig órabérben szoknak vissza a fogásokhoz — siettetni a minőségi munkát nem szabad. Aztán: hajrá! Mert minden azonnal kell, és mindig új kell. Nemcsak belső gondok nehezítették. hogy az igazi piaci siker máig váratott magára. Tavaly ugyan 13 millió volt az önálló export, amelyhez az anyag is Apc- ról került, és 6 millióért végeztek bérmunkát. Ám ez az összeg az idén nem változik jelentősen. A bőrárak hirtelen drágulása ma már 8—9 ezer forintra emelte a bőrkabátok árát — a piac ebből már kevesebbet kér. Mire kialakulna valami.; már el is múlt. — Ismét váltásra kényszerültünk: kényszer lett a műbőr alkalmazása. Fele ::: a legfiatalabbakst Hegyi Anikó ipar! tanuló képviseli! neki már a szögezőgép is kézhez álló. Nevében hirdeti célját a Minőségi Szűcs- és Bőrruházati Ipari Szövetkezet: olyan bőr- és szőrmeárukat kell készítenie, amelyekkel a luxusigényűek is az első látásra megbarátkoznak. Még a bőséges kínálatú tőkés piacokon is! Apcon, a szövetkezet immáron 12 esztendős telephelyén, ma méltóak a névhez, a célhoz. — Nemrég igazán megtisztelő ajánlatot kaptunk a világhírű Salamander.cégtől — újságolja Behringer Ferenc telepvezető. — Ez a cég. amelyet a „szőrmeszakma Mercedeseként” jegyeznek, egy kapucnis, gyönyörű irhakabátot küldött, az alábbi kísérőszöveggel: ilyet, és ekkorát! Olyan megrendelésről van tehát szó, mintha egy autógyárra rábíznák a Mercedes márkanevét. A szakmai tudást ismerik el általa; partnernek tekint bennünket a legnagyobb is! A kabát már próbabábun; gyönyörű. Pedig töredéknyi a 20 ezer forint körüli ára, alig tétel a 107 millió forintos éves tervfeladathoz képest. De ez az a csúcs, amely sejteti a jéghegy alját is; a Az idősebb generáció képviseletében Szalai Ferencné kéz műves módszerekkel egyengeti a pézsmagereznát... áron csaknem olyan szép kabátokat tudunk így előállítani, valódi szőrmegallér« raL Nyereségesebb, kere- settebb — le kellett számolni érte a nosztalgiával. És amire az apci asszonyoknak közvetlen élményévé vált; hogy tapintásból érezték, melyik irhaanyag a spanyolt országi, és a pézsmagereznák közül csukott szemmel különböztették meg az USA- ból származót a Hortobágyon nevelkedettől — ismét váltaniuk kellett. Legalábbis átmenetileg. Hiszen a valóu di szőrmekészítmények ára azért tartósan emelkedik to-í vábbra is — fejezi be Beh-’ ringer Ferenc. — És a.„töu: rök szőrménél már sokkal jobbat tudunk! Amihez állandó, minden• nap újrakezdett erőfeszítéssel jutottak az apciak. Mim; dig új modellekkel, vadoé natúj sűrített levegős szögezőgéppel. évi 10—12 új szakmunkástanulóval, hogy. az utánpótlás szakképzettségben is biztos legyen — és a megméretés után minden kezdődik élőiről! Kőhidi Imre Veres István átadja a díszoklevelet a legmagasabb pontszámot elért vörös bor tulajdonosának, Bukuli Istvánnak . (Fotó; Kőhidi Imre) E-gjésfaifífio adalék Komáromból Megkezdődött a termelés a Komáromi Kőolajipari Vállalat új egységében. ahol keddtől az ipari üzemek szá. mára állítanak elő olyan adalékot, ami a fűtőolajba keverve számottevően javítja az égés hatásfokát. A fűtőolaj eltüzelése közben ugyanis különféle égéstermékek keletkeznek, s ezek a kazánok falán lerakódva rontják a hőhatást, a tüzelő- berendezés teljesítményét, A „bicosin” elnevezésű égésjavító adalék ezt a káros lerakódást minimálisra csökkenti, s ilyen mr«don javul az égés hatásfoka, vagyis kevesebb-'fűtőolaj felhasznál lásávaP növelhetik az üzeJ mekben. gyárakban a tüzelő- berendezések teljesítményét Egyelőre évenként ezer tonna bicosint készítenék Komáromban, a későbbiekben azonban — számolva azzal, hogy egyre több felhasználó ismeri fel az adalékanyag gazdasági hasznát — növelik a termelést. (MTI) NJMÍSM& 1981. -sufBiSztus 5., szórd»
